DR. BÁLINT GYÖRGY
DR. BÁLINT GYÖRGY
DR. BÁLINT GYÖRGY (SZDSZ): Nagyra becsült elnök Úr! Tisztelt Ház! A vízgazdálkodásról szóló T/415-ös számú törvényjavaslat 6. és 7. §-a a tulajdonra és a tulajdon működtetésére vonatkozó szabályokat tartalmazza. A mezőgazdasági vízszolgáltatás területén a korábbi évtizedek alatt jogszabályokban rögzített és a gyakorlatban kialakult állami szerepkört e törvényjavaslat a megváltozott körülményeknek és feltételeknek megfelelően változtatni, szűkíteni tervezi.
A törvényjavaslat meghatározza a korábbi igen széles körű állami szerepvállalással szemben a kizárólagos állami tulajdont, az ezekhez kapcsolódó állami feladatokat és kötelezettségeket. Így a mezőgazdasági vízszolgáltatás területén állami tulajdonban csak a regionális nagytérségi csatornák, valamint a jelentősebb, jelenleg is állami tulajdonú elsődlegesen vízelvezetési feladatot ellátó, de öntözővizet is szállító, úgynevezett kettős működésű csatornák maradnak. Az állam feladata a jövőben csak a regionális főművek létesítése, a tulajdonában lévő főművek felújítása, karbantartása és üzemeltetése marad. Az állami feladatoknak a nagytérségi vízellátás területére történő súlyponti áthelyezését a tulajdonviszonyok változásán, az ország jelenlegi gazdasági nehézségein túlmenően egyéb, tőlünk független körülmény, nevezetesen a mindenki által tudott éghajlatváltozás is indokolja. Az egymást követő csapadékhiányos évek szükségessé teszik, hogy az állam a rendelkezésére álló szűkös kereteket a vízkészletek megteremtésére és a térségekbe történő odavezetésre irányítsa. Magyarországon jelenleg a vízjogilag engedélyezett öntözésre berendezett terület összesen 331 ezer hektár, amely a mezőgazdasági művelt területnek mindössze 6 százaléka, azonban a valóban aszályos térségekben ez az arány ma is eléri a 15-20 százalékot.
A mezőgazdasági termények nyugat-európai piacon való eladhatóságának alapfeltétele, mint az eléggé közismert, az állandó magas színvonalú minőség. Termőhelyi adottságaink, mezőgazdasági hagyományaink alapján exportlehetőségeink elsősorban a kézimunka-igényes zöldség- és gyümölcstermesztés, valamint a vetőmagtermelés területén vannak. E termékeknél hazánk kedvezőtlenül változó hidrometerológiai adottságai miatt az öntözés az agrotechnika egyik leginkább nélkülözhetetlen elemévé válik.
Ebben a helyzetben egyértelmű, hogy módosítani kell az állam feladatait a vízgazdálkodás területén. Az állam a gazdasági nehézségek ellenére sem vonulhat ki az öntözés támogatásából, a korábbi nagyberuházások tapasztalatain okulva közvetlen állami feladat csak a valós igények feltárására alapozott, nemzetgazdaságilag indokolt öntözésfejlesztés alapvető feltételeinek megteremtése, azaz a vízkészlet szükség szerinti növelése, a nagytérségi vízpótló és -elosztó létesítmények megvalósítása, az esélyegyenlőség feltételeinek biztosítása lehet. Így állami feladat például a Szigetköz mentett oldali részének vízpótlása és különösen az immár egy évtizede katasztrofális vízhiányban szenvedő Duna-Tisza közi hátság vízpótlásának megoldása, többek között nemcsak a gazdálkodás, hanem a népességmegőrzés érdekében is.
Állami feladat marad a jövőben is tehát a vízkészlet megteremtése, szétosztása, a nagy térségekbe való eljuttatása. Nem lehet közvetlen feladata az államnak viszont konkrét kistérségi öntözőrendszerek és öntözőtelepek létesítése, azonban ezek megvalósítása természetesen továbbra is szükséges és elengedhetetlen feltétele az öntözésfejlesztési program végrehajtásának. Az állam feladata ezen a téren a kistérségi öntözőrendszerek, öntözőtelepek és öntözőberendezések létesítésének normatív támogatása, valamint az öntözési, elsősorban energiaköltségek csökkentése.
