DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Bevallom őszintén, hogy sokat gondolkoztam azon, hogy miért került a büntetőeljárásról, a polgári perrendtartásról és a cégnyilvántartásról szóló törvényjavaslat, illetve módosítás egy csomagba. Hadd valljam be önöknek, hogy most hétvégén, amikor megkaptam a második csomagot is, a Bokros-csomagra, vagy ahogy én nevezem, a pánikcsomagra gondoltam, rájöttem arra, hogy ugyan ez nem olyan csomag, mint a Bokros-csomag, de egy kvázi csomagnak tekinthető, tulajdonképpen egy próbája annak, amit majd itt a Ház hosszú heteken, nem is olyan hosszú heteken keresztül meg fog tárgyalni, és valószínűleg a 72 százalékos többséggel rendelkező baloldali blokk el fog fogadni.
Azért tettem, tisztelt államtitkár asszony, ezt a lírai kitérőt, mert az én jogi ismereteim szerint a büntetőeljárás s a polgári perrendtartás ugyan eljárásjogi törvényünk, de ezzel együtt a cégbírósági eljárás, a nem peres eljárás szabályai , valamiféle mixtumnak, vegyes dolognak tekinthető, de még egyszer: csak kvázi csomagnak tekinthető, hisz azért külön tárgyalta a tisztelt Ház.
E lírai kitérőt azért is tettem, mert az elmúlt ülésen a büntetőeljárás és a polgári perrendtartás módosításával kapcsolatban élénk vita bontakozott ki itt képviselőtársaim között, mert azt a Magyar Demokrata Fórum sem tagadja, hogy a bíróságokon helyenként kaotikus állapotok vannak. A gyorsítás, a modernizáció, amely általánosságban zászlójára van tűzve a baloldali kormányzópártoknak, én úgy gondolom, feltétlenül szükséges. De nem az a megoldás, hogy alapvető garanciális törvényeket rúgjunk fel, és olyan törvénymódosításokat tegyünk, melyek nem biztos, hogy gyorsítani fogják az eljárást.
Tehát szabadjon annyit megjegyeznem a büntetőeljárással, a polgári perrendtartással és talán még a cégbírósági eljárás gyorsításával kapcsolatosan is, hogy talán folytatni kellene a kormánynak, a kormányzatnak azokat az igazságszolgáltatás korszerűsítésével, a bírók függetlenségének biztosításával, a bírói tekintély megőrzésével, a tisztességes bírói fizetés megállapításával kapcsolatos korábbi törekvéseket, melyeket az Antall-, Boross-kormány megkezdett.
Én úgy gondolom, hogy abban az esetben, hogyha ez a folyamat leáll, és ha a másik csomagra gondolok, a Bokros-csomagra, akkor valószínű, hogy nem fogják radikálisan a bírók fizetését emelni, annak ellenére, hogy azt hiszem, hogy a jogásztársadalomban és itt a parlamentben a képviselők között is teljes egyetértés van abban, hogy a bírói pálya, a bírói hivatás a jogászi pálya csúcsa.
Idefele jövet kezembe akadt a Révai nagylexikon, és a századforduló bírósági épületeit fellapoztam, s azokat a képeket megnéztem: és nemcsak bírósági épületeket mutatott be, természetesen kiváló színvonalon, és nem olyan színvonalon, mint, mondjuk, az orosházi városi bíróság és a környező bíróságok, hogy gyakorlatilag embertelen körülmények között dolgoznak a bírók. A lexikon még azt is tartalmazza, hogy egy bíróságon hol, milyen helyen kell elhelyezni a pulpitust, milyen fából készült a pulpitus, nem akarom sorolni, tisztelt államtitkár asszony, de én úgy gondolom, hogy azért van abban valami, hogy annak idején az öreg járásbírót mindenki megsüvegelte, és ma a bírói tekintély bizony-bizony csorbát szenved. Én úgy gondolom, hogy a cégeljárással kapcsolatban nem kellene sokat vitatkoznunk akkor, ha nem 100 cégbíró lenne, hanem, mondjuk, 500, már akkor a terminus technicusban is, azt hiszem, meg lehetne egyezni.
