POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha jól emlékszem, múlt héten ért véget a franciaországi elnökválasztási kampány, ahol a titánok küzdöttek, a jobb és a bal oldal, és az azóta köztársasági elnökké avatott Jacques Chirac, amikor azt kérdezték tőle, hogy mi az igazi ellenvetése a bal oldal jelöltjével, Lionel Jospinnal szemben, azt mondta egy nyilvános tévévitában, hogy ezt nehéz összefoglalni, de leginkább abban látja Jospin emberi hibáit, hogy az illető jelölt hölgyek jelenlétében engedély nélkül is hajlamos levenni a zakóját. Így utólag is elnézést kérek a képviselő hölgyektől, hogy fél három, két óra felé levettem a zakómat. (Dr. Orosz Sándor: A Fidesz balra tart! - Gaál Gyula: És a nyakkendőt?) Azért kértem szót... Nyakkendőről már nem is beszélt Jacques Chirac, így én sem hoztam szóba.
Az ajánlás 261. pontjában szereplő módosító javaslathoz szeretnék fűzni néhány szót, ami Balsay István képviselőtársamtól származik. Miért olyan fontos ez a javaslat a mi számunkra? Azért, mert a tervezett módosítás végül is néhány pontot érint, a felmentési idő hosszát kívánja csökkenteni. A tervezet második része szerint nem jogosult végkielégítésre az a közalkalmazott, akinek a közalkalmazotti jogviszonya oly módon szűnik meg, hogy eddigi munkahelye új fenntartóhoz kerül, illetve felére csökkenti a munkavállalónak járó végkielégítést abban az esetben, ha az intézmény más fenntartó alá kerül, és a munkavállaló az új helyen nem kíván tovább dolgozni. Valamint az eredeti javaslat ugyanezt vonatkoztatja a közalkalmazottra, ha a helységen belül változatlan illetménnyel képesítésének megfelelő munkakört ajánlanak fel.
Milyen irányba mutatnak a közalkalmazotti törvénynek ezen javaslatai, amit Balsay István képviselőtársunk javasol korrigálni? Pontosan abba az irányba, amit az előbb Dobos Krisztina képviselő asszony megfogalmazott, hogy egyszerűbbé, azaz olcsóbbá tegye az intézmények megszüntetését, illetve a megszüntetés után a közalkalmazottak áthelyezését, és ilyen értelemben kiszolgálja azt az oktatáspolitikát, amit expressis verbis megfogalmazott már a művelődési tárca is, hiszen a közeljövőben az oktatási intézmények nagyarányú körzetesítését, megszüntetését kívánja elérni. Ez az a pont, ami miatt ezt a javaslatot mi nagyon veszélyesnek, illetve sérelmesnek tartjuk. Hiszen valamennyien ismerjük az erre vonatkozó anyagokat. Erre a "Közoktatási helyzetkép" című anyagra utalt már az előbb képviselőtársunk is.
Ez az anyag az, ami megalapozni kívánta Horn Gyula miniszterelnök úr karcagi kijelentését, ahol is tavaly ősszel megüzente a pedagógusoknak, hogy ők túl sokan vannak. Egészen pontosan úgy szólt a miniszterelnök úr kijelentése, hogy elfogadhatatlan az az állapot, hogy miközben az utóbbi években radikálisan csökkent a tanulókorú fiatalok száma, a pedagógusok száma nem csökkent, sőt néhány helyen még növekedett is. Való igaz, ha a demográfiai adatokat nézzük, akkor az 1986-os esztendőhöz képest a tanulóköteles fiatalok, különösen az általános iskolában lévő fiatalok száma közel 300 ezer fővel csökkent, de a közoktatásban foglalkoztatott pedagógusok száma 4200 fővel nőtt, ha az egész intézményi rendszert nézzük. Még egyszer szeretném azonban elmondani, hogy közel 300 ezer munkavállalóról van szó, és ehhez képest ebben a szektorban nőtt 4000-rel a foglalkoztatottak száma.
Mit jelent az az oktatáspolitika, amit a közalkalmazotti törvény módosításával ki akar szolgálni, olcsóbbá, megvalósíthatóbbá akar tenni a Bokros-csomagnak ez a pontja? Azt jelenti, hogy azt a következtetést vonja le a kormány az elmúlt évek történetéből, hogy a demográfiai csökkenés által megjelenő kapacitásfelesleg, azaz a mennyiségi lehetőség nem váltott át minőségi ugrássá, a közoktatás nem tudta ezt olyan módon kihasználni, hogy fejlessze a közoktatási szolgáltatások minőségét, az állampolgárok, a fiatalok, a felnövekvő generációk számára jobb, a munkaerőpiacon sikerrel értékesíthető végzettséget nyújtson. És ez igaz. Ebben igazat kell adnunk a kormánynak, ez így történt. Azonban az okait kell ennek keresnünk. Mi az oka annak, hogy miközben 300 ezer fővel csökkent a terhelése, ha úgy tetszik, az egész közoktatási intézményrendszernek - másfél millió diákról van szó - a közoktatási intézmények nem voltak képesek javítani a minőségi mutatókon. Továbbra is szomorú számokat kapunk, a fiataloknak közel 7 százaléka nem végzi el az általános iskolát, másik hét és fél-nyolc százaléka elvégzi ugyan az általános iskolát, de nem tanul tovább semmilyen középfokú intézményben. Nem kapunk jobb adatokat akkor sem, ha a középfokú intézményekből lemorzsolódók arányát tekintjük, 3-4 százalék az érettségit nyújtó középiskolai képzésből a lemorzsolódók aránya, és bizony 25 százalékos a szakmunkástanulók aránya, akik félbehagyják a tanulmányaikat, azaz nem fejezik be.
