DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is szomorúan látom, hogy a tárca képviselője nincs jelen, hiszen egy részletes vitában a szociális kérdéseket és a tárcát érintő ügyekben nem ártana, ha jelen lenne, és ha mást nem, legalább együtt örülne velünk annak, hogy egyáltalán valaki érvel a népjóléti tárca költségvetése megkurtítása ellen.
Három kérdésről szeretnék beszélni, melyek az előttünk lévő jelentés különböző pontjait érintik.
Az első a 23. pontban található és a 77-essel összefüggő javaslat, Selmeczi Gabriella képviselőtársnőmé, a bölcsődei normatíva bevezetésére. Ehhez a témakörhöz tartozik a 24. pontban a fogyatékos gyermekek korai habilitációjához adandó normatíva lehetőségét tartalmazó módosító indítvány, valamint én ide sorolom a népjóléti tárca költségvetését érintő, a 96. pontban található és a gyermekek napközbeni ellátására szánt összeg megfaragását kivédeni próbáló módosító indítványt.
Miről van itt szó? A csomagtörvényben a kormány döntése alapján a gyermekgondozási díjat megszüntetik, a gyermeknevelési segélyt pedig az ominózus 17 000 forintos jövedelemhatárhoz kötik. Ha ez nincs, illetve e felett van mondjuk az anya ötszáz forinttal, akkor nem jogosult anyasági ellátásra. Az a kérdés, hogy milyen választási lehetőségei vannak.
Abban az időben, amikor a kormány ezt a csomagot beterjesztette, azzal érvelt, hogy a bölcsődei ellátás fejlesztése mellett... - amivel alapvetően nem értünk egyet. Persze a Pénzügyminisztérium szakértői nyilván kevésbé ismerik az idevonatkozó szakirodalmat; de egy dolog biztos, nem hiszem, hogy sok szakember lenne, aki azon a véleményen lenne, hogy a három év alatti gyermekek intézményi ellátása a gyermekek fejlődését szolgálja, elősegíti, s erre olyan nagy szükség van, hogy vissza kell állítani a bölcsődei ellátás korábbi szintjét. Annál is kevésbé, mert közgazdaságilag sem támasztható alá az az elképzelés, hogy bölcsődei ellátással kell kiváltani az anyasági ellátásokat, hiszen számszerűen igazolható, hogy egy bölcsődei férőhely fenntartása 210 ezer forint, egy évi gyed pedig nem érte el az elmúlt évben a 150 ezer forintot. Kicsit drága ellátási forma az, amelyik 60 ezer forinttal többet szánna egy ilyen férőhelyre. Ám, mint láthatjuk az eredeti előterjesztésben, nem szán többet, sőt. Sőt! Nem szán normatívát, hiszen nem tudom miből kellene a bölcsődei ellátást fejleszteni. Majd egy fél év múlva fognak megjelenni azok az anyák, akiknek már nem jár tovább a gyed, nem jár a gyes, azzal az igénnyel, hogy elhelyezzék a gyermeküket bölcsődében, az önkormányzatok rendkívül nehéz helyzete azonban éppen a nehéz és drága bölcsődei ellátás miatt jó néhány helyen abba az irányba ösztönzi az önkormányzatokat, hogy megszüntessenek bölcsődei férőhelyeket. Azért, hogy ez a megszüntetés legalább ne következzen be, ha már nem szaporodnak a bölcsődei férőhelyek, hogy ezzel segítsenek ezeknek a családoknak, ahhoz szükség volna erre a jelképes összegű bölcsődei normatívára, ami 40 ezer forint és messze nem fedezi a bölcsődék fenntartását, a 210 ezer forintos átlagot. Borzasztó fontos lenne, hogy legalább jelzés szintjén eljusson az önkormányzatokhoz ez a minimális összeg, ami végösszegben 1,6 milliárd forint, hogy ezzel is ösztönözze a helyi közösségeket a bölcsődék fenntartására.
