DR. TABAJDI CSABA
DR. TABAJDI CSABA
DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Tisztelt Ház! A magyar külpolitika három stratégiai fő iránya közötti összhang és egyensúly megteremtése nem kevés erőfeszítést igényel valamennyi magyar politikai erőtől. Ehhez elengedhetetlen megfelelő kisebbségpolitika kialakítása. A határon túl élő magyar közösségek szülőföldön való boldogulásának 6 feltételéről kívánok szólni.
Az első elemi feltétel, amelynek eléréséhez Magyarországnak csak áttételes eszközei vannak, hogy az adott állam az élen járó európai gyakorlattal, az ott élő kisebbségi csoport adottságaival összhangban olyan jogi, közigazgatási, nyelvi, kulturális jogrendszert és napi gyakorlatot alakítson ki, amely lehetővé teszi az identitás őrzéséhez és fejlesztéséhez a megfelelő védelmet és biztonságot.
Másodszor: a határon túli magyar közösségek fennmaradásának, egzisztenciateremtésének, polgárosodásának elősegítése érdekében a szocialista- liberális kormány konkrét cselekvési programot dolgozott ki és erőfeszítéseket tett és tesz annak megvalósításáért. Ez kisebbségpolitikánk egyik legfőbb összetevője. Arról van szó, hogy több ország esetében nemcsak az ott élő magyarok nemzeti, nyelvi identitásának megőrzése, hanem puszta létfenntartásuk biztosítása is gond. Külön feladat annak figyelemmel követése, hogy a határon túli magyarokat a privatizációban, a piacgazdaság kiépítésében ne érjék hátrányok. Fontos, hogy érvényesül-e a tulajdonszerzésben, a magánosításban jogegyenlőségük. Kulcskérdés kisebbségi szempontból az is, hogy a közép-európai gazdasági együttműködés előrehaladjon, a határmenti régiók gazdasági kapcsolatai fejlődjenek. Erkölcsi, politikai kötelességként a Magyarországra nehezedő munkaerőpiaci nyomás és migrációs veszély mérséklése érdekében a szolgáltató állam szellemében megpróbáljuk elősegíteni a hazai és külföldi magánvállalkozások bevonását a határon túli magyarok gazdasági kezdeményezéseibe, sajátos katalizátorszerepet vállalva.
A határon túli magyarság helyzete javításának harmadik feltétele a szomszédos országokkal való tárgyalási sorozat elindítása. A szocialista-liberális kormány a határon túli magyar közösségek érdekeinek védelmét és érvényesítését a kétoldalú államközi tárgyalások keretében is elő kívánja mozdítani. Századunkban a magyar politika által kipróbált, és sajnos nem sok eredményt hozó kisebbségvédelmi erőfeszítéseket követően most a tárgyalások, a párbeszéd eszközeivel is segíteni kívánjuk a határon túl élő magyarok ügyét. Az idő és a nemzetközi körülmények szorítása ellenére is a magyar kül- és kisebbségi politikának nagyon körültekintően kell egyidejűleg érvényesíteni a kisebbségvédelemben a higgadt, indulatoktól mentes politizálást, a határon túli magyarok jogos igényei melletti határozott kiállást, a velük való állandó és bizalmi párbeszédet.
A magyar kormányzati, parlamenti és pártkülpolitika érzékeny és megkerülhetetlen feladata, hogy világossá tegye nemcsak azt, hogy a Magyar Köztársaság egyértelműen tárgyalni akar, hanem a valós tényeket is. Nevezetesen: a magyar kisebbségügy nem azért probléma - bizonyos külföldi körök szemében úgymond rendezetlen ügy -, mert Magyarország fellép a határon túli magyarok érdekeinek védelmében, hanem azért, mert bizonyos szomszédaink számára egy nagy jelentőségű nemzetközi szervezet, az Európa Tanács, tagfelvételük során konkrét emberi jogi és kisebbségi ajánlásokat, követelményeket fogalmazott meg. Magyarország és a határon túl élő magyar közösségek számára jelentős előrelépés lenne, ha az Európa Tanács ezen ajánlásai maradéktalanul érvényesülnének.
