DR. FODOR ISTVÁN
DR. FODOR ISTVÁN
DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! 1994 tavaszán valóban két törvényjavaslat került az Országgyűlés elé a hadigondozottak ellátásával kapcsolatos megoldatlan problémák rendezésének szándékával.
Az egyik, egy képviselői önálló indítvány, olyan juttatásokat tartalmazott, ami előzetes számítások szerint 40 milliárdos költségvetési kiadást jelentett volna. Ez az összeg önmagában kétségeket ébreszt a javaslatok realizálását illetően, sőt, ha néhány példát kiragadok ebből az előterjesztésből, akkor azt kell mondanom: függetlenül az ország mindenkori anyagi lehetőségeitől, a javaslatok indokoltsága sem volt alátámasztható. A példa kedvéért mondom: a képviselői előterjesztés szerint a hadirokkant és a hadiözvegy első gépkocsija vásárlásakor a gépkocsi vételárát az államnak kellett volna fedeznie, a következő gépkocsi vásárlásához az állam egymillió forint támogatást nyújtott volna.
A törvényjavaslat elfogadása esetén ma már ugyancsak állami kötelezettség lenne például a hadigondozottak telefon- és telefax-ellátása.
A képviselői indítványt nem, a másik előterjesztést viszont az Országgyűlés megtárgyalta, azokkal a juttatásokkal, amelyek az 1994 szeptember elseje óta már hatályban lévő törvény rendelkezéseiként ismertek a képviselő úr előtt is.
Ez a törvény a térítésmentes gyógyászati ellátáson, valamint a térítésmentes gyógyászati segédeszköz-ellátáson túl a jogosultság megállapítása esetén két különböző jogcímen tesz lehetővé pénzbeli támogatást hadigondozottaknak. Egyrészt egyszeri kárpótlás jellegű térítést a 10. - előbb már jogosan vitatott - paragrafus rendelkezése szerint, másrészt havonta folyósítandó járadék jellegű juttatást. A kétféle juttatás együttesen nyolc-kilencmilliárd forint összegű kiadást jelentene ebben az esztendőben.
A költségvetési törvény az igényjogosultak egy csoportja - nevezetesen a volt hadiárvák - egy összegű, kárpótlás jellegű juttatásának, körülbelül ötmilliárd forintnak a kifizetését 1996-ra átütemezte.
Ebben az esztendőben három és fél milliárd forint áll rendelkezésre a hadiözvegyek és hadirokkantak egyszeri, kárpótlás jellegű térítésének, továbbá valamennyi hadigondozott rendszeres járadékának fedezetére.
Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvény 10. §-a alapján 1995. február 28-áig megközelítőleg kétezer fő - egész pontosan 1965 fő - kapta meg az egy összegű térítést, és velük együtt további húszezer, tehát összesen huszonkétezer fő hadigondozott részesül ma is rendszeres járadékban.
Tájékoztatom továbbá a tisztelt Országgyűlést, hogy a hadigondozottak érdekképviseleti szervei közül az egyik - amely az igényjogosultaknak körülbelül tíz százalékát tömöríti -, mint az Országgyűlés elnökének átadott petíciójuk is jelzi, továbbra is olyan tartalommal szorgalmazza a törvény módosítását, hogy az ezt követően nagyjából megfelelne az Országgyűlés által 1994-ben nem tárgyalt képviselői indítványnak.
Az igényjogosultak 90 százalékát maga mögött tudó másik érdekképviselet ugyanakkor megértéssel fogadta az Országgyűlés 1994. április 6-ai döntését, és nem kívánja kezdeményezni a törvény módosítását.
Ez utóbbi különbségtől eltekintve a hadigondozottak érdekképviseleti szerveivel együttműködésünk folyamatos és konstruktív, képviselői egy-egy szavazati joggal tagjai annak a kuratóriumnak, amely a járadékaikat finanszírozó és a fenti költségvetési forrásokból táplálkozó közalapítvány felügyeletét ellátja.
Kérem a képviselő urat és a tisztelt Országgyűlést, figyelembe véve azt is, amit korábban Bleyer Jenő képviselő úr kérdéseire a 10. § felülvizsgálatának szándékával kapcsolatban elmondtam, szíveskedjék válaszomat elfogadni. (Taps.)
