CSÓTI GYÖRGY
CSÓTI GYÖRGY
CSÓTI GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több mint hét hónapja működik a baloldali kormányzat. A régi új vezetőknek ezen rövid idő alatt sikerült kivívniuk a felelőtlen ígérgetések kormánya címet. Néhány példát említve utalok csupán arra, hogy Horn Gyula tavaly július 15-én a kormányprogram vitájában Bős-Nagymaros ügyében gyors döntést és gyors megoldást ígért még az év szeptemberéig. Ezzel szemben a mai napig nem történt előrelépés.
A külföldi tőke nagyobb arányú beáramlását ígérte a miniszterelnök az általa vonzónak ítélt kormányprogram alapján, de a valóságban visszaesés mutatkozott, és egyre csökken az érdeklődés.
A keleti piacok visszaszerzésével kecsegtetett, de még nem szakított időt magának, hogy találkozzék ukrán vagy orosz vezetőkkel.
De a legsúlyosabb hiba az úgynevezett alapszerződések felelőtlen ígérgetése. Gyors és jó megállapodást helyeztek kilátásba Szlovákiával és Romániával. Ennek mai napig megoldatlan kulcskérdése az adott országban élő magyarság kollektív jogainak biztosítása. Mečiar Szlovákiájában és Iliescu Romániájában az alkotmánytól kezdve az érvényes kormányprogramokig a nemzetállam kiépítésén, egyetlen államnyelv védelmén, az anyanyelvű oktatás visszaszorításán, a többségi kultúra egyedülállóságán, a kisebbségi etnikai tömbök új közigazgatási határokkal történő erőszakos, és a történelmi hagyományokat semmibe vevő szétdarabolásán fáradoznak, miközben hallani sem akarnak semmiféle autonómiáról, sőt még a gondolat felvetését is hazaárulásnak tekintik. Márpedig a 600 ezres szlovákiai és a 2 milliós romániai magyarság az autonómiák valamilyen formájában gondolkodik. Megjegyzem, hogy a mai magyar kormány programjában ígéretet tesz ennek támogatására.
Ugyanakkor súlyos hibaként felróható, hogy ugyanez a kormányprogram az alapszerződések vonatkozásában csupán az Európa tanácsi és az EBEÉ-normák betartását tűzi ki célul. És minő véletlen, Mečiar és Iliescu ugyanezt ígéri.
Ez a helyzet egyfelől azért elfogadhatatlan, mert ezek a normák csupán a minimumot tartalmazzák, másfelől északi és délkeleti szomszédainknál még ezeket sem tartják be. Ehhez nem kell alapszerződést kötni, elég lenne a nemzetközi megállapodásokat betartani. Az alapszerződésekben ezeken túllépve a pozitív európai gyakorlatot kell célba venni, a dél-tiroli, a katalán, vagy a finnországi svéd példát. Ez ugyanis a határon túli magyarok vágya, és nem több. A magyar kormány csak olyan alapszerződést írhat alá, melynek kisebbségekkel foglalkozó részével az adott országban élő magyarság legitim képviselői egyetértenek. Erről azonban a jelenlegi szlovák és román kormány hallani sem akar. Sőt, román kormánytényezők egyenesen a 2 milliós magyarság legitim képviseletét, az RMDSZ-t kívánják betiltani, megszüntetni azt a pártot, mely állandó tagként egyetlen képviselője Romániának az Európai Demokrata Unióban.
Ilyen körülmények között akarunk mi alapszerződést kötni? Miért kellett ennek a kormánynak felelőtlen módon illúziókat kelteni bel- és külföldön egyaránt? Ha tárgyaló partnereink nem változtatnak alapvetően álláspontjukon, miután mi már elmentünk a legvégső engedményig, akkor nem írhatjuk alá ezeket a szerződéseket. Ebben az esetben Nyugat csalódni fog, miután alaptalanul felfokoztuk az elvárásokat, és ez az integrációs törekvéseinket is kedvezőtlenül fogja befolyásolni.
Ha ilyen feltételek mellett aláírjuk, a nemzeti érdekeket adja fel ez a kormány, cserben hagyja a határon túli magyarokat, és ezzel időzített bombákat helyez el a térségben. Az illuziókeltéssel olcsó sikert akart elérni a Horn-kormány külföldön, ezért most várhatóan súlyos árat kell fizetnünk.
A jelenlegi kormányprogram az alapszerződésekkel kapcsolatos rész kivételével az antalli külpolitika folytatását ígéri. A gyakorlat azonban ezzel szöges ellentétben áll. A korábbi hármas prioritás betartását ígéri, de háttérbe szorítja a határon túli magyarság ügyét, és felelőtlen kijelentésekkel megkérdőjelezi európai és euro-atlanti integrációs törekvéseink komolyságát.
Mert, tisztelt képviselőtársaim, ez a kormány a felelőtlen kijelentések kormánya is. A szakértőnek kikiáltott kormány tagjai nyilatkozatait állandóan helyesbíteni, magyarázni kell, sokszor szóértelmezésekre és fordítási hibákra is hivatkozva. Nincs most itt idő arra, hogy valamennyit felsoroljam. Csupán egyetlen példát szeretnék kiragadni, a NATO-tagság kérdését.
(14.40)
Horn Gyula 1992-ben kezdeményezte, hogy Magyarország adja be tagfelvételi kérelmét a NATO-hoz, nem törődve azzal, hogy még nem volt meg a fogadókészség. Ugyanakkor Kovács László arról beszélt, hogy a térség valamennyi államának egyszerre kell taggá válnia a Baltikumtól Albániáig. Később ezt úgy módosította, hogy szomszédainkkal együtt, vitáink rendezése után. Ezzel erősítette azok véleményét, akik a szervezet bővítését ellenzik.
Horn Gyula február elején Brüsszelben azzal lepte meg a világot, hogy Magyarország már 1996-ban tagja lehet az észak-atlanti szervezetnek. Ugyanakkor Keleti György megszünteti a polgári ellenőrzést a hadsereg felett, ami a NATO-tagság egyik feltétele. Kinek hihetünk ezek után?
Tisztelt Képviselőtársaim! A sikeres külpolitika alapfeltétele a következetesség, megbízhatóság és kiszámíthatóság. Éppen ezek hiányoznak a mai magyar külpolitikából.
És még valami: hiteles nemzetpolitika, hiszen magyarként akarunk európaiak lenni. A kormányfő nemzetinek tekinti a koalícióját, de egy kormány nem attól lesz nemzeti, hogy a választópolgárok egyharmada rájuk szavazott, hanem attól, ha a nemzeti érdekeket képviseli. A magyar nemzet pedig 15 millió lelket számlál, így csak az a kormány lehet nemzeti, amely 15 millió magyarban gondolkodik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
