GYURICZA BÉLA
GYURICZA BÉLA
GYURICZA BÉLA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek megfelelően nagyon röviden csak három gondolatot szeretnék hozzátenni részben a miniszterelnök úr, részben pedig a külügyminiszter úr által elmondottakhoz.
Az első dolog: mindenképpen örömmel tölt el bennünket, hogy a kül- és biztonságpolitika együttes értelmezésével végre szó került arról is, hogy milyen biztonsági környezet és kockázati tényezők figyelembevételével alakul a Magyar Köztársaság kül- és biztonságpolitikája, hiszen a parlament az elmúlt hét-nyolc hónapban ilyen értelemben első alkalommal kapott erről tájékoztatást. Az is öröm számunkra, hogy ennek kapcsán együttesen kerül értelmezésre, hogy az euroatlanti integrációban a haderővel és a biztonsággal összefüggő kérdésekben mi az, amit együttesen tenni kellene.
Külügyminiszter úr megállapításai szerint ez komplex kérdés, amit nemcsak a külpolitika oldaláról kell komplex módon értelmezni, hanem ugyanilyen formában szükséges értelmezni a belső részét is.
E tekintetben fogalmaznám meg elsősorban kifogásaimat, nevezetesen azzal kapcsolatban, hogy bár a célokkal és a deklarált szándékokkal kapcsolatban természetesen minden esetben egyezik a véleményünk, de a gyakorlati lépésekben nem, ugyanis most hozták létre azokat a kormányközi vagy tárcaközi szervezeteket, amelyeknek alapvető feladata az egész komplexum kidolgozása, hogy milyen kérdéseket kell megoldani. Nagyon jó lenne, ha a honvédelmi bizottság vagy a parlament is ismerné annak a programnak a tartalmát, amelyet a miniszterelnök úr Essenben átadott az ott jelen levő kormányfőknek. Sajnos mi itt a parlamentben ezt nem ismerjük.
A másik dolog, amit nagyon röviden szeretnék érinteni: nyolc hónap után első alkalommal szóba került az is, hogy - s nem szó szerint idézem miniszterelnök úr szavait - másképp kell a haderőhöz viszonyulni ebben az egész kérdéskomplexumban. Ez annál is inkább fontos, mert a biztonsági környezettel és a kockázati tényezőkkel kapcsolatban külügyminiszter úr megállapításait csak alá lehet támasztani; s ez tényleg nagyon lényeges és fontos kérdés. Ugyanakkor a mostani gyakorlati lépések, amelyek most történtek és történnek, a haderőt olyan helyzetbe hozzák - erről teljesen érthető és reális képet adtak az illetékes tárca vezetői -, hogy a haderő tulajdonképpen működőképességének utolsó pontjához érkezett. Mindez szükségessé teszi, hogy a kormány és a különböző tárcák tevékenységét meghatározó úgynevezett komplex programban ezek megfogalmazódjanak, és akkor világossá válik, hogy a kényszerköltségvetés haderő-leépítést jelent, nem pedig haderőreformot, s hogy hol vannak azok a kulcspozíciók, amelyeket meg kell tartani annak érdekében, hogy majd integrálható legyen az a szervezet, amely ennek kapcsán kialakul.
Ez annál is inkább fontos - ahogy miniszter úr is fogalmazott -, mert a mozgásteret a messzemenőkig ki kell használni. Ha a létrehozott mozgásteret úgy bővítjük ki, hogy - egy majdani politikai döntést követően - felkészültek legyünk az azonnali csatlakozásra, az természetesen jó nekünk. Ha azonban olyan állapotot teremtünk, amely ezt a mozgásteret beszűkíti - legyen ez bármely terület, de most a legfontosabb területet, a biztonságot szeretném aláhúzni -, az természetszerűen hátráltatni fogja tevékenységünket. Éppen ezért mélységesen egyet tudunk érteni azokkal az elképzelésekkel, hogy a parlament és az illetékes bizottságok minél hamarabb ismerjék meg azokat a rövid, közép- és hosszú távú programokat, amelyek az euroatlanti integrációhoz való csatlakozásunkat és annak végrehajtását lehetővé teszik.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.)
