TOKÁR ISTVÁN

Teljes szövegű keresés

TOKÁR ISTVÁN
TOKÁR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előterjesztő, a bizottságok előadói, a pártok vezérszónokai egyetértettek abban, hogy az egyik legjelentősebb, várhatóan a legtöbb bírálatot kiváltó, legtöbb reményt keltő törvényjavaslat vitája kezdődött el akkor, amikor a tisztelt Ház napirendre tűzte az állami tulajdonban lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvényjavaslat vitáját.
Reménykedünk, és úgy érzem, a társadalom valamennyi rétege reménykedik. Várakozik a költségvetés, mert sok készpénzes értékesítést vár úgy, hogy ez az értékesítés jelentős tőkeemeléssel történik. Várakoznak a hazai befektetők, a beszállítók, mert részt remélnek az állami vagyonból. Várakoznak a vállalatvezetők, mert azt remélik, hogy a jövőben tulajdonosként irányítják jelenlegi üzemüket, mindezt úgy, hogy viszonylag olcsó áron hozzájutnak e tulajdonhoz. Várakoznak a munkavállalók, mert abban reménykednek, hogy résztulajdont szereznek a jelenlegi vállalatukból, és lehetőséget kapnak, hogy részesei lehessenek egy jövőbeni középosztálynak. De várakoznak azok is, akik tudják, hogy a privatizációnak jelenleg nem lesznek haszonélvezői; ők az ifjúság és a nyugdíjasok, de abban reménykednek, hogy beválik Tardos Márton jóslata, és a gazdasági-társadalmi átalakulás nyertesei lesznek előbb-utóbb.
Lehet-e ennyi várakozást teljesíteni? Nyilvánvalóan csak korlátozottan és csak egymás sérelmére. A jövőben is lesznek elégedetlenek, és lesznek, akik jelentősen bírálják e privatizációs törvényt.
Az eddigi gyakorlatról szólva: Jász-Nagykun-Szolnok megyében az elmúlt négy évben ötvenhét magánosítandó gazdálkodó szervezet jött létre mintegy 24 milliárd forint értékben. Ebből az elmúlt négy év során megtörtént huszonnyolc vállalatnak a magánosítása, ebből tizenötnek úgy, hogy 100 százalékban értékesítette azokat az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság.
Érdemes megvizsgálni ennek a tizenöt vállalatnak az értékesítési összetételét. A tizenöt értékesített vállalatból 6 milliárd forint árbevétel származott, s összetételében 21 százalékban magyar, 79 százalékban külföldi tulajdonosnak történt az értékesítés. Az MRP keretében tizennégy szervezet értékesítése történt meg, s jutottak így a vállalatvezetők, illetve a dolgozók tulajdonhoz.
Az MRP keretében jó példaként lehet felhozni a Gabonaipari Rt.-t, amely 75 százalékban került dolgozói és vállalatvezetői tulajdonba. Az értékesítés során kárpótlási jegyet is felhasználtak, s ez mindenképpen ezt a gyakorlatot erősíti.
Bár volt szó - és vita is volt erről - a külföldi értékesítés arányáról, Szolnok megyében ez azért sérelmes és azért említik nehéz szívvel, mert a beszállító vállalatok, a termelők elől jelentős értékesítés, s ezzel jelentős piacvesztés történt.
A törvény privatizációs követelményeket fogalmaz meg. Az, hogy egymáshoz viszonyítva ezek milyen súllyal esnek latba és milyen súlyt képezzenek az egyes követelmények - ez nagyon lényeges kérdés. Véleményem szerint az, hogy jelentős legyen a készpénzes értékesítés és bevétel, hogy az értékesítés növelje a hatékonyságot és a tőkehiány enyhüljön, hogy a szerkezetátalakítást ösztönözzük, valamint - ezt Zwack képviselőtársam is az első helyre tenné -, hogy a külföldiek privatizációs érdeklődését fenntartsuk, nagyon helyes és követendő cél. De csak ezeket figyelembe venni és ezt a sorrendet felállítani a tulajdonszerzésnél, úgy érzem, nem volna helyes.
Hangsúlyosan kell tekintettel lenni arra, hogy a termelés, feldolgozás és értékesítés láncolata - különösen az Alföldön - kiépüljön, ennek a lehetősége a privatizáció során megteremtődjön. Az alapanyag-termelők tulajdonszerzésére a feldolgozóiparban mindenképpen oda kell figyelni, arra mindenképpen lehetőséget kell teremteni. Megfelelő kínálatot kell teremteni a felhalmozott kárpótlási jegyekkel szemben, hogy a kárpótoltak megfelelő elégtételt kapjanak. A munkahelymegőrzés, a munkahelyteremtés véleményem szerint ugyancsak igen lényeges szempont, hogy a munkavállalók ne tekintsék magukat a privatizáció veszteseinek, kiszolgáltatottjainak.
Nagyon fontos szempontnak tekintem, hogy az értékesítés során a különböző környezetvédelmi szempontokat az értékesítő érvényesítse. Nagyon rossz példa a Szolnok megyei értékesítés során a Tiszai Vegyiművek, ahol a vegyiművek porfestékgyárát és mosószergyárát értékesítették, és mintegy hatezer tonna veszélyes hulladék maradt a TVM Rt.-re, és a legújabb felmérés és költségvetés alapján mintegy 350 millió forintos beruházást kellene megvalósítani, hogy ez a veszélyes hulladék ne veszélyeztesse Szolnok és környéke talajvizét. Minderre az értékesítésből mintegy 100 millió forintot biztosítottak, saját forrásból a részvénytársaság 37 millió forintot, illetve a Környezetvédelmi Minisztérium 48 millió forintot.
Többen szóltak a privatizáció átláthatóságáról és ellenőrzéséről. A 25. § (2) bekezdése a kormányt kötelezi arra, hogy a privatizációról beszámoljon a parlamentnek. Javaslom, hogy ez a kötelezettség ne csak a parlament irányában valósuljon meg, hanem a parlament legyen köteles ezt a beszámolót megtárgyalni, ugyanúgy, mint az Állami Számvevőszék jelentését, amelyet az a parlament elé terjesztett. Úgy érzem, hogy mindkét irányban ki kell terjeszteni ezt a kötelezettséget.
Célszerű lenne pontosítani a privatizációs törvényben, hogy az értékesítés feltételeinek követelményrendszerét ki dolgozza ki, ki hagyja jóvá és ki viseli a költségeit. Úgyszintén érdemes és célszerű lenne meghatározni, ha a privatizáció során valaki kötelezettséget vállal, de azt nem teljesíti, vagy kedvezményt vesz igénybe, annak mi a szankciója, de legalábbis utalni kellene az ajánlatelbíráló felelősségére.
Vagyonkezelés esetén javaslom, hogy a szerződés terjedjen ki a környezeti állapot megóvására, illetve javítására.
Tisztelt Ház! Egyetértek azzal a megfogalmazással, hogy a privatizáció hosszú távra meghatározza a társadalmi viszonyokat. Ha a törvénytervezetet pontosítjuk, a hangsúlyokat jó helyre tesszük és az ellenőrzés jogával mindenki él, aki erre fel van hatalmazva, ez a törvény alkalmas a polgári társadalom irányában történő elmozdulás segítésére. Köszönöm szépen. (Taps.)
(15.50)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem