HORN GYULA
HORN GYULA
HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, Elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány részéről örülünk annak, hogy erre a vitanapra sor került, mert azt hiszem, itt, a parlamentben helyet foglaló pártok képviselői saját frakciójuk hiteles véleményét tolmácsolták.
Nos, az előző parlamentben sok kérdésben nem értettünk egyet, de ha emlékeznek, a kormány és az ellenzék egyetértett az előző parlamentben azzal, hogy a Magyar Köztársaság adja be, nyújtsa be a felvételi kérelmét az Európai Unióhoz. S talán egységesek voltunk jó néhány olyan külpolitikai kérdésben, ezen túlmenően is, amely az ország javát szolgálta.
Nem kívánok reagálni jó néhány, főleg az előzőekben elhangzott felszólalásra, egyet azért megemlítenék, ami a mosolyoffenzívát illeti, hogy a kormány képviselői mosolyoffenzívát folytatnak a szomszédokkal kapcsolatban.
(11.20)
Nos, én láttam azokat a képeket, amikor a három ellenzéki párt vezetője találkozott Mečiar miniszterelnök úrral. Nem azt tapasztaltam, hogy zokogtak volna. (Derültség a bal oldalon.) Nyilvánvaló, hogy tárgyalni kell a szomszédos országokkal és mindenekelőtt azokat a kérdéseket kell elővenni, azokkal kell foglalkozni, amelyek az ország érdekében a legfontosabbak.
Nos, itt lehet vitatkozni az európai és az euróatlanti integrációs szervezetek jelentőségéről, vagy arról, hogy milyen követelményeket támasztanak velünk szemben. De egy nem vitás, mégpedig az, hogy ez a Magyar Köztársaság egy történelmi lehetőség előtt áll. Történelmi lehetőség előtt áll abban az értelemben, hogy első ízben intézményes módon csatlakozhasson a fejlett demokráciához, vagyis az Európai Unióhoz és a NATO-hoz.
Mit jelentene ez konkrétan Magyarország, a magyar nemzet számára? Először is mindenképpen jelenti a felzárkózás esélyét, lehetőségét a fejlett gazdasági rendszerekhez. Tehát azt jelentené, hogy évszázados, vagy több évszázados lemaradást tudnánk pótolni néhány év, néhány évtized alatt. Azt jelentené ugyanakkor, hogy megteremtené a lehetőségét a jólét, a demokrácia, a polgárosodás alapjainak, hosszú távú létrehozásának.
Másodszor ez azt jelenti, hogy egyenrangú partnerként részt vehetünk az európai kérdések eldöntésében, az európai nemzetek sorsát meghatározó ügyek eldöntésében. Részesei lehetünk annak az áramlásnak, ami egyaránt vonatkozik a tőkére, az eszmére, az emberekre, a kulturális, anyagi értékekre. E nélkül egységes Európa nem képzelhető el. Megteremtheti ez a csatlakozás Magyarország biztonsági garanciáit, olyan garanciáit, amelyekkel évszázadokon át nem rendelkezett. És végül, de nem utolsósorban e szervezetekhez való csatlakozás azt jelenti, hogy megteremthetjük a szomszédokkal a határok átjárhatóságát és a 15 millió magyar egymásra találását, az egységes Európát.
Ez a tét! S a magyar kormány attól a felelősségtől vezettetve, amelyet a választók ráruháztak, ezt a tétet a lehető legkomolyabbnak tekinti, amelynek alá kívánja rendelni tevékenységének döntő többségét. Úgy ítéljük meg, hogy a csatlakozás belső feltételeinek jó része már adott. Létezik a parlamentáris demokrácia, a jogállamiság és biztosítva van az emberi jogok megvalósítása, épül a piacgazdaság. Hátra van még azonban - s ez nagy feladatot jelent - a piacgazdaság intézményrendszerének teljes körű kiépítése, és ehhez hozzátennék még valamit: annak a modernizációs programnak az elkészítése, amelynek lényegéről, stratégiájáról még ez év április végéig egy állásfoglalás-tervezetet kívánunk benyújtani a tisztelt Országgyűlésnek, hogy év végéig az Európai Unióval együttműködve kidolgozzuk az Európai Unióhoz való csatlakozás, illetve a modernizációs program elemeit.
