KOCSI LÁSZLÓ
KOCSI LÁSZLÓ
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A vitában az alapszerződések ügyéhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni.
Az alapszerződések problémájában, úgy látom, összesűrűsödnek külpolitikánk főirányainak lényeges kérdései. Tartalmazza euroatlanti csatlakozási törekvéseink, a szomszéd országokkal való kapcsolataink rendezésének és a határainkon túl élő magyarság érdekei képviseletének lényeges kérdéseit.
Nem bocsátkoznék bele a gondolat eredettörténetébe, de tény: az Európai Unióban és a NATO-ban világosan megfogalmazzák, hogy nem kívánnak területi vitákat, etnikai feszültségeket importálni.
Ezért a szomszédokkal való viszony rendezése és ennek lehetséges módjaként a Szlovákiával és Romániával való alapszerződések megkötése szinte csatlakozási feltételként jelenik meg. Ezt a magyar kormány is hangoztatja.
Egyfajta európai érettségi vizsgaként jelenik meg, amely bizonyíthatja alkalmasságunkat az integrációra.
Itt azonban véleményem szerint ki kell mondani azt is, hogy Nyugat-Európa is adós egy érettségi vizsgával, nevezetesen egy hatékony és stabil kisebbségvédelmi rendszer kialakításával és működtetésével.
Továbbá meg kell fogalmaznunk azt a reményünket, hogyha megteszünk minden tőlünk telhetőt a szomszédsági viszonyaink rendezésére, de szomszédaink ebben nem bizonyulnak teljesen partnernek, akkor ez nem foszthat meg minket az európai integrálódás lehetőségétől.
(13.30)
Hiszen csak azt kérjük szomszédainktól, hogy adják meg a magyar kisebbségeknek azokat a jogokat, amelyek abban az Európában általánosan elfogadottak, ahová együtt törekszünk. Természetesen azt is látni kell, hogy más-más az a távolság, az az út, amit a csatlakozásig meg kell tennünk. Úgy látom, kérhetünk Európától több türelmet és megértést. Ha ugyanis nem a problémák gyors szőnyeg alá söprését, ha nem üres deklarációkat akar, hanem valóságos és tartós stabilitást és minél teljesebb integrációt, akkor ne várja tőlünk, hogy minden áron és néhány hónap alatt rendezzünk olyan mély történelmi problémákat, amelyek megoldására - jobb feltételek között - évtizedek kellettek tőlünk nyugatabbra is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az alapszerződések ügye azonban súlyos belpolitikai kérdés is lehet - duplán is: egyrészt a hazai politikai erők között, másrészt a határon túli magyarság szervezetei és a hazai politikai élet között. Ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy e lényeges kérdésben minden lehetőt megtegyünk annak érdekében, hogy nemzeti érdekeink érvényesítésében a maximális teljesítménnyel tudjunk együttműködni: kormánykoalíció és ellenzék, valamint a határon túli magyarságot képviselő szervezetek.
Ehhez, úgy látom, az első lépés az lehetne, ha megkísérelnénk megegyezni a kisebbségi jogoknak abban a minimumában, amelynek garantált érvényesülése elfogadhatóvá, vállalhatóvá, megköthetővé tenné az alapszerződéseket - határon belül és határokon kívül. Úgy látom azonban, hogy e pillanatban azt is ki kell mondani: az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményében foglaltak kevesebbet jelentenek ennél a minimumnál. Az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezménye - bármilyen fontos, jogi erejű dokumentum -, nem kérdőjelezi meg a korábbi kisebbségvédelmi dokumentumokat. Ha a nemrég aláírt keretegyezmény mellett a készülő alapszerződések jogi érvényűnek ismerik el egyrészt az EBEÉ koppenhágai dokumentumát - hasonlóan a német-román alapszerződéshez -, másrészt az Európa Tanács 1201. számú ajánlását, amely továbbra is a parlamenti közgyűlés ellenőrző rendszerének hivatkozási alapja, akkor jogi szempontból elegendő garancia lehet a határon túli magyarok számára, és egyidejűleg a nyugat-európai politikai erők előtt is képviselhető reálpolitikai álláspont.
E minimum meghatározásában, a politikai egyeztetésben a szocialista frakció nyitott partner kíván lenni. Ennek jegyében kezdeményeztük a határon túli hatpárti konzultációs bizottság létrehozását, és engedtük át az alapszerződésekkel foglalkozó albizottság elnöki szerepét az ellenzéknek - megegyezési kísérleteink sikerében és sorsában azonban közös a felelősségünk.
Mindezeken túl, ha valamennyiünknek fontos az ügy, akkor tegyünk meg minden tőlünk telhetőt Európában, mindenki a maga pártcsaládjában - a konzervatív, keresztény, a liberális és a szociáldemokrata körökben - és a nemzetközi fórumokon, szervezetekben, hogy világossá, érthetővé és elfogadhatóvá váljék álláspontunk, tárgyalási, megegyezési szándékunk, kisebbségvédelmi törekvéseink jogossága; hogy számukra is nyilvánvalóvá váljék, ami nekünk nyilvánvaló, hogy mi megtettük az út felét: kiegyezünk - akivel lehet.
Ehhez kívánok valamennyiünknek türelmet, bölcsességet és - ha nem túl merész - némi higgadtságot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
