DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS
DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásáról szóló tegnapi, igen parázs parlamenti vita fényében vagy árnyékában - talán az a legpontosabb meghatározás, hogy "után" - újra egy olyan indítvány szerepel az Országgyűlés napirendjén, amivel kapcsolatban nagyon fontos, hogy a különböző frakciók kifejtsék az indítvánnyal kapcsolatos szakmai álláspontjukat, azokat az észrevételeiket, egyetértő vagy az előterjesztőkével vitázó szakmai álláspontjaikat, amelyek alapján támogatják vagy bizonyos értelemben módosítani javasolják a benyújtott indítványt.
Lévén hogy általános vitáról van szó, nagyon fontos azonban, hogy az előterjesztés mögött nyilvánvalóan - tényekkel alátámaszthatóan - tetten érhető politikai szándékról is beszéljünk, hisz a tegnapi vita során sem elsősorban az volt a kérdés, hogy szakmailag megalapozott-e az egyik módosító indítvány vagy sem, hanem igazából az volt a kérdés, mi volt az a politikai szándék, ami motivált három képviselőt egy hatpárti konszenzussal létrejött előterjesztéshez képest százkét módosító indítvány benyújtására.
Így tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt előterjesztők, vitatkozni szeretnék önökkel. Mert bármilyen tetszetősnek tűnik is javaslatuk indoklása, bármilyen erkölcsösnek tűnik is buzgalmuk az ifjúsági vagyon megóvására, ezek együtt sem adnak választ az előterjesztők valódi szándékára, sőt, véleményem szerint egyenesen elleplezik azt.
Szerencsére nemcsak a benyújtott javaslat indoklása, hanem az előterjesztők nevében április 11-én, este, negyed tízkor elmondott előadói beszéd, az előterjesztők sajtónyilatkozatai és más dokumentumok is rendelkezésünkre állnak, hogy megítélhessük képviselőtársaink valódi vélekedését és felfogását.
Tisztelt Országgyűlés! Azzal szeretném kezdeni: itt nem azt kell elsősorban problémának tartanunk, hogy két eltérő tárgyat kívánnak egy törvényben szabályozni az előterjesztők - mint ahogy azt egyik képviselőtársam már megemlítette -, hanem sokkal inkább azt, hogy ellentmondás van a törvényjavaslat normaszövege és az indoklás között. Ez az ellentmondás pedig: a Központi Ifjúsági Alap esetében nem az a probléma, hogy az elkülönített alapot az államháztartási törvényben előírt módon ne szabályozták volna, hanem az, hogy a meglévő szabályoknak nem megfelelően működik. A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány esetében nem az a probléma, hogy törvény szükséges ahhoz, hogy közalapítvánnyá váljon, hiszen a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány ex lege, a törvény erejénél fogva, már 1994. január 1-je óta közalapítvány. Az a lényeges probléma, hogy nem működött rendeltetésének, az alapító okiratban foglalt céloknak megfelelően.
Mindkét esetben az tehát a probléma lényege, hogy van egy legális alap vagy alapítvány, de a meglévő szabályoktól eltér a működése, ezért illegitimmé vált. Ha ez így van, akkor azonban a vizsgálatoknak kell tisztázniuk az alap, illetve az alapítvány működtetőinek törvényes felelősségét, és a vizsgálatok által megállapított tények alapján az erre hivatott szerveknek kezdeményezniük kell azok felelősségre vonását, akik rosszul sáfárkodtak a rájuk bízott értékkel, közvagyonnal. A jogállami és demokratikus Magyarországon egy ilyen eljárás szervei: az ügyészség, a rendőrség, az adóhivatal, az Állami Számvevőszék, a bíróság - de semmiképpen sem az Országgyűlés.
Egy kérdés tehát, tisztelt Ház, hogy nekem, személy szerint tetszik-e vagy sem a Központi Ifjúsági Alapról szóló törvény vagy a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány alapító okirata. Egy másik kérdés pedig az, hogy megfelelnek-e ezek a meglévő szabályok a jelen követelményeinek.
A tárgyalt esetben az előterjesztők egész egyszerűen összemossák az illegitim és az illegális - vagyis a nem megfelelő és a törvénytelen - kategóriáit, és ezzel egy logikai bűvészmutatványt hajtanak végre: úgy tüntetik fel javaslatukat, mint a megoldást egy problémára, miközben nem válaszolnak arra, hogy az új szabályok esetén mi a biztosíték arra, hogy azokat - legyenek bármily korszerűek, haladóak is - be fogják tartani azok, akiknek az alap vagyonával vagy az alapítvány eszközeivel gazdálkodniuk kell.
Tisztelt Országgyűlés! Le kell szögeznem: mindkét esetben az a véleményem, hogy mind az alap, mind az alapítvány szabályozását korszerűsíteni kell. Ez a korszerűsítés a jelenlegi szabályok módosítását indokolja. De ennek az indoklása nem az, amit itt most képviselőtársaink előterjesztenek.
Az előterjesztő előadói beszédében maga is elismeri, hogy "A Központi Számvevőségi Hivatal a Központi Ifjúsági Alapnál végzett ellenőrzése során megállapította, hogy a hiányosságok alapvetően a belső szabályozatlanságokra és a vonatkozó szabályok be nem tartására vezethetők vissza." Ebben az esetben az egy dolog, hogy érvényt szerzünk a vonatkozó szabályok betartásának - és ehhez egyébként az alkotmányosság és a törvényesség talaján álló kormányzatnak minden eszköze adott -, és egy másik dolog az, hogy egy teljesen új, úgymond korszerűbb, az igényeknek jobban megfelelő szabályozást készítünk.
Nyilván az utóbbi esetben is fennállhat a fenti probléma: egy mégoly korszerűnek mondott szabályozást is ki lehet játszani, lehet egy alapot rosszul és szakszerűtlenül működtetni, önérdekek szerint felhasználni a közpénzeket. Annak érdekében, hogy ez ne forduljon elő, az előterjesztők az alábbi garanciáikat állítják:
a nyilvánosságot, amely egyébként mind az elkülönített pénzalap, mind a közalapítvány esetében más törvények szerint már eleve is adott;
az ellenőrzést, amely egyébként mindkét esetben más jogszabályok szerint már előre adott;
a döntéshozók kiválasztását, akiket az alap esetében csak körülírnak, de nem neveznek meg, és semmit sem írnak arról az eljárásról, milyen módon is történik a korosztályi szervezetek képviselőinek delegálása. A közalapítvány esetében pedig egy rendkívül aggályos delegálásos módszert vezetnek be, amely ellentétes a Ptk.-val, alapítói jogokat von el, és hosszú távon megakadályozza az alapító Ptk.-ban előírt alapítói felelősségének érvényesítését.
Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztők sok dolgot figyelmen kívül hagytak javaslatuk elkészítésénél:
Nem igazán olvasták el az államháztartási törvényt, mert ha elolvasták volna, nem a miniszterelnök úrnak adták volna oda a Központi Ifjúsági Alapítványt.
Nem olvasták el a polgári törvénykönyv 74/D §-át a közalapítványról, ezért tévesen hivatkoznak a nemzeti és etnikai kisebbségi közalapítvány kuratóriumával kapcsolatos törvénymódosításra.
Nem tanulmányozták az alkotmánynak a kormány jogállására és felelősségére vonatkozó szakaszait, és mellőzték a kormányuk ügyrendjére vonatkozó szabályokat is.
Képviselőtársaink ugyan arra hivatkoznak, hogy legfontosabb forrásként meg kell említenünk az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottságban e tárgyban lezajlott március 1-jei és március 22-ei vitákat, de azt nem teszik hozzá, hogy ezeken az üléseken érdemi vita nem bontakozhatott ki, mert ez egyik hivatkozott bizottsági ülésnek sem volt a funkciója. Első esetben a bizottság - ellenzéki kezdeményezésre - meghallgatta a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak a kormányzati ifjúságpolitikáról szóló tájékoztatóját, és ebben érintőlegesen foglalkozott a Központi Ifjúsági Alappal és a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvánnyal - annyira, hogy ezt követően, az ellenzéki képviselők véleményének mellőzésével, a bizottság levelet is írt Horn Gyula miniszterelnöknek, amelyben sürgette a kormányt a vonatkozó előterjesztések megtételére. Ez a levél azonban nem volt elég képviselőtársainknak: a levél elküldése után öt nappal benyújtották a jelen előterjesztést - úgy látszik, nem bízva az általuk támogatott pártelnök-kormányfő intézkedőképességében.