Teljes elismerésre talált nemzetközi partnereink részéről, mindenekelőtt Brüsszelben, hogy az, ami ma Magyarországon történik például a jogi, politikai harmonizáció terén, azt mutatja, hogy Magyarország tart legelőbbre a szomszédos országok közül az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeinek megteremtése terén. Egyetértés van abban is, és alapvető fontosságú, hogy a politikai erők között folyamatos párbeszéd legyen az Európai Unióhoz, a NATO-hoz való csatlakozás kérdéseiben. Ezt azért kívánom aláhúzni, mert feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a további tárgyalások módozatainak, elemeinek kidolgozásában a kormány kikérje az ellenzéki pártok véleményét. Tehát fel szeretném kérni önöket, tisztelt ellenzéki képviselők, hogy az eddigiekhez hasonlóan vegyenek részt abban az eszmecserében, amely az Európai Unióhoz, a NATO-hoz való csatlakozás kérdéseivel foglalkozik.
Ami a külső feltételeket illeti, egyértelműen megfogalmazódott - nemcsak az esseni csúcstalálkozón, hanem legutóbb Brüsszelben is - ezeknek az integrációs szervezeteknek a készsége Magyarország felvételével kapcsolatban. Sőt, továbbmegyek! Az Európai Unióban és a NATO-ban egyaránt megkezdődött a feltétel- és a követelményrendszer kidolgozása, tehát a csatlakozással kapcsolatos, a tagsággal kapcsolatos feltétel- és követelményrendszer kidolgozása. Elkezdődött egyfajta belső konzultáció, ott a szervezeteken belül a strukturális beilleszkedés kérdéseiről. Ez rendkívül fontos, különösen ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy az Európai Unió, de a NATO is meglehetősen nagymértékben terhelt a belső vitáival, dilemmáival.
És amit én aláhúznék: van esélyünk, van reményünk arra, hogy az Európai Uniónak 1996. júniusában elkezdődő kormányközi konferenciája döntsön Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása tárgyában folytatandó tárgyalások időpontjának megkezdéséről. Ezek, mint ismeretes, feltehetően minimum 3 évet igénybe fognak venni, mármint a tagsággal kapcsolatos tárgyalások. Mi szeretnénk ezt lerövidíteni, ami alatt azt értjük, hogy a tárgyalásokra és az egyes tagállamok jóváhagyására is ebben a 3 éves intervallumban kerüljön sor.
Nem hiszem, hogy mindezeknek a fényében bárki is megalapozottan beszélhetne arról, hogy valamiféle ábrándokat kergetünk akár az Európai Unióhoz, akár NATO-hoz való csatlakozás lehetőségei kapcsán. Nem erről van szó! Ez konkrét valóság, amelyet Essenben velünk együtt a többi miniszterelnök úgy fogalmazott meg, hogy az a folyamat, amelybe belekerültünk, visszafordíthatatlan és elvezet a tagsághoz.
Nagyon szeretném aláhúzni azt - mintegy válaszolva vagy reagálva a gyorsaságra vagy az egyéb követelményekre -, hogy a magyar kormány szorgalmazza jó néhány dolog mielőbbi tető alá hozását. Nem arról van szó - mint ahogy azt egyesek értelmezik -, hogy olyan időpontokat tűztünk volna ki, amelyek elrugaszkodnának a realitásoktól. Mi célként tűzzük ki mind az alapszerződésekkel kapcsolatban, mind továbbmenve, a csatlakozással kapcsolatban egy olyan időpontnak az elérését, időponton belüli feladatok megvalósítását, amely lehetővé teszi a tagságot.
Ezért is fogalmaztuk meg úgy a legutóbbi brüsszeli tárgyalások alapján, hogy van esély arra, hogy 1996-ban Magyarország bekerüljön a NATO-ba, illetve érdemi tárgyalásokat folytasson a tagságról. Mint ahogy arra is van lehetőség, van realitás, hogy 1996-ban legyen végre időpont a tárgyalások megkezdésének időpontjáról az Európai Unióval.
