PAPP PÁL
PAPP PÁL
PAPP PÁL (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én az euroatlanti integrációhoz való közeledés mozgásteréről szeretnék néhány gondolatot elmondani. De mielőtt megtenném ezt, engedjék meg, hogy egy mondatot idézzek a Magyar Szocialista Párt programjából, amely arról szól, hogy ez a párt együttműködési készséget és szándékot fejez ki minden olyan politikai és társadalmi erővel, amely az ország előtt álló feladatok megoldásában érdekelt és ebben közreműködni kíván. Ezt nemcsak lózungnak szánom, hiszen úgy tűnik, a külpolitika az a terület, ahol ez a kívánalom talán a leginkább megvalósulni látszik.
Nemcsak afféle deklarációnak szánom ezt a kijelentést, hanem saját tapasztalatommal is szeretném alátámasztani. Körülbelül fél évvel ezelőtt ugyanis lehetőségem nyílt arra, hogy az Észak-atlanti Közgyűlésbe delegált magyar küldöttség tagja lehessek, és ennek a magyar küldöttségnek a munkájában való részvételen keresztül egyfajta hatpárti konszenzus meglétét kísérhessem figyelemmel.
Az Észak-atlanti Közgyűlésről annyit kell tudni, hogy ez a NATO-tagországok parlamentjeinek együttműködési szervezete, amelyet 1989 óta más közép-, illetve kelet-európai országok parlamenti delegációival is kiegészítenek. Én azt hiszem, a magyar delegációban meglévő összhangnak is köszönhető, hogy a magyar küldöttség a társult országok delegációi közül megkülönböztetett figyelmet élvez, és a magyar küldöttség az, amely arra kapott megbízást, hogy a NATO kibővítésével foglalkozó bizottság munkájában vegyen részt. Más társult országbeli delegáció tagja erre nem kapott lehetőséget.
Több alkalommal kaptak a magyar delegáció tagjai speciális raportőri, jelentéstevői felkérést is. Én úgy gondolom, ez a NATO-vonal lagymatag képviselete vonatkozásában - amire utalás történt a mai ülésnapon -, sem a delegáció egésze, sem pedig az abban részt vevő képviselők részéről talán nem egészen jellemző.
Ami magát a mozgásteret illeti, amiről hozzászólásom elején beszéltem, az Észak-atlanti Közgyűlés a társult országokat illetően olyan mechanizmusok kialakítását segítik, amelyek az együttműködésen, nem pedig a konfrontációan alapulnak. Ezzel az Észak-atlanti Közgyűlés közvetve, illetve közvetlen módon is elismeri azt, hogy a keleten végbemenő gazdasági és politikai változások a Nyugat részéről támogatást igényelnek és kapnak, amiben azért is fontos a parlament szintje, mert a törvényhozásnak Kelet-Európában kitüntetett szerepe van abban, hogy a politikai és gazdasági átalakulások sikerét és visszafordíthatatlanságát biztosítsa.
Az is fontos szempont, hogy a parlamenti eljárások és gyakorlat megosztásán túlmenően a valódi partnerség és az együttműködés érzetének kialakítását is lehetővé teszi a társult országok számára. Az Észak-atlanti Közgyűlés feladatának tekinti, hogy Európa biztonságát és stabilitását elősegítse, vagyis konstruktív szerepet kíván betölteni egy új európai biztonsági rend kialakításában. Alapvető álláspontja ezzel kapcsolatban az, hogy Európa jövője mindenképpen egy szélesebb körű integráció felé vezet, ami szükségszerűen együtt jár az Európai Unió és a NATO kibővítésével is.
(13.50)
A NATO kibővítésének szándéka gyakorlatilag eldöntöttnek tekinthető; tehát nem az a kérdés, hogy felvétel vagy nem felvétel, sokkal inkább a "mikor" és a "hogyan" az, ami megválaszolandó. S tulajdonképpen hozzá kell tenni, hogy a NATO kibővítése biztonságpolitikai érdekek mentén indokolt, mind a csatlakozni kívánó országok, mind pedig a jelenlegi tagországok részéről, hiszen a kelet-, illetve közép-európai országok motivációja nem igényel különösebb indoklást, míg a Nyugat részéről alapvető követelmények fűződnek ahhoz, hogy közvetlen környezetükben válsághelyzetek kialakulását megelőzzék, illetőleg a közép- és hosszú távú gazdasági együttműködés biztonságát megteremtsék.
Több csatlakozni kívánó ország vonatkozásában teljesültek már azok a feltételek, amelyeket a közgyűlésben, illetve a NATO-tagországok megfogalmaznak. Legyen szabad csak néhányra utalnom: a jogállamiság, a parlamenti demokrácia, a szabad választások, a piacgazdaság, az ENSZ és az Európai Unió emberi jogi konvencióinak akceptálása, a hadsereg civil ellenőrzése és más szempontok. Figyelemre méltó a követelmények között, hogy nem támasztanak katonai vagy technikai jellegű követelményt, mert tudják, hogy ez a bővítés folyamatát lassítaná, és abból a meggyőződésből indulnak ki, hogy a technikai lemaradás pótlása menet közben is megvalósítható.
Magyarország számára milyen típusú NATO-tagság lehet vonzó? Két téma feltétlenül megválaszolandó: az egyik a nukleáris fegyverek tárolása, a másik az idegen csapatok állomásoztatása. Meggyőződésem, hogy Magyarország számára mind a két esetben a skandináv típusú modell lehet vonzó, amelyik erre a két pontra negatív választ ad.
Az észak-atlanti közgyűlés novemberi ülésszakával kapcsolatban elmondanám, hogy konkrét feladatokat tűztek ki az új tagok felvételéhez szükséges eljárás kidolgozására, s ez tartalmazza a menetrendet, a belépés feltételeit, illetve a tagsággal összefüggő kötelezettségeket.
Még egy jelentős momentumra szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét: ez év májusában kerül sor Magyarországon az észak-atlanti közgyűlés következő, tavaszi ülésszakának megrendezésére. Ez mind Magyarország, mind a magyar külpolitika számára jelentős elismerést jelent, és ennek a közgyűlésnek a sikere felgyorsíthatja az euroatlanti integrációhoz való csatlakozás folyamatát. Ennek a közgyűlésnek a sikere érdekében természetesen aktívan közre kell működnie mind a magyar külpolitika részvevőinek, mind annak a delegációnak, amelynek a konszenzusáról és az azzal kapcsolatos kívánalmakról már a bevezetőben szóltam.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
