DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Alelnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem, hogy a környezetvédelem gondolata, maga a környezet védelme, az emberi élet, a környezet védelme egy kicsit olyan, mint a bűnre vezető alkalom elkerülése. Naponta ki vagyunk téve ezernyi kísértésnek, és a fogyasztói társadalom még inkább, kollektíve ki van téve ezeknek a kísértéseknek. Tehát feltétlenül el kell kerülni azokat a bűnre vezető alkalmakat - és azt hiszem, ezt nem árt egy társadalomban törvényesen is szabályozni.
Baráth Etele elnök úr az expozéban utalt arra: a bizottságban fölvetődött annak a gondolata - és ezt miniszter úr megerősítette, más képviselőtársam újra aláhúzta, hogy lehetőség szerint egy nemzeti környezetvédelmi törvénynek, egy alaptörvénynek kell létrejönnie, mégpedig - ahogy azt a parlamentben az elmúlt időben szoktuk volt mondani - hatpárti konszenzussal. Bevallom, az az ellenzéki képviselő a környezetvédelmi bizottságban, aki ezt felvetette, én voltam, és nem azért, mert meg szerettem volna terhelni egyébként is súlyosan terhelt munkarendünket, vagy újabb bizottságok, albizottságok és munkacsoportok létrehozásának mániájába estem volna. Ellenkezőleg, azért gondoltam ennek a gondolatnak a felvetésére, mert akármilyen ez a törvény ebben a formában és ezzel a tartalommal, mindenképpen szükséges, hogy a társadalom ne csak magáévá tegye, mint egy törvényt, amelyet szankcionálni fognak vele szemben, ha a bűnre vezető alkalmat nem kerüli el, hanem egy értékszemléleti változáshoz is hozzájáruljunk. Ennek pedig igazán az ad törvényhozási súlyt, ha e mögött a parlamentet alkotó mind a hat párt ott van.
Ezt a hatpártiságot - mint említettem - nem valami önagyonterhelő, önagyonülésező gondolatsornak és szakmai vitának szántam - ezt miniszter úr megerősítette, hanem olyan javaslatokat kell e folyamat során a törvény mögé állítanunk, amelyek ezt a törvényt - amely a folyamatosság törvénye is - megerősítik. Magam ugyanis egyrészt természetesen támogatom azt a gondolatot, hogy minél több pozitív, jó módosító javaslattal erősítsük ezt a törvényt, ugyanakkor, ha a kormány presztízsét rongálni akarnám, azt komolyan felvetettem volna, hogy vonja vissza a kormány ezt a törvényjavaslatot. Ezt azonban nem tettem, hiszen ha már előttünk van, akkor ne lökjük vissza az államigazgatási egyeztetés pörgettyűjébe, ne lökjük vissza azok közé a presztízsharcok közé, tárcaellenérdekek közé, amelyek ellenére egy rendkívül hosszas és alapos egyeztetés során végre, ebben a formában, úgy-ahogy előttünk van, itt lehet, hanem tegyük meg a magunkét.
Azzal viszont nyilván számolnunk kell, hogy a kormányban és a kormányzati munka egészében megjelennek nemcsak politikai szempontok, hanem olyanfajta ágazati lobbyérdekek is, amelyeknek visszaszorítására egyelőre ebben a törvényben, majd pedig - ahogy miniszter úr fogalmazta - szőlőfürtszerűen, az ezt a keretrendszert kitöltő további törvényekben nagyon radikálisan föl kell lépni. Hiszen a környezetvédelemről Magyarországon mindenki rendkívül szépen és hosszan tud szólni, azonban a valódi érvényesítés, a környezet védelmének valódi érvényesítése rengeteg ellenérdekeltségbe, érdekbe ütközik, ezt pedig csak jól körülhatárolt és mások által is betartatott törvényekkel lehet visszaszorítani.
