KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném megköszönni azoknak az ellenzéki képviselőknek a jelenlétét a zárszón, akik nemcsak odáig mutattak érdeklődést a külpolitikai vitanapban, hogy elmondták bírálatukat a kormány külpolitikájáról, hanem készek meghallgatni a külügyminiszteri választ is ezekre a bírálatokra.
Ugyancsak szeretném megköszönni valamennyi felszólalónak, kormánypártinak és ellenzékinek, hogy hozzájárult a külpolitikai vitanap eredményességéhez, a kormány további külpolitikai tevékenységének megalapozásához. Köszönet illeti azokat, akik kormánypárti vagy ellenzéki pozícióból, nagyon fontos szempontokkal és nagyon fontos adalékokkal gazdagították a helyzetértékelést, illetve a magyar külpolitika feladatainak meghatározását. És szeretném külön is elismerésemet kifejezni azoknak a felszólalóknak, akik ellenzéki képviselőként más pozícióból, nagy szenvedéllyel és nagyon tiszteletre méltó felelősséggel fogalmazták meg aggályaikat, figyelmeztettek bizonyos veszélyekre. Szeretném őket megnyugtatni, hogy a kormány átérzi, sőt osztja aggodalmaikat a magyarság sorsával kapcsolatban, látja a veszélyeket, tudatában van saját felelősségének, és mindent megtesz azért, hogy a magyar kisebbség jogainak garantálása és identitásának megőrzése megvalósuljon. Éppen ezért és ebben a reményben, ezzel a szándékkal folytat alapszerződési tárgyalásokat Romániával és Szlovákiával. Ugyanezeket a törekvéseket képviseli a legkülönbözőbb nemzetközi fórumokon.
Egyetértek a Független Kisgazdapárt vezérszónokának azzal az igényével, hogy jó lenne megváltoztatni a hamis Magyarország-képet, a kormány is erre törekszik. Csakhogy ehhez, azt kell mondanom, neki és egy másik felszólaló társának sem ártana nagyobb önmérsékletet tanúsítania. Nyilván nem rossz szándékkal, csupán információhiánnyal magyarázható az az állítása, hogy a határon túli magyarság helyzetének javítása érdekében a kormány még minimális követeléseket sem próbál érvényesíteni. Arra gondoltam, meg fogom vizsgálni, vajon mért nem kapja a parlament alelnökeként azokat az összefoglalókat, amik a magyar kormány nemzetközi tevékenységéről készülnek.
Néhány felszólaló határozottan ellenezte az alapszerződések megkötését. A Fidesz vezérszónokának logikáját kölcsönözve én is felteszem a kérdést: kinek használ az alapszerződések megkötésének megakadályozása? Magyarországnak biztos nem, hiszen gyengíti integrálódási esélyeinket és fékezi az ettől függetlenül is igen fontos kapcsolatépítési törekvéseinket.
Elhangzott ugyan Németh Zsolt képviselő úr felszólalásában egy lehetőség, hogyha bekövetkezik egy lényegi előrelépés a magyar népcsoport helyzetében, akkor újra napirendre kerülhet Magyarország részéről valamiféle alapszerződés megkötése. Azt is mondta, hogy a szerződés tulajdonképpen a kialakuló jó kapcsolatok betetőzése kell hogy legyen, így lehet azt megkötni. Én úgy gondolom, ez a megközelítés az alapszerződés szerepének, jellegének a félreértése. Hiszen az alapszerződésnek éppen az a szerepe, hogy a kisebbség helyzetében előmozdítsa az előrelépést.
Meggyőződésem szerint nem használ az alapszerződés megkötésének megakadályozása a magyar kisebbségnek sem, hiszen a jelenlegi helyzetet tartósítja; azt a helyzetet, amelyről többen nem alap nélkül beszéltek oly szenvedélyesen. Lemond a kötelező jogi érvényű rendezés lehetőségéről.
