RÓZSA EDIT
RÓZSA EDIT
RÓZSA EDIT (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Most egy olyan önálló képviselői indítványt tárgyalunk, amelynek benyújtója két kormánypárti képviselő. Ezt azért kell megemlítenem, mert egy olyan tárgykörben tesz javaslatot az Országgyűlésnek, amiben az előkészítő munkálatokat a kormány még a tavalyi évben elkezdte. Sőt, ha jól tudom, az államigazgatási egyeztetés is megtörtént, és tudomásom szerint - s ezen a frakcióvezetők ne lepődjenek meg - a héten kapnak egy levelet a kormánytól, az illetékes minisztérumtól, hogy véleményezzék a kormány előterjesztését. Kérem, hogy ezt tegyék meg. Tehát azzal a helyzettel fogunk majd szemben állni, hogy a kormány - ígéretének megfelelően - be fogja nyújtani az e tárgykörre vonatkozó javaslatát. Kérem tehát, hogy mindazokat, amiket például az előbb Dobos Krisztina is elmondott, tegyék lehetővé, hogy beépíthető legyen a kormány javaslatába.
Csak megjegyzem: jó lenne, ha nem válna gyakorlattá, hogy kormánypárti képviselőként a szívünkhöz közel álló kedves témákban a kormánytól függetlenül önálló törvényjavaslatokat nyújtanánk be, mert nehezítenénk a kormány dolgát, nehezebbé tennénk azokat az egyeztetéseket, amelyeket nekünk kormánypárti képviselőként lehetőségünk van megtenni különböző fórumokon. De a téma ugyanakkor nagyon jelentős és nagyon fontos, hiszen minden olyan téma jelentős, amely a fiatalok életlehetőségeit és az általuk igénybe vehető állami forrásokat kívánja bővíteni, s amely velük, illetve részvételükkel kapcsolatos. Ezért gondolom, hogy maga a törvényjavaslat, amelyet képviselőtársaim benyújtanak, nagyon fontos, és fontos, hogy végre-valahára a parlament tárgyalja. Ezért úgy gondolom, érdemes kiemelt figyelmet szentelni a javaslatnak és vizsgálni azt is, hogy ténylegesen ad-e választ a megoldandó problémákra, és a vita után megszavazott törvénnyel valóban azt érjük-e el, amit szeretnénk, mert igazából ez a kulcskérdés és bennünket leginkább ez érdekel, mint a gyerekek és a fiatalok sorsáért aggódó felelős képviselőket.
Meg kell mondanom önöknek, hogy a javaslat alapos áttanulmányozása során az alábbi kérdésekre kerestem a választ. Vajon most, per pillanat tényleg szükségessé vált-e az Országgyűlés azonnali beavatkozása, vagy vajon szakmai és politikai szempontból a szabályozás szándéka szerint tényleg olyan jelentős nézet- és véleménykülönbség alakult-e ki a kormányzat és a kormánypárti képviselők között, hogy kormánypárti képviselők ehhez az eszközhöz, azaz az önálló képviselői törvényjavaslat megtételének eszközéhez nyúljanak? Mikor járhatunk jobban? Ha hagyjuk a kormányt, hogy tegye és tehesse a dolgát, vagyis a lehető legkörültekintőbben, szakmai és törvényességi szempontokat mérlegelve, alkotmányos felelősségének megfelelve készítse elő, illetve hozza meg a vonatkozó döntéseket? Vagy akkor járunk-e jobban, ha ezt félretéve, az Országgyűlés törvényalkotó erejét latba vetve, úgymond, mielőbb döntünk arra a félreértésre alapozva, ahogyan egyébként a javaslattevők egyike mondta, hogy végre megfelelő, törvényes keretek közé helyezzük a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítány működését?
Nos, ezekre a kérdésekre magam az alábbi válaszokat találtam, és ezeket szeretném most megosztani önökkel, kérve, hogy emögött féltő aggodalmat érezzenek, mert a gyermekekért, fiatalokért aggódó, az ügyek fontosságáért felelősséget érző képviselőként mondom.