Hozzátehetem, hogy másik oldalon is csökkentést tartalmaz a törvény, ami aztán végképp nehezen érthető, és tényleg semmi mással, csak a "fűnyíró" módszerrel magyarázható: a Népjóléti Minisztérium is megkapta azt az utasítást, hogy ennyivel és ennyivel csökkenteni kell a költségvetését. Prioritásokról, azt hiszem, itt már nagyon régóta nem beszélhetünk, megnézhetjük az oktatást, az egészségügyet, a szociálpolitikát és az összes többit. A prioritások minimális összegekben sem találhatók, hiszen a népjóléti tárca költségvetésében eredetileg meglévő és a gyermekek napközbeni ellátásának fejlesztését szolgáló igazán nem túl nagy, 335 millió forintos összeget is 40 millió forinttal kurtítani szándékozik ez a költségvetés. Akkor igazán nem tudom, hogy a kormány miről beszél. Végképp nem érthető, mit értett az alatt, hogy a bölcsődei ellátás majd fejlődik, és az fogja kiváltani az anyasági ellátásokat. Sem közgazdaságilag, sem a pótköltségvetésben található tételek, sem a szakmai szempontok alapján ez az elképzelés semmivel nem igazolható. Én azt hiszem, hogy ezt csak ámításnak szánta a Pénzügyminisztérium és a kormány, hogy megpróbálja valamivel elfogadhatóbbá tenni a csomagtörvényben tapasztalható anyasági ellátások megvonását.
A következő kérdés, ami módosító indítvány formájában jelent meg, a 83. pont alatt található. A Belügyminisztérium fejezetében az önkormányzatok a stabilizációs csomagtörvény hatásainak csökkentésére az önkormányzatok költségvetésébe szánt hatmilliárd forintot próbálják képviselőtársaim, nyilván a kormány ösztönzésére, egymilliárd forinttal csökkenteni. Ez rendkívül meglepő volt számomra, hiszen az érvelés az, hogy mivel a három- és többgyermekes családokban automatikusan megmaradt a családi pótlék, ezért erre az összegre ilyenformán nem lesz szükség. Nem erről szólt ez az összeg, nem tudom, hogy jön össze a két dolog.
Az önkormányzatok szociális célú hozzájárulásának növelésére a csomagtörvény hatásai miatt volt szükség. Kedves Képviselőtársaim! Az infláció év végéig 30 százalékra jósolt. Sem a családi pótlék, sem a családok egyéb ellátása, sem egyetlen szociális támogatási forma egyetlen fillérrel sem nő meg a költségvetés szerint. Harmincszázalékos értékcsökkenést fog megélni a családi pótlék is. Az az összeg, amit hatmilliárd forintban az önkormányzatoknak szántak, erre a szociális igénynövekedésre szolgált, hogy ezt valamilyen mértékig kompenzálja, mint ahogy már most igazolható, hogy csomagtörvény hatása nélkül az év első negyedévében a számtalan önkormányzat területén a szociális támogatások iránti igény ötven százalékkal növekedett - minél kisebb település minél nagyobb munkanélküliséggel, annál inkább. Akkor ennek a hatmilliárd forintnak a további csökkentése már megint azt jelenti, hogy az eredeti hatmilliárdos támogatás egy rendkívül álszent javaslat volt, hiszen végig sem számolták, hogy mit fog ez jelenteni, mint ahogy most sem számolta ki senki, hogy az egymilliárd forintos csökkenés mit fog jelenteni az önkormányzatok területén.
A következő a Népjóléti Minisztérium költségvetéséhez benyújtott módosító indítványsor, amely a 86-tól a 108. pontig található. Ha az egészet összefoglalóan akarom ismertetni, akkor azt tudom elmondani róla, hogy az eredeti költségvetési tételeket állítja vissza ez a módosítóindítvány-sorozat, mégpedig abból kiindulva, hogy a Népjóléti Minisztérium költségvetésében olyan szakmai kiadások találhatók, melyeknek csökkentése nem indokolható. Nem indokolható, legfeljebb azzal, hogy a "fűnyíró" módszerrel mindent lefaragunk, teljesen függetlenül attól, hogy annak milyen hatásai lesznek.
