DR. TAKÁCS PÉTER
DR. TAKÁCS PÉTER
DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): És még egy javaslattal is szeretnék élni, elnök úr. Ha máskor a parlamentben éjfélig tartanak ezek a súlyos, az egész társadalmat érintő viták, szerencsés lenne a Ház statikai biztonságának megőrzése miatt a kormánykoalíció oldalára néhány ólomnehezéket helyezni, hogy fel ne boruljon a ház. (Taps az MDF padsoraiból. - Puch László: Ne hülyéskedjen!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Történelmi tapasztalatom, hogy a piacgazdaság nem működhet jól szervezett pénzügyi hálózat nélkül. Azt is tudom, hogy egy bank összeomlása vállalkozások ezreit viheti csődbe, és a polgárok tízezreiben kelt pánikot. Arról is vannak történelmi ismereteim, de hétköznapi információim is, hogy mit jelent a vállalkozók számára a bankéleten kívüli uzsorakamat. Aki egy kicsit is járatos a mai magyar társadalom gazdasági skizofréniája terén, ha másként nem, hallomásból ismeri azokat a heti 4-5 százalékos, havi 15-20 százalékos kamatokat, amelyekkel bankon kívül élnek a zsebből, bőröndből kölcsönzők. Éveken, évtizedeken át tanítottam a dualizmuskori gazdasági fellendülést és az akkori magyar bankélet összefüggéseit.
Azért kellett ezt előrebocsátanom, hogy véletlenül se vádolhassanak bankellenességgel. Nem irigylem a tisztességes pénzembereket, a korrekt bankárokat. Az elmúlt két hét pénzügyi botrányai az ő presztízsüket járatták le, a társadalom pénzintézetekbe vetett sarjadozó bizalmát is lehervasztották. Évekre lesz szükség, amíg a gyanú árnyéka és a társadalom kételkedése eloszlik. Ma ugyanis ott tartunk, hogy alig van állampolgár, akinek meg ne ingott volna a bizalma a pénzügyi intézetekben. Mint néhány hónapja a valutát, szalmazsákba dugják egyre többen a forintjaikat is. Nehéz lesz az állampolgárok, még nehezebb a nemzetközi pénzügyi világ bizalmát visszaszerezni ennek a kormánynak, amelyik két hét alatt annyi pénzügyi botrányt produkált, mint amennyi máshol fél évszázad alatt szokott előfordulni.
A magántulajdonosokat is megrettentő törvénytelenség a Budapest Banknál elriasztotta a svájci és holland befektetőket. Pedig ők, akik évszázadok óta gyakorolják a banki műveleteket, talán értenek annyit a bank és törvényesség összefüggéseihez, mint a mi még nem egészen egyéves kormányunk.
(22.20)
A törvénytelenség és a majdnem 800 milliós lopás után - mert minden ellenkező híresztelés ellenére, egy tízmilliós részvényt 14 millió forintért értékesítettek az eltulajdonított értékpapírokból - ki meri még feltételezni, hogy külföldi befektetők egy fabatkánál többet adnak majd e pénzintézetért? Ki feltételezi, hogy magyar vállalkozó, ha nem pártalapon végzi tevékenységét, ennél a banknál fog majd számlát nyitni.
Nagy a veszély. Nagyobb, mint képzelnénk. Nem véletlenül sietett a kormány a nagyobbik koalíciós párthoz igencsak közel álló Budapest Bank botrányát betakarni az Agrobank botrányával.
A laikusok előtt is nyilvánvaló volt, hogy az egyetemisták ösztöndíjának visszatartása, a professzorok, a tanárok fizetésének befagyasztása és késleltetett kifizetése, a kisvállalkozók üzletmenetének megakasztása, főszezonban a mezőgazdasági munkák mögött álló banki folyószámlák működőképtelenné tétele által elbizonytalanított termelés nagyobb visszhangot és társadalmi indulatot vált majd ki, mint a kormány 12 milliárdos manipulációja.
A kormány és a segítségére siető Nemzeti Bank, majd egy bankár - hogy biztos legyen a dolgában, elaltassa a társadalmat és a parlamentet - utánalőtt még a lepelborításnak két apró csínytevéssel: ellenőrizetlenül forgalomba hozott 110 ezernél több hibásan nyomott ötezer forintost; benyújtatott egy bankárral két parlamenten kívüli módosító javaslatot - alkotmány- és házszabályellenesen. Éppen a bankszférát érinti.
