DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, mindnyájan érdekeltek vagyunk abban - kormány is, ellenzék is -, hogy ha a kormányfő, a pénzügyminiszter, sőt a Magyar Nemzeti Bank elnöke külföldre utazik, akkor ott sikeres, eredményes tárgyalásokat tudjanak folytatni.
Nem tudom, hogy az amerikai út, amely a mai napon fejeződik be, hogyan volt előkészítve. Azt tudom viszont, hogy a Magyar Demokrata Fórum részéről egy alkalommal - még jóval az út előtt - volt szerencsém elmondani, hogy az a stabilizációsnak nevezett pánikprogram, amely Bokros Lajos nevéhez fűződik, valószínűleg nem fog átütő sikert aratni az Egyesült Államokban. Márpedig ebben a tisztelt Házban mindenki tudja, hogy éjt nappallá téve - a szó legszorosabb értelmében - úgy passzírozták át ezt a törvénycsomagot szavazásig, hogy ennek mindenképpen meg kell lennie, mert ezt be kell tudni mutatni a nemzeti pénzügyi szerveknek és az IMF-nél is. Tehát nem lehet elutazni egy félkész törvénycsomaggal. A tisztelt Ház döntött, a kormánydelegáció elutazott.
Nézzük meg a jelenlegi híradások alapján, hogy tulajdonképpen mit sikerült elintézni:
Látogatás történt Clinton elnöknél. A magyar televíziónéző már hozzászokott ahhoz, hogy jelentősebb kormány- és államférfiak a beható tárgyalás után megjelennek a Fehér Ház kertjében, ott van egy kis mikrofon, ami elé mindketten odamennek és kölcsönösen elmesélik, hogyan látják egymás dolgait és miben állapodtak meg. Minden ilyen találkozó után az Egyesült Államok elnöke is szokott nyilatkozni. Nos, a tévékamerák egyetlenegy dolog kapcsán tudták szóra bírni Clinton elnököt: örömmel közölte, hogy 71 ember fér az autóbuszba. Nem vitás, hogy ez egy nagyon nagy nyilatkozat volt, de azért őszintén szólva jobb szerettem volna, ha Clinton elnök ennél többet is mond, mert az összes többit, amiről a tárgyalás szólt, csak Horn Gyula miniszterelnök úr "szinkrontolmácsolásában" hallottuk, mégpedig azt, hogy március 12-e történelmi jelentőségű dátum a magyar történelemben. Őszintén szólva attól félek, hogy Clinton elnök felkészítői tévesztettek, mert valószínűleg március 15-ét akarták neki írni a felkészítőben.
Elhangzott aztán olyasmi is, hogy ez a Bokros-csomag egy nagyon bátor kezdeményezés. Nem akarok humorizálni, mert a helyzet korántsem olyan humoros, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy a "bátor" olyan nagyon pozitív jelző. Nemde, mindnyájan ismerjük a cigány eladott lovának történetét, amelyik vak volt, de bátornak mondták, mert nekiment a fának - és szétverte rajta a fejét.
Végül elhangzott egy nyilatkozat arról, hogy 1997-ben a NATO tagjai lehetünk. Ezt a Fehér Ház egy későbbi nyilatkozatban igyekezett olyan finom módon elhárítani, hogy lehet, hogy semmiféle dátumról és menetrendről nem volt szó. Egy kicsit nekem úgy tűnik, mintha Michal Kováčnál tett látogatásról lett volna szó, ami után hetekig magyarázták, hogy ki mit mondott, mikor és kinek.
Hasonlóképpen a nagyon fontos Nemzetközi Valutaalapnál, IMF-nél tett látogatás sem hozott valami nagy sikert. Nagy vállveregetés történt, és utána annyi: jönnek. A '96-os költségvetés sarokszámai érdeklik őket. Meg kell mondanom őszintén, ezt a magyar parlamentben is várjuk, mert az államháztartási törvény szerint július 1-jéig már előttünk kell lenniük ezeknek a sarokszámoknak, a hátralévő 2-3 hét tehát adva van ahhoz, hogy ezeket megismerjük. Nem tudjuk, hogy hol tart a dolog, bár bizonyos tájékoztatókból azt halljuk, hogy az IMF a jövő héten kezdi egyeztetni. Úgy tűnik, hamarabb fogja tudni, mint mi. Kérdés, hogy egyáltalán ki hagyja jóvá ezeket a számokat - az IMF igazgatótanácsa vagy a magyar parlament - mint koncepciót.
És ezen túl felhangzott a kórus és elhangzottak olyanok, hogy gyanakvóak. Gyanakvóak, mert nem teljesítettünk bizonyos megállapodásokat. Tisztelt Ház! El kell mondanom, hogy 1993. szeptember végén a Nemzetközi Valutaalap igazgatótanácsával valóban született egy ratifikált megállapodás. Szeretném jelezni, ha valaki nem tudná, hogy a 15 hónapos megállapodásnak kevesebb mint a fele esett a régi parlament idejére. Ha tehát valami olyan nagyon nincs teljesítve, akkor ennek a parlamentnek és a mostani kormánynak is meg kell vizsgálnia, mit tett annak érdekében, hogy az a megállapodás érvényre jusson.
Végül azt is hallottuk, hogy a Zsidó Világközösségnél is történt egy látogatás. Tegnap a televízió Hét című műsorában hallottunk a kárpótlásról, és a vallási vezetőkkel történt, az ingatlanvisszaadással kapcsolatos tárgyalásról. Nem tudom - mivel ez esetlegesen jött létre -, tudott-e a miniszterelnök úr arról, hogy ez a párizsi békeszerződésnek a függvényeként tárgyalandó és nem a mostani egyházi ingatlan visszaadásaként. (Az elnök megkocogtatja poharát.)
Arra kérem csak erről a helyről a tisztelt Külügyminisztériumot és az arra illetékest, hogy olyan utakat készítsen elő a magyar kormányfőnek, ahol a vendégkönyvön kívül talán valami komolyabbat is aláírhat, mert ez szolgálná Magyarország ügyét. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
