DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon törvény írja elő azt, hogy egy törvényjavaslatot hogyan kell előkészíteni, mik annak a feltételei. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (1) bekezdése ezzel kapcsolatban a következőképpen rendelkezik: "A jogszabály megalkotása előtt elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Erről a jogalkotót tájékoztatni kell."
A törvény nem öncélúan írja elő ezt az eljárást. Amennyiben ezt az előkészítési menetrendet a törvényalkotó nem tartja be, akkor megalapozatlan, végrehajthatatlan törvények születhetnek, amelyek nemhogy előmozdítanák a szabályozni kívánt társadalmi viszonyokat, hanem zűrzavart és jogbizonytalanságot okozhatnak.
A Független Kisgazdapárt elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a kormány betartotta-e az említett törvényi rendelkezéseket. A törvényjavaslathoz az előterjesztő miniszter indokolást köteles fűzni. Az úgynevezett általános indokolásnak éppen az a szerepe, hogy megvilágítsa az általános helyzetet.
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a törvényjavaslathoz benyújtott általános indokolási rész egyáltalán nem tárta fel mélységében a reális társadalmi-gazdasági viszonyokat s az állampolgári jogok és kötelezettségek érvényesülését, nem foglalkozik az elmúlt években az országban reálisan kialakult helyzettel. Komoly kérdésként merül fel számunkra, hogy vajon mi lehet ennek az oka.
A Független Kisgazdapárt megítélése szerint ennek két oka lehet. Az egyik az, hogy a Pénzügyminisztérium nem ismeri az országban kialakult valós helyzetet. A másik, hogy ismeri a valós helyzetet, de jobbnak látja elhallgatni a parlament, az ország közvéleménye előtt, mivel elkerülhetővé teszi a következtetések levonásának, a hibák ismétlődése megelőzésének lehetőségét.
A jogalkotási törvény 23. §-a rögzíti: "A jogszabály tárgya szerint hatáskörrel rendelkező miniszter felelős a jogszabály előkészítéséért, így különösen azért, hogy a tervezett megoldások alkalmasak legyenek a kitűzött cél elérésére."
Ugyanakkor a 24. § kimondja, hogy "Az igazságügy-miniszter felelős azért, hogy a jogszabály összhangban álljon más jogszabályokkal, és feleljen meg a jogalkotás szakmai követelményeinek."
A Független Kisgazdapárt szomorúan állapítja meg, hogy a javaslat egyik idézett törvényhelynek sem felel meg, mivel egyrészt sérti a végrehajthatóság és az ellenőrzés megvalósításának törvényi kötelezőségét, másrészt teljesen ellentétes a jogalkotási törvény 18. § (2) bekezdésének előírásaival.
Miután a javaslatban nincs megoldva az ellenőrzés kérdése, az valójában egy törvényes felhívás, mely lehetőséget nyújt önmaga kijátszására. Ilyen háttér mellett ez a javaslat csak arra jó, hogy törvényesen szentesítse a magyar nép nagy többségének elkeseredését, mely az elmúlt években történt súlyos magánosítási visszaélések és torzulások miatt következett be.
Tisztelt Képviselőtársaim! Általánosnak tekinthető az a nézet, hogy a válságból való gazdasági kilábalás egyik alapfeltétele az állami vállalatok lehetőleg gyors privatizációja, magánkézbe adása és ezzel az állam tulajdonosi szerepének visszaszorítása.
Magyarországon a privatizáció lassan ötödik éve van folyamatban, így indokoltnak látszik megkísérelni az eddigi főbb tapasztalatok rövid elemzését.
Ennek érdekében meg kell vizsgálnunk, hogy miért privatizálunk; mit és mit nem privatizálunk, kik lesznek az új tulajdonosok, jó kezekbe kerül-e a nemzet vagyona, milyen árat kell fizetni az országnak azért a folyamatért, s mindezért mit várhat a magyar nép cserébe.
Elsődlegesen azt kell megvizsgálnunk, hogy az eddigi várakozások a privatizációval kapcsolatban mennyire bizonyultak sikeresnek és mennyire bizonyultak illúziónak.
Konkrétan fel kell tenni a kérdést: Az eddigi privatizáció eredményeképpen csökkent-e a külső adósságunk? A válasz nemleges. Akkor talán a belső adósságunk csökkent? A válasz erre a kérdésre is nemleges. Netán özönlik be hazánkba a külföldi tőke és technika? A válasz nemleges. Vagy talán az elmúlt négy évben a munkanélküliség csökkenő tendenciát mutat? Tudjuk a választ: a munkanélküliség növekedett.
