DR. MONOSTORI ENDRE
DR. MONOSTORI ENDRE
DR. MONOSTORI ENDRE (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Lassan közhelyszámba megy az, hogy társadalmi-gazdasági viszonyaink az utóbbi évek során rendkívül gyorsan változnak és fejlődnek, és ezek a változások nagyon pontosan, nagyon jól lemérhetők anyagi jellegű jogszabályaink fejlődésében, illetve az anyagi jellegű jogszabályok megújulásában is. Nem is csoda ez, hiszen a jogi szabályozásnak elsőrendű feladata az, hogy elősegítse ezt a társadalmi és gazdasági fejlődést, kitágítsa a fejlődés előtt azokat a kereteket, amiket ezek a fejlettebb viszonyok megkívánnak.
Ezek az anyagi jellegű jogszabályok azonban a gyakorlatban általában valamilyen peres vagy nem peres eljárás keretében tudnak hatályosulni - gondolok itt a bírósági eljárásokra és az egyéb nem peres eljárásokra -, és hogyha ez a hatályosulás, tehát az eljárásjogi szabályozás nem megfelelő, akkor bizony akadozik az egész jogrendszer érvényesülése, hatályosulása, és ez egyrészt az igazságszolgáltatás csődjéhez - legalábbis a gördülékenység fenyegetettségéhez - vezet, másrészt ezáltal negatívan kihat a gazdasági életre, a gazdasági élet fejlődésére is. Éppen ezért rendkívül fontosak azok a jogszabálytervezetek, amiket most tárgyalunk, amelyek különböző eljárásokat szabályoznak és korszerűsítenek.
Én ezek után már csak a cégbírósági eljárásról beszélnék, minthogy most azt tárgyaljuk a három jogszabály közül. És ha valóban igaz az, amit mondtam ezekről az eljárásokról - milyen fontos, hogy az eljárási szabályok rugalmasak legyenek és gyorsítsák az eljárást -, akkor ez különösen fontos a cégbírósági eljárásnál. Nagyon fontos ugyanis, hogy közhiteles, pontos cégnyilvántartás legyen, mert ez alapvető feltétele a gazdasági élet jogbiztonságának.
Ha a törvényjavaslatot elolvassuk, akkor azonnal szembetűnő, felfedezhető két szándék. Az egyik ilyen szándék az eljárás gyorsítására irányul, a másik pedig a bejegyzést kérők felelősségének a fokozását célozza meg. Néhány példát szeretnék csak kiemelni ezzel kapcsolatban.
Az egyik az, hogy feltétlenül lerövidíti az eljárás időtartamát ennek a jogszabálytervezetnek az a rendelkezése, amelynek értelmében a bejegyzési kérelemnek helyt adó végzés ellen a továbbiakban nem lesz helye fellebbezésnek, így a cég adatai azonnal a közhiteles nyilvántartás részét fogják képezni.
Az más kérdés, hogy majd peres eljárás lesz biztosítva a jogorvoslat lehetőségeként, de addig is ezek a szabályok a hiteles cégnyilvántartás részeivé válnak és azonnal működésbe lépnek.
A másik példa arra, amit mondtam: talán a hitelezői érdekek érvényesülését gyorsítja és biztosítja az úgynevezett fantomcégek korábbinál egyszerűbb - vagyis végelszámolás vagy felszámolási eljárás nélkül történő - törlése, tehát kirostálása a cégnyilvántartásból. Nyilvánvaló, hogy ez is az eljárás egyszerűsítését és gyorsítását fogja szolgálni.
Jelentős változást könyvelhetünk el azon a téren is, hogy feltehetően gyorsulni fog az eljárás, ugyanis a törvénytervezet a kötelező jogi képviselet előírását rendeli el a cégeljárásban, és elvárható - legalábbis feltételezhető -, hogy ha jogi szakértők, jogban jártas, jogilag képzett szakemberek vesznek részt az eljárásban, akkor az eljárás meggyorsul, hiszen - reméljük - kevesebb hiánypótlással kell majd számolni, és ennek folytán lerövidül a bejegyzés vagy a változások átvezetésének az időtartama is.
(17.20)
Egyébként ezzel kapcsolatban, ezzel összhangban - a kötelező jogi képviseletre tekintettel - a bejegyzési kérelem, bizonyos kötelező mellékletek hiányában a jövőben hiánypótlási eljárás nélkül elutasítható lesz.
Ezeket az alapvető változásokat, korszerűsítéseket figyelembe véve az SZDSZ támogatja a jogszabálytervezetet, hiszen - mint említettem - korszerűsíti a nyilvántartást, meggyorsítja a nyilvántartást, és talán a hitelezői érdekeket is erősíteni és védeni kívánja.