Tisztelt Országgyűlés! A szocialista-liberális kormány a tartalmas alapszerződések megkötését a kétoldalú bizalom erősítésének egyik fontos, bár nem kizárólagos eszközének tekinti. Ezzel is jelezni kívánjuk az államok közösségének, hogy Magyarország valóban meg kíván egyezni, de annak eredményessége nagymértékben függ a másik fél politikai akaratától is. Véleményem szerint az euroatlanti szervezetekhez való integrálódás kritériumrendszerének az integrációs érettség gazdasági és demokratikus feltételein túl tartalmaznia kell nemcsak a szomszédokhoz fűződő viszony normalizálására irányuló egyértelmű és komoly kormányzati politikai szándék követelményét, hanem azt is, hogy az európai integrációba igyekvő államok emberi jogi és kisebbségi gyakorlata megfelelő-e. Ez sem mellőzhető integrációs kritérium.
Hölgyeim és Uraim! A szomszédokkal megindult tárgyalásos folyamat ugyanúgy állami érdekeink szükséglete, mint a határon túli magyarok életlehetőségeinek javítása. A kormány tudatában van: a lehetséges alapszerződés határklauzulája, bizalomerősítő gesztusként újabb megerősítése egyszeri aktus, de a kisebbségi ügyekben csupán egy folyamat kezdete lehet. Bizonyos vélekedésektől eltérően nem a meglévő kisebbségi jogi status quo konzerválását jelenti, hanem gyanakvásoktól kevésbé terhes légkörben a határon túli magyarság jogainak hatékonyabb védelmére nyújthat esélyt.
Tisztelt Ház! A térség országai, így hazánk számára is irányadó lehet ebben az összefüggésben az, hogy ma már az Európai Unióhoz tartozó két állam, Ausztria és Olaszország, miként állapodott meg a Dél-Tirolban élő kisebbség ügyében. Egyrészt ennek elengedhetetlen része volt, hogy Olaszország a dél-tiroli kisebbség számára megfelelő belső jogrendszert alakított ki, másrészt a két ország úgy intézményesítette a kisebbségi ügyekről folytatott folyamatos párbeszédet, hogy az nem az olasz belügyekbe való beavatkozásként, hanem az ott élő kisebbség jogai kölcsönös garantálására irányuló együttes politikai szándékként jelentkezett, s mindez az ENSZ nemzetközi vigyázó felügyelete alatt.
A dél-tiroli kisebbség úgy érzi otthon magát olasz állampolgárként, hogy egyidejűleg saját identitását is ápolhatja. A magyar és a nyugat-európai döntéshozók számára tanulságokat hordozó és mérvadó lehet ennek az Európai Unióhoz tartozó két államnak a tapasztalata és élő gyakorlata.
Tisztelt Országgyűlés! A határon túli magyarok szülőföldön való boldogulásához elengedhetetlen negyedik feltétel a kisebbségekkel, azok szervezeteivel folytatott folyamatos párbeszéd, bizalmi viszony kialakítása, annál is inkább, nehogy az államközi tárgyalások, megegyezések azt a képzetet keltsék bennük, mintha érdekeik háttérbe szorulnának. Az alapszerződés-tervezetek tárgyalása folyamán intézményesített egyeztetés folyt és folyik a határon túli magyar és a hazai kisebbségek képviselőivel. Bár tudom, hogy a tények egyeseket kevésbé zavarnak, mégis szeretném elmondani: kinevezésemet követően már a második héten tárgyalásokat folytattam az RMDSZ-szel, s azóta velük tizenkét alkalommal, míg a szlovákiai magyar pártokkal kilencszer került sor szakmai és politikai egyeztetésre a Miniszterelnöki Hivatal és a HTMH keretében. S akkor még nem is szóltam a Külügyminisztérium és a nagykövetségek által szervezett megbeszélésekről.
Több alkalommal kikértük, kikértem a magyarországi szlovákok különböző szervezeteinek, a Magyarországi Románok Szövetségének véleményét is. Ezek jelentős részét érdemben mérlegeltük és alapvetően hasznosítani tudtuk a szövegtervezetek kialakításában.
A sikeres nemzetközi kül- és kisebbségpolitika ötödik fontos követelménye, hogy védhető és képviselhető hazai kisebbségi gyakorlatot teremtsünk meg. Önkritikusan látnunk kell, hogy a hazai kisebbségi oktatás fejlesztése, a parlamenti képviselet rendezése terén az előítéletesség elleni szívós küzdelemben adósságaink, jelentős feladataink vannak. Nem lehetünk nyugodtak, amíg ezeket a kérdéseket nem rendeztük.
