DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az MDF világosan megfogalmazta privatizációval kapcsolatos elképzeléseit, és hasonlóképpen a 288. számú törvényjavaslattal kapcsolatban is. Úgy gondolom, ezt megismételni fölösleges lenne, inkább reklámot szeretnénk csinálni magának a privatizációnak. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy amikor Magyarország arról döntött, hogy a piacgazdaság - annak szociális változata - kiépítése mellett foglal állást, egyben arról is döntött, hogy az állami tulajdont valamilyen formában le kell bontania, az állam vállalkozói vagyonát magántulajdonba, magánkézbe kell adnia. Ehhez választotta eszközül azt a privatizációt, amely - minden hibája és kritikája ellenére - egyértelműen versenyeztetésen alapult, átlátható volt. Mint Békesi László pénzügyminiszter úr a múlt heti expozéjában említette, jól tette az előző kormány, hogy - szó szerint idézem - "az állam vállalkozói vagyonának privatizációjakor az alapelvet, a piaci értékesítést végig fönntartotta". A privatizáció sokkal több hasznot hozott az országnak az elmúlt négy évben, mint amit a sajtó alapján vagy más, politikai indíttatású viták nyomán feltételezhetnénk.
Szintén Békesi úr utalt arra, hogy a magánszektorban lekötött tőke lényegesen jobban hasznosult, mint az állam tulajdonában lévő lekötött tőke. Ő az 1993-as év adataira hivatkozott, amikor szerinte a magánszektorban száz forint lekötött tőkére vetítve 3 forint 80 fillér, az állami szektorban mindössze 80 fillér adózás előtti eredmény keletkezett.
Szintén tőle idézhetném azt, hogy a privatizáció nem felelős a munkanélküliségért, különösen nem annak arányáért, mert a privatizált cégeknél a létszámleépítés - az ÁVÜ 200 vállalatot vizsgált meg ebből a szempontból - kevesebb volt, mint általában a létszámleépítés a magyar vállalkozói körben, amelyben döntően állami vállalatok domináltak.
Ha ezek a feltételezések és ezek az állítások igazak - és én Békesi László pénzügyminiszter úrnak elhiszem -, akkor ez egyértelműen azt támasztja alá, hogy bármennyire az egyik legélesebben megfogalmazott kampányjelszó volt az elmúlt választás során a privatizáció, a korrupciónak és minden egyéb rossznak az Antall-Boross kormányhoz való kötése, valójában mégis egy olyan privatizáció történt itt, ami mindenképpen elismerésre méltó.
Legvégül, betetőzésül a Világbank decemberi jelentését szeretném, ha nem is pontosan idézni, de a lényegét visszaadni. Ebben összehasonlították a cseh, a szlovák, a lengyel és a magyar privatizációs gyakorlatot, és a világbanki jelentés egyértelműen azt fogalmazta meg, hogy a négy ország közül a legötletesebb, a legelfogadhatóbb, a legpiacszerűbb privatizációs formát és stratégiát Magyarországon alkalmazták.
Úgy gondolom, ezek után arról kell beszélnünk, hogy a privatizáció - amely több hónap óta gyakorlatilag áll vagy legalábbis bizonytalan helyzetben vannak azok, akik ezzel foglalkoznak - mikor fog újra a megfelelő ütemben tovább folytatódni.
Ezért az MDF olyan konstruktív magatartást kíván a vita során alkalmazni, amelyben a már benyújtott törvényjavaslathoz csak olyan módosító indítványokat kíván fűzni, amelyek végül is a privatizáció jobb ellenőrzését tennék lehetővé. Átláthatóbb, egyértelműbb módosító indítványokkal lehet például az egyszerűsített privatizációt, a listás privatizációs szakaszokat javítani, mert úgy gondoljuk, hogy ezen javító módosító indítványokkal végül is elérhetjük azt a célt, hogy a privatizáció tovább folytatódjék az eredeti elképzelés szerint, és lehetőleg minél előbb befejeződjék.
Sokszor hangoztattuk, nem igazán érezzük, miért van szükség új privatizációs törvényjavaslatra. Úgy gondoljuk, ez egy presztízs politikai indíttatású törvényjavaslat, ugyanis azokat a módosításokat és új elemeket, amelyek ebben a törvényjavaslatban benne vannak, a meglévő törvényhez tavaly szeptemberben minden további nélkül be lehetett volna adni módosításként. Már rég túl lennénk a vitáján, és a privatizáció gyorsult ütemben folytatódott volna tovább. Ekkor legalábbis elkerültük volna azt a veszteséget, amelyre Horn Gyula miniszterelnök úr tavaly szeptember 27-ei beszédében utalt, vagyis az ominózus 6 milliárd forintos feláldozott haszonra, vagy potenciális veszteségre, amely azáltal érte az országot, hogy a privatizáció leállt. Nyolc hónap óta, bizony, ez így van, ezért ez az úgynevezett feláldozott haszon azóta már közel 50 milliárd forint.
Úgy gondolom, egyetlen felelős parlamenti pártnak sem lehet érdeke, hogy ez a feláldozott haszon tovább növekedjék az ország kárára. Ezért úgy gondoljuk - amennyiben a kormánypártok elfogadják azokat a módosításokat, amelyekre korábban is céloztunk -, az lesz jó, ha minél előbb keresztülmegy a parlamenten ez a törvényjavaslat, és mielőbb folytatódik a privatizáció.
