GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR
GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Ebben a bensőséges környezetben igazán jól érzem magam. Az elmúlt órákban számtalanszor elhangzott a stabilitás kifejezés, mint amely egyként fontos az ország számára az európai csatlakozáshoz és egyebekhez. Azonban ennek egy olyan aspektusáról szeretnék szólni, ami még nem került szóba, ez pedig az, hogy mi van akkor, milyen hatással van ránk, ha a környezetünkben, a környező országokban megbomlik a stabilitás. Erre számszerű adatokat szeretnék hozni - akár politikai menekültek, akár gazdasági menekültek jönnek.
1988 és '91 között csaknem 90 ezer ember kért menedéket Magyarországon, '91-ben 53-54 ezer, 1992-ben ez kezdett radikálisan csökkenni: 16 ezerre, '93-ban pedig alig több mint ötezren kértek menedéket. Egyébként a számsornak a tartalma is érdekes, mert a legnagyobb arány mindvégig Romániából érkezett, és még a jugoszláviai háború akut szakasza idején is kevesebben voltak az onnan menekültek.
A hazai munkaerőpiacon - ez megint csak tudvalévő - meglehetősen nagy a munkanélküliség. Ehhez képest ma a külföldi munkaerő-kínálat a menekültekből vagy a letelepedni szándékozókból adódóan több mint 70 ezer fő. Ez azt jelenti, hogy ezeknek az összlétszáma - és ezek a regisztrált külföldi munkavállalók - magasabb, mint a magyarországi munkanélküliek 10 százaléka. Talán nem kell különösebben taglalni, hogy ez mit jelent a határon túli magyarok és a magyarság viszonyában, alulnézetből. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a migráns munkavállalók 80-90 százaléka magyar nemzetiségű.
Ezek után az a kérdés a magyar politika és a magyar külpolitika számára is: az-e a cél, hogy a magyarországi népesség csökkenését menekültekkel, áttelepülőkkel ellensúlyozzuk; az-e a cél, hogy a határon túli magyarság amúgy is fogyatkozó értelmiségét kössük ide, Magyarországra vagy sem.
Ebben az összefüggésben szeretném ideidézni azt a számot, hogy az elmúlt esztendőkben Magyarországon tanuló, felsőfokú oktatásban részesülő határon túli magyar diákok négyötöde itt maradt az országban, nem ment haza. Ezekkel az adatokkal - úgy gondolom - számolnia kell annak a külpolitikának, amely a határon túli magyarság jobblétét igyekszik elősegíteni.
Egy jeles erdélyi költő - aki nem lett politikus -, 1989-ben azt találta mondani, hogy az "édes Erdély, itt hagyunk" mozgalom keretében áttelepült Magyarországra vagy Nyugat-Európába az erdélyi értelmiség elég jelentős része. Ezzel éppen azt a réteget gyengítjük, amely az azonosságtudat megőrzésében, a kultúra, a nyelv ápolásában játszik meghatározó szerepet. Úgy hiszem, egyetlen magyar politika, egyetlen magyar kormányzat számára sem lehet ez követendő cél.
Végezetül azt szeretném mondani, hogy amikor tekintettel vagyunk a határon túli magyarságra, szeretném, ha elfogultságoktól mentesen és ezeknek a tényeknek az ismeretében próbálnánk ítélkezni.
Történeti sértődöttségből fakadó reflexekkel egy új viszonyrendszerben - márpedig új viszonyrendszer alakul Európában - nem lehet eligazodni sem, nem hogy eredményesen beleilleszkedni. Negyven év megszállás után nagyon nagy illetlenség, ha a megszállottak elfogultságával közelítünk a magyarság sorskérdéseihez.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
