DR. GYÖRGYI KÁLMÁN
DR. GYÖRGYI KÁLMÁN
DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfőbb ügyész: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Nagy figyelemmel hallgattam a tisztelt képviselő úr interpellációját; ezért nem is kerülte el a figyelmemet, hogy az interpelláció címében - egy kérdésbe ágyazva - egy vaskos sértés hangzott el. Ezt illő tisztelettel, de határozottan visszautasítom. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.) Az ügyészség nem bűnsegéd - kérdőjellel sem.
A feltett kérdésekre sorban válaszolok:
1. Az ügyben politikai nyomást az ügyészségre senki nem gyakorolt. Az ügyészség az ügyeket a törvények alapján intézi. Ma Magyarországon az ügyészségre nem lehet politikai nyomást gyakorolni; erre biztosíték az ország demokratikus államrendje, az Országgyűlés, a szabad sajtó, de nem utolsósorban maga az ügyészség is.
2. A határozatban leírt értelmezés megfelel a mai bírói gyakorlatnak.
3. Az 1978. évi Btk. büntetni rendelte a társadalmi vagyon hanyag kezelését. Ezt a rendelkezést az Alkotmánybíróság 1992-ben megsemmisítette; az Országgyűlés 1994-ben megalkotta a hanyag kezelés új törvényi tényállását. A törvényjavaslatot a kormány nyújtotta be, ezt nem én kezdeményeztem, de az igazságügy-miniszter úr szándékával egyetértettem.
4. Noha a nyomozás során a jogorvoslat valóban egyfokú, a nyomozás során hozott határozat utóbb mégis megváltoztatható, akár ismételt panaszra, akár hivatalból. A Legfőbb Ügyészség 1995 első félévében 209 olyan ügyet vizsgált meg, amelyben a jogorvoslatot a törvény szerint már kimerítették, és 19 esetben megváltoztatta a jogerős határozatot.
5. A képviselő úr által említett ügyben a törvénynek megfelelő határozat született, ezt a Legfőbb Ügyészségen lefolytatott ismételt vizsgálat is megerősítette. Az ügyészség által jogerősen lezárt ügy felülvizsgálatára akkor kerül sor, ha olyan új adatok jutnak az ügyészség tudomására, amelyek ezt indokolttá teszik.
6. Selmeci úr igen jól képzett büntetőjogász, nagy gyakorlattal. Nem tudom, hogy a képviselő úr ez esetben mit ért "hasonló" ügyeken; ha olyanokat, amelyekben Selmeci úr a nyomozást megszüntető határozatot hozott, kérem, jelölje meg azt az időszakot, amelyre ezt kéri, az adatokat ki fogom gyűjtetni és készséggel megküldöm önnek.
Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy röviden visszatérjek néhány olyan megjegyzésre, amelyet az általam igen tisztelt képviselő úr még a kérdései előtt tett.
Képviselő úr idézett a Fővárosi Főügyészség határozatából. Az idézet így szól: "A hűtlen kezelés szándékos bűncselekmény, tehát az elkövető szándékának a szabályszegés szándékosságán túl az eredményre, a vagyoni hátrány bekövetkezésére is ki kell terjednie." Ehhez fűzi a képviselő úr azt az általam gúnyosnak érzett megjegyzést, hogy ezt az okfejtést tanítani kellene az egyetemeken. Nos, tisztelt Országgyűlés: tanítják is - és a legtöbben meg is tanulják. (Derültség, nagy taps a kormánypártok soraiban.)
Így aztán igazán meglepődtem, hogy képviselő úr nem érthet egyet a Btk. 319. §-ában foglalt hűtlen kezelés Selmeci úrtól idézett értelmezésével. Ehelyett hallhattuk képviselő úr saját értelmezését, amely szerint "a kötelesség szándékos megszegése és ennek okozati következményeképpen beálló vagyoni hátrány bizonyítása elegendőnek kell lennie a bűncselekmény megállapításához" - nem én fogalmazok így, ez idézet volt. (Derültség.) Attól tartok, képviselő úr, hogy az idézett nézetet egyedül ön képviseli; sem a büntetőjogi irodalomban, sem a bírói gyakorlatban ilyen felfogás nincs. A jogi irodalom és a bírósági gyakorlat azt vallja, hogy a szándékos eredmény-bűncselekményeknél a szándéknak az eredményre is ki kell terjednie. A jogi irodalom és a bírósági gyakorlat egybehangzó álláspontját az egyetemi tankönyvekből, jegyzetekből, a ma használatos büntető törvénykönyvi kommentárokból a képviselő úr is megismerheti. (Derültség.)
Kérem válaszom szíves elfogadását. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)
