DR. SUCHMAN TAMÁS
DR. SUCHMAN TAMÁS
DR. SUCHMAN TAMÁS tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a szeptemberben - bár benyújtásra valójában '94. november 11-én került - kezdődött törvényhozási folyamat a mai és a jövő heti aktussal a végéhez közeledik. Rendkívül fontos volt mindaz, ami az általános vita 1995. január 31-ei megnyitásától március 27-ig történt, hiszen úgy gondolom, hogy az általános vitában elhangzottak mindazok az érvek és ellenérvek, amelyek részint a privatizáció tovább folytatásának szükségességéhez, részint a privatizáció szabályainak rendezéséhez, részint a privatizáció törvény szerinti felgyorsításához fűződtek. Ugyanakkor elhangzottak mindazok az érvek és ellenérvek is, amelyek ezt a törvényt alkalmasnak, illetve alkalmatlannak tartották arra, hogy e rendkívül fontos és a nemzetgazdaság szempontjából meghatározó folyamatot lezárja, illetve szabályozza. A részletes vitában, amely gyakorlatilag egy 39 főbb tételből álló módosító csomaghoz és annak kontra-érveihez kapcsolódott, ugyancsak rendkívül értékes, rendkívül kritikus hozzászólások hangzottak el, melyek alapján végül is kialakulhatott a kép, hogy mivé válik, mivé lesz a november 11-én benyújtott tervezet.
Nagyon sok kritikát kapott az MSZP frakciója amiatt, hogy a kormány által beterjesztett törvénytervezethez viszonylag nagy számú módosító indítvány benyújtásával élt. E tényhez szeretnék néhány gondolatot fűzni.
Szeretném elmondani, hogy a törvény előkészítése kapcsán, jóllehet nem sérültek azok az alapelvek, melyeket Békesi László akkori pénzügyminiszter expozéjában elmondott, azonban a frakció többsége úgy gondolta és úgy érezte, hogy a benyújtott törvénytervezet számtalan eleme korrekcióra szorul. Ezek az elemek lettek összekapcsolva először 70, később 39 módosító indítványban, tehát egy indítványcsomagban. Szeretném elmondani, hogy a legnagyobb gond ezzel az indítványcsomaggal az volt, hogy a törvénytervezet korábbi előkészítése szakaszában a törvénytervezet kezelői és készítői - itt nem az előterjesztőre gondolok - több gazdasági munkacsoporti és több frakcióülésen elhangzottakat nem vették figyelembe. Ezért úgy érkeztünk meg a januári általános vita megnyitásához, hogy végül is az érvekkel alátámasztott, a törvény lényegét nem megváltoztató, azonban az elmúlt négy év privatizációs gyakorlatára is kritikával tekintő törvénytervezetnek igazi módosítványai nem születtek meg. Ezek után - mint az önök előtt is ismert - elindult egy egyeztetési folyamat, amely nemcsak a koalíciós partnerek közötti egyeztetésre szorítkozott, hanem az elkészülés folyamatában megpróbáltuk ezt az egyeztetést lefolytatni az ellenzéki pártokkal is, és remélem, hogy részleteiben sikerrel is.
Az az eddig példátlan eset történt, hogy az ellenzéki pártok is a számítógépen összeszerkesztett variációkat egészen a vita lezárásáig folyamatosan megkapták, és az általános vita lezárását megelőzően frakcióvezetői, illetve szakértői szinten egyeztetések is történtek. Ennek ellenére - bár azt gondolom, ez a törvényhozás rendjében természetes - nem minden ellenzéki javaslat került elfogadásra, de ha figyelmesen végigolvasták azt a 99 indítványt tartalmazó ajánlást, amelyet a kormánypártok elfogadásra ajánlanak, akkor láthatják, hogy abban számtalan ellenzéki javaslat is visszaköszön. A 99 indítvány elfogadása mellett tehát nemcsak kormánypárti, de ellenzéki oldalról is érveltek, jóllehet azt el kell fogadnom, hogy valamennyi indítványra, valamennyi javaslatra nem tudunk igent mondani.
Azonban voltak a hozzászólásokban és főként a részletes vitában is hangsúlyozott kérdések, amelyeket én három csoportra osztok. Az első csoportja ezeknek nem fogalmazható meg másként, mint egyfajta önkritika, és ezek a hozzászólások elsősorban a volt ciklus legnagyobb kormánypártjának képviselői részéről hangzottak el. Nem kívánom ezeket kommentálni, mint ahogy általában nem tisztem és nem is foglalkozom a privatizáció négyéves történetével.
