BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN
BALSAY ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoport részéről: Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Súlyos ambivalenciát okozott a Fiatal Demokraták Szövetségénél, amikor minősíteni kellett ennek a törvénynek az alkalmasságát. Nem értünk egyet azokkal, akik azt mondják, hogy egy rossz törvény is jobb, mint ha nem lenne semmi. Mi nem egy kerettörvényt, hanem egy jó alaptörvényt szeretnénk. Az a kérdés tehát, hogy a benyújtott javaslat jobbá tehető-e, igazi jó környezetvédelmi törvénnyé tehető-e. Konstruktív ellenzéki magatartást tanúsítva azt szeretnénk, ha a módosítások - helyenként teljes törvényi részek átírása - egy környezetvédelmi törvény megalkotásához vezethetnének. Mi ebben bízunk.
A törvény ilyen módon való benyújtása azonban csalódást okozott nekünk. Vannak törvények, amelyek nevét a közélet akár itthon, akár külhonban önkéntelenül is csak nagybetűvel kezdve írja le - ilyen például a polgári törvénykönyv vagy a büntető törvénykönyv. Talán nem is utolsósorban a kodifikációs teljesítmény szakmai elismerése rejlik ebben. Az adott törvénymű színvonala az előbb soroltak esetében kivívta megbecsülése formáját. A parlament előtt fekvő jelenlegi javaslat - ha, reményeink ellenére, lényegi változtatás nélkül mégis törvény lenne belőle - ilyen megbecsülésre alig tarthat igényt. A hegyek vajúdása - a kilenc egymást követő változat, a többéves előkészítés, a kölcsönös dicséret ellenére - kisbetűs környezetvédelmi törvényjavaslatot szült. De félő, hogy még e hasonlatunk is bántó Nemecsekre nézve.
Lássuk tehát először elvi megfontolásainkat: Ma Magyarországon a környezetvédelem érdekeit garantáló intézményes megoldások kérdései sajnos nem állnak az érdeklődés középpontjában. Egyesek szerint ez a mellőzés részben érthető - szerintünk nem, mert a társadalom a gazdasági és társadalmi szerkezetváltozás egyéb fontos kérdéseire próbál válaszokat keresni. Másfelől azonban szerintünk nem fogadható el, hiszen a környezetkímélő fejlődési pálya megtalálása most aktuális.
Ha a szerkezetátalakítás kérdéseiben, az átalakuló gazdaság játékszabályainak megteremtésében a környezeti szempontok mellőzésével fogunk dönteni, legalább két hátrányos következményt kell elviselnünk. Először azt, hogy az immár elviselhetetlen környezeti károk növekedni fognak, de legalábbis nem csökkennek a kívánt mértékben, másodszor, hogy a gazdaság nem a hatékonyság, a korszerűség irányába fog fejlődni, hosszú távon és makroszinten ugyanis a környezeti és gazdasági érdekek hasonlóak, tudniillik az anyag- és energiafelhasználás, így a káros anyagok kibocsátásának csökkentése, a természeti erőforrások takarékos használata közös érdek. A környezetvédelmi törvény feladata e közös érdek érvényesülését elősegítő intézményrendszernek és működési szabályának a kidolgozása kell legyen.
A környezet védelmét szolgáló eljárások és intézmények sokfélék lehetnek az állam különböző mértékű szerepvállalásától, a piaci jellegű szabályozóeszközök részesedésének mértékétől, a állampolgárok részvételi lehetőségének milyenségétől függően. Bármilyenek is, csak akkor lehetnek hatásosak - s így értelmesek, ha megfelelően illeszkednek az alkotmányos jogrendbe és a gazdaság működési szabályaihoz, illetve az utóbbiak hasonulnak az új követelményekhez, továbbá ha átláthatóak és betarthatók.
Sajnos a környezetvédelmi tárcák törvénytervezetei nem ilyenek. A javaslat hangzatos jókívánságok gyűjteménye. Legalábbis olyan szakácskönyvhöz hasonlít, amely oldalakon keresztül áradozik a különböző fogások pompás ízeiről, de a hozzávalókról és az elkészítés módjáról hallgat. Jogi líra - így nevezik jogászi körökben az ilyen jogalkotói fogást, amikor bizonyos elvek hangzatos kinyilatkoztatása után a jogszabály nem szól a megvalósítás mikéntjéről. A szocialista jogalkotás bevált eszköze volt ez - lásd példaként az ifjúsági törvényt a hetvenes évek elején.
