DR. NEMCSÓK JÁNOS
DR. NEMCSÓK JÁNOS
DR. NEMCSÓK JÁNOS, az MSZP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Hogy lássák, mire számíthatnak, elmondom röviden, vázlatosan, amiről beszélni szeretnék: a környezetvédelmi törvény jelentőségéről szeretnék néhány gondolatot mondani általában; másodszor el szeretném mondani, hogy a talaj, a víz és a levegő szempontjából mit jelent ez a környezetvédelmi törvény; harmadszor: a biológiai értékek szempontjából mit jelent ez a környezetvédelmi törvény; negyedszer: a mezőgazdaság és az ipar számára mit jelent ez a környezetvédelmi törvény; ötödször: az egészség szempontjából mit jelent ez a törvény; és végül hatodszor: törvényhozási és financiális szempontból mit jelent ez a törvény.
Általában erről a törvényről:
Nem szociális piacgazdaságot akarnak a fejlett világ országai építeni, hanem ökoszociális piacgazdaságot. Ha ökoszociális piacgazdaságot akarunk építeni, akkor rengeteg feladatunk van. Az Európához való tartozás egyik sarkköve lesz, hogy ökoszociális piacgazdaságot építsünk, és ezért a környezetvédelmi tárcának a környezetvédelmi kiadások tekintetében preferált, stratégiai pénzügyekkel rendelkező tárcának kell lennie. Ha ezt nem tesszük meg, bármilyen konform megoldásokat hozhatunk nemzetiségi politikánk, iparunk, infrastruktúránk, a honvédség, a belügy, az emberi jogok területén, esélyünk sem lesz arra, hogy az Európai Közösségbe felvegyenek, mert ha szigorú szabályaiknak nem teszünk eleget, akkor ez jámbor óhaj marad csupán.
Mindezekkel együtt óvom képviselőtársaimat és mindazokat, akik a környezetvédelmi törvénnyel kapcsolatban olyan elvárásokkal vannak, hogy az nagyon rövid idő - egy, két, három év - alatt megoldhatja gondjainkat. A fejlett nyugat-európai országok az elmúlt húsz év alatt kínlódták ki ezt az infrastruktúrát, ezt az irányítási módszert, azt, hogy az ökoszociális piacgazdaságot építsék.
(11.30)
Az elmúlt héten a parlament környezetvédelmi delegációja Bécsben járt, ahol nagyon hasznos és tanulságos beszélgetést, szakmai konzultációt folytattunk az ottani parlament képviselőivel és a környezetvédelemmel foglalkozó pártok képviselőivel is. Ők is elmondták: óvnak minket attól, hogy egy vagy két év alatt próbáljuk azt elérni, ami nekik - mármint az osztrákoknak - húsz év alatt sikerült. Tehát türelem és fokozatosság kell ahhoz, hogy a környezetvédelmi törvényben lefektetettek végre életre keljenek, és ezek szerint működjék az ország.
Elmondták azt, hogy Ausztriában - amely ország, mint ismert, most csatlakozott az Európai Közösséghez - hosszú évekig folytattak olyan előkészületeket, amelyek a környezetvédelmi és egyéb előírásokat is az Európai Közösség normáihoz illesztették. Ausztriában nagyon szerencsés helyzet volt: ezek az előírások, ezek a szabályzók sokkal szigorúbbak, mint az Európai Közösség erre vonatkozó szabályai. De azt is elmondták, hogy Görögország, Spanyolország esetében - amelyek szintén hosszú évekig várakoztak az Európai Közösséghez történő csatlakozásra - fokozatosan, hosszú évek munkája eredményeként történt a konform környezetvédelmi törvény és szabályok bevezetése. Gyanítom, hogy nekünk a törvényhozás során, amikor a környezetvédelmi törvényhozás kapcsán pontos időhöz szabunk bizonyos követelményrendszert, türelmi időt kell adnunk a mezőgazdaságnak és az iparnak is.
