BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nehéz helyzetben van napirend után a megszólaló, mert fáradt a képviselő, nagy részük távozik is, fáradt a hallgató, esetleg a tévénéző is. De néhány percre szeretném igénybe venni a figyelmüket. A mohi atomerőműről szeretnék beszélni, amelyik rendkívüli izgalmakat vált ki a magyar társadalomban - főleg azok körében, akik látják is az épülő atomerőművet. Az 1991-ben félbehagyott atomerőmű építését a szlovák kormány újra tervezi. Arról volt szó, hogy EBRD-hitelt vesznek föl, még részben most is szó van róla.
Sajnos közben fölvetődött egy orosz hitel lehetősége is. Az igazi meglepetés vagy rémkép a legutóbbi időben került napirendre, amikor is a Skoda-Praha nevű cég jelentkezett, hogy 30 százalékkal olcsóbban meg tudja építeni az atomerőművet, mint ezt az EBRD-hitel lehetővé tette volna.
A magyar kormány látványosan nem foglalkozott vagy keveset foglalkozott, vagy ha jóindulatú vagyok, akkor azt mondom, úgy foglalkozott az erőművel, hogy nem vettük észre.
A budapesti közmeghallgatásra is tulajdonképpen egy váci környezetvédelmi csoport hívta fel a minisztérium figyelmét. Sőt az ismeretterjesztő anyagokat is ez a környezetvédő csoport küldte meg a kormánynak. Itt a parlamentben erről már volt is szó.
A kérdésekre, interpellációkra adott válaszban mindig azt hallottuk, hogy a kormány még nem alakította ki a hivatalos álláspontját az atomerőművel kapcsolatosan.
(15.10)
Azért is különösen zavaró volt ez, mert a szomszédos Ausztriában egy egész népmozgalom alakult az atomerőmű építésének befejezése ellen: környezetvédelmi csoportok több mint egymillió aláírást gyűjtöttek annak érdekében, hogy az atomerőmű építését ne fejezzék be, illetőleg hogy ne atomerőműként helyezzék üzembe; Vranitzky kancellár fél milliárd schilling támogatást ígért Szlovákiának, hogyha gázüzemű erőművet építenek az atomerőmű helyén; Ausztria azzal fenyegetőzött, hogy kilép a Közép-Európai Fejlesztési Bankból, hogyha a bank hitelt ad Szlovákiának - és így tovább.
Meg kell jegyeznem, hogy Bécs ettől az épülő atomerőműtől mintegy 150 kilométerre helyezkedik el, nyugati irányban, tehát nem főszélirányban, Budapest meg mintegy 82 kilométerre van, főszélirányban, ugyanis ebben a térségben az északi szél a meghatározó. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy az Ipoly-völgy kevesebb mint 30 kilométerre van ettől a területtől - és erre céloztam bevezetőmben, amikor azt mondtam, még jobban aggódnak azok, akik látják is ezeket az égnek meredő kéményeket.
A magyar kormány továbbra is hallgatott. Az azóta megkötött szlovák-magyar alapszerződésben egyetlen szó sincs az atomerőműről. Az a többször hivatkozott 9. § - a parlamentben is elhangzott jónéhányszor - egyáltalán meg sem említi az atomerőművet, tehát erre hivatkozva nekünk nem nagyon lehet nagyobb biztonságunk.
Persze, azt is meg kell jegyeznem: azt sem tudjuk, hogy a szlovák kormány tulajdonképpen hogyan értelmezi ezt a 9. §-t - mert, mint tudjuk, értelmezési viták is vannak az alapszerződés körül. Közben megszületett a magyar kormány hivatalos álláspontja, amit szó szerint szeretnék idézni - mert klasszikusokat szó szerint: "Magyarországnak az az érdeke, hogy az elérhető legmagasabb európai biztonsági szabványok mellett működjön az atomerőmű." Tehát a magyar kormány nem kíván sem Ausztriához, sem pedig a környezetvédelmi csoportokhoz csatlakozni, és úgy véli, hogy ennek az atomerőműnek meg kell épülnie, csak a biztonsági előírásokat kell betartani.
A múltkor, egy külügyi államtitkári válaszban elhangzott megjegyzés - miszerint tárgyaltunk Ausztriával, de ez a probléma nem került szóba - nem megnyugtató. Nem megnyugtató, mert nem tudjuk, miről folyt akkor a tárgyalás, hogyha ez az atomerőmű így nem került szóba.
Időközben a kormány... - illetve lehet, hogy nem a kormány, hanem önműködő akció volt: egy környezetvédelmi csoport is jelentkezett Magyarországon, amely támogatja az épülő atomerőművet, sőt, mint tudjuk, parlamenti képviselőt is sikerült kamera elé hívni és támogattatni vele ezt az atomerőművet.