Csodálkozom, hogy az európai jogharmonizáció, csodálkozom, hogy az önkormányzati bizottság, csodálkozom, hogy az alkotmányügyi bizottság hasonló véleménnyel volt, és nem kifogásolt alkalmasság tekintetében egyetlen bekezdést, egyetlen fejezetet sem. Lehet, ennek az volt az oka, hogy az 1983-ban benyújtott törvény nem vette figyelembe például az azóta megszületett önkormányzati törvényben leírtakat.
(12.50)
Ilyen módon például a teljes megyei önkormányzat feladat- és hatásköre e törvényben megemlítést sem nyert, csak a települési önkormányzatok kapnak feladatot.
A törvénytervezet első része - ahogy említettem - kívánságok halmaza. A kormány szerint ennek a jogszabálynak a bevezetése elősegíti a környezet állapotának javulását, az emberi egészség védelmét a környezeti ártalmakkal szemben, és összehangolja a piacgazdaság működését a környezetvédelem követelményeivel. E nagyszabású célokat szolgáló eszközrendszer azonban csak vázlatosan jelenik meg a tervezetben, rengeteg bizonytalanságot előidézve. Jellemző módon még az elvi deklaráció katalógusa sem nevezhető teljesnek, hiányzik annak kinyilvánítása - mint ahogy erről előttem mások is szóltak, hogy a készülő törvény a jogszabályok hierarchiáját és rendszerét tekintve az alkotmány 18. §-a végrehajtásának tekinthető. Sőt, itt lett volna szükséges deklarálni azt is, hogy az egészséges környezethez való jog, mint alapvető emberi és állampolgári jog, a törvény védelme alatt áll, ezt a jogot mindenki köteles tiszteletben tartani.
A javaslat elmulaszt rendelkezni arról is, hogy a környezetvédelmi jogalkotás és jogalkalmazás során a jövő generáció érdekeire is tekintettel kell lenni. E világot unokáinktól kölcsönkaptuk, rajtunk múlik, hogy mit adunk át. Remélem, hogy valóban rajtunk, a magyar parlamenten múlik.
A fejlett környezetvédelemmel bíró gazdaságok mindenütt alkalmazzák "a szennyező fizet" elvét. Ez azt jelenti, hogy a környezeti károk megelőzésének, illetve felszámolásának költségei leginkább azokat terheljék, akik azok előidézésében nagymértékben részt vettek. Ezt a világban általánosan elfogadott elvet nehezen találjuk a tervezet szövegében. A környezet használata után fizetendő díjak mértékéről azt olvashatjuk, hogy azok ösztönözzenek - nem tudni, milyen mértékig - a szennyezés csökkentésére, s hogy milyen nagyságú ösztönzést hajlandóak a környezetet igénybe vevők elviselni, arról velük egyeztetni kell.
Képzeljük el azt a büntető törvénykönyvet, amely deklarálja, hogy bűnözni csúnya dolog és a bűnözést csökkenteni kell, de azt nem tartalmazná, hogy milyen jellegű bűncselekmények milyen büntetést érdemelnek. Szép, hogy körvonalakban megtudhatjuk, hogy a kormány például környezetterhelési díjat is szeretne alkalmazni; persze az hiányzik, hogy mely tevékenységek végzői számolhatnak majd ezentúl ezzel a díjfajtával, s a díj mértékét is jótékony homály fedi. Majd a kapcsolódó törvényekben... - gondolom mindig ezt. Ezen adójellegű szabályozó eszköz használatának még az elvei sincsenek kellően tisztázva.
A törvényjavaslat megállapítja, hogy a különböző környezeti elemek: föld, víz, levegő szennyezése nemkívánatos, de a védelem konkrét szabályainak megállapítását később megalkotandó külön törvények, jogszabályok seregére bízza. Ezen jogszabályok számlálását mi huszonötnél befejeztük, illetve abbahagytuk. Ráadásul itt is következetlen, hiszen például a levegővédelmi törvény kimaradt ebből a seregből, az viszont nehezen hihető, hogy ennek a környezeti elemnek a védelmét hatékonyan biztosítja majd az a két mondat, ami erről a tervezetben szerepel.
Egyetértek miniszter úrral és elnök úrral abban, hogy logikai és idősorrend kell a kapcsolódó törvények megalkotásának sorrendjéhez. Így nehezen tudom elképzelni, hogy a vízgazdálkodásról szóló törvény ne az elsők között szerepeljen; nehezen tudom elképzelni, hogy a vadászati törvény megelőzze az erdőtörvényt, és nehezen tudom elképzelni, hogy a parlament rendeletekről beszéljen és ne a megszületendő kapcsolódó törvényeket sürgesse, hogy miniszter úr azt ne félévente, hanem annál nagyobb ütemben hozza a parlament elé.