Azért mondtam, hogy a folyamatosság törvénye is ez, hiszen az előző időszakban készült, miniszter úr utalt is Gyurkó János volt miniszter úr, illetve Tarján Lászlóné államtitkár asszony e törvény előkészítésében játszott szerepére. Ők voltak azok, akik ugyanazt felismerték, amit a mostani kormány, hogy lemaradásban vagyunk, és a környezet védelme, a természet védelme érdekében legalább egy ilyen kerettörvényt kell létrehoznunk, ezt a lökést meg kell adnunk.
Tehát akkor is szükség van erre, ha nem mindenben vagyunk elégedettek. Ott, ahol a szociális kérdések és a gazdaság állapota kedvezőbb - Nyugat-Európában, Európa boldogabbik felében - és bizonyos környezetkárosító folyamatok már előbb megjelentek, egyrészt egy nagyobb polgári demokratikus múltnak is köszönhetően, megjelentek már a környezetvédelem hatékony szervezetei is. Nálunk viszont ezen a területen még súlyos lemaradások vannak.
Nyugaton ugyanis felismerték, hogy a fejlődés csak olyan lehet, amelynek keretében a feltételek a következő nemzedékek számára is fennmaradnak, vagyis többen utaltak a fenntartható fejlődés elvére, ami két dolgot takar. Egyrészt azt, hogy a fejlődés valóban fenntartható, másrészt pedig, hogy a fenntarthatóság alapfeltétele a túlfogyasztás és a kommercializálódás visszafogása. Ez pedig nemcsak piaci kérdés, nemcsak árrendszer kérdése, nemcsak adózás, gazdasági törvények kérdése, hanem mindenekelőtt a mentalitás reformját, a szemléletnek, az értékszemléletnek a megváltoztatását feltételezi.
Száraz leszek és unalmas, mert nem általában a környezetvédelemről szeretnék beszélni, hanem majd konkrétan az egyes fejezetekhez, akár jegyzetelhető észrevételeket is szeretnék tenni. A '76. évi II. törvényről nem szólok - ezt mások is mellőzték. Azt azonban - másokkal együtt - szeretném megerősíteni, hogy beavatkozásra és megelőzésre szolgáló törvényjavaslat ez, nem pedig elsősorban szankcionálásra - az a második lépés. Szükség van benne új felelősségi rendszerre, stratégiai tervezésre, az információs szabadság és a társadalmi részvétel rögzítésére, valamint - ez az a pont vagy csomag, ahol jeleztem, hogy számos ellenérdekeltség lehet - a környezetvédelem gazdaságba való integrálására.
Ugyanakkor erre az új törvényre azért is szükség van, mert egy másik gazdaságot szeretnénk működtetni, nem pedig egy olyan gazdaságot folytatni, amelynek a pusztító feltételei között vagy azok hatásának mérséklésére született meg az a bizonyos '76-os, ma már teljesen korszerűtlen törvény.
Mire jó ez a törvénytervezet? Valójában ez a legfontosabb kérdés, hiszen a sokadik változat után most már az az alapkérdés, hogy hogyan lehet a gyakorlatba átültetni ezeket a gondolatokat - és én ebben látom a fő érdemét, hogy idáig eljutottunk.
Nem térek ki a kódex- vagy kerettörvény-jellegre sem, hiszen ezt itt most már mindenki - összhangban az alapgondolatokkal - kerettörvénynek fogja fel. Ennek örülünk, mert a részletes szabályozás, az agyonrészletezett szabályozás veszélyeit elkerüli, ugyanakkor még szomorúbbak lennénk, mint a hibák fölsorolásánál, ha a kerettörvény valóban keret volna és egy deklaratív, "ilyen törvényünk is van" jellegű alakzat maradt volna vagy maradna. Ez a törvény ilyen fajta kerettörvény egyelőre, megcsinálható később, de ez így önmagában nem old meg sokat.
Arra a kérdésre, hogy megoldja-e a környezetvédelem terén szükséges koncepcióváltást - átolvasva a több mint száz oldalas tervezetet, sajnos azt kell mondani, hogy nem. A törvényjavaslatban felsorolt tizenhat és a fel nem sorolt két törvény közül pedig eddig még csak három született meg, ami további nyomás ránk, törvényhozókra, illetőleg a kormányzat felé részünkről gyakorolt nyomás, hogy ezek a törvények, legalább kezdeményezés formájában minél előbb elénk kerülhessenek.