Ha ezekhez a szomorú számokhoz hozzáadjuk még azoknak a számát is, akik leérettségiznek ugyan, de nem tudnak részt venni sem a felsőoktatási intézmények működésében, sem a felsőfokú szakképzésben, és nem is helyezkednek el, akkor egy igen riasztó adatot kapunk, mégpedig azt, hogy egy évben a különböző életkorú gyerekek, fiatalok egyharmada, egészen pontosan 32 százaléka úgy lép ki a közoktatási rendszerből, hogy semmilyen a munkaerőpiacon értékesíthető végzettséget nem szerzett a közoktatási rendszerben.
Ha nem gyerekekről, nem fiatalokról lenne szó, akkor azt mondhatnánk, hogy ez a hatalmas rendszer, Magyarország legnagyobb iparága, közel egyharmados selejttel dolgozik.
Ezen a drámai állapoton nem tudott változtatni a közoktatás, '86-hoz képest fokozatosan az elmúlt nyolc évben valóban 300 ezerrel kevesebb fiatal volt. Miért nem? Azért, mert nem elég pusztán a mennyiségi csökkenés, a kapacitásfelesleg, ahhoz bizony jelentős erőforrások kellettek volna az elmúlt években is, hogy ezt a mennyiségi lehetőséget egy minőségi változássá, egy minőségi ugrássá tudják átalakítani. Mire lett volna szükség? A pedagógusképzésre, a pedagógus továbbképzésre, illetve egy nagyon aktív pedagógiai paradigmaváltásra a közoktatás területén, hogy ezt a demográfiai csökkenés által felkínált lehetőséget valódi tartalmi megújításra, ha úgy tetszik, a mai kormány szóhasználatával élve tartalmi modernizációra is ki tudja használni a közoktatás egész intézményrendszere. Ez nem történt meg. De ebből nem következik az, hogy végképp le kell mondani erről a lehetőségről, azaz ki kell vonni a demográfiai csökkenéssel felszabaduló kapacitáskínálta forrásokat a közoktatási intézményrendszerből, amit most kíván a kormány megtenni, amit elősegít a közalkalmazotti törvény itt szereplő és az általunk 261. pontban kifogásolt módosítása. Ebből nem következik, hogy végre kell hajtani a közoktatási törvénynek olyan irányú módosítását, amire a kormány vázolt programjában törekszik. Pont az ellenkezőjére van szükség. Forrásokat biztosítani arra, hogy ezt a minőségi ugrást megtehessük ebben a felszabaduló, kapacitáskínál-ta mennyiségi szakaszban is.
Azonban a kormány ebben az irányba semmilyen lépést nem tett. Hiszen ha megnézzük a '95-ös, '96-os beszámolót a közoktatás fejlesztésére szánt pénzek felhasználásáról, illetve a '95-re vonatkozó terveket, akkor azt látjuk, hogy ezt a közel 300 millió forintos összeget sok mindenre fel kívánja használni a kormány, de legkevésbé a pedagógusképzést, illetve a továbbképzést kívánja ebből szolgálni. Hiszen ebből a több mint 300 millió forintból összesen 1,8 millió forintot szán a pedagógusképzés és továbbképzés támogatására. Tehát nem kívánja ezt a politikát, ezt a kínálkozó lehetőséget kihasználni, ami a helyzetből adódik. Mindezen sajnos nem segít az, ha a minisztérium olyan közleményekkel próbálja megnyugtatni a közoktatási intézményeket, amilyeneket a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közlönye tegnap hozott nyilvánosságra az '95/96-os tanév előkészítésének néhány kérdéséről.
(2.10)
Ebben arra hívja fel mind az önkormányzatok vezetőinek, mind pedig az intézmények vezetőinek a figyelmét - csak a tartalmát mondom, nem kívánom felolvasni, nem rabolom ezzel senki idejét -, hogy mindenféle híresztelésekkel szemben, a minisztérium nem tervezi a pedagóguslétszám csökkentését; mindenféle híresztelésekkel szemben, a minisztérium nem tervezi a pedagógusok kötelező óraszámának a növelését; mindenféle híresztelésekkel szemben, a minisztérium vagy a kormány nem kíván radikális létszámleépítést ezen a területen. A baj csupán az, hogy ezt a levelet, a minisztérium - Fodor Gábor minisztériumának - közleményét megelőzte ugyanezen kormány egy másik tárcájának, a Belügyminisztériumnak Kuncze Gábor által aláírt körlevele, aminek a tartalmát lassan már valamennyi önkormányzati képviselő és valamennyi polgármester kívülről tudja. Ez megfelel a kormány március 12-én hozott, a 22-es közlönyben megjelent döntésének, mely szerint a belügyminiszter felszólítja, megkéri az önkormányzatok vezetőit, hogy a költségvetés stabilizációja érdekében tegyenek meg mindent, hogy legalább olyan arányú létszámleépítés valósuljon meg az önkormányzatok által fenntartott intézmények keretében is, mint amilyen arányú létszámleépítést foganatosít a kormány a központi fenntartású költségvetési intézményeknél - azaz 15 százalékos.