Hangsúlyozni szeretném, sokféle szakértői munka folyik, szakértői anyag készül a kívülállók, a csatlakozni kívánók ügyeiről. De nekem meggyőződésem, hogy végül is mind az Európai Unióban, mind pedig a NATO-ban politikai döntés lesz. Politikai döntés az Európai Unióban hat társult tag csatlakozási esélyeiről és ennek a politikai döntésnek a mibenléte, lényege, kimenetele számunkra alapvető fontosságú.
(11.30)
Meg kell mondanom, mindenfajta öndicséret nélkül: egyedül Magyarország volt az, a magyar kormány, amely az esseni csúcstalálkozón egy olyan konkrét programot terjesztett elő, ami meghatározza és ütemezi az Európai Unióhoz való csatlakozás perspektíváját, illetve az addig vezető út konkrét feladatait. Egyetlen más társult ország ilyen programmal nem rendelkezik, illetve ilyen programot nem terjesztett elő. Ez egy nagyon komoly előrelépést jelent, és ezt nagyon komolyan méltányolták az Európai Unió vezetői Brüsszelben.
A másik, amit alá szeretnék húzni: tudomásom szerint nincs olyan európai állam, amely ellenezné Magyarország csatlakozását, akár az Európai Unióhoz, akár a NATO-hoz. A szomszédságban semmiképp nincs ilyen állam. Aligha volt még ilyen kedvező feltétel ennek a nagy lépésnek, ennek a nagy változásnak a megtételére, illetve elérésére.
És aláhúznám azt, amit a külügyminiszter úr is említett: a szomszédainkkal is egyetértés van abban, hogy igenis csatlakozzunk a két szervezethez. És hozzátennék még valamit: a Magyar Köztársaság javát szolgálná, ha a szomszédok, akár velünk együtt, akár külön, akár előbb vagy később, de bekerülnének akár az Európai Unióba vagy a NATO-ba. Ez Magyarország biztonságát és stabilitását is erősítené, ha ez a folyamat sikeresen végződne.
Mi az, amit az Európai Unió és a NATO igényként megfogalmaz velünk szemben? - és itt nem azt nézik, hogy milyen összetételű kormány van hatalmon Magyarországon, hanem a mindenkori magyar kormánnyal szemben támasztanak igényeket. Igen határozottan megfogalmazzák, hogy rendezzük a viszonyunkat a szomszédainkkal. Egyszerűen nem hajlandó sem az Európai Unió, sem a NATO olyan államokat befogadni, amelyeknek vitás határkérdéseik vannak, rendezetlen kisebbségi problémáik, viszályaik vannak - és minden egyéb. Ebben, hölgyeim és uraim, mind a tizenöt Európai Unió-beli tagállam, mind a tizenhat NATO-tagállam egységes; a tagállamok is és szervezeteik is. Gondolom, őket nem fogják utódszervezetnek minősíteni egyesek...
Ezt azért is tartom fontosnak aláhúzni, mert akkor, amikor januárban Mečiar miniszterelnök úrral megállapodtunk abban, hogy célként tűzzük ki az alapszerződés tető alá hozását a párizsi stabilitási egyezmény előtt, akkor ezt a szándékot mindenünnen üdvözölték, és megerősítették ezt az üdvözletet most legutóbb Brüsszelben is.
Hangsúlyozni szeretném ezzel kapcsolatban: mi nem azt mondtuk, egyikünk se mondta, a kormány képviselői, hogy ragaszkodunk ahhoz, hogy március 20-a előtt tető alá hozzuk az alapszerződést. Azt mondottuk, lehetőség van erre - garancia nincs.
Mi ezt a lehetőséget akarjuk kihasználni, ami mindenekelőtt abban rejlik, annak köszönhető, hogy a partner is kész a jól felfogott nemzeti és nemzetközi érdekei alapján tető alá hozni ezt az alapszerződést.
És ha már szóba került és szinte mindenki, kivétel nélkül erről beszélt, azért hadd mondjak valamit. Egy alapszerződés nem képes, nem tud minden igényt kielégíteni. Teljesen irreális lenne ilyet igényelni, ilyet feltételezni egy alapszerződésről. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy az alapszerződés nem foglalkozhat, nem képes foglalkozni - és nem is engednénk meg - a szomszédos országok kormányai programjának bírálatával vagy elemzésével. Ez nem az alapszerződés témája. Ez az adott ország belügyét jelenti, legyen szó szomszédos országról vagy a Magyar Köztársaságról.