Az Országgyűlés elé benyújtott jogszabálytervezet egy olyan - véleményünk szerint - alaptörvény kell hogy legyen, amely csak a benne említett külön jogszabályokkal együtt képes a környezeti elemek védelmére. Még abban az esetben is, ha a környezetvédelmi tárca tartani tudja ígéretét, miszerint félévenként nyújt be egy-egy törvényjavaslatot, akkor is másfél évtizedre lenne szükség. Ezt mi nem tudjuk elfogadni.
Véleményünk szerint, amely megegyezik Rott Nándor képviselő úr véleményével, az alapvető állampolgári jogokat és kötelezettségeket - különösen az önkormányzatok és az állampolgárok tekintetében - törvényben kell szabályozni. Van-e ennyi időnk, hogy másfél évtizedig várjunk? Nincs.
Egy másik részre áttérve: véleményünk szerint egész pregnánsan lepleződik le a javaslat szemlélete a VIII. fejezet kapcsán, amely "Az állampolgárok részvétele a környezetvédelemben" megtévesztő címet viseli, holott a jogalkotó talán kódolt üzenete éppen az, hogy az állampolgárok egyáltalán ne mutassák fel aktivitásukat ezen a téren. Mi másra gyanakodhatnánk, ha elolvassuk a javaslat 96. §-ának (2) bekezdését, amely figyelemfelhívási jog néven az alábbi fából vaskarika jogintézményt adja a környezet állapotáért aggódó állampolgár kezébe: "Mindenkinek joga, hogy környezeti veszélyeztetés esetén a környezethasználó és a hatóságok figyelmét erre felhívja, amelyre a címzettnek választ kell adnia." Mi történik, ha a szóban forgó válasz nem kielégítő vagy netalán elmarad? Akkor ugyan mit tehet az alkotmányos jogaiban sértett polgár? - mondta az előttem szóló is.
A 98. § (1) bekezdése ugyanis a bírósági jogérvényesítés lehetőségét az egyénnek nem, csak a környezetvédelmi szervezeteknek adja meg, amely gesztus az egyénnel szembeni lenézés és gyanakvás nyílt kifejeződése. Az állampolgár feljogosítása helyett tipikusan ilyen kollektív fellépési lehetőséggel operál az úgynevezett szocialista jog is, bízva abban, hogy a szervezeti fellépés a hatalom eszközeivel könnyedén kontrollálható és szükség szerint manipulálható. Remélem, nem erről van szó.
Azt az érvelést sem tudjuk elfogadni, amely azt hangsúlyozza, hogy a laikus, megalapozatlan perlések tömege túlterhelné az amúgy sem unatkozó bíróságainkat. Ezt az érvet a nemzetközi tapasztalatok semmivel nem támasztják alá, így nemigen tudunk másra gondolni, mint hogy az egyént lefokozó szemlélet él tovább e korszerűtlen megoldásban.
A javaslat sajnos nem mentes a rugalmasan értelmezhető, úgynevezett gumiparagrafusoktól. Hogyan értelmezzük például azt, hogy "veszélyes anyagok használatánál a környezet veszélyeztetését műszaki szempontból elérhető módon kell csökkenteni"? Nincs kellő biztonságú elérhető műszaki eljárás; ha nincs ilyen, akkor lehet a környezetet veszélyeztetni? Ha nincs kellően biztonságos módszer a nagy aktivitású radioaktív hulladékok ártalmatlanítására, az nem akadály újabb atomerőművek építése előtt?
Egészen nyilvánvaló a javaslat korszerűtlensége a környezetvédelmi felelősséggel foglalkozó IX. fejezet tanúsága szerint. Csak egyetlen példa erre: a javaslat 103. §-a külön rendelkezik arról, ha a jogsértő személyében változás áll be, a jogutód felelőssége áll fenn, holott ez egy másodéves joghallgató számára is evidencia a polgári törvénykönyv megfelelő rendelkezése alapján. Ugyanakkor nem érzékeli az igazi problémát, nevezetesen, hogy mi történjen akkor, amikor a károkozót a felelősség megállapítása előtt jogutód nélkül megszüntették, például felszámolták.
Amit a javaslat a kártérítési felelősség kapcsán a 100-103. §-okban leír, az dogmatikailag úgy elhibázott, ahogy van. Bár a Ptk. felelősségi szabályaira próbál utalni, jelen formájában azokkal összeegyeztethetetlen és a gyakorlatban alkalmazhatatlan.