A környezetvédelmi miniszter úr és a környezetvédelmi bizottság elnöke is említette azt a gondolatot, hogy a környezetvédelemnek nem kell feltétlenül antagonista módon szembenállni az iparral és a mezőgazdasággal. Ha ezt a fokozatosságot, ezt a türelmet, a kérlelhetetlenséget egy időskálán elosztva kérjük számon a környezetvédelmi törvénytől, akkor elkerülhetjük ezeket a buktatókat.
A környezetvédelmi törvénynek nagy jelentősége van. Ez közhelyszerű. Nagy jelentőségű törvény került elénk, mert a környezetvédelemről szóló törvény egyébként a nevében szerintem rossz: nevének és címének is magában kellene foglalnia nemcsak a környezetvédelmet, hanem a környezettel való gazdálkodás, bánásmód kívánalmait is - az más dolog, hogy a tartalmában nyilvánvalóan szerepel ez.
Nagy jelentőségű törvény, mert a környezetvédelmi tárcán túlmenően több tárca kompetenciájába is tartozik, ezért törvényhozási munkánk során erre nagyon tekintettel kell lennünk.
Nagy jelentőségű ez a környezetvédelmi törvény, mivel ha sikerül ezt megalkotnunk, akkor a kelet-európai térségben az elsők között mondhatjuk el magunkról - egy igen nemes vetélkedésben, hogy van egy olyan jellegű törvény, amely megnyithatja az utat az Európai Közösséghez történő csatlakozásunkhoz.
Gyakorlatilag itt szeretném elmondani, hogy a környezetvédelemnek azért is van igen nagy jelentősége, mert általa, a környezetvédelem révén egy igen súlyos örökség szüntethető meg. Egy igen súlyos örökség, amelynek révén környezetünk annyira károsodott, hogy azt gondolom, ha egy ügyes újságíró az elmúlt 45-50 év adatait böngészné - amit a környezetvédelemre vonatkozóan magyar kormányzati körökből is kiadtak, három csernobilnyi rémtörténetet is tudna ebből írni.
Néhány dologra hívnám fel a figyelmüket.
Gyakorlatilag nem létezett, de nem is létezik környezetbarát mezőgazdasági szemlélet. A nagyüzemi gazdálkodás számos ismert előnye mellett tulajdonképpen a földterület nagy részében vagy - ha reális akarok lenni - egy részében a monokultúrás növénytermesztés révén a talaj kisíbolása történt. Számos olyan eset van, ahol összefüggő területen a talaj elsavanyodása az egyoldalú mezőgazdasági kultúra következtében alakult ki.
A vízzel kapcsolatosan: ismeretes, hogy milyen tragikus állapotban van nálunk a vízgazdálkodás. Környezetvédelmi szempontból elemi szintű csatornázási és szennyvíztisztító telepeink hiányoznak. Sajnos, le kell számolnunk egy illúzióval: nemcsak bennünket szennyeznek a környező országok. Bár azt mindannyian tudjuk, hogy egy rémálommal ér fel az a mocsok, az a szenny, ami Erdélyből, a Kárpátaljáról, a Felvidékről hozzánk ömlik, azonban a rend kedvéért szeretném megjegyezni - anélkül, hogy a saját fészkünkbe piszkítanánk, hogy Magyarország egyik legnagyobb városa, Szeged mögött a városi ipari kommunális szennyvíz körülbelül a város után és a jugoszláv határ előtt amúgy teljes egészében tisztítatlanul ömlik a Tiszába. Tehát addig nem lehet igaz módon számon kérni a környezet pusztítását, a vizek tisztítását keleti, észak-keleti, északi szomszédainktól, amíg magunk mindent meg nem teszünk azért, hogy a kárelhárításban is élenjáróak legyünk. Ezért a környező országokkal a Kárpát-medencében még nagyobb összefogásra van szükség.
