CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (KDNP): Természetesen. Ezt szerettem volna kérni.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a késői óra ellenére egypár gondolatot fűzzek ehhez a törvényjavaslathoz. Az alapvető indíttatása mindenképpen támogatandó, mivel két olyan jelenség visszaszorítását célozza, amely mindenképpen a közjóval ellentétes, és a törvényalkotók szándékával is, hiszen nyilván nem volt ilyen szándéka a törvényalkotóknak. Ennek a részletezését Gaál Gyula képviselőtársunk az expozéban kifejtette.
Az egyik ilyen témakör, ez az átalány. Itt a következőket szeretném megjegyezni és fölhívni a tisztelt Ház figyelmét arra az erősen cikcakkos vonalra, amelynek mentén ebben a témában a közelmúlt történései lezajlottak. Úgy vélem, ebben az átmeneti korszakban az egyéni vállalkozók, akiknek egy tipikus adózási formája ez az átalány, igen hányatott életet éltek - és élnek még jelenleg is. Az adózásuk hol a személyi jövedelemadóba tartozott, hol a társaságiba; az átjelentkezést egyszer megtiltották, újra lehetővé tették stb. Az ő testükre szabott adózási forma lenne ez az átalány, ami évekig tulajdonképpen nem volt lehetséges, mert valahogy ez a modernebb adózási forma, ami itt utat tört, a személyi jövedelemadó és általában a restrikciós politika nemigen kedvelte az átalányt, hiszen ott mindig erős a gyanú, hogy azok választják, akiknek jó - ez érthető is talán -, és az állam számára inkább ráfizetést jelent.
Ebbe a helyzetbe tört be a szabaddemokraták programjában szereplően ez az új átalányozási forma, ez év kezdetétől.
(21.00)
Viszont ez a törvényjavaslat - amit Gaál Gyula képviselőtársunk benyújtott - mutatja ennek a szabályozásnak a rendkívül ingatag voltát. Azt, hogy ez a hiba becsúszott, nyilván kritikával illetjük, nem lett volna szabad, hogy előforduljon. Most gyorsan korrigálni kell.
Azonban maga az átalányrendszer, amely jelenleg funkcionál, sem megfelelő, ez sem jó. Egy átalánynak akkor van értelme, ha mind a két fél számára kedvező: a kincstár is jól jár, nagyon hangsúlyozom. Itt nem arról van szó, hogy valami olyan átalányadózási forma lenne szükséges, hogy egyesek jól járjanak és manipulálhassanak. Tehát a kincstár is jól kell hogy járjon, viszont az adózó is, hiszen akkor választja az átalányt. Ennek az a jelentősége, hogy bizonyos kötöttségek alól szabadul, tehát így ez egy kölcsönös kompromisszum alapján jönne létre.
Ez az átalány, ami jelenleg funkcionál, majd eme korrekció után is, semmiképpen nem ilyen. Könnyű megjósolni, hogy nyilván azok választják, akiknek kedvező. A kincstár erre igencsak rá fog fizetni.
Ezért én javaslom az itt jelen lévő tisztelt pénzügyi államtitkár úrnak, vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy egy olyan átalányrendszer lépjen életbe - kifejezetten és csak az egyéni vállalkozókra, akik azokat a tevékenységeket végzik, amelyek itt a törvényjavaslatban most már körül vannak határolva -, amely az előbb általam említett kritériumnak megfelel.
Véleményünk szerint ez lehetséges. De csak úgy lehetséges, ha szakmánként, legalábbis szakmai csoportonként történik a meghatározás, hiszen olyan eltérők az anyagigényességek, az anyagjellegű költségek igényei, általában a költségszóródások a különböző szakmákban, hogy csak szakmai megközelítéssel lehetne ilyen átalányrendszert megalkotni.
Amikor sor fog kerülni a személyi jövedelemadó-rendszer átvizsgálásra, javaslom ezen a helyen is, hogy az egyéni kisvállalkozók egész adózási helyzetét tekintsük át, tekintsék át újra, mert ők tulajdonképpen a személyi jövedelemadóba igazán nem tartoznak bele, hiszen vállalkozók, a társasági adóba nem tartoznak bele, hiszen egyéni vállalkozók. S ez az átjárás nem egy megoldás.
Itt valami olyan adórendszert kellene biztosítani az egyéni vállalkozóknak, amely megfelel saját érdekeltségüknek, a kincstárnak és az egész társadalomnak is, hogy ez a kisvállalkozói réteg, amely rendkívül hányattatott múltat élt meg, végre megtalálja a stabilitást és a biztonságot is.
Úgy vélem, általában az adótörvényekben sokkal nagyobb stabilitás kellene. Ez a rendkívül gyors cikcakk, ami ebben az átalányozási formában most bekövetkezik, sajnos úgy fog belekerülni a magyar adózási jog történetébe, az összes átalánycikcakkal együtt, mint egy villámgyors változtatás, amelyre valóban szükség van.
Egy kicsit más a helyzet a szövetkezeti üzletrész megvásárlásához fűződő adókedvezménnyel. Véleményünk szerint itt is van egy olyan anomália, amit meg kell szüntetni, de ez értelmezés kérdése. Tulajdonképpen a Pénzügyminisztérium és az APEH nyilatkozata, úgy tűnik, meg is adja a megoldást. Itt nem látjuk annyira szükségesnek, amit Gaál Gyula képviselőtársunk indítványozott, hogy legalább a jövőt illetően zárjuk ki az értelmezési vitákat. Tehát itt más a helyzet.
Ezzel kapcsolatban csak azt szeretnénk leszögezni, hogy ezt a kedvezményt, amelyet tulajdonképpen a személyijövedelemadó-rendelet erre az évre biztosított - és ez még jelenleg megvan -, nem lehet korlátozni, véleményünk szerint nem lehet elvenni. De mindenképpen vissza kell szorítani azt a fajta manipulációt, ami nyilván irritálja a társadalmat. Hallottunk róla, hogy itt tulajdonképpen még olyan 300 százalékos nyerészkedésről is lehet szó. Ennek mindenképpen gátat kell vetni. Az a javaslatunk, sőt a konkrét álláspontunk, hogy valamennyi szövetkezet részére maradjon fenn ez az adókedvezmény.
Összesítve: egyetértünk az előterjesztő szándékával eme manipulatív jelenségek visszaszorítására vonatkozóan, azonban mind a két területen biztosítani kell a normális és tisztességes szabályozást.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