Vizsgáljuk meg, hogy ez a törvényjavaslat ezeket a kérdéseket hogyan kezeli, annak hatályosulása esetén történik-e valamilyen elmozdulás kedvező irányba - akár a belső, akár a külső államadósságunk tekintetében, akár a munkanélküliség csökkentése irányába.
Meg kell vizsgálnunk, hogy ez a törvényjavaslat elősegíti-e a magyar gazdaság hosszú távú pályára állítását.
Azonnal meg kell állapítanunk, hogy a privatizáció ötödik évében és a szociál-liberális kormánykoalíció hivatalba lépése után eltelt nyolcadik hónapban még nincs számba véve az állam tulajdonában levő vagyoni kör. Nincs meghatározva a jelen törvényjavaslattal érintett vagyon tárgya és a vagyon terjedelme.
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy még mindig nincs az állami tulajdonról egy egységes országos vagyonmérleg. Ennek hiányában tehát a kormány úgy dönt a magánosítási vagyonról, hogy nem ismeri a vagyoni kört, amiről döntenie kell. Nem ismeri annak tényleges értékét, ami pedig az értékesítési ár reális alapja lehet. Ez egy olyan alapkérdés, amelyre a választ bármilyen privatizációs politika és stratégia esetén meg kell adni, s ha ez hiányzik, akkor az előrehaladást súlyos zavarok fékezik.
A vagyonmérlegben már meg kellett volna határozni, hogy mi van még az állam birtokában, és a magánosítás érdekében milyen előkészítő lépésekre kerül sor, továbbá a vagyon egészét milyen kötelezettségek terhelik, beleértve a felszámolási eljárások átgyűrűző hatásait, a kárpótlás igényeit, a környezetvédelmi előírásokat és a társadalombiztosítás által lekötött tulajdont is. Egy alaposan feltárt vagyonmérleg hiányában hogyan tudja a pénzügyi kormányzat kidolgozni azt a stratégiát, melynek realitásokon, a tényleges vagyonkép ismeretén kell alapulnia.
Felvetődik a kérdés, hogy a kidolgozott kormányzati stratégia ilyen hiányosságok miatt képes-e egységes távlatokba mutató és ható vezérfonalat adni a további cselekvéshez.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ez a kormányzati stratégia erre alkalmatlan.
További követelmény, melyet az Állami Számvevőszék is megfogalmazott, hogy a privatizáció megvalósításának szabályozási és eszközrendszere összhangban legyen a célokkal. Alapkövetelmény, hogy a privatizáció működése áttekinthető és egyszerű legyen, legyen továbbá cselekvési elveiben következetes, a személyi, politikai ráhatásokat kizáró, belső kontroll-mechanizmusában egységes és zárt.
(15.40)
Biztosítsa a magánosítás költségeiben a takarékosságot. Álláspontunk szerint a törvényjavaslat ezekkel a követelményekkel sincs összhangban.
A következő kérdés: milyen vagyonkezelő szervezet működjön? Véleményünk szerint gondoskodni kell arról, hogy a jelenlegi rendszer átalakítása során ne ismétlődjenek meg a korábbi információs, adatközlési és dokumentációs hibák, és az átalakulással járó veszteségek minimálisak legyenek. Meg kell állapítanunk, hogy a törvényjavaslat ezekről a követelményekről sem gondoskodik.
A javaslat az ÁVÜ és az ÁV Rt., valamint részben a kincstári vagyonkezelő összevonásával egy egységes elvek alapján működő ÁPV Rt. létrehozását tervezi. Álláspontunk szerint az egész szervezeti rendszerben alapvető kérdéskör a döntési mechanizmusban résztvevők kiválasztása, a döntési szintek elválasztása és az ellenőrző rendszer létrehozása. A legfontosabb ezek közül a döntési mechanizmusban résztvevők kiválasztása. Mivel a nemzet, a magyar nép vagyonának eladásáról van szó - és nem a kormány vagyonáról -, rendkívül fontosnak tartanánk, hogy a szakmai döntéshozók minden szinten - egyenlő elosztási arányban - hatpárti szakértő küldöttek legyenek. Ez biztosítaná, hogy a döntéseket ne a hatalmi politika kényszerítse ki. Így előtérbe kerül a nemzet érdeke és az igazságosság érvényesülése. Ennek értelmében hatpárti szakértők részvételével kell létrehozni az ÁPV Rt. igazgatótanácsát, felügyelő bizottságát, az esetleges felállítandó - döntési javaslatokat hozó - szakigazgatói tanácsokat, amelyeknek működése lényegesen erősítené a pártatlanságot.
