LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT, az FKGP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Alelnöknő! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Én ott folytatnám, ahol az előttem szóló tisztelt MSZP-s képviselő abbahagyta, aki reménykedik, hogy a Horn-kormány lesz az első, amely meg fogja állítani azokat a folyamatokat, amelyet egy év alatt a Horn-kormány igen fölgyorsított. Ezért én optimistának tartom, és nagyon sajnálom őt, mert rettenetes csalódás fogja érni. Ezt úgy bevezetésképpen mondom.
Most rátérnék arra - ugye, így illik kezdeni -, hogy először is mivel értek egyet ebben a csomagban.
A csomagtervnek a bevezetőjével értek egyet, amely vázolja országunk gazdasági helyzetét. Valóban, a gazdasági helyzetünk rettenetesen rossz, a külső és a belső egyensúly teljesen fölborult. Az események az utóbbi évben, azért, mert a kormányzat, a pénzügyi kormányzat, két pénzügyminiszterrel, több csomagtervvel, minden hónapban új költségvetéssel, pótköltségvetéssel letett dolgokat, de a gyakorlatban a világon semmit nem csinált, s ennek következtében ezek a tendenciák, amelyek megtalálhatók voltak az elmúlt években is - mert problémák voltak a gazdaságban, ezt senki nem tagadja -, igen fölgyorsultak. Nagyon fölgyorsult például az államadósság növekedése. Hirtelen gyorsult fel; én az elmúlt évet mondom, én nem megyek vissza a régebbi évekhez, mert az ottani problémákat már elégszer ragoztuk, és elégszer elmondtuk, hogy micsoda hibák voltak. Valóban voltak hibák, azonban most ebben az egy évben ezek a hibák szerintem fölgyorsultak minden esetben. 7,5 milliárddal nőtt hirtelen az államadósság, az export-import arányok rendkívül elromlottak. Itt az előbb valaki említette, hogy egy dollár meg másfél dollár... Ma már ott tartunk, hogy 5 százalék exporttal szemben 35 százalék az import! Tehát ez nem 1:0,5 arány, hanem valamivel több.
Most kérdezem én, hogy ez kinek jó. Aki ismeri a magyar gazdaság struktúráját, az nagyon jól tudja, hogy Magyarországon - itt az előbb szó volt a nemzeti ipar védelméről - gyakorlatilag az új érték előállításánál általában az importhányad 50 százalék fölött van. Ma Magyarországon inkább összeszerelgetünk, nemigen gyártunk. Az a gyártókapacitás, amely tudott valamit termelni, már nem létezik. Ennek következtében az van, hogy behozzuk az alkatrészeket és összeszereljük a termékeket. Tehát egy 60 százalékos importhányaddal működő, úgynevezett nemzeti új érték termelésnél egy forintleértékelés nem valószínű, hogy olyan nagy előnyökkel jár. Továbbá a könnyűiparban, nem túlzok, ha 90 százalékot mondok, bérmunkát végez ez az ország. Mégpedig úgy végzi a bérmunkát, hogy az olasz behozza a gombot, az anyagot, a cérnát, odaadja a varrónőknek, s azt mondja, fizetek 100 forintot egy ing megvarrásáért, mert akkor egy dollárt fizettem, mondja, mert egy dollárban állapodtunk meg, de forintban fizetünk. Abban a pillanatban, amikor a forintot leértékeljük, akkor az olasz csak 70 centet fog fizetni egy ingért, mert az 100 forint. Ez mennyire hasznos a gazdaságunknak, ezt nem tudom, ezt a pénzügyi szakértők biztosan el tudják mondani, miért jó ez...
Idetartozik, és én ezt a legfontosabbnak tartanám, hogy gyakorlatilag nagyon furcsa összeesések vannak. Itt az előbb ugyan a szocialista képviselőtársam egyértelműen, kicsit körmönfontan, de bebizonyította, hogy bizony minket az IMF irányít. Ő a következőképpen mondta: hát nem úgy van, mert azt nem kötelező megtenni. Ő csak ajánlja, de nagyon ajánlja, mert ha nem, akkor egy fillért sem kapunk, márpedig ha nem kapunk egy fillért se, akkor készen vagyunk! Ennek következtében ez egy elég furcsa dolog, de ezt így mondta el. Nem beszélve arról, hogy a dátumok összeesése is elég furcsa, mert mondjuk, március 12-én, azt hiszem, akkor született ez a szomorú vasárnapi csomagterv, amely megdöbbentette az egész világot, de Magyarországot aztán végképp, a lakosságot különösen... (Derültség.).., másnap érkezett ide a tárgyalódelegátusa ennek az IMF-nek, és valószínűleg valamit kellett mutatni ahhoz, hogy hát tessék, mi mindent megtettünk!
