AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A délelőtti vita tanulságait összegezve három kérdésben szeretnék röviden reagálni az elhangzottakra.
Mindenekelőtt úgy vélem, a vita is megerősítette, hogy egyetértés van - a vitában résztvevők túlnyomó többségét tekintve - abban, hogy a hto esetében egy mély levegőt kell vennünk, és minden eddigi rendszerrel szemben egy nagyon egyszerű rendszert kell bevezetnünk, amely kiiktatja a hto külön kezelését, megszüntet mindenféle jegyrendszert, az utalványrendszert, s ezzel a feketegazdaságnak egy lényeges elemét valószínűleg sikerül kiiktatni. Tehát önmagában a javaslatnak az a része, amely az eddigi preferenciális külön kezelés megszüntetését célozza, úgy látom, a vitában is támogatást kapott, és remélhetőleg ennek megfelelően majd az Országgyűlés is döntést hoz erről és elfogadja az erre irányuló javaslatot.
Ami nagyon fontos még - ezt hangsúlyoztam az expozéban -, hogy a dolog természetéből adódóan egy ilyen intézkedés csak május 1-jén vezethető be. Ez indokolja ennek az ügynek a csomagból történő kiemelését és külön tárgyalását, és ezért lenne nagyon fontos, hogy a Ház ebben az ügyben mielőbb döntést hozzon.
A második kérdéskör, amire a htó-val kapcsolatban reagálni szeretnék - s ez a vitában elég nagy hangsúlyt kapott -, az a "hogyan tovább?". Nevezetesen: ennek az intézkedésnek a hatására nyilvánvalóan lényegesen megemelkedik a felhasználók - elsősorban a fogyasztók és a lakosság - számára a hto ára. Tehát milyen konstrukcióban, milyen módon kíván a kormány valamiféle részleges kompenzációt nyújtani ebben az ügyben? Úgy gondolom, a kormányzat álláspontja ezzel kapcsolatban világos. Ennek az ügynek az elrendezése nem ennek a mostani törvényjavaslatnak a feladata, ugyanakkor nagyon fontos. Ennek az ügynek a kezelése a pótköltségvetés keretében kell hogy megtörténjen.
Úgy láttam a vitában, hogy bizonyos félreértések keletkeztek az expozémmal kapcsolatosan. Ezért szeretném hangsúlyozni, természetesen nem arra gondoltam, hogy a fogyasztásiadó-bevételből kvázi alapot kellene képezni és ennek bizonyos részét kellene visszajuttatni, pusztán csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy az intézkedés lényegéből adódóan itt valamiféle kompenzációs mechanizmusnak megteremtődik a fedezete. Azt is hangsúlyoztam, hogy nem teljes körű ellentételezésről van szó, hanem valóban a legrászorultabbaknak, a legjobban érintett rétegeknek kívánunk valamilyen kompenzációt nyújtani. S az is lényeges eleme volt a véleményünknek, hogy ezt az önkormányzatokon keresztül szeretnénk megvalósítani.
Az önkormányzatok vannak leginkább abban a helyzetben, hogy el tudják dönteni, ki az, aki valóban rászorult és milyen mértékben. Volt, aki ezzel kapcsolatban a vitában más véleményt fejtett ki.
Azt gondolom, nem most, a mai ülésen kellene ebben véglegesen megállapodnunk, hanem a pótköltségvetés keretében különös figyelemmel kell majd ezzel a kérdéssel foglalkoznunk, mint ahogy több olyan intézkedés van, aminek az ellentételezéseképpen valamiféle, az önkormányzati keretekben megvalósítható szociális kompenzációt majd minden bizonnyal nyújtanunk kell.
A harmadik kérdéskör a gépkocsi fogyasztási adójának az ügye. Itt is szeretném hangsúlyozni, hogy ennek kétféle indítéka is van.
Az érvelésben elsősorban ugyan azt emeltem ki, hogy borzasztóan magas az az 1 milliárd dollárt megközelítő import, amit az ország gépkocsi-behozatalra költ, s ezt kellene alacsonyabb szintre szorítanunk, de nyilván a költségvetési hatások is fontosak. Itt szeretném jelezni, hogy éves szinten 7-8 milliárd forint bevételt várunk ettől az intézkedéstől, ami azt jelenti, hogy ebben az esztendőben valószínűleg mintegy 3 milliárd forint többletbevétellel számolhatunk.
Természetesen nagyon nehéz annak a megítélése, hogy a gépkocsikkal kapcsolatos teljes intézkedéscsomag végső soron milyen hatást vált ki, tehát milyen mértékben csökken a gépkocsiimport. Remélhetőleg jelentős mértékben csökkenni fog.
Ami azokat az érveket illeti, hogy miért nem differenciáltunk ezzel a 10 százalékkal, azzal kapcsolatban azt gondoljuk, hogy ez a 10 százalékos mérték önmagában elég kicsi. Ez lényegesen nem befolyásolja a különböző arányokat, mondjuk, a katalizátoros és nem katalizátoros gépkocsik ára között. Az egész intézkedéscsomag - a vámpótlék, a leértékelés, a fogyasztási adó - együttesen azonban lényegesen átrendez bizonyos arányokat, nevezetesen a hazai gyártású gépkocsikat teszi viszonylagosan olcsóbbá az importált gépkocsikkal szemben. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos üzenete ennek az egész intézkedéscsomagnak.
A másik része pedig, hogy ez a magasabb árszint valószínűleg azt fogja eredményezni, hogy a vásárlók azért megnézik, milyen gépkocsit vesznek, talán egy kevesebb köbcentis gépkocsival, egy nem feltétlenül nyugat-európai, hanem mondjuk, akár dél-koreai vagy más, viszonylag alacsonyabb árfekvésű gépkocsival is megelégednek. Tehát a szerkezet szempontjából talán most ez lenne a legfontosabb üzenete ennek a csomagnak, hogy a fizetési mérleget minél kevésbé terhelje a gépkocsibeszerzés.
Mindezekkel együtt tehát az lenne a kérésem, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot az Országgyűlés változatlan formában szavazza meg, a gépkocsi fogyasztási adójával és a htó-val kapcsolatos döntést hozza meg, és a pótköltségvetés keretében térjünk vissza a kompenzáció kérdéseire.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