Nos, mint látható, a képviselőtársaink javaslata két eltérő tárgyat kíván egységes törvényben szabályozni. A Központi Ifjúsági Alap törvényi újraszabályozása igen időszerű, és a javaslattal kapcsolatban különösebb kifogást nem lehet, nem is szükséges emelni, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az államháztartási törvény előírja, azaz az Országgyűlés kötelességévé tette, hogy az elkülönített állami pénzalapokról törvényt kell hozni. Magam egyébként már a 1993-as törvény vitájában az itt szereplő képviselőtársaim által benyújtott javaslatot javasoltam, vagyis hogy az alap forrásait a szerencsejáték-bevételekkel, mint forrásautomatizmussal növeljük, és igencsak üdvözölni tudom azt is, hogy ezzel az Országos Játékalapba megszűnne az ifjúsági támogatás, korábban is sok problémát jelentett ugyanis a keresztfinanszírozás. Az ilyen forrásbővítés és az elosztás racionalizálása előfeltétele annak, hogy áttekinthetőbb legyen a finanszírozás, s hogy egységesebb szakmai szempontok szerint történhessen.
(10.10)
Ennek az is fontos garanciája, hogy itt egy olyan döntéshozatalra születik javaslat, amelyben az európai példákat követve lehetővé válik, hogy az információkkal, tapasztalatokkal és felelősséggel rendelkező kormánytisztviselők mellett az érintettek, az ifjúsági és civil szervezetek képviselői is részt vehessenek és közösen határozhassák meg a támogatandó célokat. Demokráciára orientáló folyamatot indíthat el ez a mechanizmus, és ez mindenkinek csak javára válhat, a fiatalok egy új modellt tanulhatnak meg.
Csak emlékeztetném önöket, hogy 1993-ban az SZDSZ nem szavazta meg a Központi Ifjúsági Alapról szóló törvényt, éppen azért, mert a forrásautomatizmus mellett hiányolta az ifjúsági szervezetek, a fiatalok képviselete döntésben való részvételének a lehetőségét. Tehát mi nem fogjuk megsiratni az 1993-as KIA-törvényt, ha hatályon kívül helyezésére kerül sor.
Egy aprónak látszó észrevételt szeretnék azonban tenni előterjesztő képviselőtársaimnak, és ez az, hogy a már hivatkozott államháztartási törvény elkülönített állami pénzalapot kizárólag miniszter felelősségébe rendel, s úgy vélem, hogy e törvény miatt nem lenne célszerű az államháztartási törvényt módosítani, még kevésbé annak szellemével ellentétes javaslatot fenntartani. A Horn-kormány a kormány ifjúságpolitikai feladatainak irányításával ugyanis a művelődési és közoktatási minisztert bízta meg, és az a helyes, ha az alappal való rendelkezés joga már csak a miniszteri felelősség következetes érvényesítése miatt is nála marad.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat Központi Ifjúsági Alapra vonatkozó részének módosításokkal való elfogadása tehát segíthet a fiatalok és az őket képviselő szervezetek helyzetének javításában, demokratikus döntéshozatalra való képességük erősítésében, ezért e részt az érintett miniszteri felelősség érvényesítésével elfogadásra ajánlom magam is.
Örülök annak, hogy mint azt olvasni lehetett a sajtóban, e rész egyébként szó szerint megegyezik a minisztérium koncepciójával és normaszövegével. Ebben az esetben tehát képviselőtársaim a tárcával való szoros együttműködésben és segítőkészen abban működnek közre, hogy képviselőik segítségüket és erejüket latba vetve gyorsítják a túlterhelt kormány és parlament munkáját.
Nem mondható el azonban ez a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványra vonatkozó javaslati részről. Ezzel kapcsolatban, utánajárva a dolgoknak, többféle véleménnyel és nézettel ismerkedhettem meg. A szakértői szakmai vélemények azonosak voltak abban, hogy e rész, a polgári törvénykönyvre és az alkotmányra való tekintettel, rendkívül aggályos és problematikus. Itt ugyanis képviselőtársaim alapítói jogokat kívánnak elvonni a kormánytól, mégpedig oly módon, amelyet a polgári törvénykönyv alapján nem lehet megtenni.
Egyébként teljes mértékben osztom a kormány egyébként már elfogadott Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványra vonatkozó koncepciójának a bevezetőjében olvasottakat, mely szerint a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány a törvény erejénél fogva már 1994. január elseje óta közalapítvány.
Szeretném tájékoztatni itt is ebben a témában megnyilatkozó képviselőtársaimat, hogy az alapítvány közalapítvánnyá történő átalakulása, átalakítása megtörtént. A kormány elkészítette azt a javaslatot, amely még áprilisban a kormányülés elé került, ennek módosítása után egy kormánydöntés nyomán már a bírósági bejegyzés is folyamatban van, tehát a törvénynek ez a része, amely a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt közalapítvánnyá kívánja alakítani, időközben megtörtént. Így tehát nem szükséges, hogy egy másik törvénnyel megerősítsük, hogy az alapítvány közalapítvánnyá váljon.
