KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Több képviselőtársam kapacitált arra, lépjek vissza - az időre való tekintettel is - a hozzászólástól. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen cselekvési lehetőségeink vannak, de ilyen zárszámadás mellett akkor sem tudok elmenni szó nélkül - de ígérem, hogy mondanivalómat nagyon rövidre fogom.
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló anyag 1994 decemberében került a képviselők elé. Az ennek kapcsán felmerülő legfontosabb kérdés számomra az, hogy mikor rendezzük végre megnyugtatóan a közpénzekkel történő gazdálkodást.
A társadalombiztosítás gazdálkodását és működését annak idején nem gondolták koncepcionálisan végig. Utalok itt az Állami Számvevőszék jelentéseiben leírtakra, amely szerint a kifogásolt gyakorlat nem változott, az Állami Számvevőszék által jelzett gondok nem oldódtak meg 1991-92 óta.
(19.00)
Feltétlenül szabályozásra szorul a társadalombiztosítási alapok számviteli rendje. Legsúlyosabb hiányosság a járulék- és folyószámla-nyilvántartás területén tapasztalható. Az ÁSZ-jelentésben többször olvasható ugyanis, hogy gondot jelent a beszámoló egyes részeiben szereplő adatok valódiságának, pontosságának igazolása. Mielőbb meg kell szüntetni a joghézagokat.
A jogszabályoknak egyértelműen kell rendelkezniük a tb-alapok működéséről, ne fordulhasson elő egy esetleges értelmezési jogvita, súlyosabb esetben a pénzeszközökkel történő kártyázás. Szemléletes példát nyújtanak erre az értékpapír-ügyletek. A 100 millió forint feletti értékpapír-vásárlás az önkormányzat elnökségének hatáskörébe tartozott.
Az 1993. évi gazdálkodás során több esetben megkerülték az elnökséget, úgy, hogy ugyanazon a napon több, kisebb összegű szerződést kötöttek, bár összértékük meghaladta a már említett értékhatárt.
Ehhez kapcsolódik szorosan, hogy nem készült nyilvántartás a letéti szerződésekről, igazolásokról, a trezorokban elhelyezett értékpapírokról. Elfogadhatatlan, hogy az állami közintézményeket terhelő tb-tartozások ilyen mértékben emelkedtek. Megítélésem szerint többek között megoldást fog jelenteni az állampénztár, a kincstári rendszer megteremtése, mely szabályozná ezen pénzeszközök kezelését.
Az elmondottak alapján javaslom a szabályok kidolgozásánál kitérni a felelősség kérdésére is. Gondolok itt a kormányzati felelősségre és magára a társadalombiztosítás gazdálkodási felelősségére is.
Az előző kormány nem kezelte megfelelően a tartozásállomány kérdését. Ez megnyilvánult a tartósan állami tulajdonban lévő szervezetek tartozásainak kiegyenlítésében, a privatizáció folyamatában, a társadalombiztosítással szembeni kötelezettséget sem kezelték kellő komolysággal, és ebben az esetben az időtényezőnek óriási, döntő szerepe van.
A hiányfinanszírozás megoldatlansága egyre feszítőbb kérdés. A társadalombiztosítási alapok eladósodási folyamata megindult és veszélyezteti a biztosítottak jövőjét. Álláspontom szerint a kormányzati felelősségen túl az egyéni felelősség körét is szabályozni szükséges. Megmagyarázhatatlan, hogy a nagy értékű épületberuházás eredeti tervekhez képest nem érte el célját.
A költségkeret túllépése mellett az épület műszaki adottsága sem teszi lehetővé egy helyen az Egészségbiztosítási Pénztár és a Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság elhelyezését. Miért? - merül fel a kérdés.
A benyújtott törvényjavaslat kapcsán számtalanszor feltehetnénk a kérdést.
Tisztelt Ház! Javaslom: a törvény, az abban foglalt "B" változat elfogadásával egy időben a zárórendelkezések körébe kerüljenek be az Állami Számvevőszék javaslati pontjai, melyeket az 1993. évi zárszámadáshoz kapcsolódó jelentésben olvashatunk.
Köszönöm türelmüket. (Taps.)