És teljesen egyetértek azzal - amit itt Surján László képviselőtársam is megfogalmazott; ez a kormánynak is a szándéka -, hogy az alapszerződésben nem fogalmazhatunk meg olyanokat, olyan követelményeket és igényeket, amelyek túllépnek a nemzetközi dokumentumokban megfogalmazottakon.
Hangsúlyozni szeretném ezzel kapcsolatban: nem igaz az, hogy a szomszédos országokban létező, működő magyar pártok és mozgalmak elutasítják az alapszerződés gondolatát. Szó sincs erről! Sőt hozzáteszem: legutóbb épp a szlovákiai magyar pártok fejezték ki egyetértésüket a magyar-szlovák alapszerződés magyar tervezetével. Tehát nem tudom, hogy egyes képviselőtársaim honnan veszik az ezzel ellentétes véleményüket. Egyébként hadd mondjak valamit: feltehetően a jövő héten sor kerül egy újabb találkozóra a szomszédságban létező, illetve működő magyar pártok képviselőivel. És egyetértenek azzal is, hogy egy alapszerződésben olyan egyezmények lehetőségét is megfogalmazzuk, amely elősegíti a szomszédságban élő magyarság polgárosodásának a folyamatát. Ez rendkívül fontos! És ez a kormány jó néhány olyan lépést tett, amely gazdasági területen segíti a szomszédságban élő magyarság boldogulását.
Most alakulnak meg az első bankok magyar közreműködéssel, amely nemcsak a magyar-román kapcsolatok, hanem a magyarság helyzete szempontjából is nagyon fontos lépést jelentenek. És hozzátenném: ha egy alapszerződést megkötünk, amelyre szándékaink szerint az egyezmények, a kétoldalú megállapodások hálózata épülne, az egyben lehetővé tenné azt is, hogy a legkülönbözőbb civil szervezetek szintjén, keretén belül is megállapodások, együttműködés jöhessenek létre.
Nyilvánvaló - és egyet kell érteni azokkal a véleményekkel -, hogy egy alapszerződés nem old meg mindent. Sőt, a kérdések jelentős részét nem oldja meg! Nem is ez a célja, nem is ez a feladata. Keretegyezményről van szó, elvek rögzítéséről van szó, amely nem helyettesíti sem az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményét, sem az Európai Unió legkülönbözőbb más dokumentumait.
És még hadd tegyek hozzá valamit: számomra nem kardinális kérdés, hogy ez alapszerződés legyen, és abban rögzítsük a határ- és területi kérdéseket, valamint a kisebbségek jogainak védelmét - vagy a kisebbségekről egy külön megállapodást kötünk. Ebben a tekintetben a kormány rugalmas. Rugalmas, és abból indulunk ki, hogy európai problémát - márpedig ez európai probléma - európai módon csak itt, ebben a térségben, ezen a földrészen lehet megoldani. Figyelembe kell venni mindazt, amit az Európai Unió és a többi nemzetközi szervezet számunkra megfogalmaz. És alá szeretném húzni: olyan esélyt kapott most a magyarság - nemcsak itt, a Magyar Köztársaságban élő, hanem olyan esélyt kapott mind a 15 milliós magyarság -, amelyet ha elmulasztunk, nem tudom, mikor szerezhetjük meg újra.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ezekben az akár az alapszerződés megkötésében, akár a kétoldalú viszonyt javító lépésekben megjelenjenek - és meg is jelennek - a nemzeti, a nemzetközi érdekek és a magyarság egyetemes érdekei is. Hadd húzzak még valamit alá: én szükségesnek tartom a hatpárti konzultációkat - eddig is szorgalmaztam. De föl szeretném tisztelettel hívni az ellenzéki képviselők figyelmét, hogy ez a kormány végigviszi az Európai Unióhoz, a NATO-hoz való csatlakozás folyamatát, illetve lehetőségeinek a megteremtését. Minden mást ennek fog alárendelni. Ugyanakkor politikájának minden lehetséges eszközével támogatja, segíti a határon túl élő magyarság érdekeinek, törekvéseinek érvényesülését. Egyszerűen nem igaz az - mint ahogy az előző felszólaló itt megfogalmazta -, hogy szó nélkül tudomásul vesszük azokat a jogsértéseket, azokat a durva atrocitásokat, amelyek a határon túli magyarságot érik.