A joglogikai bakugrásokkal tűzdelt, meglévő rendelkezéseken túl még nagyobb vesztesége a javaslatnak azon korszerű felelősségi megoldások hiánya, amelyek pedig ezen nemzetközi összehasonlításban is az élvonalba emelhették volna környezetvédelmi törvényünket. Csak példálózva: az életben, testi épségben és egészségben okozott károk esetén a környezetkárosító felelősségét az okozati összefüggés valószínűsítésekor is meg lehet állapítani. Az ilyen környezetkárosításokért való felelősség nem évül el és a felelős személy a bíróság által részben sem mentesíthető.
A környezeti károsodás veszélye esetén a Ptk. 341. §-a alapján nemcsak a veszélyeztetett személy, hanem bárki kérheti a bíróságtól, hogy a veszélyeztetőt tiltsa el a magatartástól, kötelezze a megelőzéshez szükséges intézkedések megtételére, illetve biztosíték adására. Ha többen közösen okoznak környezeti kárt, felelősségük egymás között a magatartás felróhatósága, a környezet általuk történt igénybevétele és terhelése, valamint a környezetre gyakorolt hatásuk arányában oszlik meg.
(13.00)
Tisztelt Ház! Ha a környezeti kár bekövetkezne, nyilvánvaló, de a károsult személye nem állapítható meg, vagy azok száma valószínűleg magas, akik kártérítési igényt nem érvényesítenek, akkor az erre feljogosított szervezetek közérdekű kártérítési igényt érvényesíthetnek. Ha a kártérítésként megítélt összeg nem áll arányban a környezetkárosító magatartás felróhatóságának súlyosságával, a bíróság a környezeti kár okozójára közérdekű célokra fordítható bírságot is kiszabhat.
Néhány példát én is szeretnék megemlíteni a törvényjavaslatból, amelyek nem részletes vita szintűek. Megítélésem szerint - s erről már beszéltem - a levegőgazdálkodás kérdésköre kimaradt. A felsorolt alapfogalmak meghatározása sok esetben pontatlan. Tudomásom szerint még sehol nem került meghatározásra, hogy mit lehet érteni a vízi életközösségek egészséges arányainak megtartása és működőképessége biztosítása alatt. Ez is hasonlítható a "nem az útviszonyoknak megfelelően vezette járművét" gumiparagrafushoz.
Véleményünk szerint az átmeneti szabályozás - amely 1993. július óta van érvényben - megállapíthatóan nem tartható, hogy a tájban és az ökológiai viszonyokban beálló változások részletes leírása az előzetes hatásvizsgálatban szerepeljen. Ezt a részletes hatásvizsgálatnak kell tartalmaznia, javaslom, hogy "a tájban és az ökológiai viszonyokban várhatóan bekövetkező változások mértékét és leírását" szerepeltessük.
Nagyon fontos az is, hogy a környezetvédelmi engedély visszavonásának hivatalból történő jogalapját is meg lehessen teremteni, ha például az alapfogalmakat használjuk, környezetkárosítás, környezetkárosodás, környezeti veszélyeztetés tényállását lehet megállapítani.
A közvélemény már ma is elvárja a környezetvédelmi hatóságtól, hogy a fenti jogszabályi tényállások fennállása esetén hatósági intézkedéseket tegyen. A jelenlegi hatályos jogi eszköztár e tekintetben elég szegényes. Szeretnénk, ha a tevékenységi körben a 73. §-nál nem vagy nehezen beilleszthető rendkívüli események - például veszélyes anyagot szállító tartálykocsi borulása esetén, ami sajnálatos módon elég gyakori egy tranzitországban - miatti környezetszennyezés bekerülne. A gyakorlati tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ezek az egyes esetek egyre gyakrabban fordulnak elő. A környezetvédelmi felülvizsgálatra való kötelezés jogi alapjának feltételeit itt kelljen megteremteni ezekre az esetekre is.
Szeretném kiemelni azt is, hogy a környezetvédelmi felügyelőségeket, hatóságokat feladataikra alkalmassá kell tenni, hiszen a törvény és a várható további törvények és rendeletek megháromszorozzák feladataikat. Ezért is kevésbé értjük miniszter úrnak a sajtóban megjelent azon intézkedéseit, amelyben felszólítja a hatóságok vezetőit a lemondásra, de ez nem tartozik e törvény tárgyához, és próbálom magamat ahhoz tartani, hogy ne a tengeri macskák étkezési szokásairól beszéljünk... Fontosnak tartom viszont, hogy a hatóságok alkalmasak legyenek többletfeladatok elvégzésére, mint például a hatósági nyilvántartás bővítése, információs rendszer kialakítása és üzemeltetése, környezetvédelmi bejegyzések elrendelésének kérése, környezetvédelmi felülvizsgálatok, környezetvédelmi teljesítményértékelés, határérték meghatározása - ezek több szempontból kerüljenek meghatározásra.