Külön kérdés továbbá, hogy a meg nem született tizenöt törvény és a végrehajtáshoz szükséges tizenhét kormányrendelet, illetve miniszteri rendelet mikorra készül el. Itt a nehézséget az adja, hogy ezek a törvények, illetve rendeletek már igazán húsbavágóak lesznek, mert itt már nem elég elvekről és ideákról beszélni, nem elég mindenféle szemléleti, megközelítésbeli és módszertani, nyugat-európai kérdést és szabályt idehozni, hanem korrekt, egyenes és határozott szabályoknak kell lenniük. Ezek azok, amelyekre utaltam - már másodszor megerősítem, amelyek valódi érdekeket fognak sérteni. Az a kérdés, hogy az Országgyűlés milyen szakmai részletességgel, a bizottságok milyen megalapozottsággal, a kormányzat pedig mennyire a sarkára állva lesz képes majd ezeket a - reményeink szerint határozott - törvényeket keményen be is tartatni.
Tehát a törvénytervezet önmagában kevés, mégis a továbblépés feltételeit teremti meg. Az elfogadás lényeges feltétele - ezt mondom én, aki másokkal együtt megszavaztam az általános vitára bocsátást, hiszen nem az az érdekünk, hogy aprólékos részletezésekkel gátat vessünk, hanem hogy segítsük a Ház munkáját az elfogadás irányába, hogy a felsorolt kapcsolódó törvények beterjesztéséhez - lehet, hogy külön országgyűlési határozati javaslatba foglalva vagy határozatba emelve - határidőket is kell rendelni. Tehát a számla egyik oldalán vannak a felsorolt, szükséges törvények és a vonal másik oldalán mindegyikhez egy-egy dátumot is kell rendelnünk önmagunk sürgetésére, de mindenképpen a garanciális elemek beépítésére, mint ahogy a részletszabályokat tartalmazó kormány- és miniszteri rendeletek megszületését is időponthoz kell kötni.
Hogy mennyire fontos ez, azt az is bizonyítja: persze, hogy utal a törvény az alkotmány 18. §-ára, miszerint a Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez - ez azonban a preambulumban már csak célként kerül meghatározásra.
(11.10)
Tehát míg alkotmányban rögzített jog, itt célként, elérendő vágyként jelenik meg. Ezért is fontos, hogy ez ne a vágyak törvénye legyen és ne a holnapután törvénye legyen hanem lehetőleg már a holnapé és a még előbbre hozható időé.
Tehát ez a megfogalmazás véleményem szerint egy kicsit legömbölyíti az alkotmányban foglaltak sarkosságát. A törvénytervezet egészének arányait nézve azt is mondhatjuk, hogy ez már csak a környezetvédelemhez való jog puszta említése - ami adott esetben visszalépésnek is tűnhet: ott van, természetesen, de nem ez az alapgondolat.
Ami a törvénytervezetből hiányzik:
Az egyébként oly fontos privatizáció környezetvédelmi vonatkozása csak nyomokban található meg. A paragrafusok közül egy, a jogutód környezetvédelmi felelősségéről beszél, egy másik a környezetvédelmi adatok ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének kötelezettségeiről. Jól tudjuk, hogy a privatizációs törvénytervezet sem ad a kérdésben mindenben megnyugtató megoldást, de ennél többről kellene, hogy szó legyen. Ugyanis itt akadály a privatizációs árbevétel első számú kérdésként való kezelése, noha - Bogárdi Zoltán utalt valami hasonlóra - belátható lenne, hogy az egyértelmű környezetvédelmi felelősségi viszonyok inkább elősegítenék, mint hátráltatnák a privatizációt. Vagyis sokkal egyszerűbb a privatizáció során például majd olyan környezetbarát iparágak meghonosítása, amelyek anyagi háttere inkább pozitív irányba, semmint a környezetpusztítás irányába ösztönöz.
