MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Hölgyeim és Uraim! Néhány személyes szóval szeretném bevezetni felszólalásomat. Talán ma már kevesen tudják, mert a múlt homályába vész, hogy '83-'84-ben én is bekapcsolódtam a vízlépcső elleni küzdelmekbe. Többek között tőlem származott a népszavazás gondolata. '85-ben gyűjtöttünk aláírásokat népszavazás érdekében. Több mint tizennégyezer aláírást gyűjtöttünk, amiből tízezret a rendőrség elkobzott. De ez már történelem.
Jelenleg a környezetvédelemmel egy alapítvány és a nevem kapcsolódik össze. De amint majd a felszólalásból kiderül, a jelenlegi parlamenti szakterületem is szorosan kapcsolódik a környezetvédelem ügyéhez. Hiszen annak idején a steril környezetvédőket igyekeztünk vagy igyekeztem meggyőzni, hogy nem lehet környezetet védeni politizálás nélkül, és nem lehetséges egészséges politika környezetvédelem nélkül. Ezt akkor nagyon nehéz volt elfogadtatni. Ma már jóval könnyebb.
A környezet védelméről szóló T/196. számon beterjesztett tövényjavaslat, amelyet a továbbiak során egyszerűen környezetvédelmi törvénytervezetnek fogok említeni, számos nagyon fontos új elemet tartalmaz. Ezek közé tartozik a 40. cikkelyben kifejtett nemzeti környezetvédelmi program. Ennek lényege, hogy önálló, stratégiai jellegű dokumentumban jelenik meg egy hosszú távú cselekvési program. Ez tartalmazni fogja az elérendő célokat, a végrehajtandó feladatokat, a megvalósítás sorrendjét és határidejét, a megvalósítás eszközeit, nem utolsósorban a pénzügyi források megjelölését, a különleges intézkedések területeinek fölsorolását.
Ezt a stratégiai csomagot az Országgyűlés hagyja jóvá, és hatévenként megújítja. A környezetvédelmi miniszter minden megújításnál beszámol a végrehajtás helyzetéről. A törvénytervezet szerint a dokumentumban foglalt célkitűzéseket érvényre kell juttatni a gazdaságpolitikai és területfejlesztési döntéseknél. A megvalósítás egyik eszköze a regionális környezetvédelmi programok elkészítése és érvényre juttatása.
Államigazgatási gyakorlatunkban példa nélkül áll az ilyen típusú stratégiai dokumentum elkészítésének igénye, hiszen az idősáv, az idődimenzió túllép a mindenkori kormányalakítási időtartamokon, továbbá érvényesíti azt az elvet, hogy a gazdaságfejlesztési elképzelések véglegesítésénél a távlati környezetvédelmi igények elsődlegességéből kell kiindulni.
Ez az elv lényegében - ahogy előttem többen is mondták - a fenntartható fejlődés koncepcióját fejezi ki, mert igyekszik integrálni a környezetpolitikát és a gazdaságpolitikát oly módon, hogy jelentős érdekellentétek esetén a környezeti értékek és az emberi egészségvédelem prioritását biztosítja.
Ezt az elvet és ezt a módszert eddig még sohasem alkalmaztuk a hazai tervezési gyakorlatban. Ezért modell értékűnek kell tekinteni a nemzeti környezetvédelmi program előkészítésének ügyét.
Ez a tény egyúttal módszertani kérdéseket is felvet. Nevezetesen azt, hogyan készüljön el a program és mikor legyen benyújtva az Országgyűléshez elfogadásra. Az első módszertani kérdés a konszenzus igénye, mégpedig két metszetben: konszenzus a parlamenti politikai pártok között és konszenzus a társadalom egyes érdekcsoportjai között. A kettő ugyanis nem teljesen ugyanaz, nem ugyanazt fedi. Ha nincs egyetértés a stratégiai célkitűzések és a kijelölt feladatok lényegi kérdéseiben, akkor a megvalósítás akadozni fog. Még abban az esetben is, ha a parlamenti többség el is fogadja a dokumentumot.
A második módszertani kérdés az előkészítés szervezésével függ össze. Ha nem lesz társadalmi nyitottság a dokumentum összeállításának folyamatában, ha nem alakul ki alkotó érdekegyeztető vita menet közben, ha csupán egy szűk szakértő csoport kezébe helyeződik a dokumentum körvonalainak és főbb tartalmi részeinek kialakítása, akkor jelentősen csökken a politikai és a társadalmi konszenzusok valószínűsége.
Nyilvánvaló, hogy az illetékes szakminisztérium szakmai koordinálásával lehet ilyen munkát megszervezni. Azonban mindjárt az elején be kell vonni a munkába több érdekelt társadalmi csoport képviselőit is. Ilyenek lehetnek: a környezetvédelmi, társadalmi mozgalmak szakértői, a különböző üzleti és szakmai érdekképviseletek, illetve a tudományos élet képviselői. A később megalakítandó Országos Környezetvédelmi Tanácsban is ennek a három csoportnak a delegáltjai vesznek részt. Rajtuk kívül nyilván részt vesznek a munkában a többi minisztérium szakértői is, hiszen jelentős koncepcionális és gyakorlati ellentétek fognak kialakulni mindjárt az elején. Ezek feloldásához érdemi vitákra, a vitákhoz pedig elegendő időre van szükség.