Ez a külvilág számára is fontos jelzés lenne, lévén, hogy külföldi befektetők ezen interregnum és a benne tapasztaltak miatt, bizony, az utóbbi időben messze elkerülik Magyarországot. Azt hiszem, minden felelős parlamenti pártnak és képviselőnek feladata az, hogy a külföld felé történő megnyilatkozásaival a tőkét ne elriassza, hanem próbálja újra magyarországi befektetésre serkenteni.
Ha ez így megtörténik, akkor helyrehozható - vagy legalábbi mérsékelhető - az elmúlt időszakban egyértelműen bekövetkezett veszteség.
Súlyos hibája az MSZP-SZDSZ kormányának, hogy ilyen politikai presztízskérdést csinált ebből a technikai ügyből. Úgy gondoljuk, az elmaradt privatizációs bevétel, a leállás miatti vagyonvesztés és a külföldi tőke negatív megítélése a magyar gazdasággal szemben, bizony, feleslegesen sokat ártott Magyarországnak és a magyar gazdaságnak.
Azt gondoljuk, hogy a törvényjavaslatban a leglényegesebb kérdés az, sikerül-e egyértelműen visszaállítani a versenyre utaló szakaszokat. Arról van tehát szó, hogy elvileg minden privatizáció jó lehet, ha szabályos versenyfeltételek között történik. Mi ebben a törvényben a verseny hiányát látjuk. Orbán Viktor elnök úr utalt is rá, hogy vannak olyan szakaszok, amelyek egyértelműen kimondják, hogy a legjobb ajánlatot tevő, a pályázatot a jogszabályoknak megfelelően elnyerő vevőtől is el lehet állni. Úgy gondolom, ezeket a szakaszokat sürgősen ki kell irtani a törvényjavaslatból, mert ebben az esetben a döntés abszolút szubjektívvé válhat.
A privatizáció egyik eleme az egyszerűsített privatizáció, amelyről szeretnék még néhány szót szólni. Úgy gondolom, az előző kormányzati ciklus alatt alkalmazott úgynevezett önprivatizáció negatív példái arra figyelmeztetnek bennünket: nem szerencsés dolog a menedzsment kezébe adni a privatizáció lebonyolítását, különösen akkor nem, hogyha a menedzsment vevőként kíván föllépni. Pontosan emlékszem arra, hány feljelentő levél érkezett az önprivatizációban részt vevő vállalatok vezetői ellen az elmúlt időszakban. Úgy gondolom, a menedzsment érdekében, a jövőbeni gyanúsítgatásokat elkerülendő, ki kell venni kezéből a privatizáció lebonyolítását minden olyan esetben, ahol egyértelműen fennáll, hogy akár közvetetten, akár közvetlenül érdekelt az adott vállalat megvételében a menedzsment.
(16.00)
Ez szolgálja igazából a menedzsment érdekeit. Ezért tőlük független szervezetnek kell a privatizációt lebonyolítani, és meg kell találni azokat a formákat, amelyek rugalmassá és kellően gyorssá teszik ezekben az esetekben is a privatizációt. Amennyiben a verseny kötelező érvényre jutása és feltételrendszerének érvényesítése, valamint az ellenőrzés, a listás és egyszerűsített privatizáció esetében törvényi garanciákat kap - és ebbe a törvényjavaslatba beépül -, akkor úgy gondoljuk, hogy számunkra ez a törvényjavaslat - minden fölöslegessége ellenére - elfogadhatóvá válik, mert valóban, az MDF-nek egyértelműen érdeke fűződik ahhoz, hogy a privatizáció mielőbb befejeződjön, hogy valódi, felelős tulajdonosok - és lehetőleg minél nagyobb számban magyar állampolgárok - vagyonhoz jussanak.
Nem biztos, hogy a készpénzes privatizáció - amely kétségtelen, sok előnnyel jár - minden esetben egyértelműen előnyös számunkra. Úgy gondoljuk, hogy a magyar lakosság, a magyar vállalkozók nem tehetnek arról, hogy az elmúlt negyven évben döntő hányaduk nem tudott fölhalmozni annyi saját tőkét, amivel - mint készpénzes vásárló - a privatizációban megjelenjen. Ugyanakkor, ha részükre lehetőséget nem biztosítunk, hosszú távra elveszítjük annak esélyét, hogy a magyar vállalkozói vagyonban a magyar magánszemélyek, a magyar polgárság képviselői megfelelő szerephez jussanak.
Ezekkel a módosításokkal végül is ez a törvényjavaslat részünkről elfogadható, különösen akkor, ha utána a privatizáció egyértelműen politikamentesen - nagyon szeretném hangsúlyozni: a törvényi keretek között - történik, és ennek végrehajtásáért a kormány a felelős. Úgy gondolom, nem szükségszerű, hogy a parlamenti pártok felelősségvállalása a konkrét ügyekben maradéktalanul megjelenjen. Nem ez a legfontosabb feladata a parlamentnek. Megvan a felelős kormány, megvannak a kinevezett képviselői az ÁVÜ-nél, az ÁV Rt.-nél és majd az új privatizációs szervezetnél. A végrehajtásért és a törvény betűinek pontos betartásáért ők felelnek, és ellenőrzésükre a kormány mellett ott van az Állami Számvevőszék - bőven elegendő arra, hogy ezt a feladatot megfelelő szinten teljesítsék. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