De említeném a vízszennyezéssel kapcsolatosan azokat az anomáliákat is, amelyek például a Balaton környékén alakultak ki. Ezekről hosszasan lehetne vitatkozni - ezzel kapcsolatosan is el fogom mondani a véleményemet.
Hogyan számíthatunk arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Európai Közösség befogad minket, ha a környezetvédelemmel kapcsolatos, kirakatban lévő, olyan problémáinkat nem tudjuk megoldani, mint a Balaton tisztasága vagy a Szigetköz problémája. Hogyha ezeket a gondokat nem oldjuk meg, akkor esélyünk sincs arra, hogy bekerüljünk az Európai Közösségbe. A szennyvizekkel kapcsolatosan óriási problémák vannak a koncentrált állattenyésztő telepek környékén és az ipari szennyvizek területén is.
A környezet egy harmadik eleme - a föld- és a vízszennyezés mellett - a levegő. Ipari létesítményeink - tisztelet a kivételnek - a mai napig is ontják a mocskot; semmiféle előírás, szabályzat nem írja elő új technológiák bevezetését, a régi technológiák megszüntetését.
Itt szeretném elmondani, hogy egy új veszélyre kell felhívnom tisztelt képviselőtársaim figyelmét. Kitapintható az az igyekezet, hogy a kelet-európai, egykori szocialista országokat - és így hazánkat is - olyan terepként szemelték ki a fejlett ipari országok, ahová a mocskaikat, szemeteiket lerakhatják, illetve olyan terepként szemeltek ki minket, ahol olyan ipari és mezőgazdasági technoló-giákat működtethetnek, amelyeknek működése - diszkriminatív intézkedés révén - a nyugat-európai országokban már régen tilos.
Beszéltem arról, hogy a talaj, a víz és a levegő kapcsán milyen teendőink vannak. Egy fontos, kiemelt területnek tartom a biológiai értékek védelmét - és a környezetvédelmi törvénynek ezzel kell foglalkoznia. Nem bocsátkozom ismétlésbe, mert az előzőleg felszólaló vezérszónok képviselőtársaim már hasonló gondolatokat mondtak el, ezért egy ezektől eltérő gondolatra hívnám fel a figyelmüket.
Mindannyiunk számára ismeretes az, hogy a környezetvédelmi törvény és annak hatásos működése csak akkor képzelhető el, ha a hozzá csatlakozó végrehajtási törvények jól behatárolt időben, meghatározott értékekkel végrehajthatók és számon kérhetők lesznek. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom - amivel még gondolatban sem foglalkozunk - a géntechnológiai törvény problémáját. Valamennyi nyugat-európai országban külön törvény szabályozza a génmanipulációs kísérleteket. Ezzel foglalkoznunk kell.
Ennek kapcsán szeretném elmondani, hogy nem kell félni a génmanipulációs kísérletektől, mert ezeken keresztül, általuk a magyar növénynemesítés, a magyar állattenyésztés igen nagy jelentőségűvé válhat - mint ahogy jelenleg is az a világon. Megvan a magyar szellemi kapacitás arra, hogy génsebészeti, géntechnológiai eljárások révén olyan növényfajtákat, olyan állatfajokat állítson elő világszínvonalon, amelyek a családi alapon működő, most szárba szökkenő farmergazdaságok, az újjászerveződő termelőszövetkezetek és egyéni szerveződések számára is olyan, specifikusan magyar hátterű, magyar típusú termékeket tudnak szolgáltatni, amiket - bátran állítom - mint egyedi magyar termékeket a nyugat-európai piacon nagyon jó eséllyel tudunk eladni. Éppen ezért a közeljövőben foglalkozni kell a géntechnológiai szabályozással, etikai és kodifikálási szempontból is.