Én nagyon szeretném, hogyha a jelenlegi kormány - még egyszer - tovább folytatná azt, ami itt elkezdődött, mert ellenkező esetben azt hiszem, hogy hiába hozunk mi gyorsan gyorsító csomagokat, nem biztos, hogy célt érünk vele.
Most a mondandóm lényegére hadd térjek rá, nevezetesen a cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló törvénymódosításra. Kihez szól, tisztelt Ház, ez a törvény? Ahhoz a 700-800 ezer vállalkozóhoz, akik az elmúlt években egyéni vállalkozásokat kezdtek. Azokhoz a vállalkozókhoz, akik társaságokat alapítottak, s akik valamilyen módon alapjai a leendő magyar középosztálynak.
(17.40)
S mit mondhat, tisztelt Ház, a vállalkozó? Van-e hitel? Én azt hiszem, hogy nem beszélhetünk hitelről. Van-e adó- és társadalombiztosítási kedvezmény? Úgy gondolom, hogy nem várható, legalábbis ha a Bokros-csomagra gondolok. Van-e értékálló forint? Én azt hiszem, hogy nincs. Van-e politikai és gazdasági stabilitás? Az sincs. Van-e gyors cégbejegyzés, mint mondjuk, a századfordulón? Kaotikus állapotok uralkodnak - azt hiszem, ebben megegyezünk - a cégnyilvántartási eljárás körül is.
Annak ellenére mondom ezt, hogy az a száz cégbíró, aki dolgozik, valóban sziszifuszi munkát végez. Ennek ellenére több kollégám panaszkodott, hogy három-négyéves szövetkezetek nincsenek bejegyezve, és jó néhány olyan intézmény is eltörlésre került az utóbbi időben... - hadd mondjak gyakorlati példát -.., például volt olyan, hogy soronkívüliség bizonyos illeték lerovása után - már nincs soronkívüliség. Jogi képviselő számára már nincs félfogadás a cégbíróságokon. Teljesen érthető, mert a cégbírók nem tudnak megbirkózni hivatali idejük alatt sem az anyaggal, hanem hazaviszik és otthon próbálják feldolgozni.
Nevek, cégnevek... Beadja valaki a korlátolt felelősségű társaság iránti kérelmét, és elképzelhető, hogy időközben más is adta azt a fantázianevet, hiszen ma Magyarországon nem Szabó és Társai Kft.-ket hozunk létre, hanem szép angol, francia és egyéb kifejezésekkel fantomneveket, mondjuk, Qualität Kft. - hogy mondjak egy példát. Beadja a jogi képviselő, majd másfél év múlva, mert akkor veszik kézbe, közlik vele, írja át az egészet, mert közben már van nyolc Qualität Kft.
Tisztelt Ház! Hogyan történik a cégbejegyzés? Ne a századfordulóra, az antivilágra, az úri világra mutassak rá itt ezen a helyen, hanem hogyan történik Kanadában vagy Franciaországban a cégbejegyzés?
Kanadában úgy történik a cégbejegyzés, hogy a jogi képviselő vagy nevezzük nevén: az ügyvéd, megvásárol a cégbíróságon harminc-negyven végzésre vonatkozó nyomtatványt, kitölti, utána leadja - és be van jegyezve a cég. Francia példával nem akarok részletesen élni, de hasonlóan történik, hasonló gyorsasággal.
Mivel ért egyet a Magyar Demokrata Fórum a cégnyilvántartással kapcsolatosan? Természetesen egyetértünk, hogy valamilyen módon az eljárást gyorsítani kell. Nem ellenezzük a kötelező ügyvédi képviseletet, a székhely, telephely, fióktelep definiálását, a fantomcégek megszüntetését.
S most mondandóm lényegére szeretnék rátérni, hogy mivel nem értünk egyet:
Amennyiben a kormánynak az a szándéka, hogy az igazságszolgáltatás működőképesebb és hatékonyabb legyen, és a hátralékos ügyek feldolgozására vonatkozóan valódi elhatározás született, akkor álláspontunk szerint a cégnyilvántartásról szóló eljárások keretében sokkal bátrabb változást kellett volna végrehajtani.
