DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nagyon tiszteletreméltó törvényjavaslat szerepel a Ház előtt, Csizmár Gábor és Kiss Péter törvényjavaslata. Én azonban nem a tiszteletreméltóságról szeretnék beszélni, inkább néhány hiányára szeretném felhívni a figyelmet.
Úgy hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy az ifjúság szerepének a közalapítványban, illetve a közvagyonban - egy olyan vagyonban, amit elsősorban az ifjúság használ - jelentős mértékben meg kell jelennie, és ez, meg kell hogy mondjam, az elmúlt kuratóriumokban is megjelent. Mégis furcsa vagy nehezen kezelhető az a szemlélet általában, amikor is a szervezetekről beszélnek, hiszen ma Magyarországon a fiatalok 2,4-2,6 százaléka van szervezetekben, 98 százaléka nincs szervezetekben, illetve helyi közösségekben jelenik meg, hiszen falun, városon nagyon sok kis helyi közösség van, és ezek a helyi közösségek egyáltalán nem kapnak szerepet az alap, illetve a közalapítvány létrehozásában, sem pedig működtetésében.
A másik nagyon jelentős kérdés - amire majd részleteiben szeretnék rátérni -: nagyon fontosnak tartjuk, hogy alap jöjjön létre; nagyon fontosnak tartjuk, hogy ne csak közpénzekre, hanem más befizetési forrásokra is támaszkodjon. Sajnos nem találtuk, az előterjesztők nem készítették el azokat a gazdasági számításokat vagy azokat az előremutató gazdasági koncepciókat, amelyek valamelyest is tájékoztatnák a Házat, a képviselőket arról, milyen mértékű a befizetések terve, ki fogja ezt teljesíteni. Nagyon sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr vagy képviselője nincs jelen, hiszen azt sem tudjuk, hogy az alapba történő befizetést a Szerencsejáték Alapból támogatja vagy nem támogatja.
Ezek azok a fő kifogások, amelyek általában megjelennek a két törvénnyel kapcsolatban.
Egy pár részletre is hadd hívjam fel a figyelmet. Nagyon fontos és teljesen egyetértünk azzal a törekvéssel, hogy nyilvános és lehetőség szerint áttekinthető legyen mind a pályázatok, mind az elbírálások rendszere. Nagyon tiszteletreméltó az a törekvés, hogy az ifjúsági, korosztályi szervezetek és az őket segítő szervezetek vegyenek részt benne. Azonban miközben a pénz elosztásában nem vehetnek részt a diákszervezetek, aközben azt írja a törvénytervezet, hogy a diákszervezetek is kapnak pénzt. Tehát nagyon fontos és kérem - módosító javaslatomban le is írtam -, hogy a diákszervezetek éppúgy képviseltethessék magukat, mint más ifjúsági és korosztályi szervezetek.
(9.50)
Az elosztás demokratizmusához hozzátartozik természetesen, hogy az ifjúságért felelősséget érző minisztériumok képviseletei is megjelenjenek; nem pontosan értjük, hogy a hadügyminisztérium, a Külügyminisztérium, a Mezőgazdasági Minisztérium milyen tekintetben érez felelősséget... - bocsánat, a Mezőgazdasági Minisztérium nem szerepel itt, csak a hadügyminisztérium és a Külügyminisztérium - a fiatalságért. Természetesen, ha így vesszük, akkor minden minisztériumnak van a fiatalságra vonatkozó elképzelése, de úgy gondolom, célszerű lenne, ha a kormányt valóban a felelősök képviselnék, így a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium és természetesen a kormány képviseletében más minisztériumok is tehetnének javaslatot, de mégiscsak e két minisztérium jelenne meg. Ezzel kevesebb is lenne a kuratórium létszáma és nem kellene a kormány részéről más képviselőnek megjelenni.
Nehézkes és egyelőre átláthatatlan a korosztályokat segítő szervezetek fogalma. Ha azt mondom, hogy ma Magyarországon 108 pedagógus szakmai szervezet van, akkor valóban azt gondolom, hogy e 108 szervezet - miután mi, pedagógusok valószínűleg mindannyian egyetértünk azzal, hogy a gyermekeket és az ifjúságot segítik - képviselőinek meg kell jelenniük.
Ha azt mondom, hogy körülbelül 50 környezetvédelmi szervezetről tudok és mindegyik programjában - vagy legalábbis az általam ismert programok mindegyikében - az szerepel, hogy az ifjúság környezeti nevelését támogatja, akkor nekik is meg kellene jelenni. Tehát ez egy olyan széles kör - és nyilván más képviselőtársam más ilyen szervezetcsoportokat tud megemlíteni: sport és így tovább -, ami több száz, de lehet, hogy több ezer szervezetet is jelent. A korosztályokat segítő szervezetek fogalma nem jól definiálható, úgy érzem, csapdába fognak kerülni az előterjesztők, hiszen ha kimarad valaki, az jelent problémát, ha pedig túl széles kört vesznek, akkor egyszerűen kezelhetetlen lesz.