Hiányzik a törvénytervezetből a veszélyes hulladékok kérdésköre, amit a hulladékok fejezetén belül kiemelten, jelentőségének megfelelően kéne részletezni. De leginkább a környezetvédelem gazdaságpolitikába való ágyazottsága, ami hiányosra sikerült. Ami nyilván nem véletlen, mert e két dolog között a legnagyobb ellenérdek - kicsit a sémámhoz visszatérve - pontosan a bűnre vezető alkalom elkerülése, illetőleg a napi gazdasági érdek alkalmának a napi megragadása között folyamatosan fennáll.
A gazdaságpolitikán belül széles körű pozitív diszkriminációt kellene alkalmazni a környezetkímélő eljárások, technológiák, termékek és szolgáltatások aránynövekedése érdekében. Ezt a törvénynek ki is kell mondania.
A javaslat beszél a környezethasználati díjakról, de csak általánosságban. Majd egy kerettörvényt megtöltendő törvénnyel azt is meg kellene nevezni, hogy milyen környezethasználati díjak azok, amiket a későbbiekben be kell vezetni.
Észrevételeim, csak egy-egy gondolat erejéig, a következők.
Az első: az általános rendelkezések. Itt a kapcsolódó törvények felsorolásából hiányzik a környezethasználati díjakról és a légtisztaság-védelemről rendelkező törvény. Ugyancsak az általános rendelkezéseknél a fogalommeghatározások néhol mesterkéltnek tűnnek. Van köztük felesleges is, például az olyanok, mint "A leghatékonyabb megoldás: a technika mindenkori szintjének megfelelő, az adott környezeti, műszaki és gazdasági körülmények között elérhető, lehető legkisebb környezeti igénybevettséget, környezetterhelést, környezeti veszélyeztetést okozó megoldás." Túl azon, hogy ezt persze érti az ember, ha tagoltan és halkan olvassa a maga számára, de ez körülbelül olyan elképzelés, mint hogy a két rossz közül a kisebbik rosszat kell választani: mindenki számára evidens, de ennél a törvényben lényegesen konkrétabb dolgokat szükséges mondani.
Másodszor: "a környezeti elemek védelme és az elemeket veszélyeztető tényezők"-nél nem tudom, mit jelent az, hogy "készleteink védelme". Nyilván vízről, termőföldről, hasonlóról kell hogy szó legyen, de készletezni egy raktárban szoktak. Itt előjön belőlem a fogalmazó is, hogy egy törvénynek nyelvileg is adnia kell magára.
Továbbá: a talajvédelem megfogalmazása túlzottnak és teljesíthetetlennek tűnik, hiszen az ideával - ki nem akarja a talajt, a levegőt, a vizet stb. védeni? - mindenki egyetért. Azonban bár annak, amit az a mondat tartalmaz, hogy "a talajba vagy a talaj felszínére csak olyan anyagok helyezhetők el, amelyek a talaj természetes minőségét és működését nem károsítják, a környezeti elemeket nem szennyezik", mindenki nagyon örül, de elég szovjet laktanyák környékére merészkedni, ahol méteres mélységekig minden tönkre van téve, elég a vegyszeres gyomirtásra és számos más dologra gondolni... Aminek az objektív feltételeit ma - mondjuk rendőrileg - nem lehet biztosítani, tehát hogy ki milyen környezetszennyező anyagot ne szórjon ki a földjére és ne használjon a mezőgazdasági művelés során, addig ez idea. Pozitív idea, jó idea, támogatjuk - de a törvényben nem föltétlenül nemes ideákat kell megfogalmazni. Természetesen az az alapja az egésznek.
Harmadszor: a vizek minőségének védelme nemcsak a vízi életközösségek egészséges működőképességének megtartását jelenti. Persze, hogy teljesíteni kéne a vizek terhelésénél a szennyvízbevezetés megfogalmazott feltételét - itt ugyanarra utalok. Csak azt tudom mondani, nagyon jó lenne, ha teljesíteni tudnánk - de nem tudjuk.
