HEGYI GYULA
HEGYI GYULA
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Balsai képviselőtársam két megjegyzésére szeretnék reagálni. Az egyik: természetesnek tartom azt, hogyha egy párt ellenzékben nem szavaz meg egy törvényt, attól még, amikor kormányra kerül, mindaddig, amíg nincs módja, lehetősége megváltoztatni, addig aszerint jár el. A Magyar Demokrata Fórum, amikor 1990-ben hatalomra került, akkor az előző negyven év legtöbb törvénye alapján kormányzott, és lassanként, apránként változtatta meg ezeket a törvényeket. Tehát nyilvánvaló, hogy a jogbiztonságnak ez az egyik alapvető forrása.
Másrészt pedig: akkor ugyan nem voltam még tagja ennek a parlamentnek, úgy tűnt számomra, hogy a szocialista párt nem az egyházi ingatlanok visszaadását egészében ellenezte, hanem ahogy fölépült ez a törvény, nagyon sok dologgal nem értett egyet; ahogy Pálos Miklós képviselőtársunktól hallottuk, ő azt mondta, hogy nem teljesen szerencsés törvény volt ez - nyilván ez volt az oka.
A másik megjegyzése azonban, amiért igazából a kétpercest kértem: ön azt mondta, némiképp rosszallólag, hogy a parlament döntésétől függő egyházak. Bárki, aki az egyházak vezetőivel finanszírozási ügyekben szokott tárgyalni, tudja, hogy az egyházak vezetői úgy látják, hogy a jelenlegi körülmények között - amikor igen sok gonddal küszködnek -, igenis szükségük van arra, hogy állami támogatást kapjanak, és igenis nyilvánvalónak tartják, hogy a parlament ítélje oda ezeket az állami támogatásokat.
Nem akarok itt semmilyen politikai címkéket használni, de igazából egy vadliberalizmusnak tűnik az egyházak számára az, hogy a parlament teljes kikapcsolásával, valamifajta automatizmus révén kapjanak például a személyi jövedelemadóból pénzeket jelenleg. Természetesen hosszú távon mindenki ezt szeretné az állam és az egyház szétválasztása érdekében. Éppen azért azonban, hogy a sebeket begyógyítsuk, szükség van arra, hogy a parlament szavazza meg az egyházak támogatásának a költségét jelenleg. Köszönöm a figyelmüket.