Mindezek leszögezése és előrebocsátása mellett azért engedtessék meg nekem, hogy néhány kritikai, de jobbító szándékú elvi kérdést és néhány észrevételt felvessek. Mint említettem, a javaslat egyik fontos jogpolitikai célja többek között az úgynevezett fantomcégek elleni küzdelem - és ezáltal közvetve a feketegazdaság elleni küzdelem is. Arra a rendelkezésre gondolok most, hogy a cégbíróság törölheti, kirostálhatja ezeket a cégeket a cégnyilvántartásból.
Úgy tűnik azonban, hogy ez utóbbi cél tekintetében a törvényjavaslat nem elég bátor, nem eléggé következetes vagy talán nem eléggé ötletes, vagy legalábbis ötletesség terén nem éri utol a feketegazdaság résztvevőit. Miről is szeretnék ezzel kapcsolatban beszélni? A 11. és a 12. § lehetővé teszi a fantomcégek törlését, és első megközelítésre úgy néz ki, hogy ez igen jónak tűnik, és nyilvánvalóan megkönnyíti a cégbíróságok munkáját, egyszerűsíti a nyilvántartást. Igen ám, azonban ha ez a javaslat realizálódik, akkor lehetséges, hogy ennek legjobban az úgynevezett fantomcégek létrehozói - vagy ha úgy tetszik, a feketegazdaság szereplői - fognak örülni.
Ugyanis, ha végiggondoljuk, hogy hogyan keletkeznek ezek az úgynevezett fantomcégek, akkor nyilvánvaló, hogy ezek jelentős része olyan társaság, amelyet az alapítók valamilyen jogszabályi rendelkezést megkerülő gazdasági akció céljára hoztak létre, és amikor ezek az akciók lezajlottak, akkor szépen kivonulnak a cégből, és hagyják, hogy a cég szépen elhaljon. Lehetséges, hogy ez a rendelkezés a visszájára fordul, és pontosan bátorítást fog adni az ilyen eljárásokra. Ugyanis eddig talán még aggódhattak ezeknek a cégeknek a létrehozói vagy fenntartói amiatt, hogy előbb-utóbb valamilyen hatóság számon fogja tőlük kérni azt, hogy elmulasztottak valamit - bizonyos bekövetkezett események cégbírósági bejelentését elmulasztották. Hogyha a javaslatból törvény lesz, akkor ezek a személyek fellélegezhetnek, a létrejövő törvény alapján senki nem zavarhatja már őket, és senki nem fogja őket felelősségre vonni - vagy legalábbis ettől már nem kell tartaniuk -, hiszen egyszerűen törlik őket. Nyilvánvaló, hogy ezek a társaságok megszegték a forgalombiztonságot megalapozó cégjogi szabályokat és előírásokat. A javaslat szerint pedig ennek a jövőben nem lesz szankciója, sőt a törléssel a szabálytalanságok talán még szentesítésre is kerülnek. Lehetséges tehát, hogy a javaslatnak ez a formája nem a feketegazdaság terjedése ellen fog hatni, hanem éppen ellenkezőleg: fokozhatja a fantomtársaságok tevékenységét - vagy legalábbis alapítását -, lehetséges, hogy éppen az adófizetés megkerülése céljából.
Végig kellene gondolni azt, hogy - ha egy ilyen társaságot a cégnyilvántartásból törölnek - mi lesz a sorsa annak a társaság nevére regisztrált vagyonnak - legyen az ingatlan vagy gépkocsi vagy bankszámla -, amelynek egy nemlétezővé vált társaság a regisztrált tulajdonosa. A polgári törvénykönyv 127. §-a szerint, ha a dolognak nincs tulajdonosa, azon birtokbavétellel bárki tulajdonjogot szerezhet. Ennélfogva az a magánszemély, aki például az adózásra vonatkozó szabályok megkerülésével - mondjuk betéti társaság útján - vásárolt magának gépkocsit vagy egyéb más vagyontárgyat, a betéti társaság fantomtársasággá nyilvánításával és a cégjegyzékből való törlésével a kérdéses vagyontárgyak tulajdonosává válik, hiszen ő tartja őket birtokban. Hiszen a betéti társaságnak a cégjegyzékből való törlésével a betéti társaság már nem lehet tulajdonos, a tulajdon tárgyán tehát birtokbavétellel az a magánszemély, vagyis a volt bt.-tag fog tulajdonjogot szerezni.
