DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kellemetlen szituációba kerültem, mert egy olyan törvényjavaslat van előttünk, ami fölött nem lehet olyan éles kritikát mondani, mint amilyeneket én szeretek, és mint amilyenekhez a korábbiakban hozzászoktunk. Ez a törvényjavaslat nagyban, egészében megfelel azoknak az igényeknek, amelyeket támasztani lehet vele szemben.
Néhány megjegyzést azonban kénytelen vagyok megkockáztatni. Tudom, hogy teljesen feleslegesen teszem, mert most már több mint négy év óta itt a képviselő mondhat, amit akar, akkor is, ha igaza van, a kormányok a legkézenfekvőbb és a legkönnyebben belátható észrevételeket sem teszik magukévá. Nem tudom, a kormány képviselői miért ülnek a parlamentben és miért figyelik az itt folyó munkát, mert abszolút semmit nem reagálnak rá.
Kezdjük a szokásos vesszőparipámmal, a helyesírással. Ebben a törvényben is vannak helyesírási hibák, pedig most már hallottam, hogy a számítógépekbe is bele lehet rakni a helyesírási programot, és akkor a gép szabályozza, amikor leírják.
Ebben a törvényben is vannak hibák. Rögtön az első oldalon van egy egybeírás, amit külön kellene írni. Sajnos, a követelményrendszer szót kötőjellel kell írni. Azután a magyar nyelvben a tárgyakra nem szoktuk azt mondani, hogy "aki". Azt csak személyekre lehet mondani. Lehet, hogy abból indult ki a szerkesztő, hogy jogi személy, de ez nem olyan jogi személy, amire "aki"-t lehet mondani, hanem erre "amely"-et kell mondani. A 15. § "ami" vagy "amely" helyett "aki"-t mond. Tehát legalább ilyen apró - illetve ez már nem is apró, komolyabb hiba - ilyeneket ne követnénk el!
Még mindig a formai dolgoknál maradva, az elmúlt öt, négy és fél, háromnegyed évben legalább ötször felhívtam a mindenkori kormányok figyelmét arra, hogy az isten szerelmére, egyszer már méltóztassanak eldönteni, hogy a fogalommagyarázatok egy törvényben hova kerülnek. Volt olyan törvény, amelyiknek az elején, volt olyan törvény, amelyiknek a végén találtuk. Megítélésem szerint helyesebb, ha az elejére tesszük. Meg kell mondanom, hogy Európában és az Egyesült Államokban is a törvény elejére teszik a fogalommagyarázatokat, hogy a nyájas olvasó tudja, hogy a szerkesztő később mit ért az adott fogalmak alatt.
Most van egy újítás, amelyhez gratulálok a tárcának, mert itt függelékbe kerül. Ilyen még nem igen volt, általában a törvény elejére vagy végére teszik, itt függelékbe került. Mindenféle megoldás elfogadható, csak próbáljunk Magyarországon egységes gyakorlatot kialakítani. Sajnálom, hogy nincs itt az igazságügy-miniszter, mert az ő feladata lenne, hogy egyformán szerkesszük a törvényeinket, a magyar állampolgárból ne csináljunk bolondot, hogy hol az elején, hol a végén, hol a közepén, hol a függelékben keresi. Volt egyébként olyan törvény is, amelynek a közepe táján voltak fogalommagyarázatok. De mindegy, ezek még mindig formai kérdések.
Van még formai kérdés. Egyik kisgazdapárti képviselőtársam mondta, hogy non bis idem. Ez egy régi latin mondás, hogy ne mondjuk kétszer ugyanazt, törvényben legalábbis, mert ők is erre értették. Ebben a törvényben is sajnos állandóan visszatérő gyakorlat, hogy mindent kétszer mondanak, mint - biztosan ismerik - a Karinthy-versben: "Mondja maga..., mindent kétszer mond, mindent kétszer mond?". Itt is sajnos a "szabvány" szerepel az 1-es számú mellékletben, a fogalmak között a 2. pontban, de ugyanakkor szerepel magában a törvényben is, ha jól emlékszem, a 4. §-ban. Tehát kétszer ugyanazt elmondjuk, egyszer a törvényben, egyszer a függelékben, mintha hülyék számára készült volna ez a törvény. Elnézést a kifejezésért, elnök asszony, és elnézést kérek az államtitkár úrtól is. Tehát ezek voltak a formai kifogások, de könnyebb lenne az élet, ha ezek nem lennének, pláne egy szabványügyi törvényben, amely erősen formalizált és pontos kérdésekkel foglalkozik.
Farkas Gabriella nagyrészt elmondta azokat az aggályokat, amelyek bennem is kialakultak, pedig esküszöm, nem beszéltünk össze a törvénnyel kapcsolatban. Én is nagyon egyetértek azzal, hogy helyes az a törekvés, hogy egy korábban monopolisztikus állami feladatot bízzunk tulajdonképpen egy magánszervezetre, minden esetre egy közszervezetre. Mielőtt azonban ez a példa túl ragadós lenne, felhívom a tárcák figyelmét arra, hogy ezek elsősorban az Egyesült Államokban, de Nyugat-Európában is hosszú évtizedek, némely helyen évszázadok alatt alakultak ki, miközben ezek szakmai, társadalmi, szervezeti előfeltételei mindenütt létrejöttek. Nálunk erre nem kerülhetett sor. Szerintem nagyon meggondolandó és nagyon veszélyes, ha ezt nyakló nélkül próbáljuk bevezetni, miközben hiányoznak mögötte a társadalmi önszerveződésnek azok a formái, amelyek máshol megteremtődtek vagy természetes fejlődés során létrejöttek.