Az eredményes kül- és kisebbségpolitika hatodik feltétele, hogy Magyarország a jelenlegi hullámvölgy ellenére is további erőfeszítéseket tegyen a nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer kiépítésére. Erről képviselőtársaim még szólni fognak.
(12.20)
Tisztelt Ház! A határon túli magyarok helyzetének súlyosságával, időnkénti drámaiságával ez a kormány éppúgy tisztában van, mint a tisztelt ellenzéki pártok képviselői. A szakmai és nemzetstratégiai kérdés azonban ennél sokkal bonyolultabb.
Hogyan jeleníthető meg a határon túli magyarság és a Magyar Köztársaság jogos kisebbségi igénye nemzeti önfeladás nélkül oly módon, hogy a kérdés iránt kevésbé fogékony, sőt közömbös nemzetközi fogadóközegben támogatókat szerezzünk ügyünknek?
Nem örülök, hogy előzetes terveimtől eltérően mégiscsak válaszolnom kell néhány vádaskodásra. A Kádár-korszak nyolcvanas évek közepéig tartó bűnös hallgatása - amelyet nem most mondunk ki először - és az előző négy év elvileg jóindulatú, de túldimenzionált, félreérthető és félreértelmezhető nyilatkozatokban gazdag, a nemzetközi környezethez, körülményekhez még igazodni is alig próbáló magatartása Magyarország sajnálatos elszigetelődéséhez vezetett.
Azt eredményezték, hogy a magyar nemzet jogos kisebbségvédelmi törekvéseit a nemzetközi szervezetekben még a velünk rokonszenvező nyugati országok egy részéről is bizonyos gyanakvással kezelik. (Dr. Für Lajos: Ebből egy szó sem igaz!) Könnyű aggódni, szép, kemény - számos kritikájában igaz, de mégis kérdezem: hová vezető - nyilatkozatokat tenni Budapesten, mint ugyanúgy viselkedni a Csallóközben, a Vajdaságban és Csángóföldön. Könnyű önmagunkat sajnálni, de roppant nehéz jogos nemzeti fájdalmainknak és törekvéseinknek nemzetközi téren érvényt szerezni.
A határon túli magyarság nem a kormányváltás miatt van alapvetően elbizonytalanodva - bár ehhez a váltógazdasághoz sem szokott hozzá -, hanem a rá nehezedő asszimilációs nyomástól, és attól is, hogy látják: a magyarországi parlamenti pártok még az ő ügyüket is veszekedésre és acsarkodásra használják fel! (Taps a bal oldalon.) Ennek mérséklésére kezdeményeztük, hogy jöjjön létre a hat parlamenti párt képviselőiből - és létre is jött - konzultatív bizottság a határon túli magyarok ügyeinek megvitatására. A kérdések, a határon túli magyarok ügyeinek határozott, de keménykedés nélküli felvetése nem nacionalizmus, a reálpolitikai cselekvés keresése pedig nem nemzeti önfeladás. Számunkra, szocialisták számára Széchenyi intelme a döntő: legyünk igazi hazafiak, nem annyira szájjal, mint vállal! (Taps a bal oldalon.)
Tisztelt Ház! Tudatában vagyunk annak, hogy a partneri viszonynak, a jelképeknek, az érzelmi töltésű kormányzati állásfoglalásoknak, az időnként igenis szükséges ünnepi megnyilatkozásoknak kisebbségmegtartó ereje van. De mindezzel vissza is lehet élni! Mi, szocialisták nem csupán a határon túli magyarok érzelmeire, jogos sérelmeire kívánunk hatni, hanem minél hatékonyabban szeretnénk hazai és nemzetközi érdekvédelmüket megvalósítani.
Ennek útjait keressük, s ha ebben az ellenzéki pártok partnerek, akkor keressük közösen. Szeretnénk, hogy a Magyar Szocialista Párt, a jelenlegi kormány tettei, s időnként talán száraznak és racionálisnak tűnő érvei mögött a hazai kisebbségek és a határon túli magyarság megérezze az elkötelezettséget, a sorsukért való egyértelmű kiállást, a felelősségtudatot, a nemzeti szolidaritást. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
