DR. SÁNDOR ISTVÁN
DR. SÁNDOR ISTVÁN
DR. SÁNDOR ISTVÁN, az Állami Számvevőszék alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék törvényi kötelezettségének megfelelően elvégezte a társadalombiztosítási alapok 1993. évi zárszámadásának ellenőrzését. A megállapításainkat, javaslatainkat tartalmazó írásos dokumentum az önök rendelkezésére áll.
Szeretnék emlékeztetni arra, hogy az elmúlt években ismétlődően szóltunk a feladat teljesítésének akadályairól. Reméltük, hogy az 1993-as esztendő zárszámadásának vizsgálatakor könnyebb lesz a dolgunk; sajnos, csak szerény változást tapasztaltunk.
Az átállás, a két biztosítási ág működésének különválasztása a vártnál nagyobb, az Állami Számvevőszék ellenőrzési tevékenységére is visszaható nehézségekkel járt. A tapasztalatok alapján jól látható, hogy a gondok túlmutatnak a társadalombiztosítás keretein, az államháztartás egészének gondjaival függnek össze. Ezért lett volna jobb, ha a törvényi előírásoknak megfelelően a költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolóhoz kapcsolódóan történik meg a társadalombiztosítás zárszámadásának megvitatása is.
Szólni kell röviden arról is, hogy a tárgyévhez képest a zárszámadás egyre jobban késik. 1991-ről 1992 szeptemberében, 1992-ről 1993 decemberében, 1993-ról pedig 1995 februárjában esik szó. Az indokok általunk is ismertek: az államháztartás romló pénzügyi helyzetében egyre nehezebb a hiányfinanszírozásról tárgyalni, dönteni, a társadalombiztosítási rendszer reformja elhúzódó átszervezésekkel jár - és így tovább. Az elhúzódó zárszámadás-készítés azonban eddig nem hozott kiérleltebb és megbízhatóbb eredményeket.
Tény ugyanakkor az is, hogy az 1993-as év zárlati szempontból is különleges volt. Az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Alap pénzügyi folyamatai még nem váltak el egymástól. A biztosítási önkormányzatok megalakulásával egyidejűleg ugyan létrejöttek az ágazat igazgatási szervei, de a pénzügyi és számviteli feladatokat még az Országos Egészségbiztosítási Pénztár látta el. Az 1993. év közös lezárása és a külön évnyitás 1994-ben nem pusztán technikai jellegű tennivalókat jelentett, hanem nagyon komoly, feszültségektől sem mentes vagyon- és pénzeszköz-megosztási feladatokat is.
A zárszámadási törvényjavaslat megalapozottságának vizsgálata során az Állami Számvevőszék áttekintette, hogy a teljesítési adatok az előirányzatokhoz képest hogyan és milyen tényezők hatására változtak, az alapkezelő gazdálkodását, a beszámolási kötelezettség teljesítését miként szabályozták, és az az előírásoknak megfelelt-e. Végül az Állami Számvevőszék vizsgálta a társadalombiztosítási zárszámadás és a költségvetési beszámoló adatainak összefüggéseit, valamint a költségvetési kapcsolatok alakulását is.
Tisztelt Országgyűlés! Elmondható, hogy a tapasztalt erőfeszítések ellenére is sok az ismétlődő hiba. Az Állami Számvevőszék által korábban kifogásolt gyakorlat alapvetően nem változott, a jelzett gondok nem oldódtak meg, illetőleg olyan események következtek be, amelyekre az Állami Számvevőszék már előzetesen is felhívta a figyelmet. Elöljáróban ezek közül a hiányfinanszírozást, ezen belül különösen az 1991-ről és 1992-ről fennmaradt hiány rendezésének megoldatlanságát, a vagyonátadás elhúzódását, valamint a gyorsan növekvő kintlevőség ügyét említeném. Mindez utal a társadalombiztosítás helyzetének bonyolultságára és arra, hogy a kedvező irányú változásokat a társadalombiztosítást körülvevő gazdasági, társadalmi, jogszabályi környezet nem segíti.
A társadalombiztosítással szembeni adósságok nagyságrendje 1992-től évente mintegy 50 milliárd forinttal emelkedett, és ma már 210 milliárd forint körül alakul. Ennek kezelése a biztosítási önkormányzatok rendelkezésére álló eszközökkel ma már aligha képzelhető el. A társadalombiztosításnak itt a hatékonyabb behajtási és ellenőrzési tevékenységre, az ezt is szolgáló megbízható nyilvántartási rendszer kialakítására kell az erőit koncentrálnia. Mindez azonban - a remélhető eredményt tekintve - nem sokkal biztat, hiszen a kintlévőségek nagyságrendje, a növekedés üteme, keletkezésének körülményei főként a biztosítási rendszeren kívüli okokkal függenek össze.