Az előzőekből is következik, hogy a mai magyar igazságszolgáltatásnak éppen a cégnyilvántartások területén van a legszűkebb áteresztő képessége. Ennek oka abban keresendő, hogy 1989-ben az akkori - azt hiszem, nyugodtan megnevezhetem - Sárközy-féle koncepció alapján a cégbíróságokat, illetve azok feladatait olyan feladatnak deklarálták, amely alapvető bírói munkát igényel. Ezért szerveztek minden megyei bíróság, illetve fővárosi bíróság területén a mintegy kétezerfős bírói karból közel száz cégbírót. Az eltelt évek tapasztalata és az alapvető tulajdoni változások, melyek a piacgazdaság magántulajdonon alapuló kiépítését, ha nem is befejezetté, de visszafordíthatatlanná tették, nem indokolják - s ez a lényege a mondandómnak - a cégnyilvántartások legapróbb részleteit illetően is, hogy bírói tevékenység legyen.
Magyarország egyedülálló módon rendkívül nagy luxust enged meg magának ezzel a nehézkes struktúrával, és a bírói létszám emelésének korlátai nem teszik lehetővé, hogy alapvetően gyorsítsák a cégbírósági tevékenységet akkor, ha fenntartjuk azt a szemléletet, hogy a társasági törvény, illetve egyéb anyagi jogszabályok, például a szövetkezeti törvény alapján létrejövő és a cégbejegyzésre kötelezett változásokat - az alapítástól kezdődően a legapróbb változásokig - regisztráló tevékenység, valamint a törvényességi felügyelet konkrét bírói intézkedést jelentsen.
Mivel a cégjog alapvetően a vállalkozások szabadságán alapuló regisztrálási eljárást jelent és nem engedélyezést, illetve mérlegen alapuló bírói döntést, álláspontunk szerint a most javasolt novelláris változtatással szemben sokkal merészebb lépésre is elszánhatta volna magát az előterjesztő, figyelemmel arra is, hogy az eltelt évek során többé-kevésbé megteremtődtek azok a technikai feltételek - például a teljes számítógépes országos nyilvántartás, a valamennyi gazdasági szereplőt érintő kamarai, köztestületi jellegű intézményrendszer -, melyek alapján a legfontosabb feladat lenne a kamarához tartozó tevékenységek gyakorlóinak önigazgatása.
A tervezett módosítás álláspontunk szerint részleteiben is több ponton bírálható. A legfontosabb, hogy üdvözöljük azt a szabályozási szándékot, amely a kötelező jogi képviseletet kiterjeszti az eddigi körhöz képest a cégeljárás valamennyi körére, azzal, hogy valamennyi bejegyzésköteles adat, jog vagy tény megváltoztatásának bejegyzéséhez jogi képviselő szükségeltetik. Önmagában ez az intézkedés látszólag igen kedvező a jogi képviselők számára, hiszen tömegesen megnöveli az ügyvédek munkalehetőségeit, ugyanakkor a javaslat háttere az indokolás alapján az is, hogy a kötelező jogi képviselet hiánya, másrészről a hiányos vagy bejegyzésre nem alkalmas beadványok a feltétlen elutasítást eredményezik, vagyis a cégbíróság a jogi képviselő útján benyújtott beadványok legfontosabbnak ítélt kellékeinek legkisebb hiányossága esetén sem teszi lehetővé a kérelmező, a jogi képviselő részére az önként vagy felhívás alapján megfelelő határidő tűzésével az igazolási kérelem lehetőségét.
Ezzel kapcsolatosan, tisztelt Ház, eszembe jut a pártállami időkben funkcionáló egyik igazságügy-miniszternek az a tizenkét évvel ezelőtt az ügyvédi kamaránk ünnepi közgyűlésén tett kijelentése, miszerint "az ügyvéd egyszer sem tévedhet". Én úgy gondolom, hogy ez "az ügyvéd egyszer sem tévedhet" megfogalmazás nem lehet most itt a XX. század végén zsinórmérce, különös tekintettel arra, hogy én emlékszem rá, hogy ugyan az igazságszolgáltatás szerves része volt a magyar ügyvédség, de azért elég mostohagyermek volt. Jó néhány módosítással kapcsolatos megfogalmazás ezt a csalhatatlansági dogmát sugallja nekem, de erre a későbbiekben majd még vissza kívánok térni.