Hiányzik - és nagyon óriási hiány, az előttem szóló képviselő úr is hivatkozott rá - az önkormányzatok képviselete, hiszen ez a Ház módosította az önkormányzati törvényt, kötelező feladatot írt elő az önkormányzatok számára. Ehhez a kötelező feladathoz - őszintén valljuk meg - egyetlenegy fillért sem biztosított, ezért legalább a döntési jogkörben célszerűnek tartanánk, ha az önkormányzati szövetségek részt vehetnének, hiszen ők tudják a helyi közösségeket támogatni. És nem utolsósorban nem látom a legelején említett legfontosabb kifogásomat, a helyi civil szerveződések helyét, mert azt hiszem, mindannyiunk demokráciaképében az szerepel, hogy minél több helyi kulturális, ifjúsági, lakóhelyhez kötött, akár kistelepüléshez, városhoz vagy városrészhez kötött ifjúsági szervezet jöjjön létre, hiszen ezek azok, amelyek igazán tudják építeni a demokráciát.
Nyilvánvaló, hogy ezen szervezetek a törvényalkotó szándéka szerint - csak sajnos, nem kodifikáltan - nyilvános pályázatokat fognak kiírni, ezért azt szeretnénk és javasoljuk, hogy a továbbiakban csak pályázati úton lehessen támogatást adni és a kodifikációban célszerűnek tartanánk ezt is betartani.
A célok megfogalmazása: a törvénytervezet készítői nagyon tisztességes célokat fogalmaztak meg és meg kell mondjam, úgy gondolom, hogy ezt bővíteni lehet. Mindannyiunk számára vannak olyan célok, amelyek az ifjúságot érintve rendkívül barátságosan és jól működőek lehetnének.
Egyetlenegy ellentmondásra szeretném felhívni a figyelmet a 4. § a) és b) pontjában. Az a) pontban egy általánosan megfogalmazott, a fiatalok testi, lelki, szellemi fejlődését segítő program szerepel és külön a b) pontjában a demokrácia tanulását, gyakorlását segítő programok. Azt hiszem, hogy a fiatalok egészséges szellemi fejlődésébe beletartozik a demokrácia tanulása. Amennyiben nem tartozik bele, akkor úgy gondolom, a demokrácia tanulása mellett más kiemelt programokat is figyelembe kellene venni. Hadd említsek két példát: az egészséges életmódra nevelést vagy úgy gondolom, a környezeti nevelés most, a környezetvédelmi törvény elfogadása után teljesen természetes és kodifikált feladat. De említhetném legalább ilyen jogosan a lakóhelyhez való ragaszkodást, a lakóhely megismerését vagy a hazaszeretetre történő nevelést.
Tehát javaslom, hogy vagy általánosan fogalmazzuk meg, fogalmazzák meg az előterjesztők a célokat vagy pedig ha kodifikálnak egy részcélt, akkor többet is kell kodifikálni, mert sajnos, ellentmondásba kerülnek az eredeti szándékkal.
Nem tartom és nem tartjuk alkalmasnak, hogy ebből a minimális összegből - bár nem készültek számítások, de az előzetes számításaink alapján nem lesz egy óriási összeg - díjakat adományozzanak. Azért nem tartjuk célszerűnek, mert vannak az ifjúságot segítő kiváló emberek számára díjak, rendelkezésre állnak a kormány, a Művelődési Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium számára is olyan díjak, amelyek jutalmazzák az ifjúságot segítő szakembereket vagy kiválóságokat. Úgy gondolom, erre nem célszerű újabb összeget fordítani.
A másik törvénytervezetről, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványról is szólnék néhány szót. Ez a törvénytervezet sokkal kevésbé kidolgozott, mint az előző volt, az előkészítők, illetve a törvényalkotók valószínűleg úgy gondolták, hogyha részletes szabályokat állapítanak meg, akkor nehéz helyzetbe kerülnek. Ha viszont úgy gondolták, akkor úgy vélem, jogtalan az a sok kritika, ami a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt érte, hiszen valóban egy keretjellegű kormányhatározat alapján működött. Meg kell mondjam, hogy a '89-90-es években számos helyen helyi, regionális vagy megyei szervezet jött létre és a vagyon ezekhez a szervezetekhez került, ami valóban helyes is volt, hiszen nem célszerű egy ilyen óriási vagyont egy központban összetartani.
Azok a remények vagy azok a - ha úgy tetszik - veszteségek, amelyek a sajtóban megjelentek és az a kritika, hogy nem kapott nyilvánosságot, úgy hiszem, ez nem reális kritika. Valójában célszerű lenne ezeket a kritikákat befejezni, hiszen számos esetben tájékoztatást kaptak azok, akik kértek, illetve az oktatási bizottság is - amely az ifjúság ügyeivel is foglalkozott az elmúlt parlamentben - részletes kimutatást kapott erről a vagyonról.
