SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A kutatás és fejlesztés tárgyában kértem napirend utáni hozzászólási lehetőséget - mivel képviselőként így adatik meg rendkívüli ügyekről beszélni -, mégpedig azért, hogy felhívjam a tisztelt Ház figyelmét arra a veszélyre, hogy eltűnhet a kutatás és fejlesztés országos hálózatának egy része, az ipari és a mezőgazdasági kutatóhálózat. Reményeim szerint, ha felszólalásommal ráirányítom erre a témára a figyelmet, akkor végre döntés születik ebben a témában, amely leginkább a műszaki értelmiségieket, illetve a kutatóintézetekben dolgozókat érinti.
Néhány szót hadd mondjak az elmúlt időszak történéseiről. A magyar kutatás-fejlesztés az elmúlt időszakban is számos, nemzetközi szinten is jegyzett eredményt ért el. A ráfordítások azonban a szükségesnél és lehetségesnél kevesebb esetben eredményeztek a korábbinál jobb minőségű és/vagy olcsóbban előállítható termékeket, hatékonyabb, kevésbé környezetszennyező termelési eljárásokat.
A hadiipari K+F jelentős erőforrásokat kötött le, de az itteni eredmények polgári hasznosítása vagy teljesen elmaradt, vagy rendkívül késedelmes és korlátozott volt. Lassú volt továbbá az új termékek, eljárások terjedése is. Az egyre csökkenő támogatás arra kényszerítette a kutatókat, hogy minél nagyobb árbevételt érjenek el, azaz kisebb-nagyobb sorozatban termeljenek, ennek következtében egymásba gabalyodott a K+F és a termelés, azaz kutatásra szánt adókedvezményekkel támogattak termelő tevékenységet is.
Politikusok és szakértők arra számítottak, hogy a piacgazdaság bevezetése felszámolja ezeket a súlyos problémákat, s a verseny szorításában majd új termékeket és eljárásokat vezetnek be a vállalatok, tehát csak az ezt szolgáló K+F-programokat finanszírozzák majd, s ezzel automatikusan megteremtődik a kutatók megfelelő érdekeltsége is.
Arra számítottak, hogy a piacgazdaság átalakulásának eredményeként a K+F-tevékenységek finanszírozásában is csökken az állami szerepvállalás, s előtérbe kerülnek a piaci megfontolások alapján döntő vállalatok.
Nem ez történt. Hiába mondták egybehangzóan a vállalati kutatók, fejlesztők, a közgazdászok és a vezetési tanácsadók, hogy válsághelyzetben fokozni kell a kutatási és fejlesztési erőfeszítéseket, s nem szabad felélni a jövőt. Sajnos megint azt kell mondani, hogy nem ez történt. Sok vállalat "nem érte be" a K+F-kiadások egyszerű csökkentésével, hanem végleges megoldást választottak: bezárták a laborokat.
A Magyar Tudományos Akadémia felmérése szerint 1989 és 1992 között 235-ről 96-ra apadt a vállalati K+F-szervezetek száma, miközben az akadémiai intézetek száma mindössze eggyel csökkent, az egyetemi kutatóhelyek száma pedig 933-ról 1071-re nőtt.
A kutatás és fejlesztés finanszírozásának csökkenő erőforrásait három pénzügyi alap biztosította. Ez a három legfontosabb magyar pénzügyi forrás: a Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Alap, az Országos Tudományos Kutatási Alap és a Központi Műszaki Fejlesztési Alap. A Központi Műszaki Fejlesztési Alap képzése és felhasználása alapvetően pozitív irányba változott az utóbbi években. Jelene viszont kétséges, megszűnőben van.
Az alapok léte és működése már hozzájárult ahhoz, hogy átalakuljanak a források elosztásának rendszerei, az intézmények finanszírozása helyett pedig előtérbe került a programok finanszírozása.
(15.00)
Kezd és kezdett gyakorlattá válni, hogy folyamatosan értékelik a kutatási programokat, azaz a támogatás megítélése után a végrehajtás közben, illetve a program befejezésekor ezeket az értékeléseket megteszik.
