DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy ilyen családias hangulatban folyik a mai napirendhez kapcsolódó vita - vagy talán mondhatom: beszélgetés. Magam is az előterjesztett T/438-as szám alatti előterjesztéshez és az 1975. évi II. törvényhez mint alaptörvényhez kívánok néhány gondolatot elmondani azért, mert az alaptörvény módosítása eléggé szűkösre sikerült. Álláspontom szerint sokkal szélesebb körben kellett volna módosítani az alaptörvényt. Ez elvárás lenne, ezért az előterjesztő szíves figyelmébe ajánlom és tisztelettel kérem, hogy a kimaradt részeket utólag pótolja, és az esetleg szükséges javaslatait, módosításait nyújtsa be.
A jelenleg hatályos '75. évi II. törvény mint alaptörvény olyan - de nem bonyolult - szakmai átdolgozást igényel, hogy hatályát vesztve ne uralkodjon el óriási káosz a társadalombiztosítás területén. Ezért az újraszabályozás rendkívül fontos eleme a megalapozottság.
Az elmúlt négy év parlamenti munkája sem tette egyértelművé számunkra, hogy a jelenlegi szakmai háttér alkalmas-e a munka ellátására, illetve végrehajtására. A kockázat ellenére álláspontunk az, hogy a társadalombiztosítás teljes reformját mihamarabb meg kell kezdeni, de lépcsőzetesen, modulárisan szétszedve, de részletesen át- és kidolgozva és hatályba léptetve. A munkát elvi indíttatásból is meg kell tenni, az indokolt szabályozások egyszerűbbé, közérthetőbbé tétele érdekében. Az új társadalombiztosítási törvénynek adnia kellene egy pontos és garantált kiszámíthatóságot és garanciális biztonságot. A törvény ismert fejezetének átdolgozásához társadalmi konszenzuson alapuló központi instruálás és koherencia szükséges. A koncepcionális vonal azért elmaradhatatlan, hiszen a célok behatárolásához az eszközigényt szinte fillérre pontosan kell kiszámítani. Az első lépcsőben tehát el kell jutni abba a meghatározott körbe, hogy mi tartozik a társadalombiztosítás, mi a szociálpolitika, mi az egészségügy és mi a foglalkoztatáspolitika profiljába, és milyen tevékenység tartozik külön-külön - azaz nélkülözhetetlen a sokszor és régóta hangoztatott profiltisztítás.
Rendkívül rossz irányú elmozdulás az olyan lépés, amely a társadalombiztosítás jelenlegi biztosítási elvét - például a gyesnél - alanyi jogra akarja cserélni. Ez ugyanis sérti a biztosítotti időt szerzetteket, illetve csak arra ösztönöz, hogy bejáratott biztosítási alapforrást veszítsen a társadalombiztosítás, és forrásalap nélkül létesüljön az állami költségvetésben egy új rovat, amelyhez értelemszerűen csak a biztosításban lévők fognak egy új, kitalált adónemmel hozzájárulni.
Az új társadalombiztosítási törvény feltételezi továbbá az államháztartási törvény előzetes létrehozását, mellyel egyben a jogi garancia vállalása is megtervezhető, vagyis az, hogy az állam mit fizet a Társadalombiztosítási Alapba. Egyöntetű vélemény, hogy a társadalombiztosításnak szigorúan, csak és kizárólagosan a vele biztosítotti jogviszonyban lévők érdekeit kell védeni, és ehhez megfelelő színvonalú szolgáltatást kell nyújtani. Csak a saját önkormányzat fogadható el. Az olyan állami beavatkozás, amely a Társadalombiztosítási Alapot érinti, csak akkor hajtható végre, ha egyben annak forráskihatása is rendezve van. A rendszer jelenleg is alkalmas a járulékkal lefedezett, illetve csak elismert idő szétválasztására.
(18.00)
A társadalombiztosításnak nem lehet szociális és foglalkoztatási gondokat felvállalnia. A társadalombiztosítási önkormányzat eddigi munkája során is bebizonyította, hogy alkalmas és tekintélyparancsoló megnyilvánulásai védik a biztosítottak érdekeit, annak ellenére, hogy az ígért vagyoni juttatást nem kapta meg. Javítható lenne azonban az országos önkormányzatok, elnökségek munkája, ha a gyakorlatban támaszkodhatnának a társadalombiztosítás megyei testületeire, melyeket 1994. december 31-éig kellett létrehozni.