A kormányzat felelőssége így megnyilvánul a tartósan állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek, sőt gyakran a költségvetési szervezetek tartozásaiban, abban, hogy a privatizáció folyamatában a társadalombiztosítással szembeni kötelezettségeket nem kezelték és nem kezelik megfelelő súllyal.
A bevételek és kiadások egyenlegeként képződő hiány nem az alapok gazdálkodásának eredménytelenségét fejezi ki, hanem az ellátási kötelezettség és a teljesítéshez rendelkezésre álló forrás viszonyát.
(18.30)
Kiadási többlete alapvetően az Egészségbiztosítási Alapnak volt, így a hiány nagyobb része is itt keletkezett. Úgy gondoljuk, ez kérdésessé teszi a törvényben rögzített járulékmegosztási arányok időállóságát, és jelzi, hogy az Egészségbiztosítási Alap kiadásai a rendelkezésre álló forrásokkal meglehetősen laza kapcsolatban állnak.
A társadalombiztosítás eladósodási folyamata súlyosbodik. A halmozott deficit ma már 100 milliárd felé közelít. A hiány finanszírozási gondjait a társadalombiztosítás évek óta maga előtt görgeti, s ebben ugyancsak vitathatatlan a kormányzati felelősség. Az 1993-as év 33 milliárdos hiányának finanszírozásán túl megoldást kell találni a korábbi években keletkezettek rendezésére is. Eddig közel 17 milliárd forint értékben bocsátottak ki kötvényt, és még további 35, esetleg 50 milliárd forintnyira lenne szükség. A kibocsátás kondíciónak ismerete nélkül a piacképesség nem ítélhető meg, de kérdéses, hogy a hazai értékpapírpiac a nagy mennyiségű állampapír-kibocsátás mellett képes-e a tb-kötvények fogadására is.
A korszerű biztosítási rendszerek általában igen jelentős mobilizálható vagyoni háttérrel működnek, bár az ellátások finanszírozásában mindig a járulékbevételek a meghatározóak. Az ingyenes vagyon juttatását a magyar társadalombiztosítás részére törvény írja elő, ennek azonban már évek óta nem sikerült érvényt szerezni. Ma már az is nyilvánvaló, hogy 1992-ben a 300 milliárd forintos nagyságrend nem kellő körültekintéssel került előírásra. Persze a mértéken lehet vitatkozni, de a társadalombiztosítás jelentős, valós forgalmi értéket képviselő vagyonhoz juttatása több oldalról is sürgető kötelezettség, hiszen például köztudott, hogy a társadalombiztosítás 1995 második félévétől leválik a központi költségvetés forgóalapjától, kereskedelmi hitelek felvételére kényszerül, amelynek vagyoni, hitelfedezeti biztosítékai ma még hiányoznak.
Az Állami Számvevőszék a kötöttségek és a kialakult helyzet szorításának ismerete mellett sem tud helyeselni olyan megoldásokat, amelyek át nem adott vagyontömegből származó osztalékot bevételként tüntetnek fel. A kérdéskör egészének újragondolása, köztük az új privatizációs elképzelésekkel való összhangba hozása nélkül nem lehet érdemi döntéseket hozni.
Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy igen röviden összefoglaljam az alapok 1993. évi gazdálkodásával kapcsolatos néhány további megállapításainkat is.
Az ismétlődő tapasztalatok egyike, hogy a társadalombiztosítási alapok beszámolási és könyvvezetési rendszerének szabályozására a költségvetési előírások eltérések nélkül nem alkalmazhatóak. Az előírások egyéni értelmezése pedig ellenőrzési szempontból nem elfogadható. Több, a mérlegtételek tartalmát, valódiságát érintő megállapítást kellett tennünk. Gondot jelent a mérlegben, illetőleg a beszámoló egyéb részeiben szereplő adatok valódiságának és pontosságának igazolása. A legsúlyosabb helyzet továbbra is a járulék- és a folyószámla-nyilvántartás területén van.
A társadalombiztosítási alapok a viszonylag igen szerény vagyonukkal 1993-ban még nem gazdálkodtak megfelelő eredményességgel. Az 1992-93-as évek során túl nagy kockázattal járó, kellően át nem gondolt ügyleteket bonyolítottak le. A befektetésekkel összefüggésben végül összesen majd' 2,8 milliárd forintot értékvesztésként számoltak el, részben a veszteségek miatt, részben pedig a tartós befektetések piaci megítélésének egy éven túli visszaesése kapcsán.
