DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Már az erősen a szabaddemokraták befolyása alatt álló sajtó, rádió és televízió is kezdi megemlíteni (Derültség és taps a bal oldalon.) az úgynevezett Bokros-csomag vagy pánikcsomag átgondolatlan, ellentmondásos voltát, és hogy a kívánt célt, az államháztartás egyensúlyának visszaszerzését nem tudja elérni. A drasztikus intézkedéseknek bizonyára lesz ilyen irányú hatása is, de lesznek más területen szinte beláthatatlan negatív következményei. Képviselőtársaim, az ellenzékbe szorult 28 százalék, ezt a kérdést már szakszerűen, több irányban megtárgyalták. Én az egész csomagnak csak kis részletével szeretnék foglalkozni.
Tudjuk mi már az ötvenes évektől, hogy nem rés, hanem erős bástya vagyunk, mégis megpróbálom a lehetetlent: rést ütni ezen a grandiózus Bokros-csomagon. Ez szinte lehetetlen vállalkozás, hiszen a kétpárti koalíció 72 százalékos többséget képvisel, s mi ellenzékiek a parlamentben a parlamenti hatalomnak legfeljebb kiszolgáltatottjai vagyunk. De hátha, a pártfegyelemmel szakítva, egyes általam tisztelt szocialista és szabaddemokrata képviselőtársak megértik e kérdés súlyosságát, és e részletkérdésben a csomag ellen szavaznak. E részletkérdés, tisztelt Ház, a magyar népesedés ügye.
Kovács Zoltán történeti demográfus tanulmányainak helyt adott a Tiszatáj című folyóirat, amikor még Ilia szerkesztette, a későbbiekben pedig Annus József. Ő már 1970-ben leírta: sorskérdésünk a népesedés. Ő már akkor figyelmeztetett arra, hogy a népességfogyatkozás irányába haladunk. Ő már akkor elmondta, hogy a keleti tömb országaiban gyorsabban romlanak a születési arányok Európában, mint Nyugaton, és a halandósági viszonyok is rosszabbak. Legújabban ennek a kérdésnek Józan Péter is könyvet szentelt.
1981 végén Magyarország népessége még 10 millió 713 ezer volt. 1994 végéig népességünk 10 millió 245 ezer főre apadt. Hiába Fekete Gyula szívbemarkoló írásai, hiába az egyház, hiába az újonnan alakult jó szándékú egyesületek, az anyagi világ a család, a gyermek ellen szól, és az anyagi világ taszításának enged a társadalom, a meggondolt szülők egyre kevesebb gyermek felnevelését vállalják. Tizenhárom év óta fogyunk, fogyunk. Papíron a tizenhárom év fogyása 468 ezer lélek. De már tudjuk az elmúlt harminc év gyakorlata alapján, hogy mire a végleges, hiteles adatok szeptemberre napvilágot látnak, ez a fogyás 1994 végéig 470 fölé fog emelkedni. Ha hozzávesszük az 1995-ös esztendő fogyását - mely biztosan meghaladja a 30 ezret -, akkor nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy az év végére a trianoni Magyarország népessége félmillióval kevesebb lesz, mint 1981-ben.
Miért baj ez? - kérdik sokan a megfelelő médiatájékoztatás hiányában. Egy elöregedő népesség sokféle gondját-baját nehéz lenne itt felsorolni. Csak egyet emelek ki: évről évre növekszik az eltartandó idős korúak lélekszáma, s csökken az aktív, még az inaktív népesség is. Évezredes ősi hagyomány; mind a judaizmus, mind a kereszténység csak megerősítette az idősekről való törődés törvényét. Hogyan tud ez a csökkenő aktív népesség - amely ma alig több 2 milliónál - már 2,8 millió nyugdíjast eltartani változatlan szinten? Ennek az aktív népességnek ugyanakkor gondolni kellene a korábbi évtizedek bűneire, hibáira, arra, hogy nem neveltünk gyerekeket, és a Kádár-korszak minimális életszínvonal-növekedését úgy tudtuk elérni, hogy feléltük a jövőnket. Fekete Gyula írásai messzemenően igazolódtak. Hosszabb távon kellene gondolkozni, tisztelt képviselőtársaim, nem egy és négy évben, hanem távlatokban. A fiatal generáció családalapítását, elindítását is segítenünk kellene, ahogy ezt teszik a nálunk sokkal rosszabb demográfiai helyzetben lévő Ausztriában. Megfelelő népességpolitikával lehet lassítani az elfogyási folyamatot.