Az önkormányzatok segítése feladataikban nagyon fontos része e törvénytervezetnek. Az önkormányzatok által kétévente készített környezetvédelmi program véleményezését is nagyon fontosnak tartjuk, és sorolhatnám azokat, amelyeknek a felolvasásával, ismertetésével az a kérésünk, hogy ezek a hatóságok váljanak alkalmassá a környezetvédelem feladatainak elvégzésére, hiszen kiváló, nagy tapasztalattal és jó szakmai gyakorlattal rendelkező emberek is dolgoznak itt.
Szeretném még elmondani, hogy e kiegészíthető étlap pusztán felvillantani szándékozott azokat a lehetőségeket, amelyek - a javaslattevőknek talán az előző előterjesztésre való hagyatkozása miatt - nem kaptak a törvénytervezetben hangot. Szeretném külön megemlíteni, hogy az önkormányzatokra vonatkozó rész teljes egészében átírásra kell hogy kerüljön, hiszen e parlament elfogadta az önkormányzati törvény módosítását, amelyben a megyei önkormányzatok feladat- és hatáskörénél szerepel az épített és természeti környezet védelme, a térségi területrendezéssel kapcsolatos feladatok összehangolása, a megyei idegenforgalmi értékek feltárása és így tovább, tehát az épített és természeti környezet védelméről szóló feladat. Ez nem kerül megemlítésre a törvényben.
Ugyanígy ellentmondásos feladatmegállapítás történik a települési önkormányzatok részére is. Javaslom, hogy tanulmányozza a törvény-előkészítő és az önkormányzati bizottság az azóta - '93 óta - megszületett önkormányzati törvény újabb feladat- és hatásköri előírásait.
Azt javasoljuk, hogy a miniszterelnök úr számoljon be a Magyar Köztársaság parlamentje előtt, és ne hatévente, hanem kétévente, hiszen a környezet állapotáról szóló törvényt, a környezet állapotát Magyarországon éppolyan fontosnak tartjuk, mint azt, hogy a haza védelmi felkészültségéről a kormánynak, a kormány elnökének kétévente be kell számolni.
Rendkívül fontosnak tartjuk azt is, hogy a zárórendelkezések között megemlített 180 napos hatálybaléptetés alkotmányossági kérdéseket és gondokat vet fel. Mi azon vagyunk, hogy ne rendeleti kormányzás térjen vissza Magyarországra, bár a huszonöt vagy annál több törvény megszületéséig valamilyen módon az 1976-ban létrehozott, megalkotott törvény megszűnését követően szabályozni kell az ügyeket. Az önkormányzatok számára azonban például az Európai Önkormányzati Charta is előírja - és az önkormányzati törvény is, hogy csak kivételes esetben lehet rendeleti úton, főleg polgármesterek számára hatósági jogkört megállapítani, és ez a kivételesség ennek a két oldalnak az elolvasása során véleményünk szerint kicsit túlzásokba esik.
Meg kell tehát vizsgálni véleményem szerint - az alelnök asszonynak említeném meg - az alkotmányügyi bizottságnak is ezen rendeleti úton való szabályozását a környezetvédelmi törvénynek. Valóban hatalmas jogosítványokat kapnak a kormány és az érintett minisztériumok. Félő az, hogy ezeknek a rendeleteknek a létrehozása révén, és egy elhúzódó, az alaptörvényhez kapcsolódó törvényalkotási folyamatban a parlament kezéből kicsúszik a törvényekkel való szabályozás, és nem lesz másra módja a parlamentnek, mint ezeket a rendeleteket törvényi szintre emelni és elfogadni. Mi ezt szeretnénk elkerülni, ezért tehát azt javasoljuk miniszter úrnak, hogy a parlament számára készítsen egy olyan idő- és logikai sorrendet tartalmazó határozati javaslatot, amely az alaptörvényhez kapcsolódó törvények parlament elé való terjesztését is tartalmazza, és tartalmazza a rendeletben meghatározandó feladatokat is. Szeretném végezetül azzal zárni, amit egyszer már idéztem: ezt a világot, ezt a környezetet unokáinktól kaptuk kölcsön, és remélem, hogy rajtunk, a magyar parlamenten is múlik, hogyan adjuk át. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