A másik bizottsági ülésen - tessék megnézni a jegyzőkönyvet - a bizottságnak csak arról volt módja véleményt nyilvánítani, hogy az előterjesztés alkalmas a tárgyalásra vagy sem.
(10.30)
A tartalmi és érdemi tárgyalást szorgalmazó képviselőknek a bizottság elnöke azt mondta: lesz majd alkalmuk később kifejteni az álláspontjukat. Ezen a bizottsági ülésen egyébként a szabaddemokrata képviselők kérlelésére és unszolására az előterjesztők halovány ígéretet tettek arra is, hogy visszavonják előterjesztésüket, ha a kormány időközben benyújtja a maga javaslatát. És ugyancsak itt hangsúlyozták többször is, hogy előterjesztésük szó szerint átveszi a minisztériumi tervezet szövegét.
Az úriemberi egyezség ez idáig semmire sem kötelezte a nyilván koalíciós partnereikkel szemben is kellő bizalommal rendelkező szocialista képviselőket arra nézve, hogy visszavonják vagy módosítsák javaslatukat; az sem, hogy a kormányuk már döntött a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány ügyeiben.
Képviselőtársaink nagy buzgalommal foglalkoztatnak bennünket végül egy dolog érdekében, és ez nem más, tisztelt hölgyeim és uraim, mint a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány, mint közalapítvány vagyonának reprivatizálása. A kuratóriumi javaslatuk ugyanis nem más, mint a közalapítvány teljes magánosításának kísérlete. Tetszik, hogy ezt ilyen magabiztossággal teszik - és nem tetszik az, hogy mégsem vallják be eredeti szándékukat.
Képviselőtársaim nagyvonalúan mellőzni igyekeznek azt az egyszerű tényt - mint azt már mondottuk -, hogy itt egy közalapítványról van szó. Azt mondják, hogy "A gyermek- és ifjúsági szervezetek immár öt éve következetesen képviselik azon elvárásukat, hogy többségben legyenek az alapítvány kuratóriumában." Csakhogy öt évvel ezelőtt a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány a kormány által alapított magánalapítványként létezett. A kuratóriumába pedig az akkori kormány tisztségviselője, majd az alapítvány későbbi elnöke, Králikné Cser Erzsébet felkérte a tagokat - azokat nem választották.
A Ptk. legutóbbi módosításakor a jogalkotó megkülönböztette a közalapítványt a magánalapítványtól, amelynek differencia specifikájaként éppen az alapítói jogállás szigorítását, törvény általi kiterjesztését foglalta törvénybe. Ezen a képviselőtársaink hasonló nagyvonalúsággal átlépnek. Teszik ezt a gyermek- és ifjúsági szervezetekre való hivatkozással.
A magam részéről örülök annak, hogy az előterjesztő képviselőtársam beszédében vázolta annak a politikai piramisjátéknak a forgatókönyvét, amellyel eljátszották a demokráciát annak érdekében, hogy saját személyi ambícióikat leplezzék. Ennek volt egyik sajátos eredménye a miniszterelnök úr és - idézem az előterjesztőt - több mint 160 országos szervezet tárgyalódelegációja között létrejött november 2-ai találkozó.
Egy kis statisztika, tisztelt hölgyeim és uraim: az ifjúsági szervezeteket, úgymond, képviselő tizennégy delegátus közül két fő a kormánytól kapja fizetését, két fő az MSZP tisztségviselője, egy munkabizottsági elnökségi tag és egy fővárosi képviselő, két fő a BIT, illetve az Ifjú Szocialisták képviselője, és mindkét szervezet az MSZP Köztársaság téri pártszékházában működik. Egy fő a BIT helyi, illetve a Demisz helyi szervezetének az elnöke, egy fő a Demiszből kivált tagszervezet képviselője. Egy fő képviselte a koalíciós partner ifjúsági szervezetét, két fő diákszervezetet képviselt - abból egyikük a Demisz alapító tagja volt -, és három fő képviselte az e politikai körön kívüli szervezeteket, egy katolikus diákegyesület, az Ifjú Kereszténydemokraták és a Cserkész Szövetség nevében. Ennyit az arányos, plurális és nyitott képviseletről.