A '70-es évek óta állami tulajdonú öntözőtelep nem létesült. A meglévő regionális főművek a velük szemben támasztott igényeket általában kielégítették, több helyen kihasználatlan kapacitás is van. Ennek következtében az elmúlt időszak legjelentősebb öntözésfejlesztései egy adott térségen belül társulati beruházásban valósultak meg, és erre a törvény más paragrafusai is utalnak. A kedvező tapasztalatok alapján a jövőben az új öntözőtelepek létesítése, illetve a tulajdonváltozáshoz igazodó öntözési technika módosulása miatt is a meglévő öntözőtelepek rekonstrukciója társulások útján valósítható meg, az érintett vízhasználók költségvállalása és a különböző állami források, többek között támogatások integrációja révén.
Tisztelt Ház! Harminc évvel ezelőtt jelentős öntözési fejlesztési program kezdődött hazánkban. A már meglévő és az újonnan létesített regionális főművek, mint például a Keleti Főcsatorna, a Jászsági és Nagykunsági Főcsatorna, az egy-két mezőgazdasági nagyüzem területét érintő nagyobb öntözőtelepek a termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak abban az időben adott igen jelentős állami támogatással vagy teljes egészében állami beruházásként valósultak meg. Ez utóbbiak az úgynevezett másodlagos főművek, műszaki megoldásukat tekintve felszín alatti, nyomócsöves öntözőtelepek. A 30 öntözőtelep összesen 43 ezer hektár mezőgazdasági terület öntözési lehetőségét teremtette meg. Paramétereik alapján ezek az öntözőtelepek nem különböznek az üzemi beruházásban megvalósult telepektől, állami tulajdonban tartásuk nem indokolt. Ezen most a törvényjavaslat szelleme értelmében változtatni kell.
Az állami szerepvállalás módosulása a mezőgazdaság tulajdonváltozásával egyidejűleg indokolta, az állami költségvetési támogatás csökkenése pedig szükségessé tette ezeknek az állami tulajdonban, vízügyi kezelésben, de több esetben már a felhasználók üzemelésében lévő mezőgazdasági vízszolgáltatási létesítményeknek az érintett földtulajdonosok, földhasználók számára történő értékesítését. Itt egy nagyon fontos kérdésre szeretném tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni. A földtulajdonosok, földhasználók fizetési feltételeinek javítása azért lényeges, mert a másodlagos öntöző főművek értékesítése kapcsán is jelentkeznek vevőként úgynevezett külső tőkeerős vállalkozók a vagyonértékelésnél kedvezőbb ajánlatokkal. Meg kell akadályozni az öntözőtelepek és a föld tulajdonának szétválasztását, nehogy az élelmiszeripar privatizálásához hasonló visszás helyzet alakuljon ki.
A másodlagos főműveknél a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium által meghatározott értékesítési feltételek az eddigi tapasztalatok szerint általában elfogadhatóak voltak a földtulajdonosok és a földhasználók számára. Ennek ellenére az értékesítési folyamatot meggyorsítaná, illetve a jelenleg nem üzemelő felszín alatti nyomócsöves öntözőtelepek esetében is kedvezőbb lehetőséget teremtene a kárpótlási jegyek 10 százalékos elfogadhatósági mértékének megemelése, elsősorban az elsőfokon kárpótoltak esetében.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szabadjon még felhívni figyelmüket néhány mondat erejéig a vízgazdálkodással kapcsolatban egy fontos kérdésre. Ez pedig az öntözésre felhasznált víz költsége, amely igen tetemes részét teszi ki az intenzív öntözéses gazdálkodásnak. Ezért törekednünk kell ésszerű és gazdaságos, a vízszolgáltatók érdekeit sem sértő költségtakarékos eljárások kimunkálására.
(17.40)
Ilyennek kínálkozik az a lehetőség, hogy késő ősztől kora tavaszig, amikor a legnagyobb a folyók vízhozama és legkisebb a kommunális, valamint a mezőgazdasági vízfelhasználás, az agrárvállalkozók olcsóbban juthassanak öntözővízhez.
Ennek az a módja, hogy a termelők ősztől tavaszig töltsék fel vízzel azokat a víztározókat és halastavakat, amelyekből a vegetációs időben öntözni kívánnak. Kérem tehát a tisztelt Házat, hogy a kedvezményes vízhasználat lehetőségével bővítse ki a vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslatot. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