A társadalombiztosítás tartós befektetéseinek állománya az év végére 17 milliárd forintról 15 milliárd forintra csökkent. Likviditási tartalékkal pedig 1993. év végén az alapok egyáltalán nem rendelkeztek.
Tisztelt Országgyűlés! A biztosítási alapok kezelőinek és az igazgatási szervek működési költségeinek fedezetét a járulékbevételekből e célra átcsoportosított összeg biztosítja. Mivel itt közpénzek nem ellátási célú felhasználásáról van szó, az Állami Számvevőszék a gazdálkodás szabályszerűségének, a kiadások indokoltságának, az előirányzatok teljesülésének vizsgálatára is nagy súlyt helyezett.
A működési költségvetés rendelkezésére álló források 1993-ban az átalakulással együtt járó megnövekedett pénzügyi szükségletet alapvetően biztosították. Az 1993-as költségvetési évet jelentős, közel 1,7 milliárd forintos pénzmaradvánnyal zárták, ami az 1994. éves forrásokat növelte. Nem hallgathatjuk el, hogy a működési költségvetésre tett ellenőri megállapítások egy részénél az Állami Számvevőszék és a vizsgált szervezetek, elsősorban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár álláspontja jelentősen különbözik.
Az Állami Számvevőszék méltányolja az átmenet gondjait és az önálló gazdálkodói törekvéseket; a szervezet személyi és technikai feltételeiben a jó kiinduló pozíciók elérésének a szándékát is - de csak a jelenleg hatályos szabályozás következetes érvényesítését fogadhatja el.
Az előirányzatok tervezése, majd évközi módosítása, belső átcsoportosítása a teljesítés adatai alapján nem volt megalapozott. Hasonló vélemény alakult ki a létszám- és bérgazdálkodással kapcsolatban is. Hiányzott a létszámfejlesztéseknek a változó feladattal való összehangolása. Sajátosan alakult a bérgazdálkodás gyakorlata is. Jelentősek az eltérések a köztisztviselői illetményarányok és a jövedelmek között, főleg a vezetők és a központi apparátusban dolgozók esetében. A fejlesztések esetében az elszámolt előirányzat-felhasználás és a számviteli nyilvántartások adatai nem egyeztek, és a folyó kiadásokat egyszeri kiadásként számolták el.
Megemlítjük, hogy az egészségbiztosítás által birtokba vett új székházzal a központi apparátus elhelyezése nem oldódott meg. Ugyanakkor az épületberuházásnál a törvényben jóváhagyott keretet 87 millió forinttal lépték túl. Ez utóbbi is egyike azon tételeknek, amelyek következményeként az általunk megállapítottak szerint a működés körében 163 millió forintos költségtúllépés történt.
Álláspontunkat - eltérő jogszabály-értelmezésre hivatkozva - az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vitatja. Megértjük, e tétel maradványösszegek terhére történő rendezése igen fájó. E pénznek a biztosítóknál szerintünk is ezer helye van. Meggyőződésünk azonban, a számvevőszéknek kötelezettsége a jelzés, hogy az Országgyűlés mérlegelhessen.
Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék sajnos most sem a gondok oldásáról, a hibák számának csökkenéséről számolhatott be. A tennivalókat nagy számú javaslatunk is jelzi.
Az Országgyűlés szociális és egészségügyi, költségvetési és pénzügyi, valamint számvevőszéki bizottsága érdemben, megállapításainkat és javaslatainkat elfogadva tárgyalta meg azokat. Ezt munkatársaim nevében is köszönöm. Úgy érzem, hogy tevékenységünk e területen is növekvő figyelmet kap. Ez ösztönzés arra, hogy az önök törvényalkotó és ellenőrző munkájához még több támogatást adjunk.
Végül nem lenne méltányos, ha elhallgatnám azt, hogy a múlt év közepétől funkcionáló önkormányzatoknál egyértelműen a változás szándékát tapasztaljuk. A jelzett kérdésekben fennmaradt véleménykülönbségek sem áthidalhatatlanok. Mint a csatolt határozataik is mutatják, az alapok kezelői segítségnek tekintik észrevételeinket, és a hibák megszüntetésére, a tett javaslatok hasznosítására igazgatási apparátusaikat utasították, konkrét intézkedési tervek elkészítésére kötelezve őket. Ezért is bízom abban, hogy fokozatosan korszerű társadalombiztosítási rendszer épül ki Magyarországon.
Köszönöm pénzügyminiszter úr támogatását javaslataink valóra váltásában. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
(18.40)
