DR. SCHWARTZ TIBOR
DR. SCHWARTZ TIBOR
DR. SCHWARTZ TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajátos helyzetben kerül sor ennek a két törvényjavaslatnak a tárgyalására, mivel 1995-öt írunk, és most tárgyaljuk az 1993-as évet, s még nem került elénk az 1994-es költségvetés és az Állami Számvevőszék jelentése; de már van 1995-ös költségvetési tervezet, amit - hasonlóan a többiekhez - az állami költségvetéssel együtt kellett volna megtárgyalnunk.
Az 1993-as az első olyan év, amikor már részben működtek az önkormányzatok, de ez ilyen szempontból még nem tekinthető tiszta évnek. Hasonlóképpen az egészségügyi finanszírozás új formájának tapasztalatai is ebben az évben mutatkoztak meg először. Itt még nem váltak el - illetve az év folyamán váltak szét - az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap pénzügyi folyamatai, és még közösen zárták az 1993-as évet.
E törvényjavaslat megállapításainál fontosabbak a tanulságai. Talán ezen kellene vitatkozni, és nem az elfogadásán, mivel ezek a tanulságok a jövőt illetően előremutatóak. Egy angol közmondás szerint kár a kifolyt tejet siratni...
A beterjesztett költségvetéssel kapcsolatos megállapításokat az Állami Számvevőszék jelentése tartalmazza, s mondandómat ezen jelentés logikájára szeretném felépíteni.
A társadalombiztosítás helyzetét befolyásolja saját magának a bonyolultsága a finanszírozás, a struktúra vonatkozásában, valamint befolyásolja az azt körülvevő gazdasági, társadalmi, jogszabályi környezet. Sajnos, ezek nem mindenben segítik a társadalombiztosítás zavartalan működését.
Gondok mutatkoznak az adósságállomány alakulásában: közel 200 milliárd forint nagyságú az adósság - ez felveti a társadalombiztosítás és az állami felelősség kérdését is.
Gondok mutatkoznak a hiányfinanszírozás megoldatlanságában, az eladósodás tendenciáinak további felerősödésében.
Gondok mutatkoznak a vagyonhoz juttatás kérdésében is.
Az 1993-as költségvetés hiánya - mint az expozéban hallottuk - a vártnál kevesebb lett. Ez sok esetben független a gazdálkodás milyenségétől. A hiány nagysága a Nyugdíjbiztosítási Alap esetében 23,5 milliárd helyett 7,4 milliárd, az Egészségbiztosítási Alap esetében 16,5 milliárd helyett 25,7 milliárd forint - ez felveti a járulékmegosztási arányok időtállóságának kérdését is.
A hiányok alakulásánál továbbra is gond a járulék és a tartozások nyilvántartásának kérdése.
A tartalékok alakulásának vonatkozásában komoly veszteségeket szenvedett el a társadalombiztosítás: a Lupis-ügy kapcsán 829 milliót, az Ybl Bank-ügy kapcsán 800 milliót, összesen 1,6 milliárd forintot. Az összes banki ügylet és értékpapír-kibocsátási ügy kapcsán 2,7 milliárd forint nagyságú a veszteség.
1993-ban az alapok már nem rendelkeztek likviditási tartalékkal. Nem tettek meg mindent, hogy ne legyen fedezetlen az ellátás - például a korkedvezményes nyugdíj esetében 5,2 milliárd a megtérítetlen összeg.
Az adósság kezelésére tett intézkedések közül nem a legjobb a kötvénykibocsátás. Nem biztos, hogy a kibocsátott állampapírok mellett erre van kereslet, fogadókészség.
A tartozás nagysága - külső és belső okok miatt - 1993-ban 150 milliárdra nőtt. Ez felveti a költségvetés forgóalapra való bejárási lehetőségének kérdését, a vagyonhoz juttatás kérdését, valamint a feltöltetlen likviditási alapok kérdését.
Az Állami Számvevőszék jelentése ezzel szemben bizonyos túllépéseket tár fel a működési költségek, a bérek, a jutalmak, a székház kérdésében, illetve az informatikai rendszer kiadásaiban.
Az Egészségbiztosítási Alap esetében gond az új finanszírozási rendre való áttérés, a források változatlan nagysága, a biztonsági elemek hiánya, a sajátos gondok a gazdálkodásban, az ellentmondásosság az egészségügyi intézmények gazdálkodásában. Gondolunk itt a költségvetési rendre és a teljesítményelvű finanszírozás kérdésére. Gondot jelent a bevételek és kiadások kérdése az egészségügyi intézményekben, valamint nagyon sajátos a helyzet a tulajdonos, a finanszírozó és a működtető vonatkozásában. Hiányoznak a befolyásolási rendszerek.
Ezen felsorolt problémák mellett maradéktalanul egyet kell érteni az Állami Számvevőszék javaslataival. Kiemelném a megoldatlan kérdések közül az amortizációt, az ellátórendszer átfogó elemzését, az intézmények átvilágítását, a járulék- és folyószámla-nyilvántartás korszerűsítését, a biztosítónak a fejlesztésekhez való viszonyát.
Az Egészségbiztosítási Alapnál a gyógyszerkiadások, a táppénz elfutása, valamint a bérpolitikai intézkedések megoldatlansága jelent nagyon nagy gondot. A táppénz esetében 6 milliárdos túllépés, a gyógyszerkiadásoknál 9 milliárdos túllépés mutatkozott.
Ezen - főleg a jövőre vonatkozó - megoldandó problémák ellenére a benyújtott költségvetési javaslatot és az Állami Számvevőszék javaslatát elfogadásra ajánljuk, és a fentiek figyelembevételével kíváncsian várjuk az 1994-es költségvetés végrehajtásáról szóló tervet, illetve az Állami Számvevőszék jelentését, hogy mennyire sikerült megoldani az itt felvetett gondokat, problémákat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