Az ÁPV Rt. vezérigazgatójának, elnökének személyét célszerű lenne hatpárti országgyűlési bizottság által kiválasztani, azzal a feltétellel, hogy a kiválasztott személyt a kormányfő köteles kinevezni. Az ÁPV Rt. működésének ellenőrzését célszerű lenne hatpárti rendkívüli országgyűlési bizottság elé utalni, féléves beszámolási kötelezettséggel - természetesen a pénzügyminiszternek meghagyva a folyamatos operatív intézkedési jogkört, de megtiltva neki a végrehajtási utasítás típusú rendeletalkotási tevékenységet. Amennyiben a kormánytöbbség elfogadja az egyszerűsített privatizáció törvényjavaslatban megfogalmazott rendszerét, úgy a vállalati igazgatótanácsokat és felügyelő bizottságokat szintén újonnan javasoljuk kinevezni, és működésük ellenőrzését ugyanarra az országgyűlési bizottságra bízni.
Álláspontunk szerint az egyszerűsített privatizáció nincs összhangban a törvény alapelvének, a versenyegyenlőség és versenysemlegesség biztosításának igényével. A Független Kisgazdapárt részéről az egyszerűsített privatizációt azért sem tudjuk elfogadni, mivel ez a technika kifejezetten a hűbéri vagyonosztogatást fogalmazza meg, törvényerőre emelve. Ez kifejezetten a kormánykoalíció érdekeit szolgálja, és ellentétes a nemzetgazdaság érdekeivel és a társadalmi igazságossággal.
Véleményünk szerint mind az egyszerűsített privatizáció, mind pedig a privatizációs döntéshozó testületek személyi összetételének meghatározási mechanizmusa - mint alapelvek - vonulnak végig a javaslaton, így az nem javítható, hanem teljes koncepcionális átdolgozásra szorul. Az országalapok létrehozása és privatizációja, a nagy nemzeti vállalatok eladásának szabályozása a költségvetési hiány csökkentését tűzi ki célul. Ugyanakkor nem ad megfelelő megoldást az állampolgárok létbiztonságának, az állampolgári jogon járó alapellátásnak a szavatolására, ezért mind céljaiban, mind pedig kivitelezési technikájában számunkra elfogadhatatlan.
Ugyancsak nem fogadható el számunkra a pályázati és értékelési mechanizmus, mivel könnyen kijátszható, és nem rögzít semmiféle felelősséget a pályázatokat kiíró ÁPV Rt. irányában. Alapvető követelmény, amelyet az ÁSZ is megfogalmazott jelentésében, hogy a privatizációs bevételek elosztásáról, felhasználásáról csak a tényleges bevételek ismeretében szülessen döntés, és az országgyűlési útmutatás ne a tervezett vagy reménybeli bevételek elosztását tartalmazza. Ennek érdekében meg kellett volna vizsgálni a további törvénymódosítások lehetőségét, továbbá azt, hogy miként lehetne a döntési mechanizmusokat átalakítani. Kérem, ebben a kérdésben a kormány nemhogy semmit nem tett az elmúlt hét hónapban, hanem kifejezetten ezekkel a kívánalmakkal ellentétesen cselekszik, amikor a privatizációs bevételeket előre eldöntött bevételként szerepelteti a költségvetésben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisza Kálmán azt mondta, hogy akié a föld, azé az ország. A Független Kisgazdapárt azt mondja, hogy akié a tulajdon, azé az ország. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy a lakosság nagy többségének rovására jön létre egy szűk tulajdonosi réteg, miközben a nagy többség nemcsak hogy nem részesedik a nemzeti vagyonból, hanem lecsúszik, elszegényedik.
De mi lesz a tízmilliós magyarság sorsa - kérdezi a Független Kisgazdapárt. Talán ők lesznek a gazdagok cselédjei, bérrabszolgái? A Független Kisgazdapárt ezt nem tudja elfogadni. (Zaj.)
Vizsgáljuk meg, hogy a rendszerváltás kezdete óta kik részesültek a privatizációs vagyonból!