Ez a folyamat elindult. Egy belügyminiszteri ajánlás vagy kérés az önkormányzatok nagy részében - ahogy erre Balsay képviselőtársam utalt - kvázi parancsként, utasításként jelenik meg, még akkor is, hogyha ez a fajta megoldás egy négy-öt évvel ezelőtti jogrendszert, egy - reményeink szerint már végképp a múltba enyésző - állampárti jogrendszert idéz: egy jogilag értelmezhetetlen óhajt közvetít a belügyminiszter a tőle teljesen független - ilyen értelemben független - önkormányzati testületekhez. Ennek köszönhetően talán nincs is olyan nap, amikor úgy nyithatnánk ki az újságokat, hogy ne arról kapnánk hírt, melyik önkormányzat kívánja bezárni valamelyik óvodáját, valamelyik bölcsőjét, valamelyik iskoláját; nincs olyan nap, hogy ne folytatna valamelyik pedagógus szakszervezet tüntetést - hol Kecskeméten, hol Szekszárdon, hol Kőbányán, Csepelen vagy bárhol másutt. Ilyen értelemben igen csak meghatározó a közalkalmazotti törvény előbb említett módosítása és az erre vonatkozó javaslatok, mert a kormány ezt a fajta összehangolt politikát valósítja itt meg, azt, amit a művelődési tárca korábban csak stratégiai anyagokban írt le. Eszerint oly módon kívánja átalakítani a közoktatási rendszer egészét, hogy az nem egy valódi expanziót jelent, hanem pusztán a gyermekek újraelosztását, a gyermekek létszámának átcsoportosítását. Magyarul: a közoktatás tartalmi modernizációját - minden forrásbevonás nélkül - a körzetesítésre, iskolák megszüntetésére, csoportok összevonására alapozza. Ezt a káros oktatáspolitikát teszi lehetővé a közalkalmazotti törvény itt vázolt módosítása.
Éppen ezért akik elutasítják, márpedig velem szemben a patkónak azon az oldalán számosan ülnek olyanok, akik elutasították - legalábbis a frakcióülésekről szóló híradások szerint - a Közoktatási Minisztériumnak azt a fajta szerkezetpolitikáját, amelyik korábbra, alacsonyabb életkorra hozza a pályaválasztás kényszerét a magyar fiatalok életében, egy szűkebb kapacitásért indított versenyt a középfokú intézmények esetében, és ezért kíméletlenebb, a szociális hátrányokat kiélező versenyt eredményez. A hírek szerint önök elutasították az ilyen fajta oktatáspolitikát. A művelődési tárca, jó politikai érzékkel, le is vette a porondról a közoktatási törvény fejlesztésének hosszú távú stratégiáját.
Ebben nyilván része volt az ellenzéki pártok, a szakmai szervezetek és a szakszervezetek vehemens érvelésének, fellépésének. De nem vagyunk aránytévesztők: azt gondoljuk, nagyobb része van ebben az 54 százalékos parlamenti többséggel rendelkező Magyar Szocialista Párt állásfoglalásának.
Nos, önök, akik ezt az állásfoglalást meghozták, akik elutasították ezt a fajta oktatáspolitikát, kérem, gondolják végig következetesen ezt: ne nyújtsanak segédkezet a közalkalmazotti törvény előbb idézett és tervezett módosításával sem e politika megvalósításához, mert ez nem jelent mást, csupán ezt.
Végezetül ennél a helynél egyetlenegy dolgom van még, hogy idézzem a korábban már említett, Kuncze Gábor belügyminiszter úr által küldött, a helyi önkormányzatok országos érdekképviseleti szerveinek és a Fővárosi Önkormányzatnak a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló véleményét, ami szintén erre a passzusra, a közalkalmazotti törvény módosítására tér ki. (A mögötte ülő Balsay Istvánnal tanácskozik. - Közbeszólások a bal oldalról: Szakmai segítség?!)
Visszavonom: nem fogom idézni ezt a részt, mert nem erre tér ki, hanem az önkormányzati törvény módosítására. A jegyző urak véleménye a közalkalmazotti törvény módosítására nem tér ki, tehát be kellett érniük azzal az érveléssel, amit tőlem hallottak, és nem tudom tolmácsolni a magyar önkormányzatok előbb említett szövetségeinek erre vonatkozó javaslatát, illetve kifogását. Sajnos, ettől nem mentesülnek, mert a következő, az önkormányzati törvény tervezett módosításánál el fogom mondani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