Néhány tételt szeretnék kiemelni és felhívni rá a képviselőtársaim és a kormánytagok figyelmét - amenynyiben majd a jegyzőkönyvet utólag elolvassák -, hogy miért terjesztettük be ezt a módosító indítványt.
A Népjóléti Minisztérium fejezetében található az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézeteire és dologi kiadásaira vonatkozó tétel, melyet ez a pótköltségvetés közel 130 millió forinttal csökkenteni szándékozik.
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat a közegészségügy és járványügy frontvonalában dolgozik, megelőzési, népegészségügyi feladatokat lát el.
(21.50)
Az elmúlt években sem sikerült ezeknek az intézeteknek a megfelelő működési feltételeket biztosítani, és örökké azon kínlódtunk, hogy hogyan lehet a lerobbant épületállomány mellett azt a munkát elvégezni, ami nagyon fontos, alapvető közegészségügyi és megelőzési feladat. Ez a hálózat végzi a különféle járványügyi vizsgálatokat és megelőzéseket.
Kedves Képviselőtársaim! Ezen kell takarékoskodni az országnak? 100 millió forinttal? Akkor, amikor már az elmúlt években is számtalanszor működési nehézségekkel küzdött ez a hálózat? Persze lehet. Csak akkor nagyon örülnék neki, ha önök nem beszélnének többet arról, hogy milyen borzasztó fontos az egészségügyben a megelőzés. Annál is kevésbé, mert a további tételekben is ugyanez található. Hiszen ismét megfaragják az egészségvédelmi célú összegeket, az egészségfejlesztési célokra szánt összegeket. Tavalyi költségvetésünkben, '94-ben volt 960 millió forint, először ekkora összeg megelőzési célokra. A pótköltségvetésben ennek felét elvonta a kormány, azzal, hogy ja, hát idén nehéz helyzetben vagyunk, majd jövőre. Én akkor is felhívtam a figyelmet arra, hogy amit most elvesznek, azt soha nem fogja visszakapni az egészségvédelem. Hát vissza nem is kapta, ugyanazt a tételt, 960 millió forintot terveztek a költségvetésben '95-ben, majd most ezt is megfaragják 65 millió forinttal. Ezért mondom, hogy amennyiben ezt megszavazzák képviselőtársaim, még ezt a csökkentést is, akkor nagyon kérem önöket kormánypártiakat, hogy ne beszéljenek többet az egészségvédelem és a megelőzés prioritásáról, mert nem erről szól ez a javaslat.
A következő: családvédelmi hálózat kialakításának indítása. A családvédelem intézményrendszerének kiépítése rendkívül fontos lenne ebben az országban. Ebben mindannyian egyetértettünk évek óta. Mellesleg szólva, a csomagtörvény felvezetésekor a kormány azt is elmondta, hogy majd a családsegítő központokat kell fejleszteni. Ebben a költségvetési, pótköltségvetési javaslatban erre vonatkozólag egy fillér nem található, az önkormányzatoknak szánt összegeket folyamatosan megfaragták. Nem tudom, hogy kinek, mikor és miből kellene a családsegítő központok hálózatát fejleszteni. És akkor itt van előttünk a Népjóléti Minisztérium költségvetésében a korábbinál már 10 millió forinttal kisebb összeg, tehát nem 40, hanem 30 millió forintos éves összeg a családvédelmi hálózat kialakításának indítására. Ezt az összeget is megfaragja a pótköltségvetés, véleményem szerint semmivel sem indokolhatóan, hiszen ha minden, fejlesztésre szánt pénzt megfaragunk, akkor itt tényleg csak rombolás történik, és építkezés egyáltalán nem.
Mint ahogy a további tételekben is megtalálhatók ezek a jelenségek, hiszen ősszel a miniszterelnök úr a beszédében elmondta, hogy de hát aztán a hajléktalan-ellátást, azt aztán igen, és mi itt azt meg fogjuk oldani, a hajléktalanok helyzetét, hipp-hopp, mert ez az egyik legfontosabb feladata a kormánynak. Hogy eddig nem oldották meg, azon nem csodálkozom, én akkor is tudtam, hogy nem lehet ilyen hamar. De ezt is megfaragják a pótköltségvetésben, kérem, lecsökkentik 10 millió forinttal a hajléktalanok ellátására szánt összeget is. Ugyanakkor szociális szakellátások fejlesztéséből is lefaragnak 50 millió forintot. Gyermekek napközbeni ellátásának fejlesztéséről már beszéltem. És akkor ez csak a szociálpolitika, amiről olyan nagyon sok, nagyon szép beszédet hallottunk az elmúlt négy évben, meg még most az ősz folyamán is.