(11.40)
A mezőgazdaság és az ipar - negyedik fejezetként, ahogy ígértem - környezettel való kapcsolata:
Kérem szépen, annyira nem antagonisztikus a környezetvédelem és egy jól működő, jól profitáló mezőgazdaság és ipar, hogy azt már a fejlett nyugati államok föl is fedezték. Léteznek környezetkímélő, viszonylag kis anyagi ráfordítással működtethető mezőgazdasági biokultúrák és a biomassza-feldolgozáson alapuló ipari kultúrák. Éppen ezért, amikor a mezőgazdasági vagy ipari tárca kijelöli azokat a preferenciákat és prioritásokat, amely irányban a magyar iparnak és a mezőgazdaságnak haladnia kell, nem kell félni az újszerű gondolattól. Óriási lehetőséget lát minden külföldi és hazai szakember a bioipar és a biotermékek gyártása területén. Ez lehet az az olyan húzóág, amelyik néhány éven belül Magyarországot olyan híressé teheti, mint az óragyártás Svájcot. Ezt mértékadó biotechnológiai és ezzel foglalkozó ipari és gazdasági szakemberek mondják.
Egy példát szeretnék fölhozni, nem Japánt, amely létszámában, anyagi lehetőségeiben fölöttünk áll, nem az Egyesült Államokat, nem a Németországi Szövetségi Köztársaságot, hanem Izraelt, amely lakossági létszámában, lehetőségeit tekintve sokban azonos velünk. A nyolcvanas évek közepén néhány százezer dollárt beruháztak a biotechnológiai környezetkímélő eljárásokba az ipar és mezőgazdaság területén, és manapság már milliókat kasszíroznak ebből. Az ehhez szükséges magyar szürkeállomány megvan, és állítom, hogy egy ésszerű kormányprogram a két tárca részéről több Lenkey-huszárszázadnyi, mindent visszahagyó magyart fog hazahívni az Egyesült Államokból és egyéb más ipari országokból. Biztosan tudom, a kortársaim közül nekem is legalább hetven-nyolcvan kollégám vár erre a hívó szóra, és készek hazatérni, hogy a magyar ipar és mezőgazdaság szolgálatában dolgozzanak.
A mezőgazdaság, az ipar és a környezetvédelem kapcsolatában bizonyos financiális és törvénykezési feladatokról is kell szólnom. Preferenciát - akár adókedvezményt, akár a büntetések be nem hajtását, hanem a környezetszennyezés elhárítására történő technológiák bevezetése céljából - kell adni az olyan jellegű eljárásoknak, amelyek segítségével új, originális iparágak alakulhatnak ki a klasszikus magyarországi vegyipari központokban. Nem kell félni az új technológiák bevezetésétől. Nemzetközi példák igazolják, hogy viszonylag kevés befektetéssel rendkívül rövid idő alatt gyakorlatilag nagy profitot lehet termelni ebből.
Mint e szakterületen dolgozó, felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét a mezőgazdaság és az ipar területén a következőkre is:
Igen nagy üzlet rejtőzik a szelektált szemétgyűjtésben, a szelektált szemét újrafölhasználásában. S hogy mennyire nagy üzlet rejtőzik ebben, kitapintható, hogy ezekre az ágazatokra máris nagyon sok nyugati cég leselkedik a busás haszon reményében. Nem baj, ha leselkedik, jöjjenek be, hozzák be ezt a technológiát, de biztosítani kell, hogy ezekben az ágazatokban is a magyar vállalkozó kedv - mert ez nem igényel nagy befektetést - ott tudjon lenni a startvonalon. Ezért a privatizációnál - felhívom tisztelt képviselőtársaim figyelmét - igen nagy haszonnal kecsegtető üzleti lehetőségről van szó, amikor a szemét-újrafelhasználás és a szemét energiává történő átalakítása ügyéről döntünk.