Mintha a hajdani politikai bizottság kezdett volna új tevékenységbe. A cselekedetet a volt pénzügyminiszter is - akinek a nevével visszaéltek az akció során - politikai banditizmusnak minősítette. Teljes a pénzügyi káosz. Sejthetően ez még fokozódni fog. A fáma suttog a Postabanknak, az OTP-nek adott titkos kormánytámogatásról - legalábbis a Budapest Bank sajtótájékoztatóján hallatszottak ilyen hangok -, mások a kereskedelmi bankot, a Takarékbankot és a Magyar Hitelbankot emlegetik, mint kedvezményezettet és 37 takarékszövetkezetet. Ma már falusi kocsmákban kötnek fogadásokat az emberek arról, hogy melyik lesz a soron következő botrány.
Ne csodálják hát koalíciós képviselőtársaim - bár nem csodálják, mert túl kevesen vannak ahhoz, hogy értelemszerűen foglalkozzanak a kérdéssel -, hogy nem jön a külföldi tőke, hogy nem találnak a kormányférfiak bankot, nemzetközi pénzintézetet és európai, amerikai, ázsiai kormányt, amely ilyen körülmények között, ilyen jogi tisztázatlanság és következménynélküliség mellett megfinanszírozza a magyarországi modernizációt.
Történész vagyok, ez a civil szakmám. Tudom, hogy a gazdasági életben néha az angyaloknak is patájuk és szarvuk nő. Tudom, hogy bármelyik ország gazdasági életében előfordulhat egy-két ilyen botrány fél évszázadonként. Azoknak azonban következményei szoktak lenni: minimum a pénzügyminisztereket menesztik. Nálunk mosolyog a kormány, mosolyog a kormány mögött álló frakció, a pénzügyminiszter pedig jogászokat toboroz a botrányt szóvá tevő képviselők bíróság elé citálása okán.
Ez azért demokráciában mégsem szokás. Európa művelt kormányai is megmosolyogják, és elhúzódnak tőlünk. Pénzügyminiszter úr, demokráciában nem azok szoktak félni, akik szóvá teszik a törvénytelenséget. Inkább azok szégyenkeznek, akik tudva azt vagy tudás hiánya miatt megsértik a törvényeket. Van ebben az országban félnivaló elegendő, ha pénzügyminiszterünk nem fenyeget, akkor is. Félnek - joggal - a köztisztviselők és a közalkalmazottak a fordított Bethlen-Peyer-paktumtól, a 15 százalékos leépítéstől. Félnek az egyetemi oktatók, általános és középiskolai tanárok, félnek a családosok, a családot alapítani most szándékozók.
Mindenki tisztában van vele, hogy bármilyen szép elveket hangoztat a kormány, az államilag finanszírozott munkahelyeken nem a hozzáértés, a szaktudás a szelekció kritériuma. Mire a parancs a megvalósítás helyszínére érkezik, a szaktudás fölé emelkedik a pártszimpátia, a kormányhoz való lojalitás mértéke.
Most történészek azt tanítjuk, hogy Bethlen István paktumot kötve Peyer Károllyal, megtiltotta a szociáldemokraták szervezkedését a közalkalmazottak és a köztisztviselők körében. Húsz-harminc év múlva azt kell majd tanítaniuk az akkori történészeknek, hogy a Horn-kormány visszaszervezte az MSZP-SZDSZ-pártot a költségvetés finanszírozta munkahelyekre. Szép kilátások Európa felé bandukoló országunk és társadalmunk számára!
Múlóban a demokrácia, tisztelt Képviselőtársaim! Újra itt a félelem és a kiszámíthatatlan eszközökkel készülődő pártállamiság. Ma még csak bírósággal fenyeget a kormány, holnap esetleg már fegyveresekkel vezethetnek el bennünket a parlamentből, mint Tisza István ellenzékit.
Kérdezem hát halkan, hogy ne riogassam az állampolgárokat: miért gerjeszt félelmet a kormány? Miért fenyeget bírósággal a pénzügyminiszter? Ha már fény derült a Budapest Bank körüli - finomabban szólva - anomáliákra, miért akarja az állampolgárok kárára az Agrobank körül kevert botránnyal betakarni ezt a tettét?