Az egészségügy kérdésköréről már valóban csak néhány szót szólok, hiszen itt olyan tételek találhatók, mint a koraszülött ellátás feltételeinek javítása című, ahonnan 70 milliót szándékozik elvonni a pótköltségvetés, nyilván rendkívül komoly szakmai indokok alapján.
A diagnosztikai műszerprogramok alapvetőek a kórház működésében, és igazi takarékosságot jelentenek, kedves képviselőtársaim, mert egy kórház sokszor azon az egyetlen működőképes röntgenkészüléken függ, és ha a röntgenkészülék éppen felmondja a szolgálatot, akkor az osztályon fekvő betegek sora marad több nappal tovább az osztályon, míg a kivizsgálását be tudják fejezni. Ezért kell a diagnosztikai műszereket fejleszteni.
Magyarországon a röntgenkészülék-felmérési, kórházfelmérési program szerint a röntgenkészülékek 70 százaléka amortizálódott állapotban van már. Ehhez képest az eredeti 400 millió forintos összeg egyáltalán nem olyan óriási, ám ebből 220 millió forintot szándékoznak takarékosság címén elvenni. Hogy a másik oldalon ez mennyibe fog kerülni, gondolom, azt mondja a Pénzügyminisztérium, hogy ez legyen a társadalombiztosítás gondja, hiszen ő fizeti a kórházi ellátás költségeit.
Terápiás műszerprogramokban is csodálatos javaslat található, hiszen az összesen 300 millió forintos keretből összesen 40 milliót szándékoznak meghagyni, ami elég nehezen indokolható abban az országban, ahol a daganatos betegségek kezelésében egyáltalán nem vagyunk előrehaladott helyzetben. A terápiás műszerek is megtakarítást jelentenek, hiszen a modern műszerekkel történő kezelések hetekkel tudják megrövidíteni a betegek kórházi kezelésének időtartamát.
Nagyon szeretném látni, hogy ezek mögött a javaslatok mögött milyen számítások vannak, azonkívül, hogy a Pénzügyminisztériumban kiszámolták, hogy X forinttal takarékoskodni kell a Népjóléti Minisztériumnak.
A többi tételt nem mondom el részletesen. De egy dolgot nem állok meg most sem: a várandósági pótlék megszüntetésének az átvezetése található meg ebben a javaslatban, amire, azt hiszem, ez a koalíció soha életében nem lehet büszke. Tudniillik a várandósági pótlék egy olyan tétel, ami jól kalkulálható előre, aminél nem lehetett arra számítani, hogy kérem, itt majd a következő években valami robbanásszerű növekedés lesz, hiszen a születések számának növekedése az egyik évről a másikra, sajnos, nem látható. Ebben az évben 1 milliárd forintot szándékoznak megtakarítani egy olyan kiadásból, amit jövedelmi határoktól teljesen függetlenül, a legnyomorultabb helyzetben lévő, akár éhező anyától is egyetlen tollvonással megvonnak. És ez így van. És ha az egészségvédelemnek van még eleme, akkor a méhen belüli egészségvédelemnek ez egy eleme volt, hiszen olyan támogatást kapott az anya a betöltött harmadik hónapos terhessége után, hogy valamivel normálisabban tudott étkezni és öltözni. Meg lehetett volna tenni, hogy átalakítják fix összegűvé, ne függjön a családi pótléktól, hogy igazítsanak a rendszeren, de azt, hogy ezt automatikusan minden nőtől megvonták ilyen körülmények között, mindössze ennyi megtakarításért, én legalábbis személyesen soha nem fogom ennek a koalíciónak megbocsátani.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