Éppen előbb említettem, hogy bécsi látogatásunk során megnéztük a bécsi központi szemétlerakó- és szelektív feldolgozóhelyet. Több százezer lakóépület fűtését oldják meg a kommunális szemét elégetéséből, és ráadásul még vissza is nyernek energiát, s az egész erőmű energiatermelését is önfenntartó módon biztosítják. Az ilyen jellegű technológiákra Magyarországon is van példa. Például Hódmezővásárhelyen egy olyan csodálatos szennyvíztisztító üzem épült, amely a szennyvíziszap feldolgozásából nyert biogáz elégetéséből magának a szennyvízüzemnek a teljes energiaszükségletét is biztosítja. Van itt magyar példa kérem, nem kell félni az előremeneküléstől.
Oktatás és kultúra - utána már csak az egészség következik -:
Jó helyzetben vagyok, mert az előttem szóló képviselőtársaim alapos elemzését adták ennek a témának, Csapody Miklós képviselőtársam név szerint is citált. Én azért még egyszer elmondom: a Nemzeti Alaptantervbe be kell építeni a környezetvédelem, a környezettan külön tárgyként való oktatását. Megfelelő helyet kell biztosítani a középiskolai programban is, a felső fokú oktatásban is a környezettan, -szemlélet és ilyen jellegű tárgyak bevezetésének. Nem egy sematikus tárgyra gondolok, mert mást kell környezetvédelmi aspektusból tanulnia a jogásznak, a földrajz szakos tanárnak és mást kell az üzletkötőnek, de a környezettanról mindenkinek tanulnia kell; ez sem egy újszerű kezdeményezés, Nyugat-Európában már mindenhol így van.
Az oktatás és kultúra területén nagyon sok teendőnk van, hogy a fenntartható fejlődést, ezt a bűvös szót vagy szókapcsolatot, amit mondott itt több képviselőtársam, jelentős szaktudással tudjuk szolgálni. Meggyőződésem, hogy a környezettan és a környezetvédelmi oktatás jelentős mértékben hozzájárul e gyönyörű pannon Dunántúl vagy a Duna-Tisza köze vagy a Tiszántúl vagy Észak-Magyarország környezeti problémáinak a megoldásához egy fillér nélküli "beruházással".
Rengeteg esetben sokat tehetnénk és nagy fejlődést érhetnénk el, ha egy korszerű környezeti szemlélettel rendelkező generáció nőtt volna föl az elmúlt húsz-negyven évben. Nagyon sajnálatos dolog, hogy ez nem történt meg. Éppen ezért nem tudok megalkudni azokkal a gondolatokkal, amelyek pénzhiány vagy egyéb szerkezeti, strukturális átalakítás nem vállalása miatt le akarja söpörni ennek az elméletét, végrehajtását az asztalról.
Szeretném elmondani és példaként szeretném idézni, hogy a környezetbarát szemlélet olyan problémák létrejöttét akadályozta volna meg, ha itt Közép-Kelet-Európában a környezetvédelmi szemlélet évtizedek óta gyökeret vert volna, hogy lenne a "papírtigris". Állítom, hogy nem lennének a Duna elterelésével kapcsolatos problémáink; nem lennének ezek a végeláthatatlan disputák a mohi atomerőműről.
A másik oldalról is szeretném elmondani: a modern környezetvédelmi szemlélet nem jelenti azt, hogy az embert vissza akarjuk zavarni a fára és a petróleumlámpa mellé. A környezetvédelmi szemlélet ezzel ellentétes. A környezetvédelmi szemlélet használja a technikát, és a fejlett ipari államokban az úgynevezett technokrata réteg döntéseiben, tervezésében a modern környezetvédelmi szemlélet benne van, mert másképp eladhatatlan a termék. A modern környezetvédelmi szemléletben nagyon követendőnek tartom Teller Ede példáját - sokan fölhorkannak erre, hogy az atomenergiától nem félni kell, az atomenergiát használni kell. A radioaktivitásról olyan sok tévhit kering itt, s mindenki csak Csernobilt emlegeti! Nem szabad elfelejtenünk, hogy a radioaktivitás és az atomenergia százezrek gyógyulását hozza, gondoljunk az izotóptechnikára, az izotópdiagnosztikára, a mezőgazdasági növénynemesítésre, az anyagcsereforgalom-vizsgálatra et cetera. Azt hiszem, ez elég példa.