A piachoz közeli vállalatoknak kellene a közvetlen és az államnak a közvetett forrást biztosítani az innovációhoz. Hiszen egy adott technológia - beleértve a már bevezetett termékeket és eljárásokat, valamint a fejlesztés különböző fázisaiban, például tervezés, prototípus stb. levő termékeket és eljárásokat is - egy ország versenyképességéről ad képet.
Az állam közvetett szerepét biztosító központi műszaki fejlesztésről néhány szót:
Az 1995-ös költségvetésben már nem szerepel a Központi Műszaki Fejlesztési Alap. Ez az ipari és kereskedelmi miniszter felügyelete alá tartozó Gazdaságfejlesztési Alap alá került, és minden korábbinál alacsonyabb összeget, mindössze 2 milliárd forintot kap a műszaki fejlesztés támogatásként.
A kényszerhelyzetben az OMFB tanácsa szünetelteti a pályázati rendszert, hiszen a rendelkezésre álló összeg nagy részét felemészti a már elfogadott programok befejezése. Így a felhalmozott tudás és tapasztalatok megőrzése, gazdasági hasznosítása aligha lehetséges. Más erőforrásunk nem nagyon lévén, ez az igazi veszteség.
Tisztelt Ház! Figyelni kellene végre azokra a külországi példákra, amelyek honosíthatók Magyarországon. Ilyen a német Fraunhofer, a holland TNO vagy az osztrák segersdorfi ipari K+F intézményhálózat. Ezen szervezetek bevételeinek csak egy része származik közvetlen ipari megrendelésekből. Tevékenységük jelentős hányadát állami források finanszírozzák.
A szférát érintő döntések elhúzódása, illetve több esetben az érvényes kormányhatározatok végre nem hajtása a K+F intézményhálózat jelentős részének tönkretételéhez vezet. Nem folyamatosan készülő, új és új koncepciókra van ma már szükség, hanem olyanra, amelyben az érintettekkel egyeztetett javaslat után joganyagrendezés történik, illetve új jogi szabályozás.
Megfontolandóak tehát azok a javaslatok, amelyeket az innovációval foglalkozó szervezetek javasolnak. Ilyenre tett javaslatot a Magyar Innovációs Kamara, amely reorganizálásra tett javaslatot a K+F intézménycsoport kapcsán.
Három dolgot idéznék fel tőlük ennek kapcsán. Az intézmények egy részét külön is, önállóan tovább lehetne működtetni, a másik része - amely egy intézménycsoportot alkotna - vagyonátadással a Bay Zoltán Alapítvány keretei közé tehető. A harmadik megoldási lehetőség - vagy az intézmények jövőjének harmadik köre - pedig valamilyenfajta nonprofit keretet biztosító közhasznú társaságba tétel, az adósság és a vagyonkezelés megtörténte után.
Hölgyeim és Uraim! A kormányzatnak el kell döntenie, hogy a jövőben szüksége lesz-e ipari, mezőgazdasági K+F kapacitásokra.
A válasz remélhetőleg igen, mert a gazdasági növekedés elképzelhetetlen a kis- és középvállalatok eredményes tevékenysége nélkül.
Ezek a cégek lehetnek alkalmasak arra, hogy a fejlesztési eredmények, technológiák alkalmazása révén betörjenek a nemzetközi piaci résekbe, és döntően magyar szellemi termékekre alapozott új termékeket, szolgáltatásokat hozzanak létre, s ezáltal megalapozzanak egy gazdasági növekedést.
Ehhez feltétlenül szükségesek a közvetlen, illetve közvetett eszközökkel támogatott K+F kapacitások. Továbbá ehhez feltétlenül szükség van a különböző államigazgatási szintek közötti összehangolt együttműködésre; idézhetném például a tudománypolitikai kollégium, illetve az ipari tárca, valamint a földművelési tárca ezzel foglalkozó részeit.
Tisztelt Ház! A piacgazdasági átalakulás és a korábbi piacok elvesztése valóban alapvető változásokat okozott a kutatás-fejlesztés finanszírozásában.
Ha ezek a változások - beleértve a költségvetési hiány hatását is - kiteljesednek, meg is oldódik a K+F rendszer összes örökölt problémája, mégpedig a lehető legegyszerűbb módon, az átalakulás kínjai nélkül: megszűnik a kutatás-fejlesztés Magyarországon. Ezért kellett ma erről szólnom.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