Nem használ az alapszerződés megkötésének megakadályozása azoknak sem, akik erre, vagy netán az érzelmek felkorbácsolására remélik alapozni politikai sikerüket. A '94-es választásokon döntő többségükben kihullottak azok a képviselők, akik oly vehemensen érveltek annak idején a magyar-ukrán alapszerződés megkötése ellen, illetve parlamenti ratifikálása ellen. És azok a pártok, amelyek ilyesfajta politikára építették az egész felfogásukat, a választásokon az egy százalékos eredményt is alig érték el.
Használ viszont az alapszerződések megkötésének megakadályozása azoknak a román, szlovák nacionalista erőknek, akik szabad kezet szeretnének kapni az egységes nemzetállam-koncepció megvalósításához, akik nem akarják, hogy a kisebbségek jogai bármiféle garanciákat kapjanak.
Felmerült a vitában többször - és különböző oldalról - az ukrán-magyar alapszerződés kérdése. Volt, aki most is elutasította, helytelenítette annak megkötését, ratifikálását. Volt olyan - a Fidesz vezérszónoka -, aki dicséretes következetességgel utólag is helyesnek minősítette, ahogy akkor is megszavazta az ukrán-magyar alapszerződés parlamenti jóváhagyását. Meglepett azonban az érvelése. Azt mondta, hogy erre a kárpátaljai magyarság autonómiájának garantálása érdekében volt szükség.
(14.50)
Ebből az derül ki, hogy Németh Zsolt nem olvasta a magyar-ukrán alapszerződést, se annak kiegészítő dokumentumait, ugyanis ezekben nem szerepel az autonómiakoncepció. De a jelek szerint nem olvasta azokat a tervezeteket sem, amelyek most vannak tárgyalás alatt és amelyeket oly vehemensen ellenez, mint például a magyar-román alapszerződés, amely viszont szó szerint tartalmazza az autonómia szervezeti formáinak megteremtését. Szeretnék eloszlatni egy tévedést. Nagyon hízelgő ugyan Rockenbauer Zoltán állítása, hogy a mostani kormánypártok politikusai - személy szerint engem is megemlített - találták ki azt a tételt, miszerint az Európai Unió és a NATO a csatlakozás feltételének tekinti a viszony rendezését a szomszédokkal. Azt kell mondanom azonban, nem hiszem, hogy ekkora hatást tudunk gyakorolni Brüsszelre. Ha így lenne, egyébként nem kellene szégyellni, hiszen ezt mondják Brüsszelben a szlovák és a román kormánynak is, ami ez esetben a kisebbségi jogok - a magyar kisebbség jogainak! - garantálását jelenti és érvényesülésének biztosítását feltételezi. Hogy a viszonyt rendezni kell, azt nem mi mondjuk, hanem Brüsszelben mondják - mi azt mondjuk, hogy a viszonyt rendezni akarjuk. Alapszerződést is szeretnénk kötni, valóban, március 20-áig, ha lehet. Bízom abban, hogy Brüsszelben is és az Európai Unió tagjainak fővárosaiban is méltányolni fogják ezeket az erőfeszítéseket, s Magyarországot nem fogják elmarasztalni olyasmiért, ami nem rajta múlott.
Kelemen András képviselő úrnak természetesen joga van alkalmatlannak minősíteni a jelenlegi külügyi vezetést, ahogy ezt tette. Ő - mint az előző kormány külügyminisztériumi államtitkára - nyilván jó összehasonlítási lehetőségekkel rendelkezik. Ezzel tehát nem érdemes vitatkozni. Azonban amit a missziók bezárásáról mondott, azzal kapcsolatban szeretnék néhány tényt a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani. Mindenekelőtt azt, hogy például Svédország - amely nálunk sokkal gazdagabb ország - a közelmúltban döntött négy külképviseletének bezárásáról. Másrészt pedig még egyszer szeretném elmondani - ahogy már a beszámolóban is tettem, csak úgy látszik, Kelemen András képviselő úr figyelmét elkerülte, hogy a kormány kényszerből döntött a bezárások mellett. Ugyanis az előző külügyi vezetés márciusban lehívta és az utolsó fillérig működésre elköltötte azt a közel 800 millió forintot, amiből Magyarországnak az 1994. évi nemzetközi tagdíjakat be kellett volna fizetni! Magyarország nem tudta befizetni ENSZ-tagdíját 1994-ben, mert nem maradt rá pénz. Július 15-éig az előző külügyi vezetés elköltötte a Külügyminisztérium kiadási előirányzatának 80 százalékát, és a fennmaradó majdnem fél évre az új külügyi vezetésnek az előirányzat 20 százaléka maradt, hogy gazdálkodjon belőle.
