DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ
DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ
DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti szabványosításról szóló törvénytervezet kapcsán mind a nemzetközi gazdasági életben történő integráció, mind a nemzetközi szerződéssel vállalt kötelezettségünk indokolja, hogy a tervezetben írt szabályozás új, korszerű formában nyerjen megfogalmazást.
1994-ig a szabvány egyértelműen jogszabályként viselkedett. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény III. fejezete sorolja fel az állami irányítás egyéb eszközeit. Ezen fejezet 50. §-a szerint a miniszter és az országos hatáskörű szerv vezetője a rendszeresen ismétlődő műszaki, gazdasági és technológiai feladat megoldási módját, termék, termény vagy szolgáltatás jellemzőinek meghatározását állami szabványként állapíthatja meg. Ezen jogi megoldás eredményeként viszonylag nagy számú szabványkibocsátó igen sok, tízezres nagyságrendben mérhető szabványt bocsátott ki, mely szabványoknak nem elhanyagolható része hatósági engedélyhez kötötte a szabványtól való eltérést.
Ezen állapot egyrészt természetszerűleg megnehezítette - a több kibocsátóra figyelemmel - a szabványok közötti összhang megteremtését, másrészt ugyancsak megnehezítette az európai országokban folyó szabványosításhoz történő csatlakozásunkat.
Fenti nehézségekre figyelemmel merült fel a szabványosítás egységes, európai normákhoz is igazodó újraszabályozásának kérdése. Az új szabályozás lehetőségét törvényi szinten a polgári törvénykönyv 1994. január 1. napján hatályba lépett módosítása tette lehetővé. A fenti módosítás ugyanis létrehozta a polgári törvénykönyvben a köztestület jogintézményét. A törvény szabályozása szerint a köztestület önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, amelynek létrehozását törvény rendeli el. A köztestület a tagságához, illetőleg a tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el. A köztestület jogi személy.
A szabványosítással kapcsolatos feladatokat ez idáig a Magyar Szabványügyi Hivatal végezte. Az új szabályozással vált lehetségessé a Magyar Szabványügyi Hivatal megszüntetése és Magyar Szabványügyi Testület néven köztestületté alakítása. Fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy a polgári törvénykönyv fenti módosítását követően tulajdonképpen a jelen tervezettel létrehozott Magyar Szabványügyi Testület az első jelentős feladat- és hatáskörrel rendelkező köztestület. Létrehozásának indoka az eddigi széles körű szabványügyi tevékenység összpontosítása, a nemzetgazdaság szereplőinek a piacképességhez szükséges korszerű műszaki ismeretekkel való ellátása, továbbá a Magyar Köztársaság által kötött nemzetközi megállapodásokban vállalt szabványosításra vonatkozó kötelezettségek végrehajtása.
A tervezet egyrészt tartalmazza a nemzeti szabványosítás feladatait, különös figyelemmel a szabványosítás európai és piacgazdasági követelményeire, másrészt formájában eleget tesz a polgári törvénykönyvben szabályozott köztestületi forma követelményeinek is.
A jogszabály szükségszerűen törvényi formában kell hogy megjelenjen, miután köztestületet csak törvénnyel lehet létrehozni.
A törvényi előírásnak megfelelően a tervezet tartalmazza a szabványügyi eljárás részletes szabályait is. A régi és új szabályozás között az az alapvető különbség, hogy a szabvány a jogalkotásról szóló törvény 50. §-ának hatályon kívül helyezésével jogszabályi jellegét elveszti, és így a továbbiakban nem mint az állami irányítás eszköze működik.
Lényeges, hogy a tervezet átveszi a nemzetközi szabványügyi szervezetek által alkotott fogalommeghatározásokat, azokat tételesen felsorolja, így jelentősen csökkenti a későbbi jogalkalmazói bizonytalanságot.
Miután a fentiek szerint a korábbi országos és ágazati szabványok jogszabályi jellege megszűnik, az állam jogi szabályozásának támaszkodnia kell a nemzeti szabványokra. Ezért az államnak a kötelezettségek meghatározásával felhatalmazást kell adni e nemzeti szabványügyi szervezet számára a jogi szabályozáshoz kapcsolódó nemzeti szabályozási feladatok ellátására.
