DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök asszony, köszönöm tisztelt Ház a figyelmet. A társadalombiztosítás 1975. évi II. törvénye azonkívül, hogy '75-ben született, mára ilyen vastaggá vált, (Fölemeli, mutatja a jogszabályt.) s a folyamatos módosítások következtében ilyen oldalak, üres oldalak szerepelnek benne, hatályon kívül helyezett rendelkezések. Tehát egy igen nehezen áttekinthető törvény módosításáról lesz szó.
Ez annál inkább sajnálatos, mert ez a törvény az állampolgárok két alapszükségletét van hivatva szabályozni: az egészségügy működési költségeinek fedezetét és a nyugdíjak kifizetését. Tehát ennek a törvénynek olyannak kellene lennie, hogy mindenki számára áttekinthető, világos és érthető legyen.
Sajnos, nem ilyen. S ezek a folyamatos módosítgatások már a jogi egyetemeken a vizsgák rémévé teszik a társadalombiztosítási jogot. Úgyhogy valóban nagyon nehéz itt úgy beszélni, hogy nemcsak a képviselőtársak, hanem az állampolgárok is megértsék, miről van szó.
Én megkísérlem nagyon közérthetően azt mondani, hogy a társadalombiztosítási rendszer átalakítása egy folyamat, amely elkezdődött még az előző kormány alatt, létrejött a költségvetéstől független társadalombiztosítás önkormányzatokkal, majd ez a folyamat folytatódott a jelenlegi kormány tevékenysége során. Ez a parlament legutóbb tavaly év végén módosította ugyancsak ezt az alaptörvényt, az 1975. évi II. törvényt, és most újra módosításra szorul.
A módosítás szükségességét az indokolná, hogy a társadalombiztosítás bevételeit valami módon növelni és kiadásait csökkenteni kívánjuk.
(17.40)
Növelni a bevételt és csökkenteni a kiadást, mert különben a társadalombiztosítás pénzügyi egyensúlya nagyon nehezen tartható fenn. Ez nem magyar jelenség, nem ősi magyar átok: ez a világ összes társadalombiztosítási rendszerére jellemző ott, ahol a népesség aktív összetevőinek száma csökken, és nő az ellátást igénybe vevők száma.
Csupán az a kérdés, hogy ezek a módosítások milyen irányba mutatnak: a növekvő befizetéseket milyen jövedelmi csoportok, a társadalom mely gazdasági, szociális helyzetben lévő csoportjai viselik, és a megszorítások kiket érintenek.
A társadalombiztosítás a társadalompolitika egy igen lényeges összetevője, hiszen a "szociálpolitiká"-t széles értelemben "társadalompolitika"-ként lehet magyarra fordítani. Ez azt jelenti, hogy az ebben megnyilvánuló kormányzati és parlamenti szándék egyben minden ideológián, minden nyilatkozaton túl jellemző egy társadalom, egy kormány, egy parlament társadalomfilozófiájára, arra vonatkozó elképzeléseire, milyennek kell lenni egy társadalomnak ahhoz, hogy egészségesen működjék. Különösen fontos ennek a hangsúlyozása egy átalakuló gazdaságban, ahol a gazdasági törvények és a gazdasági szféra tevékenysége a jövedelemkülönbségek növelését kell hogy szolgálja, hiszen ez a jövedelemkülönbség a gazdaság motorja, és Magyarországon ez a jövedelemkülönbség a tényleges, az elsődleges, a primer jövedelmeknél 1:20 arányúra nőtt. Egy dinamikusan fejlődő gazdaságban ez természetes, sőt kívánatos is. A szociális olló viszont - az, hogy ez az 1:20 arányú primer jövedelem valójában mekkora jövedelmet jelent - 1:7. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság szükséges széthúzó, jövedelemdifferenciáló erejét a társadalomnak, a modern államnak, a demokratikus államnak valamilyen visszaszabályozó, visszaosztó rendszerrel kompenzálni kell.
Demokráciákban kompenzálni kell, hiszen minden demokráciában, ahol választások vannak - a szükségszerűen mindig kis számú gazdaggal szemben - a választópolgárok többsége nem a felső 10 százalékhoz tartozik. Tehát ez a visszaosztó mechanizmus egyszerűen politikai szükségszerűség, és a jóléti államok, illetve a szociális piacgazdaságok egyszerűen tudomásul veszik. És nem szívjóságból, altruizmusból vagy bármilyen szándékból teszik, hanem abból a felismerésből kiindulva, hogy enélkül a társadalom nagyon nehezen tartható stabil állapotban, az elégedetlenség nagyon nehezen kezelhető. Egyetlenegy esetben kezelhető: hogyha a társadalmi termelés oly mértékben bővül, hogy az alsó jövedelmi csoportok is napról napra nagyobb jövedelemhez jutnak, mert akkor el tudnak viselni nagyobb jövedelmi különbségeket. A FIAT gyár munkása azóta nem sztrájkol - noha Agnelli úrnak, a tulajdonosnak valószínűleg azóta több jachtja és magánrepülőgépe van, mint az ötvenes években -, amióta hozzájut a saját FIAT kocsijához és a többi, a polgári léthez tartozó javakhoz, hiszen úgy érzi, hogy akkor meg van fizetve a munkája.