Jó érzéssel veszem tudomásul, hogy mindazokat a hibákat, amelyeknek következményei sokszor rendkívül súlyos gazdasági döntések voltak, legalább úgy próbálták az MDF soraiból korrigálni, hogy jobbító szándékkal módosító indítványokat tettek vagy volt korábbi gyakorlatukat bírálták, miként azt felfedezni vélték a jelenlegi törvénytervezetben, holott annak elkerülésére igyekeztünk indítványokat tenni, és így elkerültük ezeket a rossz megfogalmazásokat.
A második csoport a jobbító szándékkal benyújtott jogtechnikai javaslatok voltak, melyek közül számtalanra már a részletes vitában is reagáltam, hogy elfogadjuk, vagy más indítványban megfogalmazásra kerül, de mindenképpen támogatandó.
Azt gondolom, hogy ezek az általunk támogatásra javasolt 99 indítványban megtalálhatók. Végül ennek köszönhetően az utolsó pillanatban az alkotmányügyi bizottság munkájával is sikerült koherenssé tenni a törvényt. Azt gondolom, hogy az elfogadása után mintaszerűen és jól fog működni.
Sorrendben, ahogy a vita során előjöttek, szeretnék kiemelni néhány gondolatot anélkül, hogy szó szerint újra elmondanám a módosító indítványoknak azt a körét, amelyek végül is - azt gondolom - a törvény kerekké tételéhez hozzájárultak. Az első az Érdekegyeztető Tanácsi megállapodáshoz való visszatérés, vagy az ÉT-megállapodás szabályainak beillesztése a törvénybe. Két kivétellel ez a novemberben megkötött megállapodás két szabály elfogadásával érvényesül, az egyik az igazgatótanácsi tagság kérdése, a másik a felügyelőbizottsági tagsággal kapcsolatos, illetve a véleményezésekkel kapcsolatos eljárás rendje.
Számtalan hozzászólás és javaslat érintette a garanciális elemeket. Az elmúlt négy év gyakorlatában - azt gondolom - talán a legnagyobb hibaszázalék a garanciális elemek érvényesítése során, illetve azok hiányában jelentkezett.
A következő rendkívül hangsúlyos rész a szerződésre, a szerződéskötésre, a szerződés ellenőrzésére, az ellenőrzés eltűrésére vagy annak megtagadására, általában a szerződéses elemekre vonatkozott. Szeretném elmondani, hogy szinte a tervezet kézhezvételétől számítva képviselőként is folyamatosan támogattam mindazokat az indítványokat, javaslatokat, amelyek a szerződések tartalmi, formai kellékeinek szigorítására vonatkoztak.
(19.00)
Úgy gondolom, ezek a javaslatok is vissza fognak köszönni a törvényben, illetve az indítványok elfogadásában.
Nagyon széles körű vita bontakozott ki a melléklet szövegét, összetételét illetően. Én támogattam részint a szocialista párti, részint a kereszténydemokrata, illetve MDF oldalról érkező javaslatokat, amelyek az eredeti mellékletet - no, nem átláthatatlan formában és nem a végtelenségig - kiegészíteni javasolták. Így elsősorban támogatást kapott - a vitában is elhangzott -, és bízom benne, hogy támogatást kap a szavazásban is a mezőgazdasági állami gazdaságok tizenegyről huszonnyolcra történő növelése, ami nem az állami tulajdonhoz való ragaszkodás, nem a maradó állami tulajdon mértékének feljavítását szolgálja, hanem - ahogy az a vitában is elhangzott - a térségi innovációs és egyéb agrárérdekekhez kapcsolódik.
Nagy vita bontakozott ki minden oldalról az egyszerűsített privatizáció kérdésében, melyet technikának nem lehetett elfogadni abban a formában, ahogy megszületett. A vita eredményeként és a módosító indítványok elfogadása esetén az egyszerűsített privatizáció részint szolgálja annak a - ma már kevésbé értékes - vagyontömegnek a gyors értékesítését, mely elsősorban az Állami Vagyonügynökség portfóliójában van. Ugyanakkor bízom benne, hogy megfelelő garanciákkal megállítja részint az elértéktelenedés folyamatát - hiszen gyors értékesítésre kerül -, részint pedig azt, hogy úgy tudják elvinni, hogy ne legyen se ura, se gazdája, hisz a törvény szabálya megfelelő garanciákat nyújt, és a versenyeztetési szabályzatnak a kötelező használata az eljárás során egyéb garanciális elemeket is erősít.
Ugyancsak rendkívül nagy vitát váltott ki a szakértői privatizáció, illetve annak elhagyása. Szeretném kérni a tisztelt Házat, hogy - mivel közben a szakértői privatizációra vonatkozó rendelkezés értelmetlenné vált - ebben a formában hagyjuk el ezt a fogalmat, egyáltalán ne szerepeljen a törvényben. Az egyéb privatizációs technikák megfelelő működés esetén garantáltan lehetőséget biztosítanak a privatizáció felgyorsítására.
