DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Súlyos és aggasztó gondokról esett itt szó az imént, és a magyar kormány nem kívánja titkolni, hogy ezzel kapcsolatban átérzi mindazokat az aggodalmakat, amelyek itt elhangzottak. Soha nem állítottuk, hogy nem súlyosbodott a helyzet az elmúlt hónapokban, mondhatni az elmúlt egy év folyamán, gyakorlatilag mindhárom érintett országban. Idáig tehát egyetértünk.
(9.50)
Amiben, azt hiszem, különbség van a kormány és az ellenzék vagy az ellenzék imént megszólalt felszólalói között, hogy mi a fellépésnek más eszközeit tartjuk fontosnak. Nem gondoljuk azt, hogy ha dramatizáljuk és kiélezzük ezeket a viszonyokat, akkor azzal sikeres megoldást tudunk elősegíteni. Az a cél, hogy egyetértésre tudjunk jutni elsősorban a célok, másodsorban természetesen az eszközök tekintetében is.
Mindannyian tudjuk, hogy olyan rendelkezések születtek, amelyek elfogadhatatlanok az ott élő magyarok számára és a Magyar Köztársaság kormányának elsőrendű kötelessége mindent megtenni annak érdekében, hogy ezekben változásokat eszközöljön. Nagyon sok lépésre került sor, ezeknek egy jelentős része nyilvános. Kénytelen vagyok most megismételni néhányat ezek közül, mert úgy látszik, hogy elkerülte a felszólaló figyelmét.
Ami tehát Szlovákiát illeti, közismert az, hogy az államnyelv-törvény tárgyalása előtt, illetve tárgyalása alatt - hiszen még nem elfogadott törvényről van szó - számos intervencióra került sor részben a parlament, az emberi jogi, kisebbségi bizottság részéről, részben Fodor Gábor miniszter úr folytatott tárgyalásokat ezzel kapcsolatban, részben mi a szlovák ügyvivőnek kifejeztük az ezzel kapcsolatos aggodalmakat. Ugyanez vonatkozik az iskolaigazgatók leváltására is.
Ami a romániai oktatási törvényt illeti, ebben a kérdésben nagyon határozottan kifejezésre juttattuk az ellenvéleményünket. Ide tartozik, hogy külügyminiszter úr bukaresti tárgyalásai során ezt felvetette, berendeltük a román nagykövetet, amikor ezt elfogadták. Horn Gyula éppen az ellenzéki pártok vezetőivel folytatott tárgyalásokon tett ígéretet arra, hogy ebben az ügyben határozottan és keményen fog fellépni. Ez azonban még csak néhány napja volt, nyilvánvalóan ez be fog következni az elkövetkezendő napokban. Tehát nincs szó arról, hogy ne tennénk semmit.
Engedjék, hogy még a délszláv helyzetről is pár szót szóljak, mert...