Egy olyan gazdaságban, ahol csökken a gazdaság összkitermelő, árutermelő, értéktermelő képessége, csak úgy lehet fenntartani növekvő jövedelemkülönbségeket, hogyha vagy fizikai, vagy szellemi elnyomás, erőszak, terror érvényesülhet. Ilyenek a dél-amerikai és az egyéb - hadd ne idézzem, milyenfajta - rendszerek.
Tehát nekünk azt kell mérlegelni, hogy miután ilyen irányba nem akarunk elmenni, a társadalombiztosításnak ezt a kiegyenlítő szerepét fenn kell tartani. Fenn kell tartani még akkor is, hogyha ez az elsődleges, vagy másodlagos, vagy akárhányadlagos tőkefelhalmozásnak valóban gátja. Fenn kell tartanunk azért, mert a tőkés, tulajdonosi osztály is be kell hogy lássa, hosszú távú politikai érdeke a társadalmi stabilitás.
Éppen ezért az a kérdés, hogy ezek a változások milyen irányba mutatnak. Sajnos, azt kell mondanom, hogy itt a teherviselést az alacsonyabb jövedelmi csoportok kárára, és a magas jövedelmi csoportok javára kívánják a módosítások megoldani. Azt kell mondanom: ha végignézzük az elmúlt időszak ilyen irányú országgyűlési határozatait, törvényeit, a kormány rendeleteit, akkor többet fizet az átlag állampolgár, és kevesebbet kap ezért, amit fizet. Az átlag többet, és ezen belül a szegényebb még többet. Többet fizet azért, mert a társadalombiztosítás eddig adózatlan járulékát adókötelessé tettük tavaly az adótörvényekben. Ez azt jelenti, hogy noha levonható a személyi jövedelemadóból ennek a befizetésnek egy hányada, ez csak annak számára lehetséges, aki egyáltalán adóköteles. Tehát a legalacsonyabb jövedelmű réteg számára az eddig adómentes társadalombiztosítási járulék azóta adókötelessé lett. Többet fizet, mert a jelenlegi módosítással az egyéni vállalkozók 40 százalékkal több járulékot lesznek kötelesek fizetni.
Kevesebbet kap ugyanakkor, hiszen a gyógyszerár-emelés, a táppénz 4,5 milliárdos megkurtítása, a 13,5 százalékra tervezett nyugdíjemelés azt jelenti, hogy az eddigiekhez képest globálisan, tehát minden egyes állampolgár számára kevesebb jut a nagyobb arányú befizetésekből - kivéve egyetlenegy csoportot. Azt hiszem, hogy ez példa nélkül áll a népjóléti miniszterek történetében: szociális tárcáért felelős népjóléti miniszter a világon sehol nem terjesztett még elő ilyen indítványt. A magánbiztosítók adókedvezményét annak idején limitált mértékben, meghatározott százalékig elfogadta a Ház, s ezzel együtt a társadalombiztosítást preferálta, nagyobb mértékű adókedvezményt tett lehetővé.
A mostani törvényjavaslat a biztosítók számára a munkavállaló által befizetett összeget levonhatóvá teszi a társadalombiztosítási járulékból.
Az adókon túl tehát ezután nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni. Az így be nem fizetett pénz hiányozni fog a társadalombiztosítás kasszájából, ráadásul limit, felső határ nélkül. Merthogy ez a rendelet, illetve ez a törvényi hely már eddig is élt, csak meghatározott - százalékos és évi összeg szerinti - limittel.
Most ez teljes mértékben szabaddá válik, tehát nincs felső határa, és ez azt jelenti, hogy az így be nem folyt pénzt a társadalombiztosításnak a többiektől kell behajtani ahhoz, hogy kifizetéseit teljesíteni tudja, és ezzel egyidejűleg a szolgáltatásait csökkenteni kell.
Ennek indokául a versenysemlegességet szokták emlegetni, mondván, hogy a társadalombiztosítás és a magánbiztosítók, üzleti biztosítók ugyanazon a piacon, ugyanazért a vevőkörért versengnek, tehát a versenysemlegesség ezt megkívánja. De kérdezem én: a versenysemlegesség fordítva is azonos feltételekkel érvényesül?