Nagyon fontos elem volt és a vitában nagyon sokan szóltak róla hangsúllyal, hogy lehessen egyfajta esélyegyenlőséget biztosítani részint a hazai arányos privatizáció megvalósításához, részint hogy a privatizációnak ez a formája valóban a nemzeti tulajdonhoz kötődően biztosítson a hazai befektetőknek egyenlő esélyeket. Én azt gondolom, hogy az E-hitel, az MRP-hez fűződő szabályozás módosításával együtt is elégséges feltételt biztosít e körülmény mérlegelésére.
Nagyon lényeges kérdésként merült fel az egyes hatásköröknek a tisztázása. A törvény egy nagyon fontos, értékes pontjának tartom, hogy a nemzetgazdaság szempontjából jelentős cégek listáját a parlamentre bízza, azaz hogy nemcsak a listát kell a parlament elé terjeszteni a törvény elfogadását követő hatvanadik napon, hanem e listában szereplő cégek privatizációs stratégiáját is.
Azért tartom ezt különösen fontosnak, mert eddigi működésem során számtalanszor találkoztam olyan felvetéssel, hogy de mi ad arra garanciát, hogy az egyes privatizációs döntések vagy stratégiák nem lesznek megváltoztatva. Nyilvánvalóan elsősorban a nagyobb jelentőségű cégek privatizációs érdeklődése során merültek fel ezek a kérdések. Úgy gondolom, amennyiben ez a szakasz elfogadásra kerül, maga az a tény, hogy a parlament elé kerül előterjesztésre, elegendő garancia.
A privatizációs törvény, azt gondolom, hogy egyfajta üzenet is egy elmúlt időszak értékelése után és az előttünk álló feladatok megfogalmazása során. Szeretnék most is úgy fogalmazni, hogy a privatizációt epizódnak tartom a magyar gazdaság modernizálása történetében vagy az előttünk álló feladatok során - de nem lényegtelen epizódnak. Maga a törvény és annak végrehajtása egyrészt üzenet a külföldi befektető partnereknek, a kiszámítható, tisztakezű privatizáció üzenete Magyarországról; másrészt üzenet a magyar gazdaság szereplői számára az esélyegyenlőség biztosításától a garanciális elemek beépítéséig, egy nagyon fontos üzenet; de ne felejtsük el, hogy egyfajta üzenet a lakosság számára is - különösen az energetikai szektor privatizációjára gondolok -, hiszen a lakosság, amely a fogyasztói társadalom része, szeretne biztosat tudni az energiaprivatizációs, a villamosenergia-privatizációs, gázprivatizációs és egyéb ügyekben, és úgy gondolom, hogy a törvény szelleme és annak leendő végrehajtása ezt az igényt kielégíti.
Szeretném, ha ezzel a törvénnyel az elkövetkezendő hónapokban vagy években meg lehetne változtatni azt a negatív élményt, azt a negatív képet, mely Magyarországon kialakult a privatizációt illetően.
Szeretném elmondani azt is, hogy a bizonytalanság nemcsak az üzleti és a gazdasági életben jelentkezik. Bizonytalannak érzik magukat a foglalkoztatottak, akik a munkahelyen várják, hogy helyettük vagy a fejük felett döntsenek.
Azt gondolom, hogy azért kell rendkívül határozott, egyértelmű üzeneteket küldeni, hogy a gazdasági rendszerváltásnak, a privatizációnak, a tulajdonváltásnak az ebben az évszázadban sokszor kivéreztetett munkásság vagy munkásosztály nem vesztese lesz, a fejük felett nem történnek lépések. Az történik, hogy tulajdonosváltás áll be a cég életében, számukra, amennyiben lehetséges, a foglalkoztatási szempontok érvényesítése, szerződéses ellenőrzése és megkövetelése nem teremt további bizonytalanságot.
Ez az üzenet nyilván nem fogalmazható úgy át, hogy a privatizáció során valamennyi munkahelyet meg lehetne tartani, és nem fogalmazható úgy át, hogy a privatizáció lényege a tulajdonosváltás a foglalkoztatási struktúra megőrzésével. Azonban úgy átfogalmazható, hogy a privatizáció a modernizáció fontos és elengedhetetlen kelléke, és hogy a privatizáció során több szempontot is figyelembe lehet venni, mint az mostanáig vagy az elmúlt négy évben figyelembevételre került.
Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa a törvényjavaslat elfogadását.
Köszönöm szépen. (Taps.)