A föld, illetőleg az élővilág védelmének megfogalmazásánál értelmes határokat kéne szabni az épített környezet terjeszkedésének. A törvény ezt a kérdést nem kezeli.
"A környezet védelmét szolgáló állami tevékenység" nagy fejezetnél a következő rövid észrevételeket teszem:
A környezetvédelem gazdasági pénzügyi alapjainak környezetvédelem állami feladatainál felsorolt biztosítása túlzott megfogalmazás. A hatévente megújítandó környezetvédelmi program költségvetéssel egyidejű elfogadása és a kétévenként történő értékelés véleményem szerint nem elegendő. A költségvetéshez és az adótövény-módosításokhoz kapcsolódóan évente át kéne tekinteni a finanszírozási hátteret is, hiszen így a környezetvédelem nemes ügye a forintleértékelések és az infláció satujába kerül, legalábbis egy olyan lehetetlen pénzügyi helyzetbe, ahol persze a számok numerikusan nőnek, azonban e mögött egyre kevesebb anyagi lehetőség van.
A kormány környezetvédelmi feladatainak felsorolásából hiányzik a jogalkotási kötelezettség. Azt hiszem, az előzők után természetes, hogy ezt meg kell szüntetni.
Érdemes felvetni, hogy az Országos Környezetvédelmi Tanács, az OKT ne csak a miniszter tanácsadója legyen, hanem más, függetlenebb formában az Országgyűlésé is - természetesen bizottsági szinten.
A települési önkormányzatok környezetvédelmi feladatainak említésénél szép dolog, hogy az önkormányzat elemzi és értékeli a környezet állapotát a saját illetékességi területén, és arról tájékoztatja a lakosságot, de ennek a célnak a települési önkormányzatok túlnyomó többsége szakmailag még nagyon hosszú ideig nem fog tudni megfelelni. Valószínű, hogy e feladatot másként kell elvégezni, de majd mindenképpen körül kell határolni, miben merüljön ki a tájékoztatási kötelezettség.
Támogatható, hogy a települési önkormányzat képviselő-testülete az átlagosnál szigorúbb környezetvédelmi előírásokat határozhat meg, de csak akkor, ha ennek a szakmai háttere is biztosított. Gondolok arra, hogy például adott kerületekben, ahol ez gondot jelent, a kerületi önkormányzat például nem feltétlenül csak a kamionforgalmat szabályozhatja, hanem helyi adók, helyi rendelkezések, helyi szankciók formájában egy olyan rendszert is létrehozhat, ami, mondjuk, egy szomszéd kerületben már nem érvényes, de itt mindenképpen segíti a védelmet.
Környezetvédelmi információs rendszer és tájékoztatás. Szívemből szóltak azok a képviselőtársaim, akik a nevelésről szóltak, mert minden ott kezdődik, az iskolánál, adott esetben már az óvodánál - a családról már nem is beszélek. Ezeken a fokokon elkezdődhet az a bizonyos értékszemléleti megújítás, amiről már szóltunk. Nemcsók János képviselőtársamnak, alelnök úrnak is régi ideája - nemcsak mint egyetemi tanárnak, hogy meg kell honosítani a tömegtájékoztatásban és az oktatás lehetőleg minél több szintjén - a NAT-tól, az alaptantervtől kezdve, tankönyveink mindegyikében, a megfelelő osztályoknak, korosztályoknak szólóan - azokat a gondolatokat, amelyek - mint az állampolgári ismeretek, a demokráciáról szóló ismeretek - együtt ivódnak bele az újabb generációkba, azok növekedésével.
A miniszter úr által létesítendő környezetvédelmi információs rendszer tehát sok tekintetben - ez is egyfajta pedagógia, a jószomszédság pedagógiája is lehet - túl kell hogy terjedjen az országhatárokon is. Hadd nyugtázzam innen, erről a magas pulpitusról Baja Ferenc miniszter úrnak a múltkor egy külpolitikai tárgyú vitában tett megjegyzését, pontosabban egy ígéretét az alapszerződésekkel kapcsolatban. Eszerint a kormányzat az alapszerződésben a mohi atomerőművel kapcsolatban - megfelelő nemzetközi jogi szokásoknak, formáknak megfelelően - maga is rögzíteni fogja azt, hogy gyakorlatilag környezetvédelmi garanciák épüljenek be, illetőleg a károk helyreállítására garanciális megállapodások jöjjenek létre.