Ezzel kapcsolatosan meg kívánom jegyezni: ez a folyamat nehézkes, lassú és igazából senki által sem ösztönzött. Még annyi propagálást sem élvez, mint az önkéntes kölcsönös biztosítási pénztárak szervezése, amire az állami társadalombiztosítás mellett egyre nagyobb szükség lesz.
Az is előre látható, hogy az osztó-kirovó, egyben szociális elemeken nyugvó magyar társadalombiztosítás egyes elemeiben túlköltekezett az egyének javára, és a többéves szufficit sajnos deficitre váltott. Ennek megállítása nyilván nem népszerű feladat.
Ezen megállapítás ellenére vitatható a ma fizetett járulékok mértéke, és nem volt szerencsés megoldás a társadalombiztosítás ügyintézői apparátusának szétválasztása.
Tisztelt Képviselőtársaim! Konkrétabb megállapításaim az alábbiak:
A jelenlegi járulék-folyószámla tartalmi és végrehajtási kérdéskörében - mint előzőekben is említettem - nem volt szerencsés a társadalombiztosítás ügyintézői apparátusának szétválasztása. A belső adminisztrációs nehézségek, a két biztosító pénztár közötti adatszolgáltatási kötelezettség nehézkes volta presztízsokokkal magyarázható, de ez a hangulat óhatatlanul is áttevődik a befizetőkre.
A gyakori arrogancia nemcsak és kizárólagosan itt, hanem a társadalombiztosítás más területein is tapasztalható. Ebből kiindulva, újraszabályozásra érdemes időpont a bevallások és befizetések határidejének tárgyhót követő 15-ére történő módosítása.
Jogos elvárás a számlakivonatok munkáltatók felé történő havi rendszeres megküldése. Törvénysértő eljárás viszont a tőketartozások önhatalmú átrendezése, azaz az előző havi tartozások tőkésítése. Jól különválaszthatóan kell kezelni a tőke- és egyéb tartozásokat.
A társadalombiztosítás végrehajtási jogait erősíteni kellene a gyakorlatban, ami nem mond ellent annak, hogy pillanatnyilag likviditási nehézségekkel küzdő, de régi, megbízható munkáltatók esetében méltányosabb és halasztott járulékbefizetési határidő vagy átütemezés is elérhető legyen.
A társadalombiztosítási tartozás saját ügymenete által számított kintlévőségének behajtása illuzórikus. Lehetőséget kell adni egy adott állapotban a tőketartozások befizetésére, míg a számított kamatok elengedését mérlegelni lehet. Jóllehet ez az eljárásmód sérti a rendszeresen befizetőket, de a krónikus tartozóknál csak romlik az esély a járuléktartozás behajtására. Igazságtalan viszont, hogy ugyanolyan szankcióval sújtják például a banki átutalás késedelmessége miatt a munkáltatót, mint azt, aki hanyagság és egyéb okok miatt nem egy napot, hanem egy évet késik.
Az adósságkonszolidációnál nincsenek mérhető eredményeink, vélhetően azért, mert a kedvezményezetti kör igen szűkre szabott. A társadalombiztosítási vagyont - a korábbi, még fellelhetőt - vissza kell adni a társadalombiztosításnak. Részleges kárpótlás sem kizárt - a már megállapított, háromszázmilliárd forint feletti -, hiszen a biztosítottak sérelmére elkövetett pazarlás elegendő kárpótlási jogcím. A vagyonban elsősorban olyan tárgyakat látnánk szívesen, mint a szanatóriumok, egészségügyi ellátó egységek. Ezek adott esetben - nemcsak fogyasztási, hanem vállalkozási bevételekkel - részben önfenntartókká is válhatnának. A szükséges jogszabály-módosítások vonatkozásában indokolt a törvényben a mérlegelési jogkör felülvizsgálata, annak a társadalombiztosítási demokratizmus intézményrendszerébe, testületeibe való behelyezése. Szükséges a szolgáltató apparátus - a biztosítottak igényei szerinti - kulturált és szakmai felkészítése. A területi pénztárszervezések leálltak, az üzemi kifizetőhelyi ügyintézők munkája nem nyer elismerést, és indokolatlan terheket ró fenntartójára. Például a Kiskunságban az átlagos kifizetőhely 140 fős.