Biztosítja a tervezet az újonnan létrehozott szervezet számára a hazai érdekeknek az európai és nemzetközi szabványügyi szervezetekben való képviselet jogát is. A törvényjavaslat átveszi és a nemzeti szabványosítás során követendőnek előírja a szabványosítás nemzetközileg elfogadott alapelveit, így különösen az önkéntességet, a nyilvánosságot, a közérdek képviseletét, a különböző érdekcsoportok túlsúlyától való függetlenséget, a nemzeti szabványrendszer egységességét és ellentmondás-mentességét, és az alkalmazkodást a szabványosítás nemzetközi és európai rendjéhez.
A törvény egyik alapvető rendelkezése, hogy a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, kivéve, ha jogszabály kötelezően alkalmazandónak nyilvánítja. Általános gyakorlat ugyanis, hogy a jogi szabályozás szempontjából kiemelt területeken - például az élet- és egészségvédelem, a környezetvédelem stb. - szükséges, hogy jogszabály által betartani rendelt követelményeket szabványban határozzanak meg. Ezen esetekben indokolt szabvány alkalmazását jogszabállyal kötelezővé tenni.
A tervezetben szereplő Magyar Szabványügyi Testületet mint köztestületet egyrészt az államhoz, másrészt a társadalmi, gazdasági élet egyéb köreihez is közvetlen kapcsolat fűzi. Így az alapszabály kötelező előírása, hogy biztosítani kell a nemzetközi szabványosításban érdekelt körök, így különösen a központi közigazgatási szervezetek, gyártók, forgalmazók és fogyasztók, illetve ezek érdekképviseleti szervezeteinek kiegyensúlyozott részvételét a Magyar Szabványügyi Testület szerveiben.
A tervezet kitér a Magyar Szabványügyi Testület szervezeti egységeinek meghatározására, létrehozásuk módjára és fő feladataira. Rögzíti a tervezet, hogy a Magyar Szabványügyi Testület felett a törvényességi felügyeletet a kormány által rendeletben kijelölt miniszter gyakorolja. A kijelölt miniszter ellenőrzi, hogy az alapszabály és a többi belső szabályzat megfelel-e a jogszabályoknak, továbbá hogy a Magyar Szabványügyi Testület szerveinek határozatai nem sértik-e a jogszabályokat, az alapszabályt vagy a többi belső szabályzatot.
Garanciális rendelkezése a tervezetnek, hogy egyrészt a jogszabály alapján gyakorolt miniszteri törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyekre, amelyekben egyébként bírósági vagy államigazgatási eljárásnak van helye, másrészt a jogrendünkkel összhangban a tervezet lehetőséget biztosít a felügyeletre kijelölt miniszter számára, hogy amennyiben a köztestület működésének törvényessége másképp nem állítható helyre, úgy a miniszter bírósághoz forduljon.
Végül, de nem utolsósorban a tervezet költségvetésre is kiható rendelkezést is tartalmaz. Egyrészt a tervezet a 2. számú mellékletben megjelölt vagyontárgyak tulajdonjogát, mely vagyontárgyak korábban a Magyar Szabványügyi Hivatal tulajdonát képezték, illetőleg azon ingatlanokat, illetőleg ingatlanilletőségeket, melyek korábban a magyar állam tulajdonában és a Magyar Szabványügyi Hivatal kezelésében voltak, a törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Magyar Szabványügyi Testület tulajdonába utalja. Ezen vagyontárgyakkal, illetőleg ingatlanokkal kapcsolatban a költségvetés ellátó kötelezettsége megszűnik. E körben fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a Magyar Köztársaság kormánya a korábbi Magyar Szabványügyi Egyesület valamennyi vagyonát a 3540/1948. számú rendeletével a magyar államkincstár tulajdonába adta.
(18.00)
A tervezet rendelkezésével tehát a fenti vagyontárgyak most oda szállnak vissza, ahonnan eredetileg is származtak.
De más vonatkozásban is tehermentesíti a költségvetést a tervezet, amennyiben előírja, hogy az újonnan alapított köztestület működési költségeit csupán a nemzetközi együttműködés körében igényelheti költségvetési forrásból, egyéb tevékenységi költségeit tagdíjból, nemzeti szabvány értékesítéséből és egyéb szolgáltatási ellenértékből kell fedezni.
A fentiekből megállapítható, hogy a tervezet összhangban áll mind jogrendünkkel, mind a nemzetközi gyakorlattal, ezért kérem képviselőtársaimat a tervezet támogatására. (Taps a bal oldalon.)