(11.20)
Mert míg itt egyik oldalról az a kérdés, hogy a kormány mit tesz annak érdekében, hogy ne épülhessen meg a mohi atomerőmű - nyilván ez egy korábbi vita tárgya, viszont azt, hogy minden, a magyar lakosságot, a magyar társadalmat, Magyarország biztonságát érintő környezetbiztonsági kérdés is alapszerződésben vagy pedig egy bilaterális környezetgaranciában rögzítésre kerüljön, azt hiszem, ez döntő.
A környezetvédelem gazdasági alapjairól, a hiányokról már szóltam.
A környezetvédelmi igazgatás... Senkit nem akarok megijeszteni, nem a felszólító levelek ügyére utalok, nem az igazgatókról, hanem a környezetvédelmi igazgatásról szeretnék néhány dolgot mondani, ugyanis ez döntő. A környezetvédelmi hatásvizsgálat elsőbbségét ugyanis a többi engedéllyel szemben törvénynek kéne kimondania; mégpedig ennek a törvénynek. Az előzetes környezetvédelmi tanulmány pedig sokszor fontosabb - mert éppen ennek alapján adható ki az engedély, mint a részletes környezeti hatástanulmány, a fogalmazás szerint ez mégis a nyilvánosság kizárásával zajlik. Valamilyen módon tehát lehetővé kéne tenni, hogy itt a hatásterületeken élők is beleszólhassanak.
A környezeti hatásvizsgálat leírt rendszere nem szankcionálja a megtévesztést, és nem kezeli az akaratlanul téves adatközlést sem. A 71. § (1) bekezdésének a) pontja egy korábbi pontra hivatkozik vissza, egy olyan pontra - 69. § (2) bekezdés a)-h), amely pont, a h) pont nem létezik a szövegben; de ez csak szerkesztési hiba.
A környezetvédelmi engedély megszerzése, továbbá a működési engedély kiadására irányuló eljárás ügyintézési határidejének megjelölt 90 nap véleményem szerint sok. Addigra régen kiirthatók fák, rég kipusztíthatók növények, rég megszennyezhető egy adott vízkészlet. Tehát amíg a bürokraták benn elpusmognak 90 napig - ami nyilván egy törvényes keret, ez sok, ezt gyorsítani kellene.
Érdekes és fontos kérdés, hogy az engedély kiadásakor a hatóság mennyiben köteles figyelembe venni a lakosság véleményét, mennyiben köteles tisztán szakmai szempontokat figyelembe venni és mennyire lehet kompromisszumkereső. Ez is megérdemelne néhány gondolatot és néhány javaslatot.
A zárórendelkezéshez egy zárógondolat: a fejezetben felsorolt kormány, illetve miniszteri rendeletek elkészítésének sorrendjét - előző javaslatommal összhangban - meg kéne határozni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Ezek azok a kritikai pontok és ezek azok az érdemek, amelyek elsorolásával magam is szerettem volna indokolni azt, hogy alkalmassági vitára való bocsátásra miért támogattam igenlő szavazatommal a törvényjavaslatot a bizottságban, illetőleg ez jelzi az én készségemet és az MDF készségét is arra, hogy noha nem feltétlenül agyonterhelt bizottságok feladata jó módosító indítványokkal megtámogatni egy kormány által előterjesztett törvényjavaslatot, ennek ellenére mi a tárca pozícióit és az általa képviselt érdekeket nem gyengíteni, hanem támogatni akarjuk, ennek következtében ha olyan lesz ennek a törvénynek a végső formája, amilyenre szeretnénk, akkor ezt pozitív támogatásunkról biztosítjuk, illetőleg elfogadását - éppen mivel nemzeti ügyről, az egész magyarság biológiai, környezeti, fizikai állapotát érintő kérdésről van szó - támogatni fogjuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