Nagyon érdekes kutatási eredményről számolt be a napokban az Akadémia demográfiai bizottságában Kamarás Ferenc. Különböző, alulról jött nyomásra az egypártrendszer idején kiharcolódott, hogy az anya keresetéhez igazodjon a gyermekgondozási segély, vagyis a gyermekgondozási díj. A legfrissebb elemzés kimutatta, hogy ennek meg is volt az eredménye, mert nagyon halványan, nagyon kis mértékben olyan jelenség kezdett kibontakozni Magyarországon, hogy az értelmiségiek, az egyetemet végzettek körében a megszületett gyermekek száma növekedett, többen vállalták a három, sőt a négy gyermek felnevelési gondjait is.
A francia demográfusok már régen kimutattak egy érdekes jelenséget: a legkevésbé iskolázott rétegeknél születik a legtöbb gyermek, a legkevesebb általános iskolai végzetteknél és az érettségizetteknél, s újra emelkedni kezdett az egyetemet végzettek és a még magasabban kvalifikáltak esetében a gyermekvállalás. Ez, tisztelt Ház, a demográfiai "U". Ennek az "U"-nak a felemelkedő szárnya mintha nálunk is jelentkezett volna. Ez azért érdekes, mert Magyarországon az egyetemet végzettek jövedelme nem hasonlítható össze a franciaországiakéval. E magyarázat gyökerét a gyedben látják, és semmi esetre sem a hazafias öntudatban; Franciaországban gloire van, itt erről nem beszélhetünk, hisz' annak erősítésével a médiák sem kényeztettek el bennünket.
(10.50)
Most mi fog történni a Bokros-csomag negatív népesedéspolitikája után? Egy biztos: a demográfiai "U" Magyarországon nem lesz kimutatható. Az egyetemet és főiskolát végzett értelmiség nem fog több gyermeket vállalni.
Amikor a Bokros-csomag szociális és népesedéspolitikai felfogására irányuló pontjait meghallottam, az 1956-os költői megfogalmazás jutott eszembe: "Kire lövetsz, belügyminiszter?" - transzponálva: "Kire lövetsz, pénzügyminiszter?" Azt tetszenek hinni, hogy ez képletes költői megfogalmazás? Nem! Már most meg lehet kérdezni a szülészeteket hazánkban, hogy a művi terhességmegszakítási kérelmek száma hogyan fog növekedni. Bizony, pénzügyminiszter úr, az elmúlt évtizedekben az abortuszok száma 80 ezer körül stagnált évente, és biztosra lehet venni, hogy a Bokros-csomag egésze és részletei is ezek számát újra megemelik. Minden egyes többlet abortusz gyökere a Bokros-csomag földjében keresendő!
Tudjuk, hogy a nemzetközi pénzintézetek, amelyek Magyarország pénzügyi politikáját ellenőrzik, fennakadtak azon, milyen magas is nálunk a családoknak adott juttatás. Egy gazdag Németországban csak 50 márka a családi pótlék - bezzeg Magyarországon! Kérem, ez a németek ügye! A németeknél még egy hajszállal rosszabb a születési arány, mint nálunk, de jóval jobbak a halandósági arányok; így aztán a mérleg, a természetes szaporodás egy kicsit jobb. Igen ám, de a gazdag Németország a gazdagságát úgy tudja fenntartani, hogy 6 milliónál több vendégmunkást foglalkoztat, jóval alacsonyabb munkabérért, mint a német fiatalságot. Van is ebből némi probléma, melyet fajgyűlöletnek is nevezhetünk, s amelyet most elfojtanak. Egy darabig a németek megengedték, nemcsak a német nevűeknek, nemcsak a fehéreknek, hanem az indonézeknek, törököknek is a letelepedést. Most ezt is megtiltották. De vajon mennyi ideig lehet egy gazdasági életet vendégmunkások millióival fenntartani? Előbb-utóbb ezek is le fognak telepedni - és akkor mi lesz?
Valahogy úgy járnak a németek, tisztelt képviselőtársaim, ahogy mi jártunk a török hódoltság idején. A lassú népességnövekedés körülményei között pusztultunk, harcoltunk a hazánkért; s a nem harcoló, majd az érkezett "vendégmunkások" kiszorítottak bennünket. Trianon demográfiai gyökerei a török hódoltságig nyúlnak vissza. Nekünk vannak történelmi tapasztalataink, mit is jelentenek a vendégmunkások.