A tényadatok szerint 3,84 százalékos járulékpluszt eredményez egy munkáltatói üzemi kifizetőhely fenntartása, azaz a tényleges 44 százalékos társadalombiztosítás már 47,84 százalékot jelent. Ugyanakkor azok a munkáltatók, akik nem tartanak fenn kifizetőhelyet, 3,84 százalékkal kisebb, azaz csak 40,16 százalékos járulékot fizetnek.
A jelenlegi társadalombiztosítási kifizetőhelyek költségtérítésének mértéke arcpirítóan kevés: a térségi átlagos tényadatokat figyelembe véve 874 forint, azaz havonta 400-1000 forint között mozog, mivel csak egyes társadalombiztosítási ellátásokra terjed ki.
Mindezeken túl valamennyi összesítő nyomtatványhoz fizetés ellenében jut a kifizetőhely, és viseli még általános költségeiben az ajánlott postai küldemények kihatásait is - ugyanis sima levél elvesztése esetén a munkáltatónak a folytatólagos ódiumot is viselni kell.
További teher a munkáltatóra a tíznapos betegszabadság, amely átlagosan 7,9 százalékos többletjárulék kifizetésének felel meg. Így a tényleges, illetve a kifizetőhely és a betegszabadság miatt felmerülő költségek mértéke - a 44 plusz 3,84-hoz hozzáadom a 7,9 százalékot - 55,74 százalékos havi társadalombiztosítási járuléknak felel meg.
A harmincnapos táppénz átvétele a most fennálló táppénz- és betegszabadság 1993. évi 54,3 százalékos tényarányát vélhetően 80 százalék fölé emeli, ami már elviselhetetlen, illetve a kedvezőbb és felderítetlen munkavállalás elterjedésére hat.
Meg kívánom jegyezni, hogy a társadalombiztosítás hatékonyabb ellenőrzései különösen az újonnan alakult és gyorsan megszűnt kft.-knél, a társasági szférában lennének indokoltak. Nem támogatjuk, illetve nem etikus a járulékfizetés a napi 2500 forint felett, a tisztségviselők díjazása után, a tíz nap betegszabadság után és általában minden olyan jogcímen kifizetett összegnél, ami után nincs ellátás.
Az állam által előírt szolgálati idők után az állami költségvetésből kell kompenzálni a járulékot például gyes és gyed esetében, míg a munkanélküliek ellátásánál a szolidaritási alapot terheli a befizetés. Az anyasági ellátások egyben az alanyi jogon járó biztosítással egyenlők. A gyesre való jogosultság csak biztosítási jogviszony alapján képzelhető el.
(18.10)
A gyed nem szorul változtatásra, s ugyancsak nem indokolt a gyermekgondozási segély időtartamának csökkentése, azonban összegét a mindenkori minimálbérhez kellene igazítani. A családi pótlék összegét differenciáltan kellene megállapítani; például egy gyermek után nem járna családi pótlék, csak az egyedülállónak; a kétgyermekes családokét változatlanul kellene hagyni; míg a többgyermekesek között szét kellene osztani azt az összeget, ami az egygyermekesek után esetleg megmarad.
A nyugdíjjal kapcsolatosan: az özvegyi járadékot indítványozom felülvizsgálni, ugyanis az az özvegy, akinek házastársa járadékosként hal el és a saját jogú ellátása meghaladja a minimumnyugdíj összegét, nem jogosult házastársa után özvegyi kiegészítésre. Kifogásolható továbbá az, hogy a nyugdíj összegének kiszámításánál miért vonják le a személyi jövedelemadót. Javítani szükséges és csökkenteni indokolt a nyugdíj-megállapítás idejét, amely a gyakorlatban lassan a négyhónapos átlagot is meghaladja. Konkrét javaslatként fogalmazódik meg, hogy az a dolgozó nő, aki 30-35 évi munkaviszonnyal rendelkezik, és betöltötte az ötvenedik évet, elmehessen nyugdíjba.