A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványnak van alapítója és ez a Magyar Köztársaság kormánya, s ez a kormány élvezi a parlament többségének bizalmát. E felhatalmazással és bizalommal élve teszi dolgát és ebben az esetben tehát már meghozta döntéseit.
Eddig egyébként egyáltalán nem a kormányon múlott, hogy az ifjúsági szervezetek képviselői nem jelöltek kurátorokat és ezzel nem teremtették meg a bírósági nyilvántartásba vétel lehetőségét és a határidő lejárta után - tudniillik a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács tagjai nem éltek jelölési jogukkal - kénytelen volt a kormány benyújtani az alapító okiratot. Erre vonatkozóan egyébként a Művelődési és Közoktatási Minisztérium jogi főosztályától kaptam ma reggel a tájékoztatást.
A benyújtott javaslat törvényességi szempontból nem tűnik jelen formájában alkalmasnak a helyzet rendezésére. Magam nem kívánom tehát megvonni a kormány alapítói jogát és nem tartom szükségesnek korlátozni alapítói magatartását, melyekért más szabályok és törvények alapján amúgy is felel.
Számomra a kormány márciusi döntése megnyugtató. Örülök annak is, hogy a korábbi alapítványi gazdálkodással kapcsolatos helyzet tisztázása érdekében a kormányzat a szükséges vizsgálatokat elrendelte.
A döntésben az is megnyugtató számomra, hogy a kormány következetes maradt ahhoz az elvéhez, hogy a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanácsnak a felállítása nem érinti a tárcák meglévő hatás- és feladatkörét, így a kormány teljesen helyesen döntött arról, hogy ki képviseli az alapítót.
Képviselőtársam javaslata mindezeknek pontosan az ellenkezőjét tartalmazza. Ezt a helyzetet sajnos nem tartom szerencsésnek. Úgy vélem, az lenne helyes és megnyugtató, ha előterjesztő képviselőtársaim, akik jó szándékában egyébként nincsen okom kételkedni, mint okafogyott és jogi értelemben rendkívül aggályos részt egyszerűen visszavonnák javaslatukból a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvánnyal kapcsolatos fejezetet és belátnák, hogy a javaslat most nem időszerű, szakmailag nincs kellően átgondolva.
Meggyőződésemmé vált, hogy a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványnak az elmúlt években felhalmozódott és elsősorban gazdálkodási problémáit egy szakértő és válságkezelő mandátummal rendelkező kuratórium oldhatja meg, és itt nem teljesen értek egyet Dobos Krisztinával, mert van mit kivizsgálni és komolyan felhalmozódtak olyan gazdasági problémák, amelyek most már a válság szintjére emelkedtek és ezeket kezelni kell.
A kormány, a minisztérium jelentős erőfeszítéseket tett azért, hogy ezt a helyzetet feltárja és hogy ennek alapján hozza meg a döntését. Ezért tudom azt is elfogadni, hogy ez időt vesz igénybe - és ezt tudomásul kell vennünk -, hogy még a válságkezelő kuratóriumban is biztosítja az érintett szervezetek képviselőinek kontrollját. E kormányzati gesztust nem kellene hamisan táplált illúziókkal visszautasítani.
Ha a válságkezelő kuratórium mandátuma lejár és a közalapítvány helyzete rendeződik, én magam is kiállok azért, hogy kapjanak részletes és mindenre kiterjedő tájékoztatást arról, hogy mi is történt az elmúlt években a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány vagyonával, terhel-e valakit és milyen mértékben felelősség, és azt is nyilvánvalóan elvárhatjuk, hogy a válságmenedzselés eredményessége után a kormány vizsgálja felül a kuratórium összetételét. Én azt gondolom, hogy erre egy évet mindenképpen adni kellene. Ebben az esetben ugyanakkor az erre a feladatra szakértő apparátussal rendelkező kormánytól várom a felelős döntést és lépéseket.
Szeretném még tájékoztatásul jelezni, hogy a képviselőtársaim által benyújtott törvényjavaslathoz módosító indítványt nyújtok be, éppen azért, hogy az előbb elmondottakat megpróbáljam korrigálni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