Kérdezem én: létezik-e olyan üzleti biztosító, amely, ha szerződést kötök vele, a társadalombiztosítás számára tett befizetéseimet is elismeri és ez után nekem szolgáltatást nyújt? Elképzelhető-e, hogy ha én egy Mercedest és egy Skodát egyszerre vásárolok, a Mercedes árába beleszámítják a Skodát, a Skoda árába nem a Mercedest? Ez versenysemleges? Egyáltalán lehet ily módon differenciálni?
(17.50)
Mert most arról van szó, hogy amíg a befizetés csökkenti a társadalombiztosítási járulékot, de utána én szolgáltatást kapok - egészségügyi és nyugdíjszolgáltatást, méghozzá a nyugdíjat adómentesen -, addig az én társadalombiztosítási összegemet, járadékomat nem a befizetés után számolják el, hanem a társadalombiztosítási törvény - megpróbálom pontosan idézni, ezért felolvasom - 43. § (1) bekezdése szerint az öregségi nyugdíj összege a szolgálati idő tartamától és a havi átlagkeresettől függ. Tehát én akkor is megkapom a teljes nyugdíjamat, ha a jövedelmem egy részét nem fizettem be a társadalombiztosításba, hanem magánbiztosításra költöttem, és onnan én ezért többet kapok, ugyanakkor a társadalombiztosítástól ugyanannyit.
Egészségügyi ellátásra jogosult az a személy, aki öregségi nyugdíjban részesül. Tehát itt is az van, hogy a befizetett összegtől nem függ az általam igénybe vett szolgáltatás - ami véleményem szerint nem igazán versenysemleges. És ha figyelembe veszem, hogy a társadalomnak mintegy a felső egytizede van olyan helyzetben, hogy megengedheti magának az egyéb magánbiztosítási szolgáltatások igénybevételét - tehát megint csak a felső egytized -, akkor ez a rendelkezés nem azt jelenti-e vajon, hogy a szegényebbektől a gazdagabbak felé csoportosít át a törvény jövedelmeket?
Azért mondtam ezt példátlannak, mert az elképzelhető, hogy a jövedelemkülönbségeket mérsékelni, csökkenteni kívánjuk - mondván, hogy a gazdaság dinamizálása ezt kívánja -, de ebben a csökkentésben odáig elmenni, hogy megforduljon az a jövedelmi transzfer, ami húszról hétre csökkenti, mérsékli a különbségeket, és a felülről lefelé folyamat helyett egy alulról felfelé folyamatot indítson el, nos, úgy hiszem, egy ilyen előterjesztés támogatása egy népjóléti miniszter részéről tényleg a világrekordok könyvébe való.
Módosító indítványaink ezen anomáliák rendezését fogják szolgálni. Természetesen e rendelkezésnek, a magánbiztosítók kedvezményeinek a törvényből való törlését fogjuk javasolni.
Ugyanakkor azokat a megszorításokat, hogy a táppénz csak három nappal a munkaviszony megszűnése után kezdődhet az eddigi 15 nap helyett, azt a megszorítást, hogy a nyugdíjas nem kap táppénzt, ha mellette munkát vállal és megbetegszik és a többit megpróbáljuk módosító indítványainkkal kiküszöbölni - nem sok reményt fűzve az utóbbiakhoz.
De az elsővel kapcsolatban azért gondoljanak arra, hogy a társadalombiztosítás védelme a magánbiztosítókkal szemben egyáltalán nem baloldali kiváltság - mint ahogy ezt SZDSZ-es képviselőtársaim ilyenkor mondani szokták -, hisz' Bismarck, aki kitalálta, nem volt baloldali, az angol konzervatív kormány sem mondható annak, a Német Köztársaság kormánya és gyakorló politikusai ugyancsak nem, és mind-mind a társadalombiztosítás fenntartása, a magánbiztosítók nagyon limitált szolgáltatásainak igénybevétele mellett vannak. Ennek az a lényege, hogy a társadalombiztosítás feletti jövedelmekből tetszés szerint köthető ilyen biztosítás, de az oda kötelező befizetések helyett ilyen biztosítás ne legyen köthető.
Talán ebben az egy kérdésben - a versenysemlegességre, a kölcsönösségre tekintettel - a liberális képviselők rokonszenvét, támogatását is meg tudom nyerni, a szociáldemokrata képviselőkét pedig a társadalmi szolidaritásra való hivatkozással ab ovo feltételezem. Ezért nem tartom teljesen reménytelennek a módosító indítványok majdani támogatását. Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)