Na most jó, rendben van, megértem, megszorító intézkedéseket kell tenni, mondja a kormány, és a szokás szerint előveszi azt, hogy mindent megadóztat - talán a bajuszt nem adóztatja meg, mert a pénzügyminiszter úrnak is nagyon szép nagy bajusza van, de azonkívül a világon mindenért adót kell itt fizetni -, illetéket növelünk, vámot növelünk - előbb céloztam arra, hogy mekkora importhányaddal dolgozó gazdaságnál - stb. stb.
És még van talán egy dolog, amivel egyetértek az államháztartási reformon belül, hogy a minisztériumok, ezek a régi szocialista nagy kútfejek nem fogynak, hanem gyarapodnak. Egy mellékmondatot mondok: ha a kárpótlás helyett reprivatizáció van, akkor nem volna tízezer ember ma a Földművelésügyi Minisztériumban foglalkoztatva. Nem volna annyi ilyen rendezőbizottság, olyan rendezőbizottság és a többi.
(11.00)
(A jegyzői széket dr. Kávássy Sándor és Sasvári Szilárd foglalja el.)
Gyakorlatilag egész egyszerűen és közérthetően: nincs iparunk, de van ipari minisztériumunk, nincs egészségügyi ellátásunk, de van egészségügyi minisztériumunk, nincs oktatásunk, bezárják az iskolákat, de van oktatásügyi minisztériumunk. Tehát gyakorlatilag azzal nagyon egyetértek, hogy ott lehetne valamit csökkenteni a létszámokon, a régi szocialista felépítményt le kellene bontani. Ma már nincs tervgazdaság, hagyni kellene működni a gazdaságot a saját törvényei szerint, ugyanígy az oktatást, a művelést, az egészségügyet.
Egy példa az átkos Horthy-rendszerből: az egészségügyet a Belügyminisztériumban egy szociális osztály csinálta tíz fővel - nem tudom, ma hány százan vannak az egészségügyi minisztériumban - és legalább úgy elműködött ez az egészségügyi ellátás, mint ma, igaz volt OTI, MABI, OTBA stb. Ma is efelé törekszünk, de gyakorlatilag megmaradtak a hatalmas nagy szocialista felépítmények, és ha 10-20 embert elbocsátanak, nagy probléma van, azonban az ipar, az egészségügy, az oktatás, minden igen alacsony színvonalon működik.
Ezek után is azt mondom, hogy a magyar emberek, a magyar társadalom megértő, a magyar társadalom megérti a problémákat, megérti a nehézségeket és az emberek felsorakoznak. De itt meg kell állnom! Mi mögé sorakoznak fel, ha nincs gazdasági program, ha nincs gazdasági stratégia?! Az önök által kiadott brosúrában benne van, hogy ezek az intézkedések igen fontosak, ezek majd elő fogják segíteni... De arra kevés volt az idő, az egy év, még nem lehetett kidolgozni stratégiát, még nem lehetett kidolgozni elképzelést, koncepciót. Tehát mi mögé álljon a társadalom? Amögé álljon, hogy megint rosszabbul jár, hogy megint sanyargatjuk? Emögé nem áll senki! Márpedig tudomásul kell venni valamit! Egy kormány, egy parlament, egy minisztérium, néhány száz ember nem tud semmit csinálni, csak abban az esetben tud egy ország talpraállni és akkor tud előrehaladni, ha a társadalom, tehát a tízmillió ember mögéje áll és próbál ebben neki segíteni.
Kérdezem én, hogy most ezzel a csomagtervvel önök kire számítanak. Mert én körülnéztem, és kezdhetem alulról vagy felülről, értelmiségtől vagy munkásságtól, nem találtam senkit. A vasutasok, akik most hagyták abba a sztrájkukat nagy nehezen? A rendőrség? Akiknek majd felügyelni kell, hogy ne elégedetlenkedjenek az emberek, akik majd május 1-jén tüntetni mennek? Vagy pedig a pedagógusokra számítanak önök? Kikre számítanak? Mely társadalmi rétegre? Melyik az az iparterület, melyik az az iparág, melyik az az értelmiségi csapat, amely maguk mögött felsorakozik? Nincs olyan! Maguk százan nem tudják az ország helyzetét megoldani! Oda az kell, hogy álljanak mögé az emberek, értsék meg, hogy miről van szó. Értsék meg, hogy miért kell meghúzni a nadrágszíjat. De miből értsék meg? Mert azt mondják, hogy ők azt rögtön tapasztalják, amikor megjött ez a csomagterv, a forintleértékelés, hogy emelkedni fog a villany, emelkedni fog a gáz. A repülőt nem mondom, mert a mi szavazóbázisunkban ma kevés ember utazik repülőgépekkel, nem a nagyvállalkozók világában élünk. De azért gázt, villanyt, vizet stb. fizetni kell.