Ma még gond az ózdi kohász elhelyezkedése, e gondok megoldására adott a kormány támogatást; de hogy a jövőt, a családot erősítsük - a családoktól a támogatást meg akarja vonni.
Tisztelt Ház! A szociálisan érzéketlen baloldali kormány már tett egy jóvátehetetlen lépést a magyar jövő ellen akkor, amikor a gyermekek után járó adókedvezményt megszüntette. A családi pótlék megvonásával, az adókedvezmény és a gyed megszüntetésével, az inflációs hatások figyelmen kívül hagyásával beláthatatlan következmények várhatók a népesség alakulásában. Szeretném ismételten hangsúlyozni: a korábbi családi támogatások, juttatások, kedvezmények reálértékének fenntartása mellett is a népesség - a Központi Statisztikai Hivatal szerint - csökkenni fog, és 2040-ben már csak 8 millióan leszünk; a még borúlátóbbak szerint a magyarság lélekszáma 6 millió 600 ezer lesz. A pánikcsomagnak a családokra vonatkozó rendelkezései népünk számára tragikusak, s bekövetkezhet Herder jóslata.
A parlament kormányzópárti többségének tudomásul kellene vennie, hogy egyelőre csak négy évre kaptak megbízatást az ország kormányzására, s e négyéves tevékenységükről nemcsak az ország népének, hanem a magyarságnak és a történelemnek is számot kell adniuk. Egyetlen politikai erőnek és egyetlen parlamenti képviselőnek sincs joga ahhoz, hogy feláldozza a nemzet jövőjét. Erre senkinek nincs felhatalmazása!
A baloldali blokk választási győzelme után abban reménykedtem, hogy megőrzik a forint stabilitását - nem tették; hogy tovább folytatják a gazdasági növekedést - elmulasztották; hogy folytatódik a külföldi tőke beáramlása - felére csökkent; hogy tovább erősödik Magyarország nemzetközi tekintélye - romlott; hogy folytatódik a privatizáció - semmit sem tettek; hogy méltóképpen megemlékeznek a millecentenáriumról, s megrendezik az expót - lemondták; erősítik a Kárpát-medencében a határokon kívül rekedt magyar honfitársaink támogatását - csökkentették, sőt, egy eléggé el nem ítélhető, dilettáns alapszerződést is kötöttek.
Önök becsapták a választópolgárokat, mert felelőtlen választási ígéreteket harsogtak, s lebegtették a 3,60-as kenyér mítoszát. (Felzúdulás a bal oldalon.) Önök mérhetetlen és indokolatlan terhet zúdítottak az ország lakosságára, és e pánikcsomag mindent bizonyít - de nem a szakértelmet! Ez a csomag nem a megbízható megoldást adja, amit szintén felhasználtak választási propagandaként, hanem a kilátástalanságot.
Az 1995. április 12-ei plenáris ülésünkön dr. Semjén Zsolt kiváló képviselőtársam József Attilát idézte, én ezt befejezem: "Az erőszak bűvöletében mit bánja sok törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk."
Csoóri Sándor esszéjében pedig így ír: "Az a tény, hogy Trianon óta egyre-egyre fakuló pátosszal emlegetjük sorskérdéseinket, azt jelzi: épp a legégetőbb gondjaink maradtak mindig megoldatlanok. A felsorolható gondok élén a magyarság önvesztésének századok óta tartó makacs folyamatát tartom."
A Magyar Demokrata Fórum a pánikszerűen beterjesztett törvénycsomagot teljes egészében szakszerűtlennek, vitathatónak, rövid távon alig hasznot hajtónak, ám az ország jövőjét tekintve kifejezetten kártékonynak tartja. Nyomatékosan kérjük a kormányt, hogy a törvényjavaslatot átdolgozásra azonnali hatállyal kérje vissza az Országgyűléstől.
S befejezésül, pénzügyminiszter úr, önhöz fordulok. Egyes közgazdászok szerint ez a ház, összes berendezésével együtt, mai árakon számolva körülbelül 100 milliárd forintot tesz ki. Amikor ez a gótikus ház épült itt a századfordulón, egy volt képviselőtársunk interpellált az akkori miniszterelnökhöz, hogyan engedhetik meg ezt a luxust, hogy ilyen mérhetetlen mennyiségű pénzt fordítanak a ház felépítésére. S az akkori miniszterelnök így válaszolt: nem vagyok hajlandó takarékoskodni ezen, mert ez a gyönyörű mesepalota nem nekünk, hanem a jövő magyarságának épül. Nota bene...
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