Ha már egyszer letartóztatták az Agrobank elnökét, és bizonyíthatóan - bűn hiányában - a bíróság szabadlábra helyezte, miért kellett másodszor is letartóztatni, ellentétet szítani rendőrség és bíróság között? Bankelnököt ugyanis - mindannyian tudjuk - nem úgy szoktak letartóztatni, mint pitiáner tyúktolvajokat: legalább államtitkári vagy miniszteri beleegyezés is kell hozzá. Az Agrobank elnökét első jogtalan letartóztatása után állítólag 6-8 milliárdos veszteség érte.
Az adózók, a vállalkozók fizetik meg ezt a veszteséget. A mostani végleg csődbe viszi a bankot? Vagy éppen ez a cél? Melyik kormányhoz közel álló pénzügyi lobby szemelte ki magának az Agrobankot? Erre is választ vár a társadalom.
A bankok privatizációja előtt mennyivel értékelődtek le a hazai pénzintézetek az elmúlt két hét botrányai kapcsán? Kérdezem. Avagy éppen ez a cél? Elértékteleníteni a bankokat, hogy bizonyos körök olcsón megszerezhessék? Folytathatnám a megválaszolandó kérdéseket.
A magyar gazdaság túlságosan is labilis ahhoz, hogy ilyen pénzügyi botrányokat megrázkódtatás nélkül átvészelhetne. Menekülni csak egyfelé tud: a feketegazdaságba.
Utolsó kérdésem hát: milyen mértékű a feketegazdaság növekedése a pénzügyi botrányok kapcsán? Vagy csak az adózóknak és a gazdálkodóknak kell a játékszabályokat és a törvényeket betartani? A kormánynak nem?
Tisztelt Képviselőtársaim! Erre a napirend utáni felszólalásra nem került volna sor, ha a kormány beismeri tévedését, korrigálja azt, és nem kezd újabb kapkodásba, a gazdasági életet továbbziláló ügyetlenkedésbe. Tapasztalván azonban a félelemgerjesztést, a lobbyk felerősödött csatáját, a kormány őszintétlenségét, az egymást óránként cáfoló szakmai érveket, a kapkodást, a porhintést és ennek következtében a naponként mélyülő pénzügyi válságot, fel kellett tennem még néhány kérdést akkor is, ha tudom, hogy a kormány válasz nélkül hagyja ezeket.
Megtapasztaltam ugyanis, hogy a Horn-kormány a társadalom bizalmából jutott hatalomra. Abban bíztak az emberek, hogy a tervgazdálkodásból a piacgazdálkodásba való átmenet nehézségeit spórolhatják meg, de legalábbis a társadalmi kínokat enyhíthetik.
Rendszer- és struktúraváltások tanulmányozójaként tudom, hogy ez nem hit kérdése. Azt is tudom, hogy nem a társadalom tévedett, hanem azok vétettek a társadalom ellen, akik egy ilyen történelmileg szükségszerű átrendeződést, gazdasági, politikai és társadalmi váltást könnyű álomnak ígértek.
(22.30)
Az ígérgetők és a kormány most is tévednek, ha azt hiszik, hogy a választáskor megnyilatkozó bizalmat vakhit táplálta, és az 1994 májusában megnyilatkozó közbizalmat örökkévalónak vélelmezik. Nem állítom, hogy nincsenek vakbuzgó kormányhívők, akiket zavar az igazság és ez a felszólalás is. A koalícióra szavazók többségét én mégis értelmes polgároknak vélem, akik, ha már meg is kell szenvedniük könnyű álmuk megcsalattatását, akik - mondom - egy éve a választáskor kinyilvánították MSZP-SZDSZ melletti bizalmukat, viszonzásul szeretnék tudni az igazat. Kár, hogy a kormány jobban kedveli a lobbyk csatájának kiszorítósdi játékát, a gazdasági életet megfertőző botrányokat, mint az igazságot és a társadalom 1994 májusában iránta megnyilvánuló bizalmát.
Nem örök és nem végtelen a bizalom. Mi, MDF-es képviselők megtapasztaltuk ezt. Éppen ezért mondom, a most regnáló kormánynak és koalíciónak tanulnia kellene elődei példájából és inkább rövidíteni a fájdalmak idejét, könnyíteni a terheket, semmint teljes gazdasági és pénzügyi, társadalmi káoszt felidézni, hogy végül a szélsőségekre hagyja a rendcsinálást, avagy a már nyíltan fegyverrel fenyegető szomszédunkra bízza az országot. Köszönöm kedves képviselőtársaim, hogy ilyen késői órában is meghallgattak, és elnézést kérek önöktől, hogy mondanivalóm meghallgatására 15 percet elraboltam az életükből. (Taps.)