Ez rögtön jelentkezett ebből a csomagtervből. Rögtön jelentkezett, hogy különböző megszorításokkal éltek, elvettek olyan juttatásokat, amikre nagyon nagy szükség volt. De nem látnak semmit, nem mondják meg, hogy ezt miért kell megtenni, hogy ennek mi az értelme. Mert csak az, hogy az egyensúlyi helyzet romlik, egyáltalán nem érdekli az embereket, hogy önök milyen egyensúlyban vannak. Az embereket az érdekli, hogy ha én spórolok, meghúzom a nadrágszíjamat, összefogok és dolgozok, akkor valamit el fogok érni. Ki kell tűzni a célt, ki kell tűzni a határidőt. Az úgy nem jó, hogy a terhek konkrétak, de elképzelések nincsenek. Ha vannak is, vágyálomba tartozók, hogy majd akkor valószínűleg így lesz vagy úgy lesz. De már rengetegszer volt ilyen valószínűleg így lesz, meg valószínűleg úgy lesz, és nem lett úgy. Az emberek önökben nem bíznak! Higgyék el, hogy ha ma az ember kimegy az utcára, akkor csak rosszat hall a kormányról! Bokros úr nevét nem foglalják imába ma Magyarországon, sem a munkások, sem a parasztok, sem az értelmiség, hogy a régi csoportosítást mondjam. De mondhatom az újat is, a magyar társadalom 99 százaléka nem fogadja el a Bokros-csomagtervet. Márpedig itt ebben az esetben, ha a Bokros-csomagtervet a társadalom 99 százaléka nem fogadja el, akkor itt csak megbukni lehet, pénzügyminiszter úr! Egyedül csak megbukni lehet, mert olyan világ nem volt, olyan országot senki nem tud mutatni a világon, ahol keresztül tudta vinni néhány ember azt, amivel az egész társadalom szembehelyezkedik. Ezt nagyon jó lenne figyelembe venni, mert ez nem közgazdaságtan, ez valóság. Ha az emberek nem azzal foglalkoznak, hogy termelni kezdjenek - ha van hol -, a feltételei meglegyenek ahhoz, hogy új értékeket állítsanak elő, akkor az emberek azzal foglalkoznak, hogy hogyan tudják kijátszani a törvényeket, hogyan tudnak megélni, az életükért fognak küzdeni, és abban a pillanatban ügyeskedni kezdenek.
Ez a kreatív magyar nép, akinek ha adnak munkalehetőségeket, ha a feltételeket biztosítják ahhoz, hogy termeljen, hogy új értéket termeljen, akkor ez a csodálatosan tehetséges nép új értéket fog termelni. De ha nem adnak lehetőséget, olyan kreatív a nép, hogy megtalálja a kiskapukat. Nem tudom, hogy önök hol élnek! Én járok a KGST-piacokra, uraim! Már csak azért megyek ki, hogy vegyek valamit olcsóbban, mert én is szegény ember vagyok. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Hiába csodálkoznak, drága uraim! Olvasom az újságban, hogy ilyen, olyan intézkedések történnek a feketepiac, a harmadik, a szürke, a barna megszüntetésére. Soha ilyen KGST-piac nem volt, mint most van! Már a Móricz Zsigmond körtérig állnak az árusok! Már ott vásárolnak a rendőrök, meg az ellenőrök, akik ilyen szíjakkal azért vannak, hogy megbüntessék őket.