A Külügyminisztérium május 24-ei miniszteri értekezlete - amelyen feltehetőleg Kelemen András úr is jelen volt, de ha nem is volt jelen, a minisztérium vezetésének tagjaként, úgy gondolom, a döntésért némi felelősséget kell hogy érezzen - döntött négy misszió bezárásáról az év végéig, köztük Limában és Montevideóban, amelyek bezárását Kelemen András úr most konkrétan is fájlalta. Kelemen András úr vajon miért nem mondta el a miniszteri értekezleten ezeket az egyébként tetszetős ellenérveit? Július 4-én kelt az az emlékeztető, amely azt mondja, hogy "A már elhatározott bezárások végrehajtásáról is jelentést kérek, továbbá javaslatokat további zárásokra, hogy ezeket javaslatként utódomnak át tudjam adni. Aláírás: Jeszenszky Géza".
Azt mondja Kelemen András képviselő úr, hogy aki az Abu Dhabi-i nagykövetség bezárására tett javaslatot, az semmit sem tud az arab világról és Abu Dhabiról. Én meg kénytelen vagyok azt mondani, hogy Kelemen András úr - nem mondanám, hogy semmit nem tud, de - keveset tud vagy nem eleget a döntés hátteréről. Ugyanis ezzel egyidejűleg Dubaiban szeretnénk egy főkonzulátust nyitni, pontosan a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése érdekében, és Dubai legalább olyan frekventált központja a nemzetközi kereskedelemnek, mint Abu Dhabi. S közben természetesen nagykövetséget nyitunk Szaud-Arábia fővárosában, ahogy erről szó volt.
Azt is mondta Kelemen András képviselő úr, hogy Tokióban, Japánban még mindig nem nyugodtak meg az expó lemondása miatt. Kono külügyminiszter október elején New Yorkban arról biztosított, amikor elmondtam a döntést indokló kormányérveket, hogy ezt nemcsak megértik, de úgy gondolják, hogy ez a döntés a magyar kormány hitelét erősíti. Nem tudom, milyen más forrásokból tájékozódott a képviselő úr.
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, a vita összességében megerősítette a kormány helyzetelemzését, megerősítette a prioritásokat, megerősítette az alkalmazni kívánt módszereket, eszközöket, és talán azt is, hogy a külpolitika oldaláról nézve a választók helyesen döntöttek, amikor ezeket a parlamenti arányokat alakították ki.
Tisztelt Ház! Befejezésül szeretném megerősíteni a kormány, a kormánypártok készségét a külpolitikai konszenzusra. Nem úgy, hogy az ellenzék csatlakozik a kormány külpolitikai lépéseihez, netán hogy arról utólag értesül a sajtóból, ahogy ezt az előző négy évben meg kellett szoknunk; hanem hogy oly módon vesz részt a konszenzus vitában történő formálásában, ahogy ezt itt az ellenzéki felszólalók döntő többsége tette. Az utolsó két felszólaló sajnos nem igazolta ezt a feltevésemet, de erre csak annyit szeretnék mondani, hogy - tapasztalataim szerint - Brüsszelben és Washingtontól Tokióig, a számunkra valamennyi fontos központban a magyar külpolitikát másként látják, mint az MDF utolsó két felszólalója.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