Egy illúziót azonban szeretnék eloszlatni. Ez a vagyon értékében napról napra csökken, mert egyszerűen az épületek állaga, miután kellő pénz nem állt rendelkezésre a költségvetésben, napról napra romlik. Teljesen természetes, hogyha a költségvetés nem tudja finanszírozni az épületek fenntartását, renoválását, karbantartását, modernizációját, akkor ez a vagyon napról napra kevesebbet fog érni és rendkívül nehéz ezen vagyonnal gazdálkodni. Semmiféle lehetőséget nem látunk és ebből a törvénytervezetből nem derül ki - meg kell hogy mondjam -, hogy milyen forrásokból és milyen módszerrel kívánják ezt a vagyont napi állapotának megfelelően jobb helyzetbe hozni, milyen forrásokból próbálják vagy fogják megteremteni azt az óriási összeget, amivel a különböző táborok vagy a különböző létesítmények karbantartását, sőt néha azt mondom, hogy az életveszély elhárítását meg tudják oldani.
(10.00)
Számtalan esetben olyan cikkek jelentek meg, hogy e vagyont eladták. Mint a kuratórium egyik tagja, szeretném elmondani, hogy '93 elejétől, a kuratórium működésétől kezdve senki nem adott semmiféle hozzájárulást a vagyon eladásához. Pontosan azért, mert a kuratórium döntése alapján úgy ítéltük meg, hogy jelen pillanatban nincs lehetőség arra, hogy vagyoni eladásból fejlesztés történjen. Természetesen, ha törvénytelenség történt, akkor a törvénytelenséget ki kell vizsgálni és a felelősöket felelősségre kell vonni, de a kuratórium nem járult hozzá, sőt már egy előzőleg tervben elkészített vagyoni eladást is megakadályozott.
Visszatérve a közalapítvány tényére, úgy hiszem, hogy közalapítványt akkor lehet létrehozni, ha megjelöljük, milyen közfeladatokat lát el. Ez sajnos hiányzik a törvénytervezetből, és úgy gondolom, célszerű lenne pontosabban definiálni, már csak a védelem érdekében is, hogy melyek ezek a közfeladatok, hiszen nagyon nagy elvárás van a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvánnyal szemben, nem lenne célszerű, ha teljes egészében a fiatalok sportolását, nyaraltatását, táboroztatását, kulturális programját ezen közalapítvány vagyonaként képzelné el akár a parlament, akár az ország. A védelem miatt nagyon pontosan meg kell határozni, és tulajdonképpen segítségként mondom, hogy meg kellene jeleníteni, milyen közfeladatokat tud majd az alapítvány ellátni, és más közfeladatokat nem lehet ráhárítani, mert ez a vagyon nem alkalmas arra.
Itt is javasoljuk, hogy a gyermek és ifjúsági korosztályokra vonatkozó társadalmi szervezeteket bővítsék ki a diákszervezetekkel, hiszen leginkább a diákok szervezettek, és azt hiszem, hogy a fiatalság gyakorlatilag a 6 évestől a 24 éves korosztályig legnagyobb többségében diákszervezetekben vesz részt, illetve többségüket diákszervezetekben lehet megtalálni. Tehát reméljük, hogy ezeknek a kihagyása nem tudatosan, hanem véletlenül történt. Ezt javasoljuk, és a Magyar Demokrata Fórum a módosító javaslatában a diákszervezeteket be fogja venni.
Hasonló módon szeretnénk, ha a korosztályt segítő szervezetek körét is pontosabban jelölné meg az előterjesztő, mert nagyon sok problémánk fog keletkezni abból, hogy a korosztályokat segítő társadalmi szervezetek köre rendkívül szélessé tehető, ennek következtében konfliktusforrássá válik.
Nem látjuk, és ez talán az egyik legfőbb kritikánk, hogy milyen forrásból tudja majd működtetni ezt a vagyont, hiszen semmiféle gazdasági számítás nem jelent meg e törvénytervezet indoklásában, illetve nem tudjuk, hogy ez a 3 vagy 5 százalékos befizetés valóban teljesülni fog-e, valóban elfogadja-e a kormányzat illetékese ezt a befizetési kötelezettséget. Úgy hiszem, nagyon fontos lenne, hogy e törvénytől függetlenül minél előbb szülessen a kormány felelős vezetője által egy olyan válságkezelő program, amely a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány - vagy Közalapítvány, ha azzá válik - tulajdonában lévő ingatlanokat kezelni tudja, méghozzá megfelelő állagú kezelését teszi lehetővé.
Úgy gondoljuk, hogy mindkét törvénytervezet nagyon jó szándékú, hiszen az ifjúság ügyét kívánja kezelni, mégis azt gondolom, nagyon sok módosítás szükséges ahhoz, hogy elfogadhatóvá váljon. S bízom abban, hogy elfogadása után egyre kevésbé lesznek olyan álhírek, olyan téves, kevésbé ellenőrzött információk, mint az elmúlt időszakban, és azt tartanám célszerűnek, ha a képviselőtársaim is kevésbé tennének negatív megjegyzéseket az elmúlt időszakra, hiszen úgy hiszem, hogy az elmúlt időszakban létrejött alapítvány, illetve működtető szervezet nagyon sok törvénytelenséget akadályozott meg az elmúlt két-három évben.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiból.)