A média nagy segítséget adhat a nyilvánosság megteremtéséhez, s ezzel széles körű, kritizálva támogató társadalmi bázis és háttér teremthető meg. Ezért elejétől kezdve célszerű bevonni az írott és elektronikus sajtó érdeklődő munkatársait ebbe az akcióba.
A parlamenti politikai pártok számára is új típusú feladatot jelentett a nemzeti környezetvédelmi program előkészítése. Formát kellene találni egy hatpárti konzultációs és egyeztető csoport működésére. Ez természetesen nem helyettesítené az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságát, amelynek szerepe változatlan maradna. Azonban az előbb említett munkacsoport lehetne a konfliktusfeloldó és konszenzusteremtő politikai fórum, amelynek sikeres működése garantálhatná a végtermék, vagyis a program elfogadását.
Talán példát lehetne mutatni az egész társadalom számára, hogy vannak olyan területek - ilyen lehet tehát a környezetvédelem is -, ahol a különböző politikai irányzatok felül tudnak emelkedni a napi gondokon, és valóban nemzeti szinten tudják keresni a lehetséges legjobb megoldásokat.
(18.30)
Jó mintákat és példákat is mondhatunk a sikeres hatpárti egyeztetésekből. Én - csak a saját területemről - a biztonságpolitikai, majd a honvédelmi alapelvek hatpárti egyeztetését, vagy a honvédelmi kerettörvénynek, a honvédelmi kódexnek a sikeres hatpárti egyeztetését emlegetném.
További nehéz kérdés, hogy mennyi idő alatt készüljön el ez a program. Nyilvánvalóan mindenki azt szeretné, hogy mielőbb rendelkezésre álljon. Azonban az előbb részletezett előkészítési módszer kétségen kívül időigényes. Talán azt lehetne javasolni, hogy az új környezetvédelmi törvény elfogadásától számított egy év múlva kerüljön az Országgyűlés elé a program.
A kidolgozás szervezési ütemtervét az illetékes szakminisztérium máris megkezdheti, ezzel nem kell megvárni a törvény elfogadását.
Ez után engedjék meg, hogy néhány gondolatot előadjak a nemzeti környezetvédelmi program tartalmi kérdéseiről.
A program alapvető funkciója, hogy jövőképet és ezáltal perspektívát, valamint reményt adjon a társadalomnak; olyan jövőképet mutasson be, amely megkísérli közelíteni a megvalósítható jövőképet a kívánatos jövőképhez, és ennek megvalósításához, végrehajtásához mozgósítja az erőforrásokat.
A fenntartható fejlődés kritériumrendszeréből kiindulva ez a környezeti jövőkép két igénycsomag követelményeit kell hogy egyidőben kielégítse. Az egyik igénycsomag a lakosság alapvető szükségleteinek kielégítése, vagyis hogy elegendő és jó minőségű élelmiszer, ivóvíz, levegő, egészségügyi ellátás, továbbá megfelelő lakáskörülmények, közlekedési lehetőségek, oktatási és kulturális szolgáltatások legyenek. Mindehhez szellemi és fizikai munkára, energiára és nyersanyagokra van szükség. Ha az alapvető igények nincsenek kielégítve, akkor az emberek szegények és boldogtalanok, ami súlyos társadalmi feszültségekhez vezet.
A másik igénycsomag a természeti környezet védelme és értékeinek megőrzése a jövő generációk számára. Ide tartozik az ország talajtakarójának és vízkészletének mennyiségi és minőségi megőrzése, a tiszta levegő, a hulladék- és szemétmentes település és hulladék- és szemétmentes ipari környezet biztosítása, a biodiverzitás fenntartása, a tájak eredeti természeti és kulturális örökségének megóvása. Mindezek védelme nem lehetséges, ha a hírhedett maradékelvet érvényesítjük, vagyis: első feladat az emberek igényeinek kielégítése, és ha még marad pénzünk, energiánk és időnk, akkor a természetről is gondoskodunk. A jövőben a kettő csak együtt kezelendő, mert csak így lehet hosszú időkre fenntartani a gazdasági és a szellemi fejlődést.
Magyarország környezeti jövőképének kialakítása rendkívül szerteágazó és komplex feladat. Ezen belül azonban van egy olyan terület, amelyre eddig kevés figyelmet fordítottunk, ez pedig a környezetbiztonság kérdése. Ezzel kívánok most röviden foglalkozni, továbbá érinteni fogom a fegyveres erők környezetvédelmi kérdéseit is.
