DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön ismét öt kérdést tett fel. Mielőtt tételesen válaszolnék rájuk, engedtessék meg, hogy néhány dolgot elöljáróban leszögezzek.
Először is képviselő úr interpellációjának már a címe sem felel meg az egyházi ingatlanokról szóló 1991. évi XXXII. törvény rendelkezéseinek, amely deklaráltan a funkcionalitás és nem a reprivatizáció elvén áll. Ez tehát azt jelenti, hogy az egyházakat társadalmilag hasznos, elfogadott tevékenységük ellátása érdekében ingatlanokkal kívánja ellátni, tényleges tevékenységük szerint szükséges mértékben és ütemezésben.
Másodszor, szeretném leszögezni, hogy '94 tavaszán valóban 175 ingatlan ügyét tárgyalták meg, amelyeknek a '95-ös költségvetésben előirányzott összege az ön által említettnél lényegesen magasabb, 4 milliárd 711 millió forint volt.
Ezenkívül a szintén ön által említett gyakorlat értelmében a korábbi kormány ingatlanrendezés kapcsán '95-re még 2 milliárd 657 millió forint értékben vállalt kötelezettségeket. Együttesen tehát az előző kormány és az előző bizottságok működése következtében 7 milliárd 376 és fél millió forint költségvetési fedezet lett volna szükséges erre az évre. Ehhez képest az előző kormányzati ciklusban az Országgyűlés egyetlen alkalommal sem állapított meg 4 milliárd forintnál nagyobb költségvetési keretet erre a célra. A hivatalba lépő kormány az ismert költségvetési helyzet ellenére sem kívánta ennél alacsonyabban megszabni ezt az összeget, de természetes módon ennél magasabban sem tudta megállapítani.
Megállapítom tehát, hogy a korábbi kormány előzetes kötelezettségvállalásai és az egyházak által is kiemelten kezelni kért ügyek miatt '95-re valóban csak az ön által jelzett minimális összegek jutottak az említett célra, de ezért a legkevésbé sem a jelenlegi kormány tehető felelőssé.
Ami a Miniszterelnöki Hivatal egyházi ügyekkel foglalkozó államtitkárait illeti, ezt az államtitkárságot két politikai államtitkár vezette. Az államtitkárok jogállásának ideiglenes szabályozásáról szóló '90. évi XXXII. törvény szerint az államtitkárok megbízatása a kormány megbízatásának idejével lejár, tehát a politikai államtitkárokat fel kellett menteni. Ezt követően pedig a kormány teljes joggal számolta fel saját hatáskörében az államtitkárságon belül ezt az intézményt. Ugyanakkor ez nem akadályozza a törvény végrehajtását, hiszen a törvény csak a Miniszterelnöki Hivatal illetékes államtitkáráról szól, nem hivatkozik a szóban forgó államtitkárságra, tehát elvileg a bizottság elnökeként eljárhatna bármelyik miniszterelnöki hivatali államtitkár. Ráadásul a hatályos törvény lehetőséget biztosít az illetékes miniszterelnökségi államtitkár helyettesítésére is.
Ami az ön által hivatkozott 5 százalékot illeti, a törvény eredetileg a 7. §-ában kimondja, hogy a végrehajtásra tervezett tízéves időszakra vonatkozó teljes jegyzéket jóvá kell hagynia a kormánynak, és ennek 5 százalékát kell évente átadnia az egyházaknak. Ezzel szemben az eddigi gyakorlat az volt, hogy a benyújtott teljes igényből éves ütemezéssel letárgyalták a megismételt igények alapján az adott évre szóló ingatlanok ügyeit, majd ez került a kormány elé. Tehát itt is az előző kormány követte el a mulasztásos törvénysértést, de a mulasztást pótlandó jelenleg már folyamatban van az említett tízéves jegyzék elkészítése. Minden esetre nem állapítható meg, hogy az ön által említett 5 százalék mihez képest 5 százalék, és ennek megfelelően a költségvetés által évente biztosított összeg sem lehet elegendő.
Ennek nyomán tehát most már az öt kérdésre adott válaszom a következő.
Először: a kormány természetesen köteles betartani az előző kormány által meghozott törvényeket, és ezt meg is teszi. Sőt, a hiányokat és mulasztásokat is igyekszik pótolni.
Másodszor: a kormány fontosnak tartja az egyházak szerepét a magyar társadalomban, ezt több ízben leszögezte, legelsőként éppen a kormányprogramban.
Harmadszor: az 1994. és '95. évre vonatkozó 5-5 százalékot a mondott módon kívánja a kormány teljesíteni.
Negyedszer: a kormányprogramban szereplő módon a kormány folytatni kívánja a vonatkozó törvény végrehajtását, de ennek során nagyobb figyelmet kíván fordítani a funkcionalitás elvének érvényesítésére, és alaposabban meg kívánja vizsgálni a kártalanítások indokoltságát és összegszerűségét is.
Végezetül ötödször: a kormány nem folytatta az ön által említett gyakorlatot, miszerint saját vélt vagy valós érdekeinek érvényesítése céljából a hatályos törvényeket áthágta volna. A következőekben sem óhajtja ezt tenni, és ennek megfelelően nincs is mit beszüntetnie. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
(16.00)
