SZIGETI GYÖRGY
SZIGETI GYÖRGY
SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Röviden szeretnék reagálni pár felvetésre.
Már Kis Gyula hozzászólása alatt fontolgattam észrevétel megtételét, de Schamschula György ebben meg-erősített, Lezsák Sándor pedig még hozzátett.
Kis Gyula, amikor azt mondta, hogy gondolja, fogékonyak lesznek a szabaddemokraták a szolidaritás elve iránt, a szocialista képviselők részéről ez pedig kötelező, akkor már megfogalmazódott bennem, amikor ő említi, hogy a gazdaságban tapasztalható 1:20 arány a visszaosztás folytán 1:7 arányra esik vissza és ezen az 1:7 arányon mi éppen ellenkezőleg akarunk változtatni, felfelé növelve, feltehetően megfeledkezett arról, hogy éppen a múlt kormány hozta azt az előterjesztést a parlament elé, mely szerint a társadalombiztosítási járulékok az adóalapból levonhatók. Ez azt mutatta, hogy akinek nagy volt a jövedelme, az 44 százalékot vonhatott le, 44 százalékos kulcskedvezményt kapott, s ezáltal az erősebb még erősebb lett, a gyengébb még gyengébb. Ezzel szemben ez a kormány hozott egy olyan javaslatot az adóalap kedvezmény adóvá történő átformálásával, hogy itt egységesen jelenik meg százalékos kulcsban, ami annyit jelent, hogy a kisebb jövedelmű, aki korábban csak 20 vagy 25 százalékos adóalap-kedvezményt meríthetett ki, most jelentősebb, ha jól emlékszem a számra, 30 százalékos kedvezményben részesül. Ez a mozgás nem abba az irányba mutat, mintha megfeledkeznénk a társadalmi szolidaritás elvéről.
A másik dolog, ami egy kicsit bonyolultabb összefüggés, s elnézést kérek elnök asszonytól, hadd említsem, a járulékalap féltése. A magam részéről is nagyon féltem a járulékalapot, de egy egyszerű példán megvilágítva: ha száz egység munkabér kiáramlik, az után a dolgozó 10 százalékot, a munkáltató 44 százalékot fizet, s az ebből befolyt járulékot vagy keresetarányosan, vagy egységesen az egészségügyi ellátás keretében visszaadjuk. Ha ez elmegy - amit az MDF is támogat - a kiegészítő biztosítások irányába, akkor a következő 100 forint - amit így a munkáltató a biztosítók felé terel - után megfizeti a 44 százalékos járulékot, igaz a dolgozó nem fizet, viszont a 10:44 százalékos arány a társadalombiztosítás összköltségvetésében éppen ellenkezőleg alakul, hogyha 80 százalékos a keresetarányos, kisebb része, egyötöde csak az, ami egységesen, a szolidaritás elve alapján mindenkinek jár.
Schamschula György felszólalásával kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a szemközti oldal is egységes, és körülbelül 98 százalékkal szavaztuk meg annak idején 1991-ben azt az országgyűlési határozatot, amely arról szól, hogy a nettó átlagkeresethez igazítjuk a nyugdíjemeléseket. Ez tavaly örvendetesen huszonnégy egész valahány tized százalékban következett be. Ehhez hozzáteszem, hogy nem biztos, hogy ez a gazdasági teljesítménynek köszönhető, hanem a jelenlévők nagyon jól tudják, hogy a nettó átlagkeresetek éppen azért emelkedtek - és itt eljutottunk a társadalombiztosításhoz -, hogy a társadalombiztosítási járulék levonható lett az adóból. Ez egy művi emelkedése a nettó átlagkeresetnek, amely mögött gazdasági teljesítmény nem húzódik meg.
A jelen előterjesztésben - ami a nyugdíjemelésre vonatkozik - szintén a nettó átlagkereset szerepel, és én azt hiszem, a parlament kötelessége, hogy az általa hozott szabályt a jövőben megtartsa.
Lezsák Sándor, amikor a szabaddemokraták javaslatára utalt, gondolom a múlt heti felszólalásomra célzott. Hadd jelentsem már most itt be az általános vitában, hogy a biztosító késedelmes fizetése esetére elkészült a módosító javaslatunk, azt Béki Gabriellával beterjesztjük, hogy ott is legyen felszámítva a késedelmi pótlék. Azt már csak sajnálattal jegyzem meg, hogy ezt a javaslatot mi két és fél évvel ezelőtt a más arányokat mutató parlament esetében is előterjesztettük, akkor Rózsa Edittel. Köszönöm szépen. (Taps.)
