DR. LEITNER GÁBOR
DR. LEITNER GÁBOR
DR. LEITNER GÁBOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnos, mint a legtöbb magyar választópolgár, én is csalódott vagyok. Én is, mint annyi más sorstársam, reménykedtem, megpróbáltam hinni és bizalmat előlegezni a magát szerényen "szakértő kormány"-nak minősített vezetésnek. Miért csalódtam? Mert mára mindenki számára világossá vált, hogy ez a kormány nem szakértői kormány, hanem felelőtlenül, könnyelműen ígérgető kormánnyá változott. Nincs bátorsága kiállni választói elé, és beismerni, hogy a "lehet ezt jobban, lehet ezt másképp" egy jól bevált választási kampányszlogen volt.
Nem meri bevallani, hogy lehetne ezt ugyan tényleg jobban csinálni, ha valóban szakértők lennének a kormányban, de sajnos másképp nem, mert más út nincs. Sajnos, a jelenlegi összeurópai szituciában a kormánynak alig van szabad játéktere: az előző kormány által megkezdett nagyon nehéz, göröngyös úton kell, szabad továbbhaladni. Felelőtlenség azt a látszatot továbbra is táplálni - és ezáltal az egész magyar népet hamis reményekben ringatni -, mintha lenne nekünk valamiféle választási lehetőségünk.
A teljes igazság sajnos így fest: a magyar nép számára csak egy lehetőség létezik, ha gazdaságilag fel akar emelkedni, szabadságát meg akarja őrizni és a jelenlegi demokratikus társadalmi rendet fenn akarja tartani: csatlakozni az EU-hoz, valamint tagja lenni a NATO-nak. Ez viszont egy nagyon nehéz, az elején sok fegyelmet, lemondást, a politika vezetői felé bizalmat és nemzeti összefogást igénylő, hatalmas feladat. Ezt a célt csak úgy tudjuk elérni, ha tehetségünk szerint mindannyian a maximumot adjuk.
Persze, most sokan kérdezhetik önök közül, hogy mi köze van ennek a kormány külpolitikájához. Sajnos nagyon sok, mert a külügyi tárca is jobbára csak ígérgetett - felelőtlenül, hamis reményekben ringatva nemcsak a magyar népet, hanem a határainkon túl élő, ránk reménykedve néző, tőlünk hatásos támogatást remélő és joggal elváró kisebbségeket is. Szeretném megindokolni ezt a fenti, nagyon súlyos kijelentésemet.
Röviden szólnék az úgynevezett jószomszédi kapcsolatokról. A kormány szeretné elhitetni velünk: elég, ha hangnemet változtatunk, ha az úgynevezett kis lépések politikáját gyakoroljuk, és máris lesz jó alapszerződés. Tény azonban: ameddig a magyar kormány nem hajlandó behunyni a szemét, és nem hajlandó elfelejteni azt a problémát, hogy igazi jó kapcsolat csak azokkal a szomszédainkkal alakulhat ki, ahol európai emberi jogi és kisebbségi normáknak megfelelő jogvédelem és gyakorlat van, addig felelős magyar kormány ezekkel az országokkal nem tud valódi jószomszédi kapcsolatot kialakítani, mert annak az ára ismételten az lenne, ami az elmúlt negyven évben volt: az ott élő magyarság gondjainak, problémáinak, létkérdéseinek szőnyeg alá söprése.
Hamis reményeknek a kormány részéről való táplálásának további példái:
Horn Gyula brüsszeli tárgyalásairól ez év február 13-án így nyilatkozott: NATO jövőre, EU kétezerben. Én, tisztelt Ház, teljesen tanácstalanul állok szemben ezzel a miniszterelnöki nyilatkozattal. Nem értem, talán Horn Gyulát közvetlen munkatársai akarják hamis információkkal félrevezetni, s ily módon lehetetlenné tenni főnöküket? Vagy a tárgyalások alatt a tolmácsok tréfát űztek vele? Tény, hogy a valós helyzet egészen másképp néz ki. Nevezetesen az EU állam- és kormányfőinek elmúlt év december 9-10-ei esseni csúcstalálkozójára történő meghívást a nem tagállamok számára csak Helmut Kohl szorgalmazta, udvariasságból.
Az összes többi EU-tagállam vezetése kivétel nélkül ellene volt. Egybehangzó indoklásuk - melyhez a záró dokumentumban a németek is csatlakoztak - a következő volt: az EU gyors kiterjesztése Kelet felé nem fog megtörténni, mert sem az új jelöltek, sem a régi tagországok még távolról sem készültek fel erre. Ehhez feltétlenül szükséges lenne, ha az EU magát először radikál-reformálná. Nem elég, ami Ausztria, Finnország és Svédország esetében történt, hogy a közösséget csak egyszerűen kibővítették. Ennek a belső reformálásnak van az EU szempontjából abszolút elsődlegessége.
Egy példát mondanék. Jelenleg az EU-nak egy évi közös agrár- és infrastruktúra-politikája 158 milliárd márkába kerül, ami már így sem finanszírozható - lásd Detlev Samlandnak, az Európa Parlament pénzügyi elnökének jelentését.
A fent említett bizottság kiszámította, hogy az EU-nak egy keleti kiterjesztése, főleg anyagi okok miatt, az elkövetkezendő 15 évben teljesen lehetetlen, így ki van zárva. De ugyanez a bizottság rámutatott, hogy ez a prognózis tulajdonképpen inkább túlzottan optimista.
Sorolhatnám tovább: minden neves nyugat-európai szaktanulmány és újság hasonlóan ítéli meg a helyzetet. Egy példát említenék talán innen is: a Berliner Morgenpost február 16-ai számában közölt cikket. "Horn bizonytalan útra viszi Magyarországot" címszó alatt a következőket olvashatjuk: "Egyesek szocialista diktatúrát festenek a falra, mások szerint az SZDSZ marad a koalícióban, de akármelyik variáció is lesz, az szinte biztos, hogy Magyarország közeli Európába érkezésével nem lehet számolni."
Tisztelt Ház! A kormány súlyos külpolitikai hibáinak okait többek között a külügyi tárca és a kormányfő közötti rossz előkészítésben, együttműködésben látom, aminek ékes bizonyítéka többek között az előbb említett Horn-nyilatkozat. Nagyon káros Horn Gyulának és hivatalának diplomáciai ügyetlensége, felkészületlensége és felületes tájékozottsága. Horn Gyulának különösen vissza kellene tartani magát a külügyekben, főleg az improvizációtól. Horn Gyulának meg kell értenie, hogy a mostani magyar külpolitika más kvalitásokat követel, mint az ő külügyminisztériumi periódusában, hiszen neki akkor nem volt más dolga...
