DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! A Magyar Állami Pénzverdéből a rendszerváltás után az ÁVÜ Rt. tulajdonosi részvétele mellett két részvénytársaság alakult. Egyrészt a Metal Art Rt., mely teljes egészében az ÁVÜ tulajdonában van. Másrészt a Magyar Pénzgyártó Rt., melynek fő részvényese a Magyar Nemzeti Bank. Ez utóbbi szervezet jól működik, évente nyereséggel zárja mérlegét.
A Metal Art Rt. privatizációját az ÁVÜ 1993 őszén rendelte el. Úgy határozott, hogy nem von be külső szakértőt a privatizáció előkészítése céljából, hanem az Rt. menedzsmentjére bízta az előkészítés megszervezését. Miután a privatizációs előkészületek megtörténtek, az ÁVÜ 1994. február 8-án kiírta a pályázatot.
A pályázatra három szervezet jelentkezett, így az MRP, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program, mely a dolgozók többségét képviselte; az Agrobank által létrehozott konzorcium, melyet Kovács Mihály neve fémjelzett; és a Hungoro Kft., mely egy külföldi és magyar ékszerkereskedők által létrehozott társaság.
A pályázatot a Hungoro Kft. nyerte meg a kiírás szerinti 56,09 százalékos részvénycsomagra, mely körülbelül 720 millió forintos vételárat jelent.
Nézzük meg, hogy mit kap a vevő a 720 millióért?
A Metal Art Rt. jelenlegi tényleges nemesfémkészletének értéke összesen 216 millió forint, míg az egyéb épületek, gépek, berendezések, ingatlanok könyv szerinti értéke egymilliárd-háromszázmillió forint összeget tesz ki. Közismert, hogy az ingatlanok értéke nem csökken, ezért az ingatlanok valóságos értéke a könyv szerinti érték többszörösét is kiteszi. A 720 milliós vételár csak egy töredékét jelenti a valóságos értéknek.
Ráadásul ebből az összegből 174 milliót kellene kifizetnie készpénzben a vevőnek, míg a többit E-hitelből, valamint kárpótlási jegy ellenében téríti. Ezért megkapja az 56,09 százalékot, mellyel a társaság többségi tulajdonosi jogait gyakorolhatja.
Tudomásunk szerint az ÁVÜ a Hungoro Kft.-vel eddig nem kötötte meg a tulajdonosi szerződést, mivel az igazgatótanács több alkalommal is úgy ítélte meg, hogy a pályázat nyertese nem tudja teljesíteni a szerződés feltételeit, így többek között nem rendelkezik a 174 millió forintos összeggel. Ennek ellenére az igazgatótanács tovább vizsgálja az ügyet, és nincs kizárva, hogy az ÁVÜ hibájából rosszul előkészített privatizáció ellenére mégis aláírják a szerződést.
Úgy tűnik, hogy az ÁVÜ a pályáztatás során sorozatos, súlyos hibákat követett el, mivel
- a privatizáció előkészítését a privatizálandó cég menedzsmentjére bízta, ezzel lehetetlenné tette a vezetői pályázatot;
- az Rt. használatában lévő ingatlan telektulajdon önkormányzati részére vonatkozóan előírta, hogy a pályázóknak kell megegyezni a helyi önkormányzattal az önkormányzati résztulajdon megvétele tárgyában, ahelyett, hogy ő rendezte volna a telkek megvételét. Ezzel megsértette a pályázati titkosság elvét, mert valamennyi pályázó kénytelen volt az önkormányzatnál még a pályázat elbírálása előtt jelentkezni;
- nem vette figyelembe a privatizálandó egységnél lévő 216 milliós összeget kitevő nemesfémkészlet értékét, továbbá az egymilliárd-háromszázmillió forint összeget kitevő könyvszerinti értéket, melynek valóságos értéke ennek többszöröse.
A miniszterelnöki felelősség alapján kérdezem, hivatkozva az MSZP választási ígéreteire is, hogy
- miért kell privatizálni az ország egyetlen, komplex nemesfémgyártó egységét, amikor az mindig nyereséges volt?
- Mit kíván tenni miniszter úr annak érdekében, hogy ezen konkrét ügy kapcsán ne károsodjon a magyar nép?
- Mit kíván tenni annak érdekében, hogy a 600 dolgozó ne kerüljön utcára?
Tisztelettel várom miniszter úr megnyugtató válaszát. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