Egy nagyon fontos fejezethez jutottunk: az egészséghez, az egészség és a környezetvédelem témájához. Kérem szépen, ha itt poénkodni szeretnék, akkor azt mondanám, az elmúlt évtizedekben sokat hallottunk az ember ember által történő kizsákmányolásának a megszüntetéséről. Hogy ez megszűnt-e vagy sem, arról sokat lehetne vitatkozni, de én állítom, hogy helyébe lépett az ember önmaga által történő önpusztító kizsákmányolása és sanyargatása. Egy öngyilkos életmódra, életvitelre rendezkedtünk be, s ez is a környezethez tartozik. A környezethez nemcsak a levegő, nemcsak a víz, nemcsak az állat- és növényvilág, mi, a társadalom is hozzátartozunk. Meg kell találnunk azokat a formákat financiális, jogi szempontból, amelyek megerősítik, hogy az ember társadalmi lényként, közösségként és olyan közösségekben fejthesse ki tevékenységét, amely biológiai alapformája, mert az ember társas lény. Az individualizmus csak néhány nagy alkotóművész esetében meg egy-két patogén esetben fogadható el, de az ember alapvetően társadalmi lény.
(11.50)
Anélkül, hogy magyarkodni szeretnék, szeretném itt elmondani tisztelt képviselőtársaimnak, nagyon sokat kell tenni még a hagyományos magyar életforma, az életvezetés visszaállítására. Nem poénkodni akarok, nem viccként mondom: ember elleni véteknek tartom, hogy senki nem emeli föl a szavát az ellen, hogy tonnaszám, hektószám vedeljük a különböző egészségtelen, cukros üdítőitalokat, miközben a magyar borral nem tudunk mit kezdeni. A szív- és keringési zavarok visszaszorulása a mediterrán országokban szorosan összefügg a vörösborfogyasztással. Ez egy régi magyar szokás volt, kérem szépen!
Végezetül, befejezésként szeretném elmondani, hogy mit jelent ez financiális szempontból és a törvényhozás szempontjából. Több tárca összefogása szükséges, több párt összefogása szükséges, nagyon sok társadalmi szervezet összefogása szükséges, hogy ez a törvény megszülessék. Gyakorlatilag, financiálisan pedig meg tudom ismételni: preferenciát kell adni a környezetvédelmi tárcának és mindazon tárcáknak, amelyek a környezetvédelemmel kapcsolatos intézkedéseket meg akarják hozni.
Én nem egyeztettem a következőket sem a kormánnyal, sem a miniszter urakkal, de mint független, autonóm képviselő szeretném elmondani a következő eretnek gondolatot is:
Óriási állami adósságaink vannak. Jön hozzánk a pénz a Phare-programból, jön hozzánk innen... Nem kellene-e, emberek, elgondolkodni azon - nem az átütemezéséről beszélek - hogy ha az adósság egy részét környezetvédelmi beruházásokra fordítjuk, egy elnyúlt, öt-tízéves távon vajon nem lehetne-e azt kérni, hogy írják le az adósságunkból? Mert ez egy olyan lehetőség, ami elősegítheti, hogy az Európai Közösséghez csatlakozzunk.
Én ezt nem közgazdászként, hanem egyetemi tanárként mondom, biológusként. Hogyha bárdolatlan és szakszerűtlen ez az utóbbi véleményem, akkor elnézést kérek, de az elemi logika azt követeli, hogy itt, a tisztelt Házban erről a lehetőségről is beszéljünk, és ne kerüljük meg ezt a kérdést tabuként ebben a vonatkozásban sem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps mindkét oldalon.)