Tehát végig kell gondolni azt, hogy nem volna-e érdemes a javaslatnak ezen a részén némileg változtatni. Ezzel kapcsolatban azt javasolnám, hogy jó lenne a törvényjavaslatot azzal kiegészíteni, hogy amennyiben a cégjegyzékből törölt társaságnak később a bankszámláját vagy bármilyen vagyontárgyát máshol vagy bárhol fellelik, akkor a cégbíróság a bankszámlát zároltathatja, a megtalált vagyontárgyat lefoglalhatja, és a cégjegyzékből törölt társaság szabálytalan eljárásaival okozott károk fedezésére fordíthatja - vagy legalábbis ez lenne a kívánatos ezzel kapcsolatban.
(17.30)
Én úgy gondolom, hogy jó lenne ezt a kérdést alaposan átgondolni és a megfelelő jogkövetkezményeket ezzel kapcsolatban levonni.
Egy másik érdemi kérdésről szeretnék szólni, szintén jobbító szándékkal. A hitelezők védelme érdekében, és talán a hitelezési kapcsolatokat jelentős mértékben segíteni fogja az a javaslat, amit most szeretnék felvetni. Jelenleg a hitelek biztosításának két módja van. Az egyik a társaság tulajdonában álló ingatlan jelzálogba adása vagy pedig a részvényeinek kézi zálogba adása.
Elterjedtebbé kellene véleményem szerint tenni a kft.-k üzletrészének elzálogosítását is. Ennek, érdekes módon, a lehetősége ma is fönnáll, tehát semmi akadálya, hogy valaki ezt tegye, a gyakorlatban azonban ez a mód azért nem tudott elterjedni, mert az üzletrész elzálogosítása sehol nem kerül nyilvántartásra, és az üzletrész tulajdonosa az üzletrész elzálogosítása ellenére harmadik személynek az üzletrészét eladhatja, vagy akár el is zálogosíthatja úgy, hogy az első záloghitelező nem is tud róla, hiszen a nyilvántartásban sehol nem szerepel.
Végül is azért nem terjedt el a hitelek biztosításának ez a módja, mert a zálogjog nem ad kellő biztosítékot.
Miért nem ad kellő biztosítékot? Azért, mert nincs nyilvántartva. Ezért a tervezetet ki kellene talán egészíteni annyival, hogy a cégnyilvántartásban fel kell tüntetni az üzletrész zálogba adását is.
További érdemi kérdésként merül fel a javaslat 1. szakaszával kapcsolatban, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett adatok, illetve az ezekhez kapcsolódó mellékletek nyilvánossági köre bővül. Igaz, a cég üzletpolitikai döntéseit tartalmazó dokumentumokat csak az érdekelt írásbeli hozzájárulásával lehet megtekinteni, nagyon helyesen van így, azonban az előzőekben említett dokumentumok körén kívül még lehetségesek olyan iratok is, amelyek nem üzletpolitikai döntéseket tartalmaznak, azonban teljes körű nyilvánosságuk sértheti a cég vagy annak tulajdonosa érdekeit. Ilyen például a szindikátusi szerződés, a szavazati jogról történő megállapodás az alapításkor vagy a vezető tisztségviselők megválasztásának, kinevezésének körülményeit tartalmazó alapítási okiratok.
Ezért szeretnénk javasolni azt, hogy a nyilvántartással keletkezett egyéb iratokba a betekintés a cég hozzájárulásához legyen kötve.
Végül még egy felvetés, egy további észrevétel a javaslat 4. §-ához. Ez a szakasz úgy rendelkezik, hogy az ott felsorolt hiányok esetében a cégbíróság a kérelmet hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasítja, és e végzés ellen nincs igazolásnak sem helye.
A javaslat benyújtásának egyik alapvető célja a cégbejegyzési eljárásnak a meggyorsítása. Amennyiben a hiánypótlási eljárás eltörlése mellett az elutasítást nem kötjük egy bizonyos határidőhöz, legyen az 30 nap vagy 15 nap, akkor a gyakorlatban lehetséges, hogy ez az eljárás abszolúte nem lesz rövidebb, sőt az elutasítás után megkettőződik, hiszen az ügyfél a kérelmet ismét be fogja adni. Javasoljuk azt, hogy a hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül történő elutasítást a bejegyzési kérelem benyújtásától számított 30 napon belül kelljen közölni az ügyféllel.
Kedves Képviselőtársaim! Ezeket az észrevételeket szerettük volna megtenni ehhez a törvénytervezethez, és mint említettem, a Szabad Demokraták Szövetsége mindezekkel együtt támogatja a törvényjavaslatot, s ezeket a jobbító szándékú észrevételeinket megpróbáljuk majd módosító javaslatok formájába önteni. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