A tragikus fordulat tulajdonképpen az utóbbi hetekben következett be, amikor az előbb említett cseh ajánlat megszületett. Ehhez tudnunk kell: ez a cseh ajánlat úgy született meg, hogy Mečiar miniszterelnök úr bejelentette, Szlovákia nem kívánja teljesíteni az EBRD által ajánlott feltételeket. Két lényeges feltétel van tulajdonképpen. Az egyik az, hogy 30 százalékkal meg kell emelni az elektromos áram árát Szlovákiában, mert túl alacsony; a másik pedig, hogy annak a bizonyos apátszentmihályi erőműnek a két blokkja, ami régebbi típus, bezárjon 2000-ig. Ezt Szlovákia nem kívánja teljesíteni. Ez érthető is, tekintettel arra, hogy ha Szlovákia egy nagy hitelt vesz föl, akkor neki törlesztenie kell elektromos árammal - és ezt az elektromos áramot valahol meg kell termelni. Ez ilyenformán érthető - csak azt nem tudjuk, mi lesz a mi biztonságunkkal.
Az európai felháborodás eléggé hangos volt, bár Magyarországon nem voltak igazán nagy hullámai. Hivatalos emberek szájából lehetett hallani olyan kijelentést, hogy "ilyen megbízhatatlan társaságnak egy fillért sem!", illetőleg olyat, hogy nem kíván az EBRD ebben az ügyletben részt venni.
A magyar kormány hallgatása most már sokkal tragikusabb, mint eddig. Most már az a hőn áhított nagy biztonság is veszélybe került, amit a legfontosabb feltételként jelölt meg a magyar kormány.
Tudnunk kell azt, hogy Csehszlovákia sokkal aktívabb volt annak idején az atomerőmű-építésekben, mint bármelyik szocialista ország. Olyannyira, hogy Szlovákia saját atomerőmű-fejlesztési programba kezdett, sőt, Apátszentmihályon építettek is egy atomerőművet, ami egészen rövid ideig működött, majd egy baleset folytán bezárták - a szétszerelése most folyik. Nem tudjuk - végül is eléggé szigorúan őrzött titkokról van szó -, hogy a cseh fél most együttműködve az orosz féllel - ami feltételezhető -, vagy együttműködve nyugati cégekkel, amelyekkel saját atomerőművet épít Csehországban, vagy saját fejlesztésből kívánja ezt az erőművet befejezni.
Mindenképpen aggasztó: nem biztos, hogy azok a bizonyos biztonsági előírások meglesznek.
Ezután - természetesen nem mostani választ várva, hanem inkább gondolkodást kérve, együtt megalkotva a választ - meg kell kérdeznem: készül-e, készült-e hatástanulmány a veszélyeztetett területek védelmére. Egy baleset ugyanis, mint tudjuk, veszélyezteti a Duna-menti sűrűn lakott területeket, üdülőövezeteket, többek között Győr, Komárom, Esztergom, Vác térségét is; természeti értékeinket: az Ipoly-völgyet, a Börzsönyt, a Duna-Ipoly környezetvédelmi területet és a többit. Mivel egy baleset esetén - nem kell ám itt egy Csernobil-típusú atomerőmű-balesetre gondolni, hanem elegendő sugárzó anyagnak a vízbe kikerülése is - megfertőződhet egész Budapest és Budapest környékének ivóvízbázisa. Itt vannak a kutak, a Duna mentén. Készült-e tanulmány arra, hogyan lehet biztosítani egy ilyen esetben Budapest vízellátását?
Számol-e azzal a magyar kormány - mivel számolnia kellene -, hogy normális működés esetén az Ipoly-völgy ingatlanértékei csökkenni fognak? Ezen területeken az emberek megélhetési lehetősége csökkenni fog, ugyanis mezőgazdasági termékeiket - elsősorban málnatermelésről van szó - a világpiacon valószínűleg nem tudják eladni. Ebben az esetben ők valószínűleg kártérítésre tartanának igényt. Ez a kettő együtt elég komoly hatás. Nagyon sok apró faluról van szó. Szerepel-e az építés, a működés költségei között biztosítási összeg arra az esetre, hogyha valami baleset történnék, és kártéríteni kellene azokat, akik kárt szenvedtek ebből adódóan.
Nem tudjuk - úgy tudjuk, még a szlovák kormány sem -, hogy a hulladékok elhelyezése hol, milyen módon történik. Nem mindegy. Most nem arról akarok beszélni, hogy az a terület, ahol az erőmű épül, szintén főleg magyarok lakta terület, de rendkívül közel van a magyar határhoz, és ez mindenképpen közös ügyünk.
Ezeket a kérdéseket tulajdonképpen folytathatnám, de nem kívánom folytatni. Nem kívánom, mert jelzem: nem várok választ - főleg nem gyors, rögtönzött választ - ezekre a kérdésekre. Oly mértékben nemzeti érdekeinkről van ugyanis szó, hogy csak fel szeretném hívni a kormány figyelmét: álljunk neki, gondoljuk végig, hogy mi a legkevésbé rossz megoldás - mert attól félek, jó megoldásról már nem nagyon lehet beszélni. Ha azonban ezt nem találjuk meg, akkor olyan helyzet teremtődhet Magyarországon, hogy az ország lakosságának mintegy 40 százaléka érezheti állandóan veszélyeztetve magát az atomerőmű által.
(15.20)
Ez pedig biztonságunk szempontjából rendkívül fontos kérdés. Szeretném, ha ezt együtt, rövid időn belül meg tudnánk tenni.
Köszönöm, hogy meghallgattak ebben a késői időben. (Taps.)
