DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! 50 évvel ezelőtt ezen a napon, 1945. szeptember 5-én ült össze első alkalommal Budapesten az Ideiglenes Nemzetgyűlés, azzal a történelmi jelentőségű céllal, hogy az új életre készülő magyarság politikai akaratát szavakba és törvényekbe foglalja, s megteremtse a nemzet életműködésének új feltételeit. Ezeket a szavakat akkor Zsedényi Béla, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke mondotta bevezetőjében. Majd, a protokolláris formaságok után, egyebek között így folytatta: "A Magyar Nemzetgyűlésnek méltónak kell lennie a korhoz. A demokrácia, amelynek megalapozása ennek a nemzetgyűlésnek a feladata, nem egyenruha, amelyet készen kapva egyszerűen felhúzunk magunkra." Helyeslés fogadta szavait, amikor azt mondta: "A magyar bajok, sebek, célok, álmok szerint kell újraszervezni a demokráciát, s meg kell érteniük ezt a türelmetleneknek, a szőrszálhasogatóknak és a minden áron való kritizálóknak is." S hosszan tartó, lelkes taps fogadta szavait, amikor kijelentette: "A magyar demokratikus pártok felelősségük tudatában valamennyien és egyöntetűen magyar nemzeti alapon állnak." És helyeselték a nemzetgyűlés elnökének intő szavait is, midőn kinyilatkoztatta: "nem harctér, hanem műhely a Magyar Nemzetgyűlés", nem az akkori öt párt harcterülete, hanem az egyetlen és osztatlan magyar nemzet munkahelye.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjenek meg néhány párhuzamot, szándékom szerint magunknak is tanulságképpen:
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés történelmi jelentőségű feladat előtt állt: a feldúlt ország újjáépítéséhez kellett hozzáfognia, az ínségben lévő nép számára kellett utat építenie az új társadalmi életformák kialakításához. Magyarország 50 év után ismét történelmi jelentőségű feladatok előtt áll, természetesen nem a háború, nem a szétesettség állapotában, hanem egy társadalmi és gazdasági rendszerváltozás közepette. Egyre nő azoknak az embereknek a száma, akik részére ismét utat kell építeni az új társadalmi életformák kialakításához. A mai parlamentnek sincs tehát könnyű dolga, amikor az új életformák kialakításának elősegítéséhez szükséges törvényeket megalkotja. Idővel eldől, hogy a jelenlegi országgyűlés méltó-e a korhoz. A mostani parlamenti pártoknak is felelősségük tudatában egyöntetűen nemzeti alapon kell állniuk, a demokrácia ma sem egyenruha, azt ma is az ország, s a magyar nemzet céljainak megfelelően kell gyakorolni. Ám az út, amelyen haladtunk, nagyon behatárolt. E körülmény figyelembevétele külön is ajánlható a türelmetlenek, a kákán is csomót keresőknek, a minden áron való kritizálóknak.
Tisztelt Országgyűlés! Sajnos, az 50 évvel ezelőtti társadalmi útépítést néhány év után a kizárólagos hatalomra került politikai erők felszámolták, ennek felmérhetetlen kárát mindannyian ismerjük. Szolgáljon ez ma is nagyon komoly tanulságul!
Az 50 évvel ezelőtti ülésszak törvényerőre emelte a szövetséges hatalmak és Magyarország között létrejött fegyverszüneti egyezményt, valamint a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földművesség földhöz juttatásáról szóló kormányrendeletet, azaz megalkotta a földreformtörvényt. Ez utóbbiról indokolt külön is szólni. Arról, hogy noha voltak kritikai megállapítások, a miniszteri rendeletet módosították is, de a nemzetgyűlés valamennyi pártja és képviselője elfogadta a Donáth Ferenc által beterjesztett indítványt, törvénytárba került a márciusi földreformrendelet. A mezőgazdaság akkori állapota és a mai helyzet között nagy a különbség, mégis több hasonlóság is felfedezhető, hiszen ma is igaz az, ami az 50 évvel ezelőtti parlamenti vitában elhangzott, hogy a magyar mezőgazdaság teljesítménye a nyugat-európai színvonalnak közel fele, s ma is igaz az, hogy lehetőség van ennek a helyzetnek a megváltoztatására. Akkor úgy fogalmazott több kisgazdapárti szónok - hogy Bencze Imrét idézzem: "Úgy látjuk befejezettnek a földreformot, ha az emberek nemcsak földet kapnak, hanem a föld megmunkálásához szükséges anyagi és tárgyi feltételeket is." Vagyis a földdel nem tud mit kezdeni az új birtokos, ha nincs hozzá felszerelése. "A második lépés tehát a mezőgazdaság újjáépítése céltudatos agrárpolitikával" - hangsúlyozta a parasztság szónoka, Kovács Imre. Úgy gondolom, ezek máig szóló tanulságok. S az is, amit a Szociáldemokrata párt szónoka, Szeder Ferenc mondott: "Örülhetünk, ha a most súlyos anyagi nehézséggel küzdő kisbirtokosok termelési szintje az elkövetkezendő néhány gazdasági évben eléri a régi termelési szintünket, mégis le kell raknunk a szövetkezetek alapjait, amelyek fenntartják egyrészt a magántulajdont, és biztosítják másrészt az egyéni kezdeményezést." (Az elnök csengetéssel jelzi az idő leteltét.)
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés számos tagja - így az SZDP nevében felszólaló is - a két világháború közötti parlamentnek is tagja volt, többen közülük üldözést, börtönt, illegalitást, emigrációt vállalva küzdöttek a magyar progresszióért. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés számos képviselője közül többen méltatlan sorsra jutottak. A nemzetgyűlés 50 évvel ezelőtti döntésének jelentőségét, egységes, higgadt állásfoglalását, azt hiszem, példamutatónak tarthatjuk ma is.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