A táppénzzel kapcsolatosan: elképzelhető lenne az első időszakon belül 30 napig csak 50 százalékos és alapbérre visszaosztott táppénzmérték főleg akkor, ha ez 1995. január 1-jétől munkáltatói teher lesz. Indokolt lenne a háromnapos, orvosi igazolás nélküli betegszabadság megszüntetése.
A kivételes nyugellátásoknak az érdekvédelmi szférába történő visszahelyezését javaslom, egyben a mérlegelési jogkörök átrendezését és a jelenlegi szabályok szigorítási mértékeinek a csökkentését. Az évenkénti nyugdíjemelések rendszeréről az a véleményem, hogy a már megállapított ellátások évi kétszeri emelésén túl annak utólagos és visszamenőleges hatályú kifizetése és kiszámítása sérti a nyugdíjasok érdekeit, s emellett intrikus is részükre.
Tisztában vagyunk vele, hogy az általunk felvázolt javaslatok, elvárások még kiegészülnek, azonban jelenleg kevés esélyt látunk egy gyökeres nyugdíjreformra; támogatnánk viszont egy rugalmas nyugdíjrendszer bevezetését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Időközben megkeresett bennünket az Ipartestületek Országos Szövetsége, amely kérte a kisgazda frakciót, hogy az egyéni vállalkozók legkisebb járulékalapja a minimális bér teljes összege legyen, s hogy főfoglalkozásban egyéni vállalkozói tevékenységet kezdők a kezdés évére ugyancsak a minimális bér teljes összege után fizessenek járulékot. Az ismert törvényjavaslat ide vonatkozó rendelkezése azt jelenti, hogy az egyéni vállalkozó járuléka az eddigi havi 2960 forint helyett havi 5600 forintra emelkedne, vagyis az évi 126 ezer forint alatti adóköteles jövedelmeket évi 68 040 forint járulék terhelné, amelyet munkáltató hiányában egyedül az egyéni vállalkozóknak kellene viselniük. Az Iposz álláspontja is az - melyet magam is osztok -, hogy a jelenlegi rendelkezés továbbra is maradjon hatályban, és az egyéni vállalkozók legkisebb járulék-alapja a minden naptári év első napján érvényes minimálbér 60 százalékának az 54 százaléka legyen.
A jelenlegi jogi konstrukció alapján minden külön intézkedés nélkül kizárólag e körben a havi járulék 2960 forintról 3402 forintra emelkedik. Félő, hogy ez is meghaladja a tűrőképesség határát, visszaadják iparjogosítványukat, vállalkozói igazolványukat az érintettek, hisz nem tudják megszerezni a nyugdíjjogosultságot, a munkanélküli ellátórendszerből ki vannak zárva, végső soron a szükségleteket figyelembe venni már nem tudó szociális ellátórendszer felé sodródnának. Évek óta folytatott megfigyeléseink szerint, a kezdő vállalkozók szinte kizárólag a munkanélküliek ellátásából kikerült kényszervállalkozók.
A törvényjavaslat még egy részkérdésével kívánok foglalkozni. 1992-ben a szakszövetkezeti tagok korábbi járadékfizetését - nyugdíjalapjuk megszerzésének a lehetőségét - egy törvénymódosítás eltörölte, s ezzel egyidejűleg nem rendelkezett arról, hogy a befizetett járulékaikat miért nem kapják vissza, vagy e járulék alapján miért nem számolják el tagsági viszonyként a megváltott éveiket. Hiányolom ezt ebből a törvényből, bár e törvényjavaslathoz nem kerülhetett becsatolásra, mert a törvényből 1992 februári hatállyal egyértelműen kikerült. Ezúton hívom fel az előterjesztő szíves figyelmét, hogy az országosan is mintegy 3000-3500 főt érintő rendezetlen jogi és anyagi vagy társadalombiztosítási helyzetet utólag vizsgálja felül, és e tekintetben ezt a törvénymódosítást szíveskedjen kiegészíteni. Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