Csak egy példát mondok. A műszakiak mindnyájan bizonyára ugyanolyan jól ismerik, hogy az Egyesült Államokban az amerikai villamosmérnökök egyesületének szabványai az egész Egyesült Államokban kötelező érvényűek, pedig ez egy mérnöki egyesület szabványa. Mégis mindenki elfogadja, mert a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy ezek nagyszerű, nagyon jó szabványok. Sajnos, nálunk hiányoznak azok a mérnöki-műszaki önszerveződések, amelyek hagyomány alapján és évtizedes, netán évszázados gyakorlat alapján bebizonyították volna, hogy ők műszaki szabvány, műszaki szabály alkotására alkalmasak. Elvileg helyeselhető az a tendencia, hogy a törvény tágra nyitja a kaput mindenféle szervezet előtt, de minthogy ez nálunk hiányzik, én ezt kicsit megalapozatlannak, veszélyesnek tartom.
Két példát szeretnék mondani erre. Amikor a 15. § (1) bekezdése arról beszél, hogy kik lehetnek a Magyar Szabványügyi Testület tagjai, akkor a következőt mondja: "Az MSZT tagja lehet bármely jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet, aki - ez egyébként helytelen, helyette kellene, hogy ami vagy amely - az alapszabályt magára nézve kötelezőnek elfogadja és egyetért a célkitűzésekkel és támogatni kívánja". Azt hiszem, ez nagyon tág megfogalmazás. De nem tudok rá megoldást, ezért módosító indítványt sem tudok benyújtani.
(18.20)
De én ezt az egész megfogalmazást egy kicsit túl tágnak tartom; megfontolásra érdemesnek találnám, hogy ne adjunk-e a tanácsnak olyan felhatalmazást, mert azt, hogy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet - ahány akar - tagja lehet ennek a szabványügyi testületnek, én túl tág kapunak érzem.
A másik, ugyanennyire tág kapu az, amikor ezeknek az egyes szabványosító műszaki bizottságoknak a létrehozása kerül előtérbe. Ez a 22. § (2) bekezdése. A nemzeti szabványosító műszaki bizottságok létrehozását, illetve megszüntetését bárki kezdeményezheti. Megint ilyen védekezésképpen vagy óvintézkedésképpen azért beleteszi a törvény, hogy a Szabványügyi Tanács támogatása szükséges ehhez. De akkor is, azért az, hogy "bárki kezdeményezheti", nem logikus a korábbiakhoz képest, mert ha a testület tagja csak jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági szervezet lehet, itt pedig bárki, akkor ez ott már csak szervezeteket tesz akcióképessé, itt viszont bárkit. Ez így jogilag is egy kicsit pontatlan fogalmazás - elnézést kérek -, mert a "bárki"-be az egyik barátom 15 éves fiacskája is beleérthető, aki bemegy oda, ő is bárki. Tehát ezeket valahogy precízebben kellene megfogalmazni.
Tehát úgy érzem, amikor az a helyes következtetés érvényesül, hogy a mindenható állam és állami szervezetek helyett magánszervezetekre vagy félmagánszervezetekre bízzuk a szabványosítás ügyét, ez egy nagyon helyes irányvonal, de egyes kérdésekben ezt jobban meg kellene határozni. Pontosabban: jobban kellene körülhatárolni, és amint Farkas Gabriella erre utalt, ez egyben az egésznek a pénzügyi fedezeti kérdését és az állam előbb-utóbb elkerülhetetlen intervencióját is jobban segítené.
Azzal a gondolattal szeretném csak befejezni, hogy akkor, amikor mi itt valamennyien az Európai Unióhoz való közeledés hívei vagyunk, annak gazdasági, műszaki téren az egyik legfontosabb területe a szabványosítás. Következésképpen ennek a létrehozandó szervezetnek a rendkívül fontos, Magyarország következő évtizedének talán a legsúlypontibb politikai, gazdasági kérdésében kell rendkívül aktívan működnie, mert a szabványosítás az az egyik terület, amely az Európai Unióhoz való csatlakozásunkban nélkülözhetetlen.
Éppen ezért én ennél a törvénynél talán egy kicsit messzebbmenően biztosítanám az állam intencióit, amely végső soron mégiscsak felelős - a kormány felelős ezért a politikáért, nemcsak a mostani, hanem még tíz éven keresztül bármelyik; mindig az akkori kormány lesz a felelős -, és ha ő nem tudja az intencióit a szabványosításon keresztül kellőképpen érvényesíteni, akkor ezzel az egész Európai Unióhoz való csatlakozásunk ásódik alá. Ezért ebben a vonatkozásban a törvény megerősítését kívánnám; egyébként némi módosítással a törvényt elfogadhatónak tartom.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