Ez nem igaz! Tessék megnézni képviselőink szereplését a különböző nemzetközi fórumokon - akár az Európa Tanácsban vagy bárhol máshol, kétoldalú tárgyalásokon -, kivétel nélkül mindenütt szóvá tesszük ezeket. De az adott ország vezetőivel való tárgyaláson is, legyen az Iliescu elnök vagy Mečiar miniszterelnök úr vagy bárki más - szóvá tesszük ezeket.
(11.40)
Tehát én a leghatározottabban visszautasítom az olyasfajta feltételezéseket, hogy szó nélkül lenyeljük mindazt, ami ellentétes a demokrácia és az emberi jogok elveivel és gyakorlatával. Úgy ítélem meg, hogy a magyarságnak - beleértve az összmagyarságot - megvan az a nemzeti képessége, hogy integrálódjék Európába. Ne tessék senkinek se gyengíteni ezt a nemzeti képességét!
A NATO-val kapcsolatban még annyit mondanék az elhangzottakon túl, hogy különböző félreértések vagy különböző tálalásban elhangzott értékelések jelentek meg, hogy milyen nagy terheket jelentene ez az ország számára. A NATO alapjában azt igényli tőlünk, hogy változtassuk meg a gondolkodásmódunkat, ami többek között azt jelenti, hogy más szellemben kell a hadsereghez viszonyulni, átláthatóvá kell tenni a katonai költségvetést; azt, hogy biztosítani kell a parlamenti ellenőrzést a haderők és gazdálkodása felett, ami egy természetes törekvése ennek a kormánynak is. Ami anyagi kihatást jelentene rövid távon, az egy dologra korlátozódik: mégpedig arra, hogy teremtsük meg majd az esetleges tagság esetén a kommunikáció lehetőségét a NATO-erők és a magyar haderők között. A többit pedig hosszú távon - márpedig a hadseregek, a haderők egymásba illesztése hosszú távon megy végbe. Ezt azért kívántam aláhúzni, mert sokféle értelmezés jelenik meg erről.
Nem tudok egyetérteni azokkal a nézetekkel - azt hiszem, itt is megfogalmazódott -, hogy a számunkra egyedüli járható út a semlegesség elérése. Kölcsönös egymásra utaltság és összefüggések, függések korszakában a semlegesség mindinkább veszít a jelentőségéből és értékéből. Tessék megnézni a szomszédos Ausztriát, az örökös semlegesség sorsát annak fényében, amely az Európai Unióhoz való csatlakozást jelenti; ugyanez vonatkozik idővel majd Svájcra is és más hagyományosan semleges országokra is.
Nemzetközi tárgyalások, kétoldalú megbeszélések során én mindig aláhúzom azt, hogy a magyar parlament többek között abban is különbözik jó néhány szomszédos ország parlamentjétől, hogy itt nincsenek nacionalista szélsőséges politikai erők. És ezt joggal mondhatom. Ebben a parlamentben nincsenek szélsőséges nacionalista erők! Ez nagyon komoly esélyt ad arra, hogy meg tudjunk egyezni a legfontosabb, az ország számára alapvető kérdésekben. De nagyon kérek tisztelettel mindenkit, apellálva a képviselői felelősségre, hogy ne korbácsolják fel az érzelmeket! Sehova nem vezet! Tudjuk, mennyi tragédia származott már a magyarság számára abból, amikor érzelmek alapján próbáltak politizálni és az érzelmekkel próbáltak operálni. Ennek nagyon súlyos következményei voltak az egész magyarság számára.
Azt szeretném kérni, amikor majd döntünk ezekben a kérdésekben - mert most csak vitanapot folytatunk -, azért soha ne tévesszük szem elől, hogy olyan lehetőség előtt állunk, amelyet ha elmulasztunk, akkor nem bocsáthatjuk meg sem magunknak, sem a gyerekeinknek, sem az unokáinknak, s talán azt is el lehet kerülni, hogy ne legyen olyan, aki megbocsáthat nekünk.
Köszönöm szépen. (Taps.)