A környezetbiztonság fogalmába olyan események, folyamatok tartoznak, amelyek három csoportba sorolhatók. Az elsőbe tartoznak a természeti eredetű lehetséges károsodások. Ilyenek például: földrengés, árvíz, pusztító szélviharok, erdőtűz stb. A második csoport a műszaki eredetű károsodásokat foglalja magába, vagyis amikor az ember által gyártott veszélyes anyagok váratlanul és nagy mértékben jutnak ki a természetbe, nemkívánatos hatást gyakorolva. A harmadik csoportba azok a társadalmi vonatkozású események tartoznak, amelyek közvetve vagy közvetlenül okoznak környezeti károkat. Ilyen folyamat vagy esemény lehet a helyi vagy regionális háború, a népvándorlás - beleértve a háborús menekülteket is -, a szegénység dominanciája vagy a klasszikus gazdasági rablógazdálkodás. A kedvezőtlen környezeti hatások közül megemlíthető a talajerózió növekedése, a vízkészletek minőségi romlása, a sugárzási viszonyok kedvezőtlen változása, a háttérsugárzás növekedése, a hőmérsékleti egyensúly megbomlása, a biodiverzitás drasztikus csökkenése, a növényi kórokozók és az állati kártevők, valamint betegségek átjutása egyik országból a másikba.
A környezetbiztonság kérdéseit olyan egységes rendszerbe célszerű beilleszteni, ahol a környezet- és természetvédelem, az egészségvédelem és az általános biztonsági intézkedések együtt jelennek meg. Ezért a környezetbiztonság érdekében össze kell hangolni a katasztrófák megelőzésével, illetve a bekövetkezett károk elhárításával kapcsolatos információs rendszereket. Törvényi, rendeleti és utasítási szintű szabályozásokat, továbbá szoros együttműködést kell kialakítani az érintett katonai, tűzvédelmi, polgári védelmi szervezetek és a lakosság önkéntes alakulatai között. Sajnos azt kell mondanunk, hogy ezen a területen még sok rendeznivaló van. Megfelelő intézkedésekre és technikai fejlesztésre van szükség, mert nemzetközi kötelezettségek is feladatokat róttak ránk, elsősorban az olyan ipari katasztrófák esetében, amelyek káros hatása átlépi a nemzeti határokat. A megelőzés elve egyaránt vezérlő elv a biztonsági intézkedéseknél is és a környezetvédelemnél is. Ilyen módon a környezetbiztonságot elsődlegesen a megelőzés érvényesítése garantálhatja. Az elmondottakból következik, hogy a környezetbiztonság rendszerének megteremtését szervesen be kell építeni a hazai környezetvédelmi stratégiai tervbe, vagyis a kimunkálandó nemzeti környezetvédelmi programba.
A fegyveres erők és a környezetvédelem közötti kapcsolatot illetően örömmel lehet nyugtázni azokat a pozitív és új típusú törekvéseket, amelyek azt mutatják, hogy ezek a szervezetek is felelősséget éreznek hazánk környezeti állapotáért. Már az 1993-ban hozott honvédelmi törvényben sikerült deklaratív módon egy cikkelybe beírni, hogy a fegyveres erők feladata az aktív és a passzív környezetvédelem.
A fegyveres szolgálat ellátása, illetve a harci cselekményekre való felkészülés természetesen szintén okozhat jelentős károkat a természeti környezetben. Ritka növény- és állatfajok pusztulhatnak ki, értékes élőhelyek, egyedi természeti értékek semmisülhetnek meg egy-egy rosszul megtervezett gyakorlat során. Helyi talajvíz- és levegőszennyezés is kialakulhat, illetve speciális esetekben a zajhatás okozhat környezeti ártalmakat. A fegyveres erők kiképzési terveinek összeállításakor szintén érvényesíteni kell a környezeti hatástanulmányok elkészítésének és mérlegelésének elvét. A laktanyák, a raktárak - főként üzemanyag- és vegyianyag-tárolók - s egyéb katonai, valamint rendészeti objektumok esetében szintén intézkedni szükséges a környezetbe kijutó szennyezőanyagok minimalizálásáról.
A NATO békepartnerség-mozgalom közös akciói során a környezetvédelmi igények betartása és érvényesítése kötelező feladat lesz, amire megfelelő nevelő- és felvilágosító munkával is fel kell készülni. Jó példaként említhető meg, hogy az ősszel rendezett brit-magyar közös hadgyakorlatra külön intézkedési terv és környezetvédelmi értékelőrendszer készült.
(18.40)
A Honvédelmi Minisztériumban megalakították a környezetvédelmi és biztonságtechnikai osztályt - éppen a honvédelmi törvény megfelelő paragrafusa alapján -, amely elsősorban az oktatási feladatok megszervezésével foglalkozik.
A NATO-országok hadseregeiben igen szigorú környezetvédelmi normák és előírások érvényesülnek - ezeket fokozatosan át kell venni a magyar fegyveres erőknek is. A katonai nevelés egyik jelentős tényezője lesz a környezeti nevelés, amit a leszerelt katonák a civil életben is hasznosítani tudnak. De ezen túlmenően a "Partnerség a békéért" együttműködés során az általunk felajánlott programban is jelentős szerepet játszik a környezetvédelem.
Mindezek után a környezet védelméről szóló törvényjavaslatot jónak tartom, támogatom, és kérem a törvény elfogadását. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