Ráadásul 1994. október 5-én kelt levelében Kiss Péter úr már egyszer átnyújtott egy ultimátumot a kormánynak; mondván, hogy mivel Fodor Gábor miniszter felmondta a nyári SZDSZ-MSZP-megállapodásban foglaltakat, ők sem tartják ezt magukra nézve kötelezőnek. És ebben a levélben képviselő úr mint az ifjúsági és modernizációs képviselőcsoport elnöke, javaslatot tesz a kuratórium tisztségviselőinek a személyére. A névsorban szereplők mindegyike a KISZ, a Demisz, majd a BIT tisztségviselői, vagy a BIT által létrehozott vállalkozás ügyvezetőinek a köréből kerül ki.
Október 5-e és március 7-e között kellett valaminek történnie, hogy a megbízást nem sikerült megbízhatóan megoldani. Nyilván ezért vált égetővé a jelen törvényjavaslat sürgősséggel való benyújtása. A sürgősséget egyébként természetesen ugyanezen érdekcsoporthoz tartozó képviselők támogatták, meg azok, akik nem látják az összefüggéseket.
Természetesen nem lesz meglepő, ha azt is elmondom, hogy az ifjúsági szervezetek javaslata is igencsak hasonlít a fent említett névsorhoz; lévén, hogy ez a szektor sem független és mentes a pártpolitikai befolyástól, nyomásgyakorlástól - mint azt az előbbiekben adatokkal érzékeltetni kívántam.
A kör teljes egészében zárt. Ugyanazok vállalják a politikai, a szakmai képviseletet és annak társadalmi kontrollját. Ugyanazok, akik már korábban, 1990-et megelőzően ugyanezekkel a technikákkal éltek, és ugyanilyen módszerekkel sajátították ki az ifjúság nevében és - ahogy most mondják - érdekében a szószólói és a problémamegoldói szerepet maguknak.
Tisztelt Országgyűlés! Az a hegemonisztikus törekvés, amely az MSZP ifjúsági és modernizációs képviselőcsoportját jellemzi, egy irányba mutat: az ifjúsági célokat szolgálni hivatott közvagyon monopolisztikus kisajátítása irányába. Ugyanerről szólt az a több tucatnyi módosító indítvány is, amelyet az itt is megismert képviselő urak benyújtottak a saját szervezeteik támogatása érdekében - amint már előbb idéztem - a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásához. Kiss Péter képviselőtársam pedig egyáltalán nem ismeretlenként mozog az egykori KISZ-vagyon bolyongásainak útvesztőiben. Sőt valószínűsítem, hogy e Ház falai között a leginkább ismerősként.
Ma már miért lenne csak hipotézis az, hogy a Hotel Ifjúság és annak felügyelőbizottsági vagy elnökségi tagságának elfoglalása, a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács kisajátítása, a funkciótlan és hatástalan, de a felelősség elhárítására kiválóan alkalmas kormányszerv, a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács kierőszakolása, a társadalmi szervezetek támogatására szánt költségvetési összeg egyoldalú átcsoportosítására irányuló törekvés után még e két pénzforrást jelentő intézményt kellene elfoglalni? Ez a szándék van előttünk, tisztelt hölgyeim és uraim!
Az Országgyűlés legnagyobb frakciójának a felelőssége nagyságához mért; a legnagyobb abban, hogy mihez nyújtja a támogatását. Meggyőződésem, hogy a fiataloknak a parlamenti demokrácia, az alkotmányosság és a törvények és azok betartása jelentik azt az igazi garanciát, hogy ügyeikben érdemi és szakszerű, részvételükkel történő döntések szülessenek.
Ez a javaslat, tisztelt hölgyeim és uraim, szakszerűtlen, hatályos jogszabályokba ütköző és sanda szándékokkal terhes. Ezért a fiataloknak maguknak semmilyen segítséget sem ad ügyeik felelős intézésében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
