DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt heteknek és hónapoknak egyik nagyon kellemetlen és nagyon sajnálatos fordulata az, hogy a határon túli magyarság minden területen hátrányosabb helyzetbe került, mint az azt megelőző időszakban. Bár a Magyar Köztársaság igyekezett az ENSZ-határozatoknak megfelelően betartani a Jugoszláviával kapcsolatos előírásokat, és óvakodott az ottani ügyekbe való beavatkozástól, a krajinai villámháború eredményképpen mégis a Vajdaságban élő magyarság húzza rövidebbet, ahol az etnikai összetétel megváltozásával is folyamatosan folyik a szerb betelepítés.
Torokszorító volt tegnap a Duna Televízió adásában az a székelyudvarhelyi gyűlés - aki látta, tanúsíthatja -, amelyben az erdélyi magyarság minden területről összejőve gigászi harcát folytatta az anyanyelvi oktatásért, nemzeti identitástudatának megőrzéséért. A tegnapi televízió-híradó pedig arról tájékoztatta a magyar társadalmat és közvéleményt, hogy Szlovákiában a szülők és a pedagógusok minden egzisztenciális félelmüket félretéve ugyancsak egységben próbálják a magyar anyanyelvi oktatást megőrizni, a magyar identitást, kultúrát védeni.
Ezekben a válságos időszakokban, úgy hiszem, kiemelt fontossága és szerepe van annak a médiavilágnak, amelynek üzenete nagyon nagy részben és nagyon nagy mértékben éppen a határon túli magyarságnak szól. Elhiszem, hogy nagyon nehéz - főleg az oktatásügyben - valami hihetetlen erővel nyomulni a magyar kormányzatnak akkor, amikor sajnos itthon is annak vagyunk tanúi, hogy az általános és középiskolákban és az egyetemeken pedagógusok, egyetemi tanárok és oktatók ezrei kerülnek az utcára, és éppen az oktatás területén vannak a legnagyobb érdeksérelmek ebben az országban. Mégis azt hiszem, amivel hozzájárulhat a magyar kormány és a magyar Parlament a határon túli magyarok segítéséhez, az annak a néhány médiának az érintetlenül hagyása, működőképessége feltételeinek biztosítása, amelyik közvetíteni tudja a nemzet megmaradásának a dolgát.
Az ellenzéki pártok valamennyi képviselője, amikor a miniszterelnök úrnál járt, a leghatározottabb ígéretet kapta arra, hogy a Duna Televízió meg fogja kapni azt a kereken 400 millió forintot, amely a működésének a feltétele l995-ben. A hét végén értesültünk róla - az újságokban Sára Sándor is elmondta -, hogy sajnos ennek csak közel felét biztosította a kormány, és ezek után tényleg nem tudjuk, hogy októbertől ennek a televíziónak a működési feltételei milyen módon lesznek biztosítva. Rendkívül sajnáljuk, hogy egy tételes miniszterelnöki ígéret nem tudott realizálódni. Nem tudom, ha a miniszterelnök valamit négy párt képviselőinek külön-külön megígért, hogyan lehet, hogy a kormánnyal nem tudja végrehajtatni. Vagy akkor ez előre nem is volt tisztázva?
Hasonlóképpen nagyon szerencsétlennek tartjuk, hogy a másik olyan rádióadás vezetőjét, mint a Vasárnapi Újság, amelyiknek ugyancsak egy jelentős része a határon túli magyarsághoz szól, leváltották. Sőt konkrétan lehet példákat felhozni, hogy Erdélyben a vasárnapi istentiszteleti rendeket ahhoz szabták, mikor ér véget a Vasárnapi Újság, hogy végig tudják hallgatni. Itt pontosan azon a napon, amikor ugyancsak a miniszterelnök előrelépést ígért a médiatárgyalások ügyében, hirtelen, puccsszerűen leváltották a vezetőt. Tudom, formálisan találtak egy ürügyet, hogy mi történt augusztus 20-án reggel. Egy sajátos dolog történt azonban még a belső fegyelmi szolgáltatásban is: hamarabb hozták meg az ítéletet, mint a vizsgálat lezajlott. És még kevésbé tudom akceptálni azt, hogy ez ezzel összefüggő esemény, mert honnan tudták augusztus 5-én, mi fog történni augusztus 20-án, ugyanis ekkor kértek fel egy másik műsorvezetőt, hogy Lakatos Páltól vegye át ennek a műsornak a főszerkesztői szerepét. Úgy látszik, nagyon-nagyon előrelátóak a rádió vezetői, akik tudták, mi fog történni, és mi fog ürügyet adni arra, hogy őt eltávolítsák erről a posztról.
Nagyon sajnálom, hogy tegnap a miniszterelnök úr avval vágta el ezt a kérdést, hogy nem tud beavatkozni a rádió ügyeibe. Ezt elfogadom. De hogy a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás erkölcsi elítélésére nem volt egy szava, ezt nagyon sajnálatosnak tartom, mert ott kezdődik szerintem az államférfi, amikor kormányzati posztra jutva a szűkebb pártérdekei fölé emelkedik, s a nemzet egésze érdekének képviseletében meg tud szólalni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