A magyar ember meg fogja találni a módját, hogy kijátssza a törvényeket, hogy megéljen a saját élete fenntartásáért. Mert ha nem áll e mögé a program mögé, ha nem látja a kibontakozás útját, ha fogalma sincs, hogy mi lesz, nem fogja hagyni, hogy éhen haljon a gyermeke. Tessék gondolkodni ezen! Lehet tudományoskodni, én is tudnék közgazdasági elemeket felhozni... (Felzúdulás a kormánypártok padsoraiból. - Közbeszólások: Halljuk!) Tudnék, tudnék, igen! (Közbeszólás a bal oldalról: Csak egyet mondjon! - Derültség.) Tudnék felrajzolni olyan megoldásokat, amelyek nagyon jól hangzanának... (Közbeszólás középről: Kérjük!) ... csak semmi értelmük nem lenne. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Az biztos!)
Igen terjed egy közgazdasági szemlélet, hogy a közgazdászoknak több mint 60 százaléka ma már az adósságállománnyal akar valamit kezdeni, a nyugati közgazdászok is akarnak valamit kezdeni. Mindenki mondja ma már, hogy ebben csak megrokkanni lehet, hogy ez az adósságállomány mindig magasabb lesz, ez kifizethetetlen, ezt nem lehet megoldani. Közgazdaságilag alá lehet támasztani, azt hiszem, ezzel még a pénzügyminiszter úr is egyet kell hogy értsen, mert gyakorlatilag ő is azt mondta, hogy visszafizethetetlen - saját szavait idézem -, de az nem baj. Persze, hogy nem baj, csak hasonlítani kell a GDP-hez. Akkor pedig nagyon rosszul nézünk ki! Mondhatnám azt, hogy az Egyesült Államoknak sokkal több az adósságállománya. Ez is igaz. Csak az Egyesült Államoknak van termelése is, ez is igaz.
Tehát gyakorlatilag ezt lehetne nagyon sokféleképpen elképzelni, azonban egy biztos, pénzügyi megszorításokkal, csak pénzügyi intézkedésekkel egy ország gazdaságát helyrehozni nem lehet. Az ország gazdaságát csak termeléssel, termelésbővítéssel, új érték termelésével, a GDP állandó növelésével, a belföldi cégek megerősítésével, a mezőgazdaságnak mint húzóágazatnak a javításával, oda pénzeszközök juttatásával, a mezőgazdaság feldolgozó iparának az eredménye a magyar pénztárakba, a magyar költségvetésbe folyjon be, ne dollárba vigyék ki, mert el van adva és külföldiek működtetik stb. stb. Tehát ilyen dolgokat is lehetne mondani, de nem ez a lényege a dolognak. Szerintem az egész dolog lényege az, hogy a társadalom nem fogadja el a Bokros-féle csomagtervet. És ha a társadalom nem fogadja el, akkor bárhogy erőlködik ez a kormány, nem tudja végrehajtani, mert nem állnak mögötte a társadalom segítő erejével. Nem áll mögéje senki, hanem várja a csodákat, amely csodák csak addig terjedhetnek, hogy újabb kölcsönöket veszünk fel, hogy fenntartsuk magunkat valami módon.
Az adósságállományunk állandóan növekedni fog, utolérhetetlen lesz. Az infláció az egekbe fog törni. Ha az infláció csak 30-40 százalékon megáll ebben az évben, akkor nagyon fogok örülni, és azt hiszem, hogy majd erre ősszel visszatérhetünk, hogy hogy fog kinézni az infláció Magyarországon.
(11.10)
Befejezésképpen annyit szeretnék még mondani: gyakorlatilag nekem mindig a fényes porta jut eszembe. Mert a magyar történelemben - hadd fejezzem be egy ilyen történelmi példával -, ott sem nagyon érdekelte a szultánt, hogy a magyar nép, a pórok hogy fognak megélni, éhen halnak-e vagy nem; a lényeg, hogy be tudják szedni a sápot. Most gyakorlatilag ez történik. A teherbírás határán vagyunk, de még mindig próbálkozunk még egyet srófolni, még ezt elvenni, még szorítani, amíg ezt lehet csinálni. Azonban egyre felhívom a szíves figyelmet: ma a rendőrség - és a katonaságnak is nagy része -, 70 százalék fölött a létminimum alatt él, vagy akörül él. A fényes porta gondoskodott arról, hogy a janicsárok jól meg legyenek fizetve. Tehát nagyon veszélyes egy ilyen politika akkor, amikor az a szervezet, amelyiknek meg kell majd védeni ezt a társadalommal szemben - amely társadalom nem fogja tűrni és nem fogja tudni elviselni ezeket a terheket -, nincs megfizetve, akkor nem lesznek ebben az országban janicsárok.
Köszönöm szépen, ennyit kívántam mondani. (Taps a jobb oldalon.)
