DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Miniszter Úr! Az utóbbi időben hazánkban a jog érvényesülése és érvényesítése számtalan esetben szenvedett törést. A jog figyelembevételével élni, dolgozni szinte már nevetség tárgyát képezi. Az országban teljes jogbizonytalanság van. A kialakult kaotikus helyzetnek számtalan okát találhatjuk. Alapvetőnek látszik a gyors, mindenáron való meggazdagodásra való törekvés, melynek során a felek nem válogatnak az eszközökben. A hézagos törvényeink adta lehetőségek szelíd kihasználása szinte megengedett, egészen az erőszak alkalmazásáig. Az igazságszolgáltatás, csakúgy, mint a bűnüldözés, soha nem látott nehézségekkel küzd. Az állampolgárok nem értik, hogy a bíróságok az erőszakos cselekmények elkövetőit, sokszor a visszaesőket is, miért helyezik szabadlábra.
Most én is csatlakozom az értetlen állampolgárok nagy táborához. Ugyanis arról értesültem, hogy a Csongrád Megyei Bíróság katonai tanácsa jogerős ítéletet hozott egy olyan bűnügyben, melynek kihatása lehet a magyar fegyveres erők harckészültségére is.
Röviden arról van szó, hogy a kecskeméti repülőtéren az őrszolgálatot teljesítő sorkatonák, kiknek szolgálati feladata a harci repülőgépek őrzése volt, egy repülőezred valamennyi gépét harcképtelenné tették. A gépekből különböző műszereket, eszközöket szereltek ki, tulajdonítottak el, közöttük olyanokat, melyek a pilóták katapultálását szolgálják, nem hivatalos szakértők szerint többmilliárdos kárt okozva a Magyar Honvédségnek. A bíróság nyolc személyt ítélt el négy hónaptól kilenc hónapig terjedő fogházbüntetésre, amit néhány elkövetőnél próbaidőre felfüggesztettek.
Tisztelt Miniszter Úr! Tisztában vagyok azzal, hogy a bírót az ítélet meghozatalában, mértékének megállapításában csak a törvény előírásai és a lelkiismerete befolyásolhatja. Ám számítani kell arra, hogy az ítélet milyen hatást vált ki a társadalom egészében, és abban a körben, ahonnan az elkövetők rekrutálódtak, milyen gondolatokat ébreszt a hasonló cselekmények elkövetése mérlegelésénél.
Ez ügyben nem kívánom sem az ítéletet, sem a bíróságot bírálni, sem a Btk.-t idézni. De gondolom, az ilyen ítélkezési gyakorlat nem szolgálja a hasonló cselekmények visszatartását, az elkövetők nevelését, a szolgálati fegyelem megerősítését.
Az elmondottak alapján kérdezem miniszter úrtól: mit szándékozik tenni a jövőben annak érdekében, hogy az egységes bírósági gyakorlatban megszűnjön az aránytalanul enyhe ítélkezés, és megvalósuljon az elkövetett cselekménnyel arányos felelősségre vonás?
Másodszor: az általam vázolt ügyben tervez-e valamilyen lépést tenni? Köszönöm figyelmét. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)