Ennek az intézkedésnek sem a céljaival, sem pedig várható hatásaival nem értünk egyet. Ami a céljait illeti, alapvetően sérti a mindenfajta igazságszolgáltatási eljárásban, így természetesen a cégbírósági eljárásban is érvényesülő azon jogot, amely az eljárás lefolytatásához fűződik. Így azt is mondhatnánk, hogy bizonyos értelemben alkotmányellenesnek, de legalábbis nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal is ellentétesnek minősülhet. Ez ugyanis természetszerűleg azt jelenti, hogy a fél vagy a jogi képviselő esetleg vétlen mulasztása az eljárás lefolytatásához való jogot sem teszi lehetővé, illetve a hiányok pótlásával lefolytathatóvá. A gyakorlatban pedig azért nem értünk egyet a tervezett intézkedéssel, mert ez nem fogja meggyorsítani a cégeljárásokat, mert természetszerűen az ilyen módon elutasított kérelmeket ismét be fogják nyújtani, tehát nem csökkenteni, hanem növelni fogják az eljárások számát, a cégeljárások időtartamát, hiszen ugyanazzal az üggyel kétszer kell foglalkoznia a cégbíróságnak.
Az előterjesztő nem vette figyelembe a jogszabály 25. § (1) bekezdését, nevezetesen: ha e törvényből és a cégbíróság nem peres jellegéből más nem következik, a cégnyilvántartás és a cégek törvényességi felügyelete során a polgári perrendtartás szabályait megfelelően alkalmazni kell.
Nézetem szerint itt felmerül a polgári perrendtartás 132. § (1) bekezdésének azon rendelkezése, miszerint az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belüli ismételt beadás fenntartja az eredeti beadáshoz fűződő joghatályokat. E körben felmerül, hogy ki lesz az az ügyvéd, aki könnyű szívvel elvállalja egy társasági szerződés módosítását vagy nagy alaptőkéjű kft. bejegyzését, ha esetlegesen bármilyen taxációban szereplő kellékhiány esetén a beadvány elutasításra kerül, és nyilvánvaló, hogy a jogi képviselőnek kell az illetéket és a közzétételi díjat megtéríteni. Ezzel kapcsolatosan szeretnék visszautalni ismételten a Pp. 132. § (1) bekezdésére, mert jogi álláspontom nem osztja azokat a kósza híreket, ami az ügyvédtársadalom körében elterjedt - és nem tudom, majd az államtitkár asszony erre reflektálni fog-e -, hogy nem fogja elveszteni álláspontom szerint még az elutasítás esetén sem, sem a közzétételi díjat, sem pedig az illetéket az, akinek elutasították a kérelmét, mert nem volt meg valamilyen kelléke.
(17.50)
Ami a taxációt illeti, hadd tegyek még egy lírai kitérőt. Nem osztom a kimerítő felsorolásban például azt a megállapítást, hogy három példányban társasági szerződést kell csatolni. Talán majd utalni kellene arra, hogy milyen társasági szerződést kell csatolni. A Gt.-nek megfelelő társasági szerződést? Mert ilyen alapon valaki egy hevenyészett társasági szerződést benyújt három példányban, aminek az a neve, hogy társasági szerződés, és ami ugyan abszolút ellentétes minden jogszabállyal, de mellette ott van az elfogadó nyilatkozat, hogy befizette a pénzbeli betétet és a többit, amit a jogszabály előír és megfelel az előírásoknak.
Módosító javaslatunk az, hogy vagy el kell hagyni "a bejegyzés iránti kérelmet hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasító" szövegrészt, vagy 15 napos határidőt kell biztosítani a vétlen jogi képviselőnek a hiánypótlás előterjesztésére.
Tisztelt Ház! Meggyőződésünk, hogy a cégnyilvántartások akkor lesznek hatékonyak és megfelelő határidőben teljesíthetők, ha a koncepcionális változás történik, tehát ha a cégeljárás regisztrálási eljárást jelent, és a cégbíró csak a törvényességi felügyelettel foglalkozik. Magyarul - és nem akarom degradálni a cégbírósági eljárást, legkevésbé a cégbírókat - ha a telekkönyvhöz hasonlóan fog történni a cég bejegyzése is. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiból.)